Az Aranycsapat tagjainak eredeti családi nevei és becenevei

Az Aranycsapat. Aligha kell bárkinek is bemutatni az ötvenes évek világverő magyar válogatottját, amelynek tagjai 1950 és 1954 között több mint négy évig voltak veretlenek. Nevüket olimpiai bajnoki cím, világbajnoki ezüstérem és számtalan siker övezi. Ez a legendás együttes nem csupán sporttörténelmet írt, hanem generációk emlékezetébe vésődött be. A magyar futballtörténelem legnagyobb klasszisai a köztudatban Aranycsapatként élnek. Bár a csapat tagjainak nevei jól ismertek, kevesen tudják, hogy közülük többeknek is az eredeti családi neve eltért a pályán használtól, vagy becenevekkel váltak elhíresültté.

Az „Aranycsapat” elnevezés eredete és története

Százból száz ember vágja rá az egyszerűnek tűnő kérdésre a feleletet: az Aranycsapat elnevezést az 1952-es londoni olimpiai aranyérmes magyar labdarúgó-válogatott kapta meg, a névadó Szepesi György volt. Ezért lesz meglepő kutatásunk eredménye, amely azt vizsgálta, hogy a magyar sajtó tényleg azok után használta először ezt a kifejezést, miután Puskásék megnyerték az 1952-es olimpiai labdarúgótorna döntőjét Helsinkiben? Vagy 1953-ban, amikor Rómában 3-0-ra vertük Olaszországot? Nem lelőve a poént, de annyit máris elárulunk: az „aranycsapat" jelzőt először nem Sebes Gusztáv négy évig veretlen együttesére aggatták rá. S bármilyen furcsa is, a ma már közkeletű elnevezés igazából akkor került Grosicsék neve mellé, amikor az Aranycsapat az 1956-os forradalom után szétesett.

Az aranycsapat kifejezést 1930 előtt csak hébe-hóba használták a sporttal foglalkozó újságírók. A ma fellelhető információk szerint labdarúgókra aranycsapatként először a Sporthírlap hivatkozott 1920-ban. " (...) ki ne emlékezzék a szabadkai Bácska aranycsapatára, amelynek minden játékosa egy-egy szobra volt a férfiasságnak és magyar erőnek" - írta ekkor a lap. Ez az első fellelhető cikk, amelyben felbukkan az aranycsapat kifejezés.

Az 1920-as évek második felében helyenként az FTC csapatára is hivatkoztak aranycsapatként, de 1930-tól következetesen az 1910-es és 20-as évek legsikeresebb magyar labdarúgócsapatát, az MTK-t értették a kifejezés alatt az itthoni újságírók. Az MTK játéka világszínvonalú volt, és Európa egyik legjobb klubcsapatának tartották. A sorozatban megnyert tíz bajnoki cím olyan teljesítmény volt, amely azóta is példa nélkül áll a magyar labdarúgás történetében. Az aranycsapat, mint jelző, ezután egyre jobban beleívódott a hírlapírók nyelvezetébe, a negyvenes évekre már más sportok csapataira (pl. magyar vízilabda-, kosárlabda-válogatott, kardvívók) is rendre használták a kifejezést. Tehát szó sem volt arról, hogy az Aranycsapat megszületése előtt senki sem használta volna ezt a kifejezést.

Akik annak idején hallgatták Szepesi György rádióközvetítését az 1952-es olimpia labdarúgódöntőjéről, arra emlékezhetnek, hogy Puskásék vonatkozásában az Aranycsapat kifejezést a neves rádiós használta először. A címvédővel Puskásék Helsinkiben az elődöntőben találkoztak, és 6-0-ra győztek. A Helsingin Sanomat című lap első oldalán a címben ezt írta: Magyarország az aranyérem jelöltje. A cikkben többek között a következőket írja a lap: "Könnyedén győzte le Magyarország Svédországot. A londoni aranycsapat rendkívül nehéz helyzetben volt ezen a mérkőzésen és igen keserves játék után kapott ki." A finn újság ekkor nem a magyarokra, hanem a londoni olimpián győztes svéd válogatottra használta az aranycsapat kifejezést.

