A Focicipő Forradalma: A Fűző Nélküli Modellek Megjelenésétől a Jövő Technológiájáig

Túlzás nélkül állítható, hogy mindenki, aki valaha futballra adta a fejét, fel tudja idézni, hogy kitől és milyen körülmények között kapta meg az első focicsukáját. Az első igazi futballcipő mérföldkő a labdarúgópalánták életében, hiszen attól kezdve, hogy valaki már csukában rugdossa a labdát, teljesen más megítélés alá esik, szintet lép a futball hierarchiájában. Pedig viszonylag sok időnek kellett eltelnie ahhoz a foci történetében, hogy a játékosok sportágspecifikus lábbeliben rúgják a bőrt. A labdarúgás mai formája a 19. században vált rendkívül népszerűvé Nagy-Britanniában, és ezzel együtt megkezdődött a futballcipők fejlődésének hosszú és izgalmas útja.

A Focicipő Őskora: VIII. Henriktől a 19. Század Végéig

Vissza kell repülnünk az időben majdnem 500 évet, hiszen VIII. Henrik király cipésze, Cornelius Johnson készítette el az első focira alkalmas lábbeliket 1525-ben, melyekért 4 shillinget kapott. Bár maguk a lábbelik nem maradtak fenn fizikai valójukban egy elemzéshez, de a róluk szóló írásos anyagok igen. Ebből derül ki, hogy a cipészmester spanyol bőrt alkalmazott, mely abban az időben prémium minőségű volt. Ami viszont hatalmas újdonság volt akkoriban, hogy Mr. Johnson ezeket a cipőket már a felhasználási területre fókuszálva, stoplikkal is ellátta. Ezeknek a stopliknak az volt a sajátossága, hogy a talpak fém szegecsekkel rendelkeztek a nagyobb tapadás érdekében.

VIII. Henrik után a futballcipők története körülbelül háromszáz évre az ismeretlen ködébe vész. A 19. század elején még nem létezett sportágspecifikus focicsuka, a futballisták leginkább az utcai viseletükben léptek pályára. Mivel kezdetben úri sport volt a labdarúgás, így a lábbelik is inkább elegáns bakancsok voltak. Aztán ahogy a munkásosztály körében egyre inkább teret nyert a foci, a drága cipőket folyamatosan felváltották a melós bakancsok. Ezek a lábbelik gyakran acélbetéttel voltak ellátva, így nehezek, kemények voltak, és teljesen alkalmatlanok a futásra és a labda irányítására. De viselésük nemcsak a gazdájuknak okozott kényelmetlenséget, hiszen egy-egy szabálytalanság után a sértett fél sem tette ki az ablakba, amit egy acélbetétessel kapott. A cipők orra merev bőrdarabbal volt megerősítve, hiszen ekkoriban a „csőrrel” való rúgás volt a megszokott.

A 19. század derekán egyre több bakancs talpán jelentek meg a fémstoplik, melyek segítségével könnyebben tudtak kitámasztani a játékosok, és kevesebb alkalommal csúsztak el a sáros pályákon. Ám ezek a házi készítésű tákolmányok gyakran komoly sérüléseket okoztak, így 1863-ban az FA (The Football Association) megtiltotta a stoplik és egyéb kiálló alkatrészek használatát. A futballisták azonban 1891-re elérték, hogy a szövetség engedélyezze a stoplikat, melyeknek köszönhetően kevésbé voltak kiszolgáltatva az időjárás viszontagságainak. A szabály viszont csak bőrből készült stoplikat engedélyezett, melyek nem lehettek hosszabbak fél hüvelyknél, és a rögzítő szegecseket is bőrdarabokkal kellett borítani. Innentől kezdve már voltak olyan manufaktúrák, ahol gyártottak lábbeliket kifejezetten futball céljára: vastag bőrből készültek, stoplik voltak a talpakon, és bokáig értek. Az első focicsukák nagyjából fél kilogrammot nyomtak, ám ha vizes volt a pálya, akár a duplájára is hízhattak.

A korabeli krónikák szerint általános szokás volt a labdarúgók körében, hogy valós lábméretüknél kisebb focicsukát vettek (akár két számmal is), amit úgy törtek be, hogy a cipőt felvéve több mint fél órát ültek egy forró kádban, hogy a lábbeli teljesen rásimuljon a lábukra. A lassú szárítást követően pedig alaposan kibokszolták a csukákat, melyek így már jóval kényelmesebbek voltak.

