Az NBA történetének legalacsonyabb játékosai és a fizikai határokat feszegető kosarasok

Ha az ember a kosárlabdázókra gondol, akkor először valószínűleg az átlagosnál (jóval) magasabb emberek jutnak eszébe, akik erősek, gyorsak, és képesek zsákolni is. Ez azonban nincs mindig így. Annak ellenére, hogy a férfi kosárlabdázók átlagos magassága körülbelül két méter, vannak, akik ennél sokkal alacsonyabbként is szerepeltek az NBA-ben. A legtöbb ilyen játékos gyorsabban fut, fürgébb, és néha még túl is ugorja sokkal magasabb társát. Ugyanakkor nemcsak a magasság, hanem más fizikai adottságok, vagy azok hiánya is próbára teheti a játékosokat. Az alábbiakban bemutatjuk azokat a kosarasokat, akik magasságuk vagy más fizikai paramétereik ellenére is legendássá váltak a ligában.

Egy legenda: Tyrone „Muggsy” Bogues

Az NBA történetének legalacsonyabb játékosa a maga 160 centijével Tyrone "Muggsy" Bogues, aki mégis lehúzott 14 évet a világ legerősebb ligájában. Látva felmenői magasságát (édesanyja másfél, édesapja 1,65 méter magas volt), nagy meglepetést nem okozott számára és a családja számára sem, amikor a 160 centis magasságot éppen csak elérve megállt a növésben.

A család Baltimore-ban, egy nem éppen előkelő lakótelepen élt, és innen indult Bogues kosaras karrierje is. Mindez természetesen az utcán és dobozból kialakított gyűrűre játszva. Saját bevallása szerint kezdetben nem álmodozott NBA-karrierről, egyszerűen szeretett játszani és hobbiként fogta fel a kosárlabdázást. Mindamellett, hogy mindig is ügyes és gyors játékos volt, már gyerekkorában rengeteg kritikát és beszólást kapott az alacsony termete miatt. Legtöbben azt jósolták neki, hogy nemhogy az NBA-hez, de még a középiskolai bajnoksághoz is kevés lesz. Ez nyilván nem esett jól neki, de képes volt kizárni ezeket a negatív „kritikákat”, és csak a játékra és annak örömére koncentrálni. Bogues fáradhatatlan szorgalom és könyörtelen védekezés jellemezte a játékát, innen kapta a „Muggsy” becenevet is. A „mug” szónak igeként van egy olyan jelentése is, amit talán legjobban a „kirabol”-ra lehetne fordítani. Úgy követte az ellenfél játékosait, mint egy nem kívánatos árnyék.

A kétkedőknek azonban nem lett igazuk. Bogues a 80-as évek egyik leghíresebb középiskolai csapatának, a Dunbar High Schoolnak lett a legértékesebb játékosa, ahol olyan későbbi sztárok voltak a társai, mint David Wingate, Reggie Williams vagy Reggie Lewis. Elegáns választ adva a maradék kétkedőknek, az 1987-es NBA drafton tizenkettedikként került kiválasztásra a Washington Bullets által. Ez egy nem semmi draft volt, mivel ekkor draftolták többek közt David Robinson-t, Reggie Miller-t, Scottie Pippen-t és Kevin Johnson-t.

Muggsy washington-i szezonjában csapattársa volt annak a Manute Bol-nak, aki az NBA történetének második legmagasabb játékosa volt (231 cm). Emblematikus fotó készülhetett róluk, és természetesen a magazinok címlapjára került különleges párosuk.

A Charlotte Hornets azonban 1988-ban az expanziós drafton elvitte, és nem is tehetett volna jobbat Bogues-szal. Itt a csapat alapemberévé és közönségkedvenccé vált Larry Johnson-nal és Alonzo Mourning-gal az oldalán. A „kisember” az 1989/90-es idénytől kezdve hat szezonból ötször volt a legjobb 5 gólpasszadó között az egész ligában, és a Hornets kezdő irányítója volt egészen 1997-ig. Legjobb idényében, 1993/94-ben 10.8 pontos és 10.1 gólpasszos dupla-duplát átlagolt, 4.1 pattanóval és 1.7 labdaszerzéssel. Bogues termete ellenére sikeresen blokkolt 39 dobást karrierje során.