Maga Szepesi György is többféleképpen emlékezett a keresztelőre. Szepesi már ekkor „intézmény" volt, az egész ország őt hallgatta a rádióban. Eléggé nehezen elképzelhető, hogyha a riporter 1952-ben, vagy 1953-ban Aranycsapatnak nevezi el Puskásékat, akkor az ne honosodjon meg azonnal és ne vegye át ezt az elnevezést a teljes magyar sajtó. Márpedig az akkori újságokat lapozva sem a Népsport, sem más lapok nem használták ezt a kifejezést Sebes Gusztáv csapatára. Az 1953. május 17-i Olaszország-Magyarország 3-0-s magyar győzelemmel végződött Európa Kupa-mérkőzés, a fényes diadalon kívül, további sporttörténelmi érdekességeket is tartogatott a számunkra: az Aranycsapat ezen a találkozón futott ki először a jól ismert összeállításában, a válogatottban új játékrendszer került bemutatásra, és éppen itt történt meg a „keresztelő" is, ugyanis Szepesi György ezen a találkozón találta ki az „Aranycsapat" elnevezést. A híres rádióriporter így emlékezett az eseményre: "Rómából közvetítettem, mellettem állt az asszisztensem, az Olaszországban is légióskodó Sárosi Béla. Mondom neki, hogy kellene egy név, akkor ugrott be, hogy nevezzük Aranycsapatnak, mivel nincs még egy ilyen csapat."

Kutatásunk szerint legelőször a Képes Sportban írtak így a válogatottról, az 1956. május 22-i számban, az Első vereségünk a Népstadionban című cikkben: „Megtörtént! Ami a szerencsétlen idénykezdet óta előre vetette árnyékát: bekövetkezett. Tizenháromévi hazai veretlenségünk után tett pontot a vasárnap délutáni válogatott mérkőzés. (...) A csatársorban néha fel-felcsillant egy-egy jobb akció, de azok is messze voltak aranycsapatunk nemrég szerte a világban megcsodált támadójátékától. Találóan mondotta Lemesics, a jugoszláv játékvezető, hogy csak az arcokról ismert rá a magyar játékosokra." Helyezzük akkor mindezt történelmi kontextusba. A Puskásékra utaló elnevezés először 1956-ban, néhány hónappal a forradalom kitörése előtt bukkant fel. A Képes Sportban megjelenő cikkben komolyan, hősöknek járó tisztelettel írtak a csapatról és nevezték el őket Aranycsapatnak. A forradalom leverése után az 1957-es Népsport cikkben már nyoma nincs a tiszteletnek: az országot irányító kommunista párt és a rendszerhez hű újságírók akkor megpróbálták nevetség tárgyává tenni Puskásékat, mert a játékosok disszidálása megbocsájthatatlan bűnnek számított. De az embereket ezzel sem lehetett megvezetni, mert ahogy telt az idő, szinte mindenki a hősöknek járó legnagyobb tisztelettel beszélt az Aranycsapatról. Valójában tehát ekkor és így indult hódító útjára az aranycsapat kifejezés, mellyel ma a világon élő valamennyi magyar azt a bizonyos futballválogatottat azonosítja, amely egykoron a legjobb volt az egész világon.

Az Aranycsapat felállása és sikerei

A magyar válogatott legendás kezdőcsapatával csupán négy alkalommal futott ki a pályára. Először 1953. május 17-én Rómában az olaszok elleni Európa-kupa mérkőzésen. A 3-0-s magyar győzelemmel Puskásék megnyerték a kupasorozatot - a meccsen Puskás duplázott, illetve Hidegkuti volt eredményes. Másodszorra 1953. november 15-én Budapesten a svédek elleni 2-2-es döntetlen alkalmával láthattak a nézők a legendás összeállítást. 1954. április 11-én a bécsi Práterben, az osztrákok ellen lépett pályára a magyar válogatott. Nemzeti együttesünk kezdőcsapata a következő volt: Grosics Gyula - Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály - Bozsik József, Zakariás József - Budai II László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán. Nem meglepő módon akkor is nyert (egyébként 1:0-ra), ahogyan mérkőzései többségén.

A magyar labdarúgás a II. világháború utáni első nemzetközi sikerét Gallowich Tiborral ért el, amikor Puskás Ferencék 1947-ben négy győzelemmel, nyolc ponttal, veretlenül megnyerték a Balkán-kupát Jugoszlávia, Románia, Bulgária és Albánia előtt. A magyar válogatott megnyerte az 1947-ben első alkalommal kiírt Balkán-kupát. Ebben az időben alakult ki az a játékrendszer, amely nem sokkal később az egész világot lenyűgözte: az öt támadó közül hátravont középcsatár, amely szerepét általában Hidegkuti Nándorra osztották. Az Aranycsapat legnagyobb győzelme az angolok ellen aratott 6-3-as siker volt Londonban, 1953-ban.

Az Aranycsapat legendás tizenegyének tagjai: Eredeti nevek, becenevek és pályafutás

Az Aranycsapat tagjai - a Fekete Párductól a Száguldó Örnagyig - olyan egyéniségek voltak, akiknek nemcsak játékuk, hanem személyiségük is hozzájárult a csapat legendájához. Most tekintsük át részletesebben a klasszikus kezdőcsapat tagjait, különös tekintettel az eredeti családi neveikre és beceneveikre, valamint legfontosabb sikereikre.