A Két Dassler Testvér Forradalma és a II. Világháború Utáni Fejlődés

A két világháború miatt a futballcsukák történetében sem történt jelentős előrelépés a múlt század közepéig. Azonban a 20-as években, a két háború között hirtelen fellendülés következett be a futballcipők gyártásában és fejlesztésében. Egy bajorországi cipészmester, Christoph Dassler két fia, Rudolf és Adolf 1920-tól kezdett el sportcipőket készíteni édesanyjuk mosókonyhájában. Adolf inkább a sportolókkal tartotta a kapcsolatot, és mérte fel az igényeiket, így ő a feltalálói oldalt, míg Rudolf inkább a kereskedői vonalat erősítette. Az 1928-as olimpián már láthattak a nézők Dassler-cipőket a sportolókon, 1936-ban pedig a legendás bajnok Jesse Owens cipőjével futott be a cég végleg. A II. világháború idején összeveszett a két testvér, ami a cég széteséséhez vezetett. Adolf „Adi” Dassler 1947-ben új céget alapított, amely 1949-ben vette fel az Adidas nevet. Rudolf pedig 1948-ban a Ruda céget indította útjára, mely később a Puma nevet vette fel.

Ekkor azonban az Adidas és a Puma forradalmi ötlettel állt elő: megalkották a csavaros, cserélhető stoplikat, így a labdarúgók esős időben műanyag stoplikat, míg száraz körülmények között gumistoplikat használtak. (Egyes források szerint már az 1920-as években gyártottak ilyen cipőket a Dassler-testvérek, ám ekkor még szögelték a stoplikat, így a cseréjük nehézkesebb volt). A 60-as években a fő irányvonal az Achilles-ín megvédése volt, valamint az anyagfejlesztések időszaka.

1950-ben Brazília-Uruguay döntőt rendeztek a világbajnokságon. A vb-n a dél-amerikai játékosok cipői jóval finomabb és puhább bőrből készültek az európai társaikhoz képest, valamint a súlyuk is sokkal kisebb volt, ugyanis az ottani pályák jóval szárazabbak voltak, mint Európában. Látva, hogy mindez könnyedebb játékot szül, a gyártók rájöttek arra, hogy ezekben a lábbelikben jobban „érzik” a focisták a labdát, valamint az is jelentősen javítja a komfortérzetet, ha nem egészen a bokáig ér a csuka szára, hanem lejjebb, így a lábfej is könnyebben mozgatható. Ennek eredményeként az orrnál vékonyabb bőrrel, a talprészen könnyebb műanyaggal, a belsőben pedig habgumival dolgoztak a készítők, ami viszont a sérülések elszaporodásához vezetett, hiszen így a durva belépőket is jobban megérezték az áldozatok.

A Pumánál az Atom modell, míg az Adidasnál az Argentinia volt az „első gyermek” az 1950-es évek elején, melyek már egészen jól hasonlítottak a mai modellekhez. Az Adidas szerencséjére az 1954-es berni vb-döntőn az NSZK játékosai az Argentinia modellben győzedelmeskedtek az Aranycsapat felett. A „berni csodához” sok legenda fűződik, és ezek közül az egyik legelterjedtebb, hogy a német csapat játékosai a sáros pályán a cserélhető stoplik miatt sokkal jobban tudtak kitámasztani, mint a hagyományos cipőben játszó magyarok, így ezeknek a lábbeliknek (és stopliknak) döntő szerepe volt a diadalban. Az előbbi történet fényében nem meglepő, hogy az 1958-as vb-re már a Weltmeister (Világbajnok) modellt alkotta meg az Adidas, amellyel a ma is divatos műanyag talp honosodott meg, ez pedig Just Fontaine-t is gólkirályi címhez segítette.

A Puma az Atom után a Super Atommal (1952) rukkolt ki, mely a vetélytárs Argentinia modelljéhez hasonlított, majd a Brasil modellben (1953) megtartva az addigi főbb irányvonalakat a boka körüli részt finomították, és a talp területe is szélesebb lett. A Puma Brasil a Hannover 96 csapatával vonult be a köztudatba, hiszen ezt a cipőt viselve nyerték meg a német bajnokságot 1954-ben, a nagy esélyes 1. FC Kaiserslautern gárdáját legyőzve. Az 1958-as vb is a Pumának kedvezett, hiszen a brazilok Rudolf Dassler cipőiben győzedelmeskedtek. Ezt meg is lovagolta a vállalat, és elindította az első nagy marketingkampányt a futballcsukák történetében, olyan klasszisokat nyerve meg magának, mint Pelé és Eusébio.

1962-ben az Adidas Chile modellje már abban is a mai csukákra hajazott, hogy a boka alatt mélyen ki volt vágva, így a boka még szabadabban mozoghatott, majd az 1965-ös Achilles már egy speciálisan a labdarúgókra jellemző sérülésre volt válasz, hiszen akkoriban sokan hagyták abba a játékot Achilles-ín bántalmak miatt. Ez a modell a sarokrésznél egy plusz réteggel volt ellátva, így a kritikus területet jobban védte. 1965-ben Uwe Seeler is átesett egy komoly Achilles-ín sérülésen, így az is mutatja az Adidas tervezőinek eredményeit, hogy Seeler még 1972-ig folytatni tudta a játékot ebben a cipőben.

1966 nagy mérföldkő volt a futballcsukák történetében. A Puma piacra dobta a King modellt, melyet máig előszeretettel viselnek a focisták (természetesen átesett azóta pár változáson), míg az Adidas a Diamanttal rukkolt elő. Jelentős változás egyik lábbelin sem volt felfedezhető az előző cipőkhöz képest, ám az 1966-os angol vb-t uralta ez a két csuka: Eusébio a torna gólkirálya lett a Puma Kingben, míg az angolok két legjobbja, Geoff Hurst és Bobby Moore az Adidas Diamantot viselve lett világbajnok. Az Adidas ekkoriban már kezdte kiépíteni máig tartó uralmát a piacon, a világbajnoki döntő játékosainak 75%-a az ő csukáiban lépett pályára.

A Focicipőfejlesztés Főbb Állomásai a 20. Században

A Szponzoráció, a Színek és a Predator Korszaka (1970-es, 1980-as, 1990-es évek)

Az ikonikus 1970-es világbajnokság Brazília győzelmével ért véget, ami fordított felállást eredményezett a négy évvel korábbihoz képest: Pelé Puma Kinggel a lábán vezette a győztes brazilokat, míg a gólkirály Gerd Müller Adidasban ontotta a gólokat. Mivel a sportszergyártók felismerték, hogy egy-egy világklasszis reklámarcként való szerepeltetése komoly bevételt generál, elszaporodtak az egyéni szponzorszerződések: a Puma megnyerte magának Pelét, Eusébiót, Johan Cruyffot és Diego Maradonát, míg az Adidas Franz Beckenbauert, Trevor Francist és Gerd Müllert. Angliában a Mitrének Kevin Keegan lett a reklámarca, majd megjelent egy új márka is, a Stylo Matchmakers, amely George Besttel szerződött le.

A focistáknak sokáig nem volt sok választása a színek tekintetében, ám a Hummel 1970-ben piacra dobta a fehér csukáját, amit az Everton játékosa, Alan Ball viselt először a Charity Shielden. A külső változások mellett a technológiát illetően is fokozatosan léptek előre a gyártók: egyre könnyebbek és kényelmesebbek lettek a lábbelik. 1979-ben az Adidas a Copa Mundiallal rukkolt elő, amelyből ma már a legtöbbet adják el a piacon. A Copa Mundial kengurubőrből készült, valamint plusz bőrből készült megerősítések kerültek a cipőbe a saroktól az orrig, így lehetőséget adva a labdarúgóknak arra, hogy gyorsabbak és sokoldalúbbak legyenek.

A dizájn és a technológia tekintetében jelentős előrelépések történtek a múlt század végén, ami egy korábbi Liverpool-játékos, Craig Johnstone kreálmányának, az 1994-ben megjelent Adidas Predatornak volt köszönhető. Az Adidas Predator azonnali sikert aratott. A Predator lábfej részénél gumírozott irányítósávok jelentek meg, melyek növelték a labda tapadását, így a labdakontroll, valamint a lövések és csavarások pontosságának és erősségének növekedéséhez vezettek.

A 20. század vége felé további új szereplők is megjelentek a futballcsukák gyártói között: a spanyol Kelme és az olasz Lotto 1982-ben, míg az angol Umbro 1985-ben indult el a piacon, ám a legjelentősebb vetélytársat a Nike személyében kapta meg a Puma és az Adidas. A Nike az 1994-es vb-n tört be igazán a focicipők világába a Tiempo Premierrel, ami a döntőben már 10 játékoson is felfedezhető volt: szinte a komplett brazil csapat, de Paolo Maldini is ilyen csukát viselt. A Nike mellett a '90-es években tűnt fel a Reebok (1992), az Uhlsport (1993) és a japán Mizuno (1997) is. Az Adidas mellett a Puma sem kívánt lemaradni, ezért ők is próbálkoztak újításokkal, ám ebben az évtizedben a Nike tette le komolyabban a névjegyét az 1998-as Nike Mercuriallal, amely csupán 200 grammot nyomott. A Nike Mercurial 1998-ban jelent meg először, a világbajnokságra időzítve. A cipőt az a gondolat inspirálta, hogy a játékosok sebességét és robbanékonyságát maximálisan ki lehessen használni. Az első modell, amelyet Ronaldo, a brazil csodacsatár népszerűsített, könnyű szerkezettel és forradalmi, cipzár nélküli dizájnnal indult útjára.

A Fűző Nélküli Focicipő Megszületése és a 21. Századi Innovációk

A 2000-es évek elejétől nem csupán a technológia terén jelentek meg forradalmi újítások, hanem a színek tekintetében is. Egészen eddig az időszakig meglepő volt, ha valaki nem fekete futballcsukában játszott, míg ma már mindez ritkaságszámba megy. Először csak a szimpla alapszínek jelentek meg opcióként, majd folyamatosan bővült a paletta, napjainkban akár már 4-5 szín is felfedezhető a cipőkön.

A fűzők aranykora a 20. század közepéig tartott. 1968-ban a PUMA volt az első cég a világon, amely tépőzáras tornacipőkkel jelentkezett. Az új stílus viszonylag gyorsan elterjedt, különösen a szülők körében volt népszerű a gyermekeik számára a gyors és kényelmes lábbelikhez. Mindössze három évtized elteltével azonban a legnagyobb fellendülés és ez a stílus háttérbe szorul terjedelmes és elavult megjelenése miatt. A vásárlók már nem akartak a tépőzárra szorítkozni, de a klasszikus fűzéshez is vissza akartak térni. Ez az az időszak, amit mi is ismerünk - az úgynevezett zárt cipőfűzők, olyan cipőfűzők, amelyeket úgy állítottak be, hogy nem kell befűzni, hanem rugalmasak, és a cipő rögzítése egyszerű meghúzással vagy lazítással történik. Ezek az előzmények vezettek el a teljesen fűző nélküli modellek megjelenéséhez.

Talán a Lotto fűző nélküli Zhero Gravity modellje bizonyult a legjobb húzásnak 2006-ban. Az első fűző nélküli focicipő, a Lotto Zhero Gravity szintén 2006-ban jelent meg.

Ebben az időszakban léptünk be a játék modern korszakába, amelyben a mérkőzések egyre inkább feszesebb tempót diktáltak, a játékosok pedig egyre inkább érdeklődtek az új technológiák iránt. Erre reagálva a gyártók új fejlesztéseket vezettek be, többek között alternatív anyagokból készült, könnyebb lábbeliket. Az adidas 2016-ban dobta piacra az Ace PureControlt, amely szintén fűző nélküli volt. A 2010-es évek közepén jelentek meg új fajta, V és penge alakú stoplik a maximális tapadás érdekében.

A testreszabás mellett az új anyagok kifejlesztése is nagy szerepet játszott a futballcipők fejlődésében. Míg sokáig a bőr volt a futballcipők elsődleges anyaga, a szintetikus anyagok az 1990-es és 2000-es években kezdtek népszerűvé válni. A futballcipőkben használt egyik legnépszerűbb szintetikus anyag a poliuretán (PU). A PU egy könnyű, rugalmas anyag, amelyet számos modern futballcipő felsőrészének kialakításához használnak. Bár a szintetikus anyagok az utóbbi években igen elterjedtté váltak, egyes játékosok továbbra is a bőrből készült futballcipők nyújtott érzést és teljesítményt részesítik előnyben.

A lézeres technológia is, amely azt jelentette, hogy a cipőket először lehetett teljesen személyre szabni, hogy azok tökéletes illeszkedjenek a lábakhoz, mert nincs két egyforma láb. Ez hatalmas áttörés volt a technológiában. Az első teljesen személyre szabott focicipő, amit az akkor újnak számító lézertechnológia tett lehetővé, szintén 2006-ban jelent meg. A gyártók tehát teljesen egyedi igényeket is ki tudnak elégíteni, akár a cipőkről, akár a stoplikról van szó. Természetesen bármilyen feliratot, mezszámot is meg tudnak jeleníteni a lábbeliken. A színek tekintetében már nincs kielégíthetetlen igény, sőt, manapság a fekete focicsuka megy ritkaságszámba.

A Jelen és a Jövő: Domináns Márkák és Folyamatos Fejlesztések

Persze a „szuperszonikus űrlaborjaikban” a „nagyok” is folyamatosan újítanak és fejlesztenek a kényelmességet és a könnyűséget, valamint a labdakontrollt és a gyorsaságot szem előtt tartva, ám a régi klasszikus modellek sem tűntek el a boltok polcairól. Az Adidas Copa Mundial, a Puma King és a Nike Tiempo továbbra is nagyon közkedvelt darabok a piacon, melyek csak kevés változáson mentek keresztül az idők során. Persze a „régi bútordarabok” mellett kifejlődtek új modellek is a nagy vállalatoknál, melyek már szinte csak szintetikus anyagokból épülnek fel. Alapkoncepciójuk, megjelenésük csak keveset változik, mindig csak apró fejlesztések jelennek meg rajtuk évről évre.

A legújabb trend a boka körüli részt érinti, ugyanis ma már szinte minden típusból gyártanak olyan változatokat is, melyek egy zokniszerű gumírozott anyaggal vannak ellátva, hogy egyrészt jobban védjék a viselő bokáját, másrészt ha esetleg kicsit feljebb éri a lábat a labda, akkor is tapadjon a játékoshoz. Napjainkban az Adidasnál a Predator, a Nemeziz, az X vagy az Ace a vezető modellek, míg a Nike-nál a Hypervenom, a Magista, a Mercurial vagy a Phantom, a Pumánál pedig az evoPower, az evoSpeed, az evoTouch, a Future és a One típusok viszik a prímet.

Az Adidas, a Puma és a Nike ma is uralja a futballcsukák piacát, ám megférnek mellettük a kisebb gyártók is, akik mindig megpróbálnak valami új, addig szokatlan ötlettel forradalmasítani. Törekvéseiket kisebb-nagyobb sikerek jellemzik. Az ausztrál Nomis cég például kifejlesztett egy ragadós cipőt a 2000-es évek elején, amivel azért nem váltotta meg a világot, ahogy a Kelme sem a cápatechnológiával előállított lábbelijével.

A legújabb trend, hogy a stoplikba mikrochipet ültetnek, amelyek nyomon követik a játékosok teljesítményét, mozgását és a használat után a kinyert adatokat elemezni tudják, felfedve, hogy mik azok a dolgok, amiken javítania kell a focistának. Ennek az innovációnak a zászlóshajója az Adidas új „miCoach” technológiája, amihez mesterséges intelligenciát alkalmazó eszközöket párosítanak. A talpbetétek NanoGrip technológiával készülnek, amely megakadályozza a csúszást, és fejlesztések történnek a minden időjárási körülmények közötti optimális labdatartás vagy kontrollálás érdekében is.

A legnagyobb klasszisok mindig a legújabb csukákban játszanak, hiszen így a gyerekek mindig a legfrissebb és legdrágább modelleket vetetik meg a szüleikkel. Az Adidasnál Lionel Messi, Paul Pogba és Paolo Dybala korunk húzóneve, a Nike-nál Cristiano Ronaldo, Neymar és Kylian Mbappé, a Pumánál pedig Antoine Griezmann, Sergio Agüero és Luis Suárez. A nagy sztárok és a profi játékosok nem tehetik meg, hogy ne a legújabb focicsukákban lépjenek pályára, hiszen köti őket az egyéni vagy a csapat szponzori szerződése, ám az amatőr ligákban és ott, ahol nincs kikötve, hogy milyen cipőben kell játszani, a labdarúgók lábain gyakran fedezhetünk fel olyan lábbeliket is, melyek a klasszikus külsőt idézik és bőrből készültek.

tags: #az #elso #fuzo #nelkuli #foci #cipo

Népszerű bejegyzések:

• Merülj el az Újpest szurkolói énekek világában
• ZTE V795 játékok és tippek
• 8 Csapat Körmérkőzés Megoldása
• A Dobó Kupa története és jelentősége
• Xiaomi Redmi Note 4 MTK modell frissítése