A Space Jam című kultikus filmben is szereplő Bogues karrierje legnagyobb részét a Charlotte Hornetsnél töltötte, ott vált emblematikus egyéniséggé kilenc év alatt, az 1992-1993-as idényben bejutott a franchise-zal a Keleti konferencia elődöntőjébe. Gyors, fantasztikus ütemérzékű játékos volt, aki védekezésben igazi kullancsként ragadt az ellenfelekre. A labdát ritkán szórta el, dupla duplából 146-ot számlált.

Az élet nem kímélte Muggsy Bogues-t. 1993. július 27-én egy edzésen összerogyott a pályán egyik legjobb barátja, a Boston Celticset erősítő nagy tehetségű játékos, Reggie Lewis, és hirtelen szívhalál következtében azonnal elhunyt. Nyolc nappal később Muggsy Bogues édesapja, Billy is meghalt tüdőgyulladásban. 1995-ben aztán zátonyra futott a házassága, megműtötték a térdét, emiatt csupán hat mérkőzés jutott neki az 1995-1996-os évadban, s közben igyekezett bátyját, Chuckie-t valahogyan visszahozni az életbe, rengeteg energiát fektetett rehabilitációjába, aminek köszönhetően Chuckie rendbe jött. Muggsy Bogues 2015-ben újra feleségül vette Kim Boguest.

Muggsynak voltak még jó pillanatai a parketten, ám 1997 novemberében elcserélte őt a Hornets a Golden State Warriorshöz, ahol nem váltotta meg a világot. A Toronto Raptorsnál fejezte be pályafutását 2001-ben. Volt még utána a New York Knicks és a Dallas Mavericks kötelékében is, a Mavsnél közölte, hogy szeretne távol maradni a kosárlabdától, hogy rákos édesanyját ápolja. Mark Cuban tulajdonos úgy döntött, lemond Bogues szolgálatairól, miközben biztosítékot vállalt a szerződése hátralévő három évére. 2002 júliusában aztán édesanyja feladta a harcot, és bár Bogues reményét fejezte ki, hogy sikerülhet neki, soha nem tért vissza a pályára. Visszavonulását követően belekóstolt az üzleti életbe, ám nem szakadt el a kosárlabdától sem. 2005-ben a Charlotte Sting WNBA-csapatát kezdte gardírozni, majd március óta a Hornets „nagykövete”, a franchise egykori nevének visszaállításán dolgozik a közösségben.

Muggsy Bogues és a Jordan-incidens

Több helyen is olvasni, hogy Muggsy Bogues szárnyalását Michael Jordan törte meg egyetlen mondattal. Történt, hogy a 95-ös playoff Bulls-Hornets párharcában, a továbbjutásról döntő mérkőzésén 85-84-re vezetett a Bulls. A Hornetsnek még éppen egy dobásra volt ideje, amelyet Bogues készült elvállalni. Vele szemben Jordan védekezett, aki elvileg a következőt vetette oda: „Shoot it, midget!” Vagyis, „dobd rá, törpe”. A dobás nagyon rosszul sikerült, és továbbjutott a Bulls. Utána már Muggsy karrierje sem szárnyalt úgy, mint előtte. Bogues mindig is cáfolta, hogy ez a mondat tette volna tönkre a karrierjét, és egyébként nem tűnik valószínűnek, hogy ennek a beszólásnak ekkora szerepe lehetett. Azt mindenesetre senki nem tagadta, hogy elhangzott ez a mondat, és az is tény, hogy míg korábban három szezonon keresztül kétszámjegyű pontátlaga volt Bogues-nak, ezt követően már „csak” 5.9 pont volt az átlaga. Bogues többször is azt nyilatkozta, hogy akkoriban volt egy komolyabb térdsérülése, és ezért volt az, hogy utána már nem tudta ugyanazokat az eredményeket szállítani, nem pedig Jordan miatt.

