Az Élet Mint Játék: Hogyan Lehetünk Örömteli Játékosok?

Szeretem az alábbi gondolatait, mert jómagam is ezt hangsúlyozom legtöbbször az életben. Magamnak, a családomnak, a barátaimnak, és most neked is. Az élet nem több, mint egy nagy büdös játszótér!

Emlékszel még mit csináltál a játszótéren? Csúszdáztál, mászókáztál, homokoztál, hintáztál… és közben óriási nagyokat sikongattál örömödben. Alig vártad, hogy leérj a csúszdán, már lihegve rohantál vissza, hogy újra csúszhass. Ezt az örömöt igyekezz felidézni amikor ráfeszülsz az ÉLET-re, a nyomasztó gondokra.

Valahányszor fent állsz a „kapuban”, alig lehet visszafogni, mert szeretnél már lent lenni, lecsúszni ide, hogy játszhass. Mert ott fent pontosan tudod, hogy játszani jössz. Ott fent még tudod…Aztán amikor visszamész és megkérdezik, hogy érzed magad, sokszor azt válaszolod: „pokoli fáradt vagyok”. Mert elfelejtetted, hogy játszani jöttél.

Ne vedd magadat túl komolyan, és azt sem ami körülvesz. Színház az egész világ, hát nem tudod? Nem túlélni érkezel ide, hanem élvezettel mutatni meg magad a színpadon. Élvezettel! Mosolyogj és emlékezz erre. Nemcsak elkeseredett küzdelem és harc - hanem játék.

A Játék Filozófiája az Életben

Ha jól élsz, játékból leszel szerelmes, játékból házas, és játékból lesznek gyermekeid, s őket is megtanítod arra, hogy bölcsen és vidáman játsszák végig az egész életüket. Ne félj játszani! Mély igazság van emögött: akire azt mondod, hogy „én” - az csak egy földi szereped. Soha nem játszottak el egy szép zongoraversenyt görcsös ujjakkal és nagy akarással, és soha nem írtak még szép verset kedvetlen, játéktalan lélekkel. Kell az öröm!

Ne feledd: az életed is egy Mű, amit csakis játékos lélekkel tudsz megalkotni - derűvel. Előtte megjárhatod a poklokat, „melózhatsz” sokat keservesen, fulladozhatsz is - de a végén bukkanj fel az árból, és nevess az egészen. A Lélek, aki halhatatlan, vidám benned és derűs.

A Játék Fogalma és Jelentősége

A játék mind a mentális, mind a fizikai fejlődés alapvető eszköze, hiszen ismereteket nyújt a világról, megtanulhatók belőle az élethez szükséges készségek, ugyanakkor az önfeledt szórakozás lehetőségét is megteremti.

Egy sereg elmélet van a játék értelmének magyarázatára, először vessünk egy pillantást ezekre:

A játékról szóló elméletek és gondolatok sora még folytatható, de egyetlen olyan kizárólagos sincs közöttük, amellyel a játék sokfélesége, valamennyi formája értelmezhető lenne.

A Játék Szerepe a Fejlődésben

A játéknak fontos szerepe van a mentális, a fizikai, a szociális, az érzelmi, a nyelvi képességek és az esztétikai érzék fejlesztésében is. Gyakorolhatók a játék során a társas szabályok is. A játék a gyermek fejlődésének természetes közege, a játékon keresztül fedezi fel és ismeri meg a világot. A játék során átéli az örömöt, megéli a győztes és a vesztes szerepét, megtanulja elviselni a kudarcot, együtt érez játszótársával. Mindkét helyzet kezelését gyermekkorban legjobb megtanulni. A játék nemcsak a versenyhelyzet, de az együttműködés, a másokkal való kapcsolatteremtés gyakorlóterepe is. A játék során a képzelet szárnyakat kaphat, de az érzelmi biztonság és a kötődés kialakításának ugyancsak eszköze. A játékban megjelenik a kaland feszültsége, a kommunikáció igénye, az erő próbálgatása, az önkifejezés igénye. A játék fejleszti az alkotókészséget, a problémamegoldó képességet, az önismeretet és a világ megismerését szintén támogatja, valamint segíti a társadalmi beilleszkedést, azáltal, hogy különféle szerepeket játszhat el a gyerek, amik beépülhetnek a személyiségébe. A játékot jutalmak és büntetések kísérik, mint az életben zajló tevékenységeket. A játék megnyugtat, nevel és tanít. A játék spontán, önkéntes, önmagáért való, és örömet szerző tevékenység.

