A foci tizenegyes valószínűsége: szerencse, stratégia és pszichológia
Ha Világbajnokság, akkor kieséses szakasz, és ha egyenes kiesés, akkor hosszabbítás és tizenegyes-párbaj. Legutóbb épp Spanyolország maradt alul egy Marokkó elleni „szétlövésben”, ami már a nevében is sugallja: olyan, mintha egy szerencsejátékról beszélnénk. De miért gondoljuk ezt? Mitől lenne egy tizenegyes olyan, mint egy tombola?
Ha ugyanolyan körülmények között, ugyanannak a kapusnak Lionel Messi, vagy bárki nagymamája állna oda tizenegyes rúgni, akkor is azt mondanánk, hogy „az egész csak orosz rulett”? Valószínűleg nem. Akkor megjelenne némi valószínűségszámítás, de ahogy annak az esélye, hogy Mátyás király fekete lovon besétál a nappalimba sem 50-50% (mert vagy besétál, vagy nem), úgy a tizenegyes-párbaj esélyei sem egyszerűsíthetők le ilyen könnyen. Ne hívjuk a tizenegyes-párbajt „lottónak”. Nem az.
Először is érdemes tisztázni, hogy egy szétlövésben mi az, ami a véletlenen múlik, és mi az, ami nem. Amiről a szerencse (pénzfeldobás) dönt, az két dolog: a csapatok sorrendje és térfél. Minden mást a játékosok, a kapusok és az edzők döntései határoznak meg. A szerencse illúzióját az teremti meg, hogy a párbajozás egy kevés mozdulatból álló eseménysor. Kevés a rúgó és kevés a kontakt. Egy csapat mindössze 5-ször ér labdába, ami pontosan annyi, mint ahány golyóhoz hozzáérnek egy Ötöslottó-sorsoláskor.
Maga a tizenegyes sem egy tipikus meccshelyzet. Szinte más sportág. Nem lehet azt csinálni, amit egy mérkőzéseken a leggyakrabban szokás: passzolni, fejelni vagy felívelni a társhoz. Olyan, mintha egy teniszmeccsen azt mondanánk, hogy „Kedves Rafael, kedves Novak, ezt a rövidített játszmát úgy fogjuk eldönteni, hogy 5-5 labdát felütünk a hálóhoz. Aki le tudja csapni, annak jár a pont, akinek viszont a lecsapását vissza tudja ütni az ellenfele, annak nem jár csoki”. A tizenegyes-párbaj műfaja egyetlen ritka játékelem felnagyobbításáról szól. Ugyanakkor tévedés azt hinni, hogy a kimenetele csak a véletlenen múlna. Valójában a tizenegyes-párbaj is egy készség, ami tanulható, fejleszthető és gyakorolható.
A lövő stratégiája és technikái
A kutatások számos tippet és megfigyelést tártak fel a sikeres tizenegyesek rúgásával kapcsolatban. A magasan meglőtt, a kapu bal vagy jobb oldalára, 90-104 km/órás sebességgel tartó labda gyakorlatilag védhetetlen. A jó tanácsok között van továbbá, hogy a rúgó gyorsan, a jeladás után kevesebb mint három másodperccel végezze el a kísérletet, mert így sikerülhet a legkönnyebben meglepni a kapust, de szintén segít, ha 13 másodpercig kivár a rúgással, mivel a hálóőr ennyi idő után elbizonytalanodik - állapították meg a John Moores Egyetem kutatói.
Ideális 4-6 lépésről nekifutni a labdának, tíz méterről viszont nem érdemes, ez esetben vélhetően nem lesz a lövésből gól. Megkönnyíti a rúgó dolgát, ha megvárja, amíg a kapus elmozdul, de a labdához érve 0,4 másodpercnél tovább nem szabad várni a lövéssel. A kutatásvezető Greg Wood szerint az a legeredményesebb módszer, ha a lövő előre kiválaszt egy pontot a kapuban, és azt célozza. Ennek elsajátítására a legjobb módszer a rengeteg gyakorlás az edzéseken, annak ellenére, hogy a meccs feszültségét nem lehet modellezni.
