A magyar labdarúgás hajnala: Az első bajnokság csapatai és a sportág úttörői
A magyar élvonalbeli labdarúgó-bajnokság 1901 óta íródó történelme során számos klub és játékos írta be magát a sportág nagykönyvébe. Vannak közöttük, akik fennállásuk során többször is nevet változtattak, és olyan klub is található a listán, amelyik ma már nem is létezik. Ahhoz azonban, hogy megértsük a kezdeteket, vissza kell utaznunk az időben, amikor a "rugdaló" még kevéssé ismert jelenség volt, és a szabályok is csak lassan váltak közismertté.
A labdarúgás megjelenése Magyarországon
Az "Angol Rúgosdi (Football)" néven emlegetett labdajáték első említései a 19. század végére datálhatók. 1886-ban a Képes Sportnaptárban megjelent a "Három angol labdajáték" című írás, amelyben a szerző, Szokolay Kornél bemutatta a labdarúgást. A kor sportlapja, a Herkules, a futballról írt egyik cikkében megemlítette, hogy a játékban használt gumibelsővel ellátott bőrlabdához hasonlót már régen használtak Erdélyben.
1893-ban egyes vélemények szerint Szafka Manó budai főgimnáziumi tornatanár hozta az első labdát Londonból. Itthon a diákokkal ugrómércékből csináltak kapukat, és így játszották az "angol labdázást" - még kézzel! Csak amikor lefordították a szabálykönyvet, akkor derült ki, hogy ezt a játékot lábbal kell játszani. Ugyanezen év októberében Ottó József fővárosi reáliskolai tanár, a tornatanárok számára rendezett "játéktanfolyamon" ismertette és a gyakorlatban is bemutatta a "rugdaló"-nak nevezett labdajátékot. Ő maga lelkes híve volt a labdarúgásnak, és diákjai körében is igyekezett népszerűsíteni. Később aktív szerepet játszott a BTC megalakításában is.
1895. december 8-án a magyar atléták hagyományos téli viadalán a labdarúgás is szerepelt. Ez elsősorban Harry Perry-nek, az atléták angol edzőjének köszönhető, aki támogatta ennek a labdajátéknak a terjedését. Egyes források szerint ő hozta az első labdát az országba. 1896-ban a labdarúgás Magyarországon elsősorban két egyesület tornászai között vált népszerűvé. Az egyik a Budapesti Torna Club (BTC) volt, ahol Stobbe Ferenc és Ottó József pártfogásukba vették a játékot. Ugyancsak 1896-ban Ray Ferenc, amikor hazatért Svájcból, ahol megszerette a labdarúgást, hozott magával egy labdát. Amikor meglátogatta a BTC tornászainak egyik edzését, a labdát az ott tartózkodó tornászok közé dobta.
A sportág szabályai is fokozatosan rögzültek magyar nyelven. 1896. december 1-jén a kor sportlapja, a Herkules, arról számolt be, hogy a Budapesti (Budai) Torna Egyesület (BBTE) edzőjének, Bély Mihálynak a "Tornajátékok füzetei"-ben megjelent írása ismerteti a football játék szabályait. A leírás az "Angol Rúgosdi (Football)" címet viselte. Ebben a szerző megpróbálta magyar szavakkal (kezdőrúgás, lefülelés, berepítés, stb.) helyettesíteni a sportág angol szakkifejezéseit. Ez az írás joggal tekinthető az első magyar szabálykönyvnek is.
Az első klubok és mérkőzések
A Budapesti Torna Club (BTC) labdarúgó szakosztálya 1897. február 7-én alakult, bár maga az anyaegyesület már 1885-ben létrejött. A BTC, mint az első futballcsapat, példájával nagyban hozzájárult a labdarúgás magyarországi népszerűsítéséhez. Első edzését a hivatalos megalakulást követő első napon, 1897. február 8-án a Millenáris pályán, Ray Ferenc vezetésével tartotta az egyesület tornászaiból, atlétáiból, úszóiból és kerékpárosaiból megalakított két csapat.
1897. február 28-ára a BTC edzése már szépszámú érdeklődőt is vonzott, olyannyira, hogy a Millenáris pálya portásának is feltűnt, és ezen a napon az edzést már csak beléptidíj fizetése után tekinthették meg. Az első hivatalos, nyilvános labdarúgómérkőzést (vagy ahogy a Sport Világ írta, "football-matchet") 1897. május 9-én játszották a magyar labdarúgás történetében szintén a Millenárison. Ezen a mérkőzésen mindkét csapatot a BTC-sek alkották.
A BTC csapata vívta meg a magyar labdarúgás első nemzetközi mérkőzését is 1897. október 31-én, a Vienna Cricket and Football Club ellen. Ez a találkozó jelentős népszerűséget hozott a labdarúgásnak Magyarországon. A nyomában kitörő “fociláz” során több futball klub (például az FTC), illetve a már létező egyesületek egy részénél futball szakosztály is alakult 1898-1899-ben.
A magyar labdarúgás története
Az első magyar labdarúgó egyesületek
1897. november 12-től sorra alakultak meg a labdarúgó csapatok. A BTC-t a Magyar Úszó Egyesület (MÚE) követte, majd a III. Ker. TVE és az Óbudai TE gárdája, a Budai Football Csapat, majd az I. Műegyetemi Atlétikai és Football Club (Műegyetem), a Magyar Athletikai Club (MAC) és a Budapesti (Budai) Torna Egylet (BBTE) következett. 1898. január 1-jén a BTC, a MÚE és a Műegyetem labdarúgómérkőzéssel köszöntötték az Új Évet. Ebben az évben összesen 12 fővárosi és 2 nemzetközi mérkőzést játszottak a klubcsapatok Budapesten. Az első nemzetközi mérkőzésen kívül a második nemzetközi mérkőzést is a Vienna Cricket and Football Club játszotta Budapesten, szintén a BTC ellen.
Az első magyar bajnokság (1901)
Az első magyar bajnokságot 1901-ben rendezték, amely mérföldkőnek számított a magyar labdarúgás történetében. A bajnoki címet a Budapesti Torna Club (BTC) szerezte meg, 100%-os teljesítménnyel. Az első szezon résztvevői a következők voltak:
| Klub neve | Rövidítés |
|---|---|
| Budapesti Sport Club | BSC |
| Budapesti Torna Club | BTC |
| Ferencvárosi Torna Club | FTC |
| Műegyetemi Football Club | MFC |
| Magyar Úszó Egylet | MÚE |
Az első magyar válogatott mérkőzésen is szerepeltek már a BTC játékosai. A BTC 1901-es bajnokcsapatának tagjai közé tartozott az álló sorban Cservenka Sándor, Buda István, Róka János, Manno Miltiades, Hajós-Guttmann Alfréd, Minder Frigyes. A középső sorban Bádonyi Gyula és Skrabák István. Az ülő sorban pedig Wagner Rudolf, Lucius Károly, Ordódy Béla, Frey Viktor és Harsády József.
A korai bajnokságok és az első válogatott játékosok
A magyar labdarúgás első évei számos legendás játékost adtak, akik kulcsszerepet játszottak a sportág meghonosításában és népszerűsítésében. Közülük többen az első bajnoki kiírásokban szereplő klubokból kerültek ki.
Hajós Alfréd - A BTC ikonja és olimpiai bajnok
Hajós Alfréd a BTC játékosaként - Bádonyi Gyula kapussal és Buda István csatárral együtt - az 1. válogatott mérkőzés résztvevője volt. 1898 és 1904 között volt a BTC labdarúgója, tagja volt tehát az első és a második bajnoki kiírás győztes csapatának. 1906-ban két alkalommal szövetségi kapitányként irányította a válogatottat, nemzetközi játékvezetőként pedig 1907. április 7-én a Magyarország-Csehország (5:2) válogatott mérkőzést vezette a Millenárison.
Károly Jenő - Az MTK gólkirálya és úttörője
Károly Jenő 1903. április 5-én, a magyar labdarúgó-válogatott 2. hivatalos mérkőzésén debütált az MTK játékosaként. A következő 15 évben további 24 alkalommal szerepelt a válogatottban, és 10 gólt szerzett. 1908-ban Csehország ellen 12 perc alatt klasszikus mesterhármast ért el. 1903-ban és 1905-ben is gólkirályi címet szerzett, klubjával pedig szintén két alkalommal bajnoki címet ünnepelhetett.
Pokorny József - A Ferencváros első gólkirálya
Pokorny József a Ferencváros csatáraként 1902 és 1905 között 5 alkalommal szerepelt a válogatottban és 5 gólt szerzett. Már az első válogatott mérkőzésen is pályára lépett, a szintén ferencvárosi Berán Józseffel és Koltai Józseffel együtt. Az FTC kétszeres bajnoka és első gólkirálya.
Molnár Imre - Az Újpesti TE első válogatottja
Molnár Imre 1906-ban és 1907-ben három alkalommal szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban, és mindhárom mérkőzésén gólt szerzett. Ferenc bátyjával együtt az Újpesti TE első labdarúgói voltak a válogatottban.
tags: #az #elso #magyar #labdarugo #bajnoksag #csapatai