A játék kedvező hatásait csecsemőkortól az aggastyánokig, minden korosztály a maga javára fordíthatja. Alapvető fontosságú a gyerekek szellemi és érzelmi fejlődése szempontjából az első néhány életévük. Az óvodásoknál elsődleges tevékenység a játék, ebben az időszakban a felnőtt felelőssége elsősorban a nyugodt környezet biztosítása a fantáziát életre keltő játékokhoz. Iskoláskorban a játék már alapvetően szabadidős tevékenység, de az iskolában is érdekesebbé tehetők egyes tanórák rövid játékok beiktatásával. A fiatalabb korosztályok önfeledt baráti, családi összejöveteleken kapcsolatépítésre, különböző készségeik további fejlesztésére állíthatják szolgálatba a játékot. Kedvelt szabadidős helyszínek ma a társasjáték klubok, ahol sokféle játékot próbálhatnak ki az érdeklődők minden korosztályból, de a társasozás akár a munkahelyi csapatépítést is szolgálhatja. Idősebb korosztályoknál egyes játékok (pl. a memóriafejlesztő társasok) segíthetnek az agy karbantartásában.

A Fejlődés Feltételei és a Játék

A felnőttek szemében a játék csak szórakozás. A gyerek akkor mehet játszani, amikor nincs más dolga. A gyerekek fő jellegzetessége, hogy fejlődésben vannak. A kisbaba személyében nem „gyerekanyagot” kapunk, hanem élő személyt; egy saját személyiséggel rendelkező, fejlődésben lévő, és még éretlen embert. Az emberi potenciál minden csecsemőben megvan, mégsem lesz mindenkiből érett felnőtt. A fejlődés nem olyan program, ami automatikusan mindenkiben lefut. Mindenki idősebb lesz, de nem mindenki nő fel. Nem az tehát a feladatunk, hogy embert faragjuk a gyerekünkből, mert már az.

A biztonságot nyújtó rendezett kötődő kapcsolatban élő gyermek, akinek rendszeresen kielégül a kötődő éhsége, pszichológiai értelemben nyugalomban van. Nyugalmi állapotban a fejlődés belső mozgatórugói játékra ösztönzik. A kötődés munkájától szabad, érzelmileg jóllakott gyermek elindul felfedezni a világot. Kutatni, kísérletezni és alkotni fog… a játéka pedig előrelendíti az érzelmi és intellektuális fejlődését. A játék tör utat az érzelmi és az intellektuális fejlődés számára. Minden emlősállat kölykei játszanak, nemcsak az emberkölykök. Ha egy állatkölyök nem tud nyugodt lelkiállapotban (az anyja közelében, de békén hagyva) eleget játszani, akkor felnőtt korában nem lesz életképes. Hátrányos helyzetű lesz, hiába született egészséges kölyökként.

A játék mechanikus definíciója: szabad mozgás kötött térben. Gondoljunk csak egy gépi szerkezetre. Az alkatrész akkor tud mozogni, ha van elég játéka. Azaz: van egy stabil hely, ahova rögzítették, és van mozgástere is. Ha nincs helye mozogni, beragad; ha pedig teljesen elszabadul, nemcsak nem látja el a funkcióját, de még a szerkezet többi elemét is megrongálja. Ilyen értelemben a bolygók keringése is játék. A gravitációs erőtérnek köszönhető, hogy a bolygók a Nap körül keringenek, és a Naprendszerben rend van. A „kötött tér” ott van, ahol a gyerek a kapcsolat gravitációs erejében részesül: lendületet adó melegében, határokat kijelölő biztonságában. Erre van elsősorban szüksége - hogy legyen valaki, aki körül keringhet, mint egy kis bolygó. A kötődés ereje olyan, mint a gravitáció. Gravitáció nélkül az égitestek nem tudnának szabadon mozogni - elpusztulnának. A teljes szabadság nem éltet, hanem pusztít. A kötődés, a vonzerő láthatatlan köteléke teszi lehetővé, hogy a bolygó - vagy a kisgyerek - szabadon mozogva is megmaradjon a biztonságos pályán.

Ha a kisgyerek kapcsolatéhsége annyira jóllakott, hogy rövid időre megfeledkezhet Anyáról, akkor felszabadultan tud játszani. Maga mögött tudja a számára legfontosabb kapcsolatot, és a jóllakottság állapotában nem kell a közelségkereséssel foglalkoznia. Anya nem hiányzik, nem kell keresni, nem kell résen lenni, hogy eltűnik-e… persze, hogy itt van valahol a közelben. Abban a pillanatban, hogy nem érzékeli Anya közelségét és újra megéhezik a kötődésre, a kicsin úrrá lesz a kötődő ösztön és elveszíti a játék szabadságát. Akkor is ez történik, ha Anya jelen van ugyan, de megszakadt a kötődő kapcsolat - vagy, ha olyan valaki helyettesíti őt, aki a gyermek számára idegen. A biztonságos kapcsolat hiánya különösebb veszély nélkül is az elveszettség érzetét kelti egy kisgyerekben.

A játék spontán fakad belülről, az emberi természetből. Ez azért is rendkívül jó hír, mert a fejlődés útján a belülről fakadó felfedező, kísérletező és alkotó tevékenység viszi előre az embert. Az olyan játék, ami magáért a tevékenység öröméért van. Ha a gyerekünk így játszik, érdemes visszavonulni, békén hagyni, és csak a háttérből vigyázni rá. Ebben a spontán, örömteli játékban külön megerősíteni is fölösleges, motivációs céllal dicsérgetni sem érdemes. Ha megtapsoljuk vagy megdicsérjük, meg is zavarhatjuk a játékában. Megesik, hogy amikor egy kisgyerek jutalmat vagy dicséretet kap a spontán alkotásért, dühbe gurul és lerombolja, amit csinál.

Nem kell őket megcsinálni, kifaragni - az érett ember lehetősége már bennük van. A fejlődés erői belülről kifelé haladnak, ha a feltételek adottak. A gyerekeket nevelni, azaz táplálni és gondozni kell, aztán hátrébb lépni és gyönyörködni benne.

Játék versus Munka

Mi tehát a játék? A játék, bármilyen nagy energiával, szorgalommal és kitartással végezzük, mégsem munka. És ez annyira fontos! Mi, felnőttek, mindent azért csinálunk, hogy eredménye legyen. Számunkra minden ok-okozati összefüggésekből áll. Nagyon jól tudjuk, hogy amit teszünk, az következményekkel jár. Igyekszünk azt tenni, ami jó eredményre vezet, és felhagyni azzal, ami nem vezet jóra.

Hasonlítsuk csak össze a játékot a munkával! A munkában az eredmény motivál. Amit teszel, annak megvan a várható következménye. „Viselkedj jól!” Ez eredmény; munkaorientált gondolkodás. „Ha nem vigyázol rá, eltörik.” Ez is munkaorientált. A játékban viszont maga a tevékenység motivál. Amit a tevékenység öröméért teszünk, az a játék. Nincs szó eredményről. A játékban, ami elfoglal, ami leköt, amiben elmerülünk, az maga a tevékenység. A kisgyerekek világa nem munkaalapú. Nem is tudnak mit kezdeni a munkaalapú rendszerrel. A pszichés fejlődésük még nem tart ott. Annyira fontos lenne, hogy ezt megértsük!

Munka az, amit muszáj elvégezni, játék pedig az, amit nem muszáj. A kicsikre (és az éretlenekre) teljes mértékben jellemző ez a mentalitás. És ez nem hiba: fontos funkciója van. Életük hátralévő részét a munka világában fogják tölteni. Az iskola már munka. Teljesítmény alapján osztályoznak. A kortárscsoportokban is teljesítmény alapján alakul ki a rangsor. Ha azt akarjuk, hogy a gyerekeink végül érett személyiséggé fejlődjenek, nem beszoktatni kellene őket a munkaalapú társadalom teljesítményorientált világába, hanem meg kellene tőle védeni őket. Éppen azért, hogy zavartalanul végbemenjen bennük az a folyamat, melynek során idővel megérnek erre is. Az érettségükön múlik, hogy felnőtt korukban mérlegelni tudják-e majd a tetteik következményeit. Szabadságra és nyugalomra van szükségük a játékhoz, védett környezetben. Az ő világuk a játék világa, és nem véletlenül. Ez szolgálja a fejlődésüket.

Ami játék, az „csak játékból” van, nem igazából. Amikor két testvér azt játssza, hogy ők testvérek, az számunkra nagyon mulatságos. Azt játsszák, hogy testvérek, pedig tényleg. Üvöltenek, verekszenek, folyik a vér, a veríték és a könnyek… a felnőtt pedig feldúltan lép közbe: „Mi a baj?!” - ők pedig a legnagyobb egyetértésben vágják rá: „Semmi! Csak játszunk!” Éppen valami konfliktust játszottak el, és a felnőtt annak a hangeffektusait hallotta - de az egész csak játékból történt. Játékból estek egymásnak, verekedtek és üvöltöztek, nem igazából. Mindketten tudták, hogy ami játékból történik, az nem számít. És ez a lényeg. Akármilyen valódi a kék folt… a verekedés nem volt igazi. Csak eljátszották a konfliktushelyzetet. A kisgyerekek eljátszani szeretik az élethelyzeteket. Nem a racionális valóságban van a helyük. Játék közben az ember rejtett belső világa tör utat magának belülről kifelé.

A Játék Jelentősége a Felnőttek Számára

Platón remekül megragadta a lényeget, amikor azt írta, hogy a játék boldog UGRÁS… Olyan tevékenység, ami önmagában örömöt okoz. A játék elrugaszkodás a realitások talajáról. A kutatók a közelmúltban jöttek rá, hogy nemcsak a gyerekeknek van szükségük játékra, hanem a felnőtteknek is. Mindenkinek. Néhány cég sokat profitál abból a felismerésből, hogy játéküzemmódban a dolgozó is többet hoz ki magából, mint munkaüzemmódban. Például a Google. A sikeres informatikai cégnél előírás, hogy a dolgozók a munkaidő 10%-át játékkal töltsék, ne teljesítményorientált tevékenységgel. Ahhoz, hogy buzogjon bennük a kreativitás, el kell rugaszkodniuk a realitások talajáról.

A virágzó és gyümölcstermő emberi élethez játszanunk is kell. Szükségünk van némi szabadságra, hogy időnként elrugaszkodjunk a valóság talajáról. A gyerekeket nem az teszi érettebbé és készíti fel az életre, hogy faragják, tanítják és fegyelmezik. Ha a róla gondoskodó felnőttekkel való kapcsolatban biztonságban érzi magát, akkor magától halad a fejlődés útján. Attól fejlődik, azzal készül az életre, hogy játszik. Játék közben a gyermek mindent kipróbál - a játék ezért az élet kísérletező műhelye. Amit később felnőttként csinálni fog, azt kisgyerekként játék közben képzeli el, kísérletezi ki és gyakorolja be. Játék közben alakulnak ki az agy magasabb szintű, problémamegoldáshoz szükséges hálózatai. Játék hatására fejlődik az agy, nem a tananyag hatására.

Az Álmokból Valóság nevű játék gyakorlatiasan segít megfogalmazni a legfontosabb kérdéseinket és rávilágít arra, mely területeket kell magunkban megerősíteni ahhoz, hogy elinduljunk az álmaink megvalósítása felé vezető úton. A játék arra hívja fel a figyelmet, hogy az általunk hozott kérdés vagy probléma megoldásához mely erények gyakorlására kell nagyobb hangsúlyt helyeznünk. Ha megvan ez a tudatosítás, akkor a problémát már 50%-ban meg is oldottuk. A játékba foglalt személyiségfejlesztő modell másik célja az, hogy rámutasson, a boldogságunk mindig a saját belső átalakulásunkkal kezdődik.

A felnőttkor számos felelősségteljes feladatokkal ruház fel bennünket, és közben elfelejtünk játszani. Az előttünk álló problémákra és a világ gondjaira figyelünk leginkább, miközben egyre kevesebbet játszunk. Gyerekkorunkban még a játék körül forgott minden, azonban felnőttkorunkra ez gyökeresen megváltozik. Az állatok azonban még idősebb korukban is sokat játszanak. Felnőttként azt hihetjük, hogy játszani már valahogy nem helyénvaló. Gyakran félrevetjük, mert komolytalan időpocsékolásnak tartjuk. Kutatások azonban azt mutatják, hogy a játék elengedhetetlen a jó közérzet, a kreativitás fejlesztéséhez, az egészség megőrzéséhez.

A Játék Pozitív Hatásai Felnőttkorban

A játék elősegíti a kreatív gondolkodást. Mark Beeman, a Northwestern Egyetem tudósa azt az érdekes összefüggést találta, hogy egy vígjáték megnézése után könnyebben rakunk ki egy puzzle-t. A szórakozás enyhíti a feszültséget, miközben segíti az idegsejtek kapcsolódását. Így a szellemi rugalmasság és a kreativitás is fejlődik. A tudósok megfigyelték, hogy ilyenkor az agyi örömközpontok aktiválódnak. Az eredmények alapján az öröm segít az agynak eredetibb módon gondolkodni és előnyt jelent a kihívást jelentő helyzetek megoldásában. Nem válunk a szokásaink rabjává. Barbara Fredrikson pszichológus azt találta, hogy a pozitív érzelmek a vizuális figyelem bővítésével növelik a kognitív képességeinket, miközben a másokkal való kapcsolatteremtés által szociális energiaforrásaink is növekednek. A játék lehet annak a kulcsa, hogy bizonyos értelemben „kitörjünk” a mindennapos gondolkodásmódunkból. Ha munka közben kiveszünk egy kis szünetet, amit egy komolytalan cselekvéssel töltünk, akkor a munkába visszatérve a kihívást jelentő feladatainkat lehet, hogy több különböző módon is meg tudjuk vizsgálni.

Az önfeledt játék hatással van az egészségünkra és a közérzetünkre. Javítja az egészségünket. A nevetés természetes következménye a játéknak. A nevetés pedig - vizsgálatok alapján - enyhíti a stressz és feszültség érzését, miközben javítja a fizikai egészséget. A rendszeres nevetés csökkenti a stresszt és a gyulladás mértékét a szervezetben, valamint hatással bír az érrendszeri egészségre is.

Figyelmünket helyezzük a jelenbe. Játszani annyira szórakoztató, hogy elvezet minket a jelen pillanatába, ami az egyetlen „hely”, ahol érezhetjük a boldogságot. Mikor teljesen belefeledkezünk a játékba, akkor egy áramlatba kerülünk. Ezt az állapotot írja le Csíkszentmihályi Mihály Flow elméletében. Flowba akkor kerülünk, ha 100 százalékig elmerülünk a tevékenységben, és csak a jelenre fókuszálunk. Életünk nagy részében nem a jelen pillanatban horgonyozunk. Agyunk vándorol a múltban és a jövőben. Dan Gilbert szerint „egy vándor elme az boldogtalan elme.” Nem számít, hogy mi az, amit éppen csinálunk, agyunk akkor a legboldogabb, ha a jelen pillanatban lehet. A múltban általában harag és megbánás, a jövőben gyakran félelem és szorongás jelenik meg. A játék biztosan a jelenbe varázsolja a figyelmünket, melyben igazán boldogok lehetünk.

A játék összekapcsol minket. A szociális kapcsolatok az emberi lét egyik alapvető szükségletéhez tartoznak. Talán mindenki ismeri az első világháborúban megtörtént esetet, amikor a németek és az angolok 1914 karácsonyán együtt fociztak. Egy angol katona így írt erről: "Az angol hozott egy futball-labdát a lövészárokba, és hamarosan élénk játék következett. Milyen csodálatosan szép, de milyen furcsa volt. Az angol tisztek is ugyanígy éreztek erről. Így Karácsonykor, a szeretet ünnepén, sikerült, hogy halálos ellenségek barátokká váltak egy kis időre." Ez a történet arra emlékeztethet bennünket, hogy a játék - a nevetés és elengedés képessége, a jelenben létezés, valamint a jókedv és világosság érzése - lehet a döntő cselekvés a szerelemhez és a valahova tartozáshoz. Amikor képesek vagyunk viccelni és nevetni, akkor tapasztaljuk meg, hogy minden ember vágyik a boldogságra és a kölcsönös szeretetre, s ez valamennyiünket összekapcsol.

A Játékosság mint Kulcskompetencia

A társasjáték-pedagógia alapelve azonban, hogy ennek a játékosságnak a felnőtté válással nem kellene gyengülnie. A játékos tanulásnak nem csak az életre való felkészülést kell megkönnyítenie. Hányszor kerül felnőttkorában is az ember olyan helyzetbe, amikor a kényszerítő körülményekből nem lát kiutat? Persze nem ez az egyetlen célja a társasjáték-pedagógiának, de valóban a játékosság elsajátítása és megőrzése a kulcs.

A játékosság tehát egy olyan küzdeni tudás, amelyben fontosabb, hogy minket, játékosokat, a képességeinket és személyiségünket mi köti le, mint maga a tevékenység eredménye. Ez olyan küzdelmek megtételére is alkalmassá tesz minket, amelyekben kicsi az esélyünk arra, hogy győzzünk. Hiszen ha a játékosság megtanít minket arra, hogyan kapcsoljuk össze képességeinket a kihívásokkal, hogy próbára tegyük őket, még akkor is, ha az eredményesség nem garantált, keresni fogjuk azokat a kihívásokat. Keresni fogjuk, mert azt érezzük majd, hogy maga a kísérletezés, a szabályrendszerek kiismerése tölt fel minket.

Felnőttkorunkban leginkább a kötelességeink és a felelősség irányít minket. Azzal nincsen semmi gond, hogy az életünkre és a körülöttünk élőkre is felelősséggel tartozunk. Ne felejtsük el azonban, hogy a játékra igenis szükségünk van! Egy kis játékossággal kreatívabban oldjuk meg az előttünk tornyosuló feladatokat, vigyázunk az egészségünkre is, és könnyebben építünk kapcsolatokat.

tags: #az #elet #onmagaban #egy #jatek #mindannyian

Népszerű bejegyzések:

• Mérkőzés előtti felkészülés
• Ismerje meg Kisfaludy Anett sportolói sikereit
• történeti áttekintés: Haladás–Mezőkövesd párharcok az első osztályban
• Olvassa el Nagy László gondolatait a kézilabda-válogatott jövőjéről
• A kosárlabda játékszabályai