Grosics Gyula

Grosics Gyula, eredeti nevén Grosits Gyula, 1926. február 4-én született Dorogon. Beceneve, a Fekete Párduc, játékstílusa alapján a „negyedik hátvédnek” nevezték. Klubjai között volt a Dorogi AC, MATEOSZ Munkás SE, Teherfuvar, Bp. Honvéd és Tatabánya. Sikerei között szerepel háromszoros bajnoki cím (1950, 1952, 1954), KK-győztes (1960), vb-ezüstérmes (1954), Európa Kupa-győztes (1953) és olimpiai bajnok (1952). Az IFFHS, a futball történetével és statisztikáival foglalkozó világszervezet a XX. század 9. legjobb kapusának választotta. Válogatottsága: 86 mérkőzés.

Buzánszky Jenő

Buzánszky Jenő, akit Kazal vagy Parasztbányász becenéven is ismertek, 1925. május 4-én született Újdombóváron. A Dorogi AC-ból került be a válogatottba, ami különösen ritka volt abban az időben. Sikerei: vb-ezüstérmes (1954), olimpiai bajnok (1952), Európa Kupa-győztes (1953). Az Aranycsapat alaptizenegyének egyetlen, vidéki klubból beválogatott tagja volt. Válogatottsága: 49 mérkőzés.

Lóránt Gyula

Lipovics Gyula néven látta meg a napvilágot 1923. február 6-án Kőszegen. Beceneve Lóri volt. Az Aranycsapat egyik legsokoldalúbb játékosa volt. A NAC-ban még jobbszélsőként nyerte első bajnoki címét, később vált alapemberré a védelemben. Négyszeres magyar bajnok (1944, 1952, 1954, 1955), vb-ezüstérmes (1954), Európa Kupa-győztes (1953) és olimpiai bajnok (1952). Válogatottsága: 37 mérkőzés.

Lantos Mihály

Kőbányán, 1928. szeptember 29-én született Lendenmayer Mihály néven. Beceneve Miska volt. A kiváló rúgótechnikájú balhátvéd a válogatottban öt gólt szerzett, mindegyiket jobb lábbal! Háromszoros bajnok (1951, 1953, 1958), MNK-győztes (1952), KK-győztes (1955), vb-ezüstérmes (1954), olimpiai bajnok (1952), Európa Kupa-győztes (1953). Válogatottsága: 53 mérkőzés.

Bozsik József

A kispesti születésű Bozsik József, becenevén Cucu, 1925. november 28-án jött a világra. A legtöbbszörös magyar válogatott, a valaha élt legpompázatosabb irányító. Ötszörös bajnok (1950, 1950 ősz, 1952, 1954, 1955), vb-ezüstérmes (1954), olimpiai bajnok (1952), Európa Kupa-győztes (1953), a Balkán Kupa-győztese (1947). Válogatottsága: 101 mérkőzés, 11 gól.

Zakariás József

Budafokon született 1924. március 5-én. Beceneve Zaki volt. Az Aranycsapat „szürke eminenciásának” nevezték, de sokkal jobban tudott futballozni annál, amelyet a minősítés takar. Kétszeres bajnok (1951, 1953), MNK-győztes (1952), KK-győztes (1955), vb-ezüstérmes (1954), Európa Kupa-győztes (1953), olimpiai bajnok (1952). Az elveszített világbajnoki döntő volt az utolsó mérkőzése a válogatottban. A Zakariás III futballistanév utal rá, a Budafoki MTE-ben futballozó öt fivér közül ő volt a harmadik. Válogatottsága: 35 mérkőzés.

Budai II László

Rákospalotán, 1928. július 19-én született Bednarik László néven. Beceneve Púpos volt. Az Aranycsapat jobbszélsője játékának fő értékeként elsősorban remek beadásait, s Kocsis Sándorral való tökéletes összeszokottságát emlegetik. Ötszörös bajnok (1949, 1950, 1952, 1954, 1955), KK-győztes (1959), vb-ezüstérmes (1954), Európa Kupa-győztes (1953), olimpiai bajnok (1952). Válogatottsága: 39 mérkőzés, 10 gól.

Kocsis Sándor

Budapesten, 1929. szeptember 21-én látta meg a napvilágot. Becenevei Kocka és Aranyfej voltak. Az Aranycsapat legfiatalabb sztárja az ötvenes években mind a bajnokságban, mind a válogatottban több gólt szerzett még Puskás Ferencnél is. Ötszörös magyar bajnok (1949, 1950 ősz, 1952, 1954, 1955), kétszeres spanyol bajnok (1959, 1960), vb-ezüstérmes (1954), olimpiai bajnok (1952), Európa Kupa-győztes (1953), vb-gólkirály (1954). Minden idők egyik legjobban fejelő csatára. Válogatottsága: 68 mérkőzés, 75 gól.