A lövők egyéni megközelítései
Ahány lövő, annyi technika. Luka Modric például legtöbbször megvárja, amíg a kapus elfekszik. Lassan fut neki a labdának, a feje közben mindvégig fent van és a kapust lesi, alkalomadtán a sarkát is magasabbra emeli. Amint a kapus eldőlt, Modric egyszerűen csak a másik oldalra rúgja. Mostanában Neymar is hasonló technikát fejlesztett ki, csak Modriccsal ellentétben ő a nekifutásnál váltogatja a tempóját: hol gyorsítva, hol lassítva fut neki.
Harry Kane viszont sosem nézi a kapust. Ahogy mondta róla José Mourinho: “Harry eldönti…már napokkal a meccs előtt tudja, hogyan fogja rúgni és azt gyakorolja, és én ezt imádom benne.” Kane variálja is, hogy hova lövi a tizenegyest, a sikermutatója pedig magáért beszél: 88%. Modricé 85%. Az átlagos tizenegyes-értékesítési szám egyébként évről-évre esik, valószínűleg annak köszönhetően, hogy a csapatok egyre többet bújják az adatokat, a játékosok pedig kiismerték egymást. Egy dolog ismerni az ellenfelet. Egy másik tudatosan felkészülni egy párbajra.
Célzási stratégiák
A kiválasztott lövőjátékos lehet a legnyugtalanítóbb színű mezben, és lehet a mentálisan legstabilabb sportoló, de ha nem tudja, hogyan és milyen irányba célozza a rúgást, akkor ezek csak kis segítséget jelentenek számára. A vizsgált adatok alapján a legcélszerűbb a labdát a kapu felső harmadába irányítani, hiszen azt egyetlen kapus sem tudta kivédeni, viszont, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ilyen irányú lövések mindössze 13 százaléka volt sikeres.
A labdát a jobb alsó sarok felé azonban nem érdemes rúgni, mert az ilyen irányú lövéseket a kapusok 24 százalékos eséllyel védik ki. A büntetőrúgások irányának eldöntése előtt a játékosok általában két stratégia között választanak: a kapustól független, és a kapustól függő stratégia között. A kapustól független stratégia esetén a rúgást elvégző játékos választja ki a célzás irányát és figyelmen kívül hagyja a kapus minden mozzanatát a büntetőrúgás végrehajtása alatt. Ezzel szemben a kapustól függő stratégia esetén a rúgást elvégző játékos megpróbál a kapus mozdulataira reagálni, és ennek függvényében kiválasztani a célzás irányát. A két lehetőség közül a kapustól független stratégia bizonyul ígéretesebbnek, hiszen elegendő időt hagy a lövés végrehajtására, illetve a rúgást elvégző játékos kizárólagosan tud figyelni a célzás helyére, ahelyett, hogy mindeközben a kapus mozdulataira is figyelmet kellene fordítania.
Az Opta Világbajnokságokon alapuló kimutatása szerint a leggyakoribb eset valamelyik sarok felé célzott lapos lövés, ami valahol azért hihetetlen, mert Japán Horvátország elleni három kimaradt büntetője is a kapu bal oldalának alsóbb részeire irányult. Oda, ahova a legtöbbször rúgják. Ugyanakkor ha megnézzük, hol szoktak bemenni a labdák, azt látjuk, hogy azok a mentek be magas százalékban, amelyek a kapu magasságának felső harmadában landoltak. Ettől függetlenül meg lehet próbálni „betutizni” laposan, de ott már érzékelhetően kisebbek a százalékok.
Itt viszont csínján kell bánni a számokkal: egyrészt nagyon kicsi azon lövések száma, amelyek a fenti területre irányultak (még ha nagyon magas százalékban be is mentek). Másrészt figyelembe kell venni, hogy amikor megemelik a labdát, olyankor megnő a kockázata, hogy Mracskó Mihályt megidézve a Holdön köt ki a lövés. Az alábbi kihagyott tizenegyeseket ábrázoló térképen például érdemes megkeresni, melyik lehetett szegény Roberto Baggio 1994-es büntetője.
A kapusok szerepe és taktikái
A kapusok számára is vannak tanácsaik a kutatóknak. Szerintük nagy biztonsággal megállapíthatják, hogy merre rúgja majd a labdát a lövő, ha a hálóőr a nekifutás végén figyeli az ellenfél csípőjét. Mellékesnek tűnik, de szintén fontos, hogy milyen színű mezben véd egy kapus. A Chichester Egyetem sportpszichológusai ugyanis 40 angol labdarúgóval egy héten keresztül rúgattak büntetőket egy kapusnak, aki mindig más színű mezt viselt.
A piros mez volt a leghatásosabb, amikor ugyanis a kapus ebben volt, a lövéseknek mindössze 54 százaléka lett gól. Sárga mezben 69, kékben 72, zöldben pedig 75 százalék volt az arány.
| Kapus mezszíne | Gólok aránya (%) |
|---|---|
| Piros | 54 |
| Sárga | 69 |
| Kék | 72 |
| Zöld | 75 |
Itt jön be a kapusok szerepe. A „tizenegyesölők” - ahogy hívják őket - már-már egy külön foglalkozást jelentenek egy csapaton belül. Daniel Subasic például kapusként 2018-ban több párbajt is nyert Horvátországgal. Állítása szerint a párbaj “mentális játék. Kutatni kell és utána kell járni, hogy mit csinálnak az ellenfelek, mert számít hogy ki lövi, hogyan fut neki és általában melyik sarkot választja.” Ha pusztán a véletlenen múlna, akkor a kapusnak csak 50-50%-a lenne a győzelemre, ám Subasic azt állítja: “Egy jó kapus biztosan több eséllyel tud védeni, mint 50%”.
Hollandia például a Vb előtt külön edzőtábort hívott össze mindhárom kapusának, hogy felmérje, ki a legjobb a tizenegyesek hárításában, ugyanakkor nem árulja el, ki lett az első számú specialista. Előfordulhat, hogy Louis Van Gaal szövetségi kapitány most is le fogja kapni az első számú kapusát, Andries Noppert és helyére be fog hozni egy cserét, mint ahogy tette 2014-ben Tim Krullal, aki a Costa Rica elleni párbajban 3 tizenegyest is megfogott.
Krulnak volt szimata a tizenegyesekhez, de emellett verbálisan is ostorozta az ellenfeleit, táncolt, pattogott, mutogatott és minden megfogott tizenegyesnél úgy viselkedett, mintha épp egy újabb földrészt hódított volna meg. Itt maga a jelenség az érdekes. Csodakapust be lehet vetni azért, mert tényleg érti a dolgát, de sima placebo-ként is működhet: már a puszta gondolat, hogy egy válogatott erre a részletre is figyelmet fordít, elrettentő erővel bír. Érdemes ehhez megnézni, mi történt azóta Tim Krullal: a 2014-es Világbajnokság előtt teljesen átlagos kapusnak számított, 34 tizenegyesből mindössze kettőt tudott hárítani. A torna után viszont mintha kicserélték volna. Azóta 31 tizenegyest végeztek el ellene, ebből 8-at is megfogott. Lehet, hogy megtáltosodott és ráérzett valamire - de az lehet, hogy az ellenfelei felismerték, hogy a costa ricai mészáros áll velük szemben.
A tizenegyesek pszichológiája és a felkészülés
Shad Forsythe, a 2014-ben világbajnokságot nyerő német labdarúgó válogatott erőnléti edzője szerint, a büntetőrúgások 90 százalékban a pszichológiai képességeken, és csupán 10 százalékban a fizikai képességeken múlnak. A tizenegyes-párbajban a véletlennek van szerepe. A 11-es rúgások a foci igazi „itt és most” pillanatai, melyeken oly sok minden múlhat. Gaizka Mendieta - visszavonult spanyol labdarúgó - úgy írja le ezeket mint a sebezhetőség és intimitás pillanatait. Egy-egy gólt tudott így szerezni az Európa-bajnokságon és a világbajnokságon, illetve kettőt a Bajnokok Ligájában, de vajon mi a titka? Tudatosan gyakorolt, bízott a technikai tudásában, és a pszichológiai képességeiben.
Pszichológiai tényezők és a teljesítmény
MELYEK AZOK A PSZICHOLÓGIAI TÉNYEZŐK, AMELYEK BEFOLYÁSOLHATJÁK A BÜNTETŐRÚGÁSOK EREDMÉNYESSÉGÉT? A színek befolyásolhatják az emberek érzelmeit, döntéseit, és viselkedését, melyek a sportban is megnyilvánulhatnak. Egyes küzdősportokban a piros ruhát viselő sportolónak nagyobb az esélye a küzdelem megnyerésére, a kék ruhát viselő ellenfelével szemben, noha az erőviszonyok egyenlőnek tekinthetők közöttük. Az angol bajnokságban a piros mezt viselő csapatok jobb teljesítményt mutatnak, illetve az angol kapusok alacsonyabbra becsülték a gól kivédésének esélyét, amennyiben a velük szemben álló játékos piros mezt viselt. A kutatók szerint ezek az eredmények arra vezethetők vissza, hogy a piros színt gyakran az agresszióval, és a haraggal társítjuk.
Profi sportolók esetében is gyakran találkozhatunk a nyomás alatti sématorzulás jelenségével, mely nem más, mint amikor egy képzett sportoló egy feszültséggel teli szituációban nem tud sikeresen végrehajtani egy, már berögzült és könnyűnek számító feladatot. A nyomás alatti sématorzulás egyik forrásának tekinthető, hogy a sportolót az észlelt stressz olyannyira megzavarja, hogy nem tud kellően a feladatára koncentrálni, hanem olyan irreleváns ingerek kerülnek a figyelmének középpontjába, melyek teljesítményromláshoz vezethetnek. Ezen alapulva Wilson és munkatársai (2009) alacsonyabb és magasabb stresszhatás alatt álló focisták szemmozgását vizsgálták. Kutatásukban azt találták, hogy a nagyobb stresszt megélő játékosok a kapusra fókuszáltak, és a labdát is felé lőtték, mely csökkentette a rúgás pontosságát, és így annak eredményességét is. Emellett azonban az is gyengébb teljesítményt eredményez, ha a játékos nem néz a kapusra, és igyekszik minél előbb elvégezni a büntetőrúgást.
A megfelelő játékos kiválasztása
Ahhoz, hogy az edző kiválassza, hogy melyik sportolója a legideálisabb a büntetőrúgások elvégzésére, jó, ha tudja, hogy melyik játékosa tartozik a promóciófókuszú és melyik a prevenciófókuszú egyének közé. Higgins (1997), az önszabályozó fókusz elméletében azt magyarázza, hogy az emberek, egy adott célt milyen motivációval közelítenek meg. Ez alapján megkülönböztet prevenciófókuszú személyeket, akik felelősséggel és kötelességtudattal jellemezhetőek, és promóciófókuszú személyeket, akik mindig inkább a törekvésre és a befejezésre koncentrálnak.
A korábbi kutatások azt bizonyítják, hogy a krónikusan prevenciófókuszú játékosok szignifikánsan magasabb valószínűséggel rúgják be a tizenegyest, mint a krónikusan promóciófókuszú társaik, hiszen a büntetőrúgások az általános felfogásban inkább olyan helyzetek, amelyeket kötelességből kell végrehajtani, nem pedig olyanok, amelyek lehetőséget adnak az egyéni kiemelkedésre. Éppen ezért nem érdemes a legnépszerűbb játékost sem kiválasztani a rúgás elvégzésére, mert ők nagyobb nyomást tapasztalhatnak a rájuk nehezedő elvárások miatt is, amely a büntetőrúgás elvétéséhez vezethet. Így volt ez Roberto Baggióval, a világ egyik legjobb focistájával is, aki kihagyta az 1994-es világbajnokságon a mérkőzést eldöntő büntetőrúgást, de megtörtént ez már Lionel Messivel, Cristiano Ronaldóval és még Diego Maradonával is, aki pályafutása alatt egyszer sorban öt büntetőrúgást vétett el. A klasszisokra a párbajban extra nyomás nehezedik: a csütörtöki negyeddöntőben Cristiano Ronaldo nem hibázott.
Felkészülési stratégiák és mítoszok cáfolata
A feszültséggel teli helyzetekkel való megküzdésre azonban érdemes olyan, a teljesítményt elváró helyzetek előtt használható rutinokat kialakítani, melyek megelőzhetik a teljesítménycsökkenést. A megküzdési stratégiák közül a labdarúgók leggyakrabban a releváns és irreleváns ingerek blokkolását alkalmazzák, illetve társas támogatás előnyeit használják ki. A gyakorlatot mindig is nehezítette, hogy egy Világbajnoki elődöntő tizenegyes-párbaj hangulata nehezen szimulálható, hiszen teljesen más idegállapotban áll oda egy játékos egy edzésen vagy 80 ezer ember előtt.
Guus Hiddink 2002-ben egy teltházas stadionban gyakoroltatta, hogyan sétáljanak a játékosai a középkörtől a tizenegyes pontig. Mexikó saját „mind coach”-ot hozott magával az idei Világbajnokságra. Anglia 2006-ban a baden baden-i edzőtáborában külön megkérte a helyi klub szurkolóit, hogy álljanak a kapu mögé és köpködjenek kígyót-békát a rúgó játékos irányába. Amikor Gareth Southgate 2016-ban a válogatott szövetségi kapitánya lett, a csapat zsinórban öt szétlövésben is alulmaradt. Southgate maga volt az 1996-os Eb-kiesés tragikus hőse, aki évtizedes stigmákat viselt magán. Amikor edző lett, megfogadta, hogy feldolgozza a rémálmát és a játékosait úgy fogja felkészíteni, hogy ne legyenek kitéve annak, aminek neki is keresztül kellett mennie. Southgate kutatásokat és pszichológiai tanulmányokat bújt, hogy csapatát minden nehézségre felkészítse. Nemcsak azt gyakorolták, hogyan sétáljanak oda a labdához (A hosszú magányos séta - ahogy hívta) és milyen legyen a testtartásuk, de arra is volt forgatókönyvük, hogyan viselkedjenek, ha mellé lövik. Anglia végül megtörte az átkot, amikor 2018-ban tizenegyes-párbajban legyőzte Kolumbiát.
Mindent a pszichológia képzésről🎓
A műfaj körüli sztereotípiák is kezdenek megdőlni. A modern labdarúgás olyannyira professzionalizálódott, hogy minden top csapat keresi azokat a részterületeket, amelyek fejlesztésével versenyelőnyre tud szert tenni. Bedobás-specialisták, pontrúgás-guruk, feketeöves dietetikusok és okleveles alvásspecialisták házalnak a klubok ajtaján, hogy valami pluszt nyújtsanak egy bajnoki versenyfutáshoz. Ezeknek a „+1%”-oknak a keresése azzal jár, hogy manapság mindenről van kimutatás, amellyel régi tévhiteket cáfolnak meg:
- Aki előbb kezdi a büntetőpárbajt, az nagyobb eséllyel győz, igaz? A számok azt mondják: teljesen mindegy, ki lő először.
- A tapasztalatlanok ne álljanak oda tizit rúgni, mert úgyis összeroppannak a tét súlya alatt? Pedig nincs különbség aközött, hogy egy idősebb vagy egy fiatalabb labdarúgó rúgja azt a büntetőt.
- A jobblábasok inkább a tutibb szöget választják, ezért inkább a kapustól jobbra rúgják el? Ez mondjuk részben igaz, egyszerű biomechanikai okokból. De itt jön be az, hogy ki mennyire keveri a lapjait.
Néhány tippet azért ki lehet szűrni a kutatásokból:
- Általában segít, ha először a csapatkapitányok végzik el először a büntetőrúgást. Ők a példaképek, akik utat mutatnak, és felelősségük tudatában járnak el. A sikerrátájuk kimondottan magas.
- Segít, ha valaki már rúgott gólt az adott meccsen. Sőt, ha tizenegyest is értékesített már, azt is nagyobb valószínűséggel fogja belőni - nem számít viszont, ha azt egy másik meccsen tette.
- Nem nagy meglepetés, hogy a csatárok magasabb százalékban lövik be a tizenegyesüket, mint a középpályások vagy a hátvédek.
- Bármilyen fura is, de Világbajnokságon kapus még sosem lőtt tizenegyest, így nincs erről megbízható adat.
De akkor, érdemes erre időt fordítani? A témát alaposan lekutató Geir Jordet szakíró állítja: persze. “Gondolj a pilótákra.” - mondta Jordet. „Annyi időt töltenek szimulátorban, de 100%-ban lehet utánozni azt, hogy egy utasszállító repülőt vezetsz? Persze, hogy nem. Mégis csinálják. Még akkor is, ha nem tudsz eljutni 100%-ig, nagy a különbség aközött, hogy 40, vagy 70%-ig jutsz el.” A tanulság, hogy attól, hogy a házi feladatot elvégzed, még nem biztos, hogy nyerni fogsz. A gyakorlott csapatok is olykor kikapnak, mégsem akadályozza meg őket abban, hogy továbbra is edzzenek. Azok pedig, akik készülnek, hajlamosak szerencsésebbek lenni.
A tizenegyespárbajok technikái és taktikái
A büntetőpárbaj különleges helyzetnek tekinthető, nem csak azért, mert ez dönti el a meccs végeredményét, hanem azért is, mert számos lövő vonódik be ugyanabba a helyzetbe, így méltán merül fel a kérdés: kik és milyen sorrendben végezzék el a rúgásokat? A sorrendiséggel foglalkozó kutatások eredményei alapján az látható, hogy a büntetőpárbajok végéhez közeledve a sikeres lövések valószínűsége csökken, emiatt a kutatók azt javasolják, hogy a csapat ötödik legjobb lövője rúgja az első tizenegyest, és a csapat legerősebb játékosa pedig az utolsót. A büntetőpárbaj eredményességét befolyásolhatja a sikeres találatok ünneplése is, hiszen ha egy csapat látványosan és színpadiasan ünnepli sikerét az pozitívan befolyásolja a csapat lövő teljesítményét, és negatívan az ellenfél csapatáét.
Reformjavaslatok a tizenegyes szabályairól
Az elmúlt évben, években több alkalommal is kisebb-nagyobb sikerrel próbálták megreformálni a labdarúgás szabályait. Ezek közül kétségtelenül a videóbíró, azaz a VAR (video assistant referee) hozott újítást a futballba - hogy milyen irányba, az döntse el mindenki maga -, legutóbb pedig a tizenegyesszabály került terítékre. A szabálytervezetről a FIFA játékvezetői bizottságának elnöke, a hat alkalommal a világ legjobb játékvezetőjének választott Pierluigi Collina beszélt. A szakember szeretné bevezetni az úgynevezett „egy lövés” tizenegyes szabályt, ami röviden annyit jelent, hogy a büntető esetén nincs kipattanó.
- Tehát vagy belövöd a tizenegyest, és gól, vagy nem, és akkor kirúgással folytatódik a mérkőzés, pont. Úgy gondolom, jelenleg az esélyeket tekintve túl nagy a különbség a büntetőt elvégző játékos és a kapus között. Átlagosan a tizenegyesek 75 százaléka lesz gól, ráadásul gyakran a tizenegyes jóval nagyobb gólszerzési lehetőség, mint az a helyzet, aminél a büntetőhöz vezető szabálytalanság történt. Ráadásul a támadó még arra is lehetőséget kap, hogy ha a kapus védett, akkor a kipattanót is belője.
tags: #az #egyik #jatekos #0 #9 #valoszinuseggel