Az NBA történetének további legalacsonyabb játékosai

Muggsy Bogues esete kirívó, de az NBA története során számos más alacsonyabb játékos is bizonyította, hogy a tehetség, a szorgalom és a játéktudás felülírhatja a fizikai adottságokat. Íme a 10 legkisebb kosaras listája:

Nézzünk meg néhányat közelebbről:

Earl Boykins - 165 cm

60 kilogrammos versenysúlyával az NBA-történelem legkönnyebb játékosa. 1998-as bemutatkozása óta számos csapatban megfordult hosszabb-rövidebb ideig, egy szezon alatt a legtöbb pontját a 2004-2005-ös bajnokságban szerezte a Denver Nuggetsnél (1015 pont, 12.4-es átlag).

Anthony Webb - 170 cm

Az NBA történetének 3. legalacsonyabb játékosaként Webb is nyert zsákolóbajnokságot! Az 1985-ös drafton a Detroit Pistons által 4. körben kiválasztott játékos az 1986-os All-Star-rendezvényen egyik ugrásánál több mint 106 centis súlypontemelkedést produkált, amellyel kivívta a zsűri tiszteletét. A 231 centis Manute Bol elleni zsákolása legalább ekkora kuriózum volt.

Nate Robinson - 175 cm

A jelenleg is aktív Robinson nem mindennapi rugókkal rendelkezik. Háromszoros zsákolóbajnok. A 2009-es All-Star-gálán például a 2008-as zsákoló bajnokot, a 211 centi magas Dwight Howardot átugorva húzta gyűrűbe a labdát, természetesen osztatlan sikert, és végső győzelmet aratva. Igaz, ez neki nem volt újdonság, hiszen a 2006-os megmérettetésen sem talált korábban legyőzőre.

Damon Stoudamire - 178 cm

A Toronto Raptors 1995-ös első körös választottja nagyszerűen kezdte profi pályafutását, hiszen őt választották meg az 1995-1996-os szezon legjobb újoncának - köszönhetően többek között 19.0-es pont és 9.3-as gólpassz átlagának. Az 1998-ban a Portland Trail Blazershez cserélt Stoudamire 2005 január 14-én franchise-rekordot jelentő 54 pontot szerzett a New Orleans Hornets ellen. Érdekesség, hogy 1996. január 9-én a Toronto Raptors, Stoudamire-rel a soraiban, a liga történetében először fordult elő, hogy egy csapat ne dobjon be egyetlen büntetőt se egy mérkőzés folyamán. A Charlotte Hornets 92-91-es győzelmekor a kanadai együttes mindössze háromszor próbálkozhatott, de Damon Stoudamire mindkét, Alvin Robertson pedig egyetlen lehetőségét elhibázta.

Játékosok, akik felrúgták a fizikai előítéleteket

Sokan gondolják azt, hogy születési adottságok nélkül senkiből sem lehet jó kosaras. Elengedhetetlen, hogy az illető magas, atletikus vagy gyors legyen, lehetőleg hosszú végtagokkal. Az alábbi lista megpróbálja megdönteni ezt a sztereotípiát, és olyan játékosokat mutat be, akik ha elsétálnának mellettünk az utcán, biztosan nem mondanánk meg, hogy az NBA-ben játszanak, vagy játszottak. Lesznek köztük korábbi világklasszisok, jelenlegi közönségkedvencek, és mindannyiukban közös, hogy páratlan szorgalommal és kitartással küzdöttek fel magukat a legjobbak közé.