Hidegkuti Nándor

Budapesten, 1922. március 3-án született. Beceneve Öreg volt. Az Aranycsapatban eleinte több csatárposzton is játszott, majd a hátravont középcsatár poszt tökéletesítőjeként vált kihagyhatatlanná. Élete egyik legjobb játékát az 1953-as londoni „6:3”-on nyújtotta. Háromszoros bajnok (1951, 1953, 1958), MNK-győztes (1952), KK-győztes (1955), vb-ezüstérmes (1954), olimpiai bajnok (1952), Európa Kupa-győztes (1953). Válogatottsága: 69 mérkőzés, 39 gól.

Puskás Ferenc

Zuglóban, 1927. április 1-jén született Purczeld Ferenc néven. Becenevei Öcsi, Sváb, Száguldó Örnagy és Pancho voltak. Minden idők legjobb magyar játékosa, akit az UEFA 2004-ben az előző 50 év legjobb magyarjának voksolt. Tétmérkőzéseken mindent egybevetve 533-szor játszott és 511 gólt ért el, ezzel a XX. század gólkirálya. Olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes, háromszoros BEK-győztes a Real Madriddal. Magyar válogatottsága: 85 mérkőzés, 84 gól.

Czibor Zoltán

Kaposváron, 1929. augusztus 23-án látta meg a napvilágot. Becenevei Bolond és Rongylábú voltak. Az Aranycsapat balszélsője volt. Ötszörös magyar bajnok (1949, 1950 ősz, 1952, 1954, 1955), kétszeres spanyol bajnok (1959, 1960), BEK-döntős (1961), VVK-győztes (1960), vb-ezüstérmes (1954), olimpiai bajnok (1952), Európa Kupa-győztes (1953). Válogatottsága: 43 mérkőzés, 17 gól.

Az Aranycsapat szétesése és öröksége

A magyar válogatott igazi esélyesként, a világ legjobbjaként érkezett Svájcba, az 1954-es világbajnokság helyszínére. A döntőre a sérült Puskás is visszatért, és a 9. percben már 2-0-ra vezetett a magyar válogatott. A mély, felázott talajon a németek 10 perc alatt egyenlítettek, és végül 3-2-re fordítottak is. A váratlan vereséget azóta is számos legenda övezi. Az 1956-os forradalom leverése miatt - a több mint 200 ezer magyar emigráns mellett - a csapat legtöbb tagja is elhagyta hazáját, elfogadták a csábító ajánlatokat, és végérvényesen külföldre szerződtek. Az Aranycsapat az 1956-os forradalom után indult szétesésnek.

2015. január. Ma helyezték örök nyugalomra Buzánszky Jenőt, az Aranycsapat legendás tizenegyének utolsóként elhunyt tagját. Végérvényesen lezárult egy korszak a magyar labdarúgás történetében. A csapat, amelyből közben Aranycsapat lett, az 1950. június 4-i, a lengyelek elleni Varsóban 5:2-re megnyert mérkőzéssel kezdődően 1956. október 14-ig 64 mérkőzést játszott. E 64 találkozó mérlege: 49 győzelem, 10 döntetlen és 5 vereség.

A legendás tizenegy tagjai közül Grosics Gyula 40, Buzánszky Jenő 49, Lóránt Gyula 30, Lantos Mihály 50, Bozsik József 60, Zakariás József 24, Budai II László 22, Kocsis Sándor 59, Hidegkuti Nándor 50, Puskás Ferenc 59, Czibor Zoltán 40 mérkőzésen szerepelt ebben a periódusban. Puskás Ferenc játszott a tizenegyből a legtovább, a többiek már régen visszavonultak, amikor az 1965-66-os idényben nyolc bajnokin négy gólt szerezve befejezte a ligakarrierjét, majd 1966. május 26-án, a Betis ellen a kupában lejátszotta utolsó tétmérkőzését.

A Hősök tere is méltó emléket állít a magyar futball aranykorának. Stadionok, akadémiák, utcák, iskolák, szobrok, könyvek jelzik: a hálás utókor nem feledkezett meg a legendás csapatról. Nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is őrzik a futballrajongók az Aranycsapat emlékét. Ma - közülük utolsóként - a jobbhátvéd is végső nyughelyére került. Az Aranycsapat immár nem a velünk élő történelem. Végérvényesen a múlt legendája lett. A legendás tizenegy, amelynek névsorát minden futballrajongónak illendő egy szuszra fújni.

tags: #az #aranycsapat #jatekosok #eredeti #csaladi #neve

Népszerű bejegyzések:

• Emlékezetes Magyar Kupa-finálék
• QPR elleni kiemelkedő teljesítménye
• Trükkös fogadások és magyarázataik
• Újpest FC felemelkedése
• Labdarúgás: lapok és emlékezetes meccsek