Rafael Alberti: Az Ismeretlen Angyal – Válogatott Versek és a Költészet Öröksége
Rafael Alberti, a 20. századi spanyol költészet kiemelkedő alakja, akinek művészete a hagyomány és az avantgárd metszéspontjában virágzott, számos gyűjteményes kötettel ajándékozta meg az olvasókat. Az egyik ilyen jelentős kiadvány Az ismeretlen angyal című válogatás, melyet Somlyó György szerkesztett és fordított magyarra 1962-ben. Ez a kötet nem csupán Alberti verseinek gyűjteménye, hanem egyúttal mély bevezetőt is kínál a költészet lényegéről és az irodalmi kritikáról.
A Költészet Öröksége és a Kritika Kihívásai
A kötet bevezetője, feltehetően Somlyó György tollából, a költői hivatás mélyére ás, olyan témákat érintve, mint a művészi örökség, a kritika szerepe és a költészet időtlen érvénye.
„A költészet is, akár e gyűrű, apai örökségként maradt rám: látszatra tehát a legtermészetesebb úton. Ám a tapasztalat arra int, hogy ez a természetesnek látszó út nem tartozik egyben a gyakoriak közé is: a költők fiai ritkán folytatják apjuk mesterségét. S ha igen, akkor is… A nagy apák nyomasztó súlya alatt görnyedő fiak tragikuma kora gyerekkoromtól fogva kísértett.”
A bevezető reflektál a sorsszerűség és az egyéni választás dilemmájára a költői pályán. „Olyankor, mikor az élet törékeny építményét az ember egészen az alapozásig megrendülni és beomolni érzi, épp ezért néha még ma is kísért a kétség, hogy nem is egyéni adottságaim, csak az apai hagyomány indított el a költészet útján. Máskor viszont éppen ez a körülmény kelti a sors biztos alápincézettségének érzetét.” A szerző úgy véli, hogy a költészetbe beleszületett, és "eleve adottként szívtam én magamba a »rossz szókkal barátkozó« költő életének nehéz atmoszféráját."
A szöveg kiemeli a művészi út korrekciójának szándékát is. „Huszonöt év távlatából visszatekintve - és természetesen az elkerülhetetlen egyszerűsítéssel - úgy látom, oly mértékben azonosnak éreztem magam apámmal, hogy úgy tetszett, ha az ő életének és költészetének tragikus elátkozottságát a magaméban megpróbálom megváltoztatni, ezzel az ő immár jóvátehetetlen sorsát is »jóváteszem«.” Ez a személyes hangvételű vallomás rávilágít a költői hivatás mélységeire, arra a küzdelemre, amely a művész és a világ, a gondolat és a nyelv között zajlik. „Azon a láthatatlan senki földjén, ahová oly gyakran lopózom be óvatlanul, azon az oly ritkán meglesett, ismeretlen területen, amely a művész és a mű, a terv és a megvalósítás, a gondolat és a nyelv, a kéz és a papír között dereng, számomra nem pusztán egy különleges emberi tevékenységnek, valamiféle elszigetelten értelmezett »művészetnek« a kevesekre tartozó titkai rémlenek fel, hanem az emberi gondolat s a történelem nagy küzdelmei zajlanak le, az élet rimbaud-i »átalakításának« és a világ marxi »megváltoztatásának« döntő csatái.”
A Kritika Hanyatlása és Jelentősége
A bevezető jelentős teret szentel az irodalmi kritika helyzetének és fontosságának elemzésére. Élesen bírálja a kritikát, amely gyakran előre gyártott sémákhoz méri a műveket, ahelyett, hogy valóban megértené azokat. „A kritikusok szabad kezet látszanak nyerni arra, hogy egy tényt, a könyvet, amellyel szembekerülnek, a teoretikusok által gyártott kaptafához mérjenek, mintha csak az elmélet volna a láb, a mű meg a cipő.” A szerző Arany János szavait is felidézi: „Előre kiteszik a rőföt egy tudós esztétikai értekezésben; aztán hozzászabják a költeményt, s ha nem találják odaillőnek, kész a mocsok; ha pásszolni vélik, akkor minden egyéb hiány dacára emelik égbe.”
A kritika hiánya és egyoldalúsága súlyos problémát jelent. „Nem hiába hangzik irodalmunkban másfél század óta annyi panasz a kritika hiánya miatt, ami még tévedéseinél is károsabb, mert tévedéseit kivédhetetlenebbé teszi.” Toldy Ferenc, a magyar kritika atyja is kiemelte: „Kritika nélkül nincs literatúra… Nélküle a sokezer író, ha volna annyi, nem egyéb mint széthányt tag; nem teszen egy testet s így egy lelket sem.” A kritika szerepe, mint a „művelt, írástudó társadalom felelete a művészet részéről őt érő hatásokra és ingerekre; szűrő és kiválasztó szerv, amely az irodalom anyagcseréjét végzi.” Ennek hiányában az irodalom meztelenül, előkészítetlenül kerül az élet vérkeringésébe, ami brutálisabb vagy hatástalanabb reakciókat eredményez. Cocteau mondása, „Tudom, hogy a költészet nélkülözhetetlen, csak azt nem tudom, mihez” - rámutat a kritika egyik fő feladatára: „esetenként újra meg újra tudatossá tenni, mire is való a költészet.”
A Spanyol polgárháború 1.rész - Az előzmények
A szerző szerint a kritikának át kell járnia „a művek teljes geológiai szelvényét, ahol oly bonyolultan rakódnak egymásra ízlés, stílus, műveltség, ösztön, nemzeti és nemzetentúli, eszme és nyelv rétegei.” Ez a mélyreható elemzés teszi lehetővé a műalkotások igazi megértését és élvezetét.
Az Ismeretlen Angyal: A Kötet Tartalomjegyzéke
Rafael Alberti Az ismeretlen angyal című válogatott verseskötete Somlyó György szerkesztésében és bevezetőjével jelent meg. A kötet Alberti pályafutásának különböző korszakait és tematikáit öleli fel, bemutatva a költő sokszínűségét és fejlődését. A tartalomjegyzék a következőképpen tagolódik:
- Rafael Alberti, vagy a száműzetés költészete (5)
- Tengerész a szárazföldön (1924)
- Egy hajóskapitányhoz (23)
- Federico García Lorcának, a granadai költőnek (24)
- A tenger... (24)
- Altató (25)
- Ablakom alatt a gőzös... (25)
- Tengeralatti kikiáltó (26)
- Szenes bárka... (27)
- Tenger felett... (27)
- Garcilaso... (28)
- Úgy öltöztess... (29)
- Ha földön... (29)
- Hajnali viola (1925-1926)
- Kikiáltó (33)
- A mafla Rafael (33)
- Mész és dal (1926-1927)
- Amaranta (39)
- Romeo és Júlia (40)
- A pallér-angyalok (42)
- Platkó (43)
- Nyílt levél (46)
- Az angyalok (1927-1928)
- Elvesztett Paradicsom (51)
- Az ismeretlen angyal (53)
- A lakatlan test (54)
- A számok angyala (60)
- A szerencsétlen angyal éneke (61)
- Az angyali angyal (61)
- A jó angyal (62)
- Lantra-hívás (63)
- Büntetések (64)
- A romok angyalai (66)
- Az angyal, aki túlélte (67)
- Példázatok és elmélkedések (1929-1930)
- Eltávoztak (71)
- Egész éjszaka hunyt szemmel bolyongtam (72)
- Madárijesztő (73)
- A békére váró lélek elmélkedése (74)
- Bolond voltam, de amit láttam, attól két bolond lett belőlem (1929)
- Szomorú találkozás Charlie Chaplinnel (79)
- Költő az utcán (1931-1935)
- Extremadurai gyermek (83)
- Játék (84)
- Kísértet járja be Európát (85)
- Látlak és mégse látlak (Ignacio Sánchez Mejíasnak) (1934)
- Elégia (89)
- Máról holnapra (Költészet és történelem) (1934-1939)
- Forradalom és háború (101)
- Az indián (102)
- Karib-tengeri szigetek és kikötők (104)
- Húsz perc Martinique szigetén (105)
- Én is Amerikát zengem (106)
- Vár rám az Ötödik Ezred! (109)
- A Nemzetközi Brigádokhoz (110)
- Monte de El Pardo (110)
- Nem estetek ti el (111)
- Elégia a költőről, aki nem a saját halálával halt (112)
- A katonák alusznak (113)
- Vágta (114)
- 1938 április (115)
- Május elseje a köztársasági Spanyolországban, 1938 (115)
- Noktürn (117)
- Szegfű és kard között (1939-1940)
- Máról holnapra (121)
- "A test szonettjei"-ből (121)
- Tengerár (1942-1944)
- Arión (127)
- Énekek (133)
- Ingadozás (134)
- Türtaiosz (135)
- A festészethez (A szín és vonal költeménye) (1945-1952)
- A festészethez (141)
- Piero della Francesca (142)
- Leonardo (143)
- Kék (146)
- Piros (148)
- Sárga (149)
- Zöld (151)
- Fekete (152)
- Goya (154)
- Az akthoz (157)
- Fehér (158)
- Az isteni arányhoz (159)
- Picasso (160)
- A nap jegyei (1945-1955)
- Szabad népek! És Spanyolország? (167)
- Pablo Nerudának, annyi minden után (170)
- Vegyes költemények (1945-1959)
- Aitanának (173)
- Punta del Este-i versek (1945-1956)
- Kivágtak egy fát (177)
- Nem, nem lehet... (178)
- Be árva vagyok... (178)
- Emlékezések az élő messziségre (1948-1956)
- Újabb emlékezés az őszre (181)
- Emlékezés a szerelemre a híres romok között (182)
- Emlékezés a szerelemre holddal (183)
- Emlékezés a szerelemre ott, ahol sosem volt (184)
- Emlékezés Jehuda Halévire, a kasztíliaira (185)
- Emlékezés szemben a spanyol partokkal (186)
- Emlékezés egy meggyilkolt költőre (188)
- Emlékezés a változatlan költészetre (189)
- Pék Juan strófái (1949-1953)
- Pék Juan önarcképe (193)
- Pék Juan ars poeticája (196)
- Paranái dalok és balladák (1953-1954)
- Paranái ingovány (201)
- Búbánatos kicsi gerle (202)
- Ballada az eltévedt andalúzról (203)
- Hosszú versek... (204)
- Nem átallom... (204)
- Kinyílt a kaktusz virága (205)
- Sanlúcari hajók úsznak (205)
- A Paranán hajók úsznak (206)
- Amerika oly magányos (207)
- Vonatok futnak a szélben (207)
- Nem való egyedül élnem (208)
- Lehetne, hogy ne e század... (208)
- Éjfél van... (209)
- Ballada a mai hispán költőkről (209)
- A népek tavasza (1955-1957)
- Magyarország fölött repülve (213)
- Berlinben (214)
- Weimar (215)
- Türingiai mezők (215)
- Oroszország (216)
- Kína (216)
- Sangháj és Hangcsó közt (217)
- Jelenetek (1962)
- A tábornok úr (221)
A kötet, melyet Somlyó György szerkesztett és fordított, egy átfogó képet ad Rafael Alberti lírai munkásságáról, a korai tengerészversektől az angyalos szérián át a politikai töltetű, háborús és száműzetés alatti alkotásokig, valamint a festészet ihlette darabokig. Az említett kiadvány fizikai állapota szerint "A védőborító elszíneződött, szakadozott."
tags: #az #ismeretlen #angyal #valogatott #versek #rafael