Larry Bird

Kezdjük rögtön minden idők egyik legjobb és leghíresebb játékosával. Nehéz gyerekkora volt, gimnáziumba járt, amikor szülei elváltak, édesapja egy évvel később öngyilkos lett. Bird a kosárlabdát választotta, hogy elmeneküljön a problémák elől, és már ekkor látszott, hogy van a játékhoz tehetsége és esze. Egy, addig senki által sem ismert egyetemet aztán majdnem a csúcsra juttatott az NCAA-ben, és ekkor kezdődött hosszú rivalizálása Magic Johnsonnal. 1978-ban draftolta a Boston Celtics, de még visszament egy évre az egyetemre. Ezt azóta (miatta) már betiltotta az NBA. Bizonyos szempontból ő kivétel a listán, hiszen 206 centire nőtt, de az akkori brusztolós-verekedős ligában fizikálisan kifejezetten gyengének számított.

Ennek ellenére 1980-ban rögtön az Év Újonca lett, amit aztán megspékelt 3 bajnoki címmel, zsinórban 3 MVP-díjjal, 12 All-Star gálával és egy olimpiai bajnoki címmel a Dream Team tagjaként. LeBron James megérkezéséig ő volt a történelem legjobb kiscsatára, nem is rossz egy olyan sráctól, aki amúgy már az első évében otthagyta az első egyetemet, ahova járt, és kukásként kereste a kenyerét. Habár nem ő volt a leggyorsabb, vagy a legerősebb játékos a pályán, ezeket a hiányosságokat egészen kivételes játékintelligenciával és képzettséggel kompenzálta, amelyekben még ma is a valaha volt egyik legjobbnak számít.

John Stockton

185 centi magas (cipőben), és alig 80 kiló. Nem éppen egy NBA-játékos ideális mérete. John Stocktont azonban egyáltalán nem érdekelték ezek a hiányosságok, és a családi hagyományokhoz hűen a Gonzaga Egyetemre járt, ahol kosarasként egész szép karriert futott be. A Utah Jazz a híres 1984-es drafton (amelyen többen között Michael Jordan, Hakeem Olajuwon és Charles Barkley is bekerült az NBA-be) a 16. helyen választotta ki, általános megdöbbenést kiváltva a szurkolókból. Stockton három évig a kispadról szállt be a meccsekbe, aztán 1987-től már megkérdőjelezhetetlenül ő volt a kezdő irányító.

Ebben a szezonban ő osztotta ki a legtöbb gólpasszt a ligában, aztán ugyanezt a bravúrt egymás után nyolcszor (!) megismételte, az 1989-90-es idényben produkált 14.5 asszisztos meccsátlaga a mai napig rekord, és ezt valószínűleg soha nem fogják megdönteni. Karl Malone-nal legendás párost alkottak több mint egy évtizeden át, bár a bajnoki cím soha nem jött össze nekik, főleg Jordannek és a Chicago Bullsnak köszönhetően. Hihetetlenül megbízható volt, remekül látott a pályán, jól dobott, emellett védekezésben az alattomosság határát súrolva (vagy átlépve) volt elit. Vezeti az NBA örökranglistáját gólpasszokban és labdaszerzésekben is, méghozzá akkora fölénnyel, hogy talán soha senki nem éri utol. Tízszeres All-Star, kilencszer került be az NBA valamelyik álomötösébe, és kétszer nyert (1992, 1996) olimpiát, pedig a legkevésbé sem hasonlít kosárlabda-játékosra.

Steve Nash

A kanadai irányító fiatalabb korában focizott, jégkorongozott és rögbizett is, de szerencsére a kosárlabdánál maradt. Gimnáziumi évei után azonban csak a Santa Clara Egyetemnek tűnt fel a tehetsége, bár Dick Davey edző megjegyezte, hogy Nash fizikálisan és védekezésben is a leggyengébb játékos, akit valaha látott. Ennek ellenére négy egyetemi év után mégis kikötött az NBA-ben, a szintén híres 1996-os újoncbörzén (Kobe Bryant, Allen Iverson, Ray Allen, Peja Stojakovic, Jermaine O'Neal, stb...), a Phoenix Suns választotta ki. Itt nem sok sót evett meg, és két év után Dallasba került, de itt is csak a harmadik idényében kezdte bontogatni szárnyait.

Dirk Nowitzki és Michael Finley mellett a Mavericks meghatározó játékosa lett, de amikor 2004-ben lejárt a szerződése, Mark Cuban tulajdonos nem volt hajlandó a zsebébe nyúlni és hosszabb távú megállapodást kínálni a 30 éves Nashnek. Nem úgy a Suns, így visszatért korábbi együtteséhez, ahol a következő szezonban robbantott, és megválasztották a liga MVP-jének, egy évvel később pedig duplázott. Mike D'Antoni gyors rendszerében lubickolt, varázslatos megoldásaival rengeteg ember szívébe lopta be magát, egy igazi virtuóz volt a pályán, aki képes volt lehetetlen passzokkal megtalálni és jobbá tenni társait. Sokan éppen Stocktonhoz hasonlították, ő is tökéletesen játszotta a zárás-leválás játékot, amihez volt egy remek társa Amar'e Stoudemire személyében. A csapatsikerek viszont neki sem jöttek össze, és bár a Lakersnél még részese lett egy szupercsapatnak (Kobe Bryant, Dwight Howard, Pau Gasol és Metta World Peace oldalán), a kísérlet csúfos kudarcba fulladt, ő pedig 2014-ben állandó hátfájdalmai miatt visszavonult. Jellegzetes haja és kinézete miatt sokan még ma sem hiszik el, mire volt képes a pályán.

José Juan Barea

Állítólag 178 centi magas, de ez maximum cipőben és lábujjhegyen állva igaz. A Puerto Rico-i játékos remek számokat hozott az amerikai egyetemi ligában (NCAA), de egyrészt egy viszonylag gyenge intézménybe járt, másrészt magassága (vagy inkább alacsonysága) miatt nem kelt el a 2006-os drafton. Aztán a Dallas Mavericks szerződést adott neki, és bár az első évben még meg kellett küzdenie a játékpercekért, idővel sikerült megszilárdítania a helyét, és hasznos csereember vált belőle. Megbízható kinti dobása mellett előszeretettel támadta a gyűrűt is, annak ellenére, hogy nála jóval nagyobb emberek vették körül.

„Nézzék, itt van Barea, aki olyan kicsi, hogy az édesanyja alig engedi el egyedül a meccsekre.” - jegyezte meg Török Péter. Megalkuvást nem tűrő játékával elévülhetetlen érdemei voltak a Dallas 2011-es bajnoki címében, majd három évre Minnesotába költözött, ahol még nagyobb szerepet kapott. A csapatnak azonban nem ment, ő pedig három szezon után visszatért korábbi klubjához, ahol azóta is játszik. 2019. január 11-én elszakadt az Achilles-ina, és sokan azt jósolták, ez a pályafutása végét is jelentheti, de Barea ismét megmutatta, mekkora küzdő, és nemrég, 35 évesen is visszatért.

Joe Ingles

Ő a másik kétméteres a listán, de hiába a magassága, a legkevésbé sem hasonlít egy kosarasra. Emellett annyira lassú, hogy az NBA-ben ráaggatták a "Slow Mo Joe" becenevet, hiszen olyan a mozgása, mintha az ember lassított felvételt nézne. Későn érő játékos lévén egy ideig még csak nem is álmodozhatott az amerikai profiligáról, de remek európai szereplésének köszönhetően 27 évesen leigazolta a Utah Jazz. Először csak vajkezű kinti dobónak tartották, aki meccsenként jó volt 1-2 saroktriplára, de hamar kiderült róla, hogy egy rendkívül sokoldalú kosarasról van szó. Ennek köszönhetően több mint két éve kirobbanthatatlan a Jazz kezdőjéből, ráadásul négy poszton is bevethető. Amellett, hogy kiválóan céloz távolról, remekül szervezi a játékot, jól lepattanózik, és az átlagosnál jobb védő, pedig ránézésre utóbbi kettőt biztos nem mondaná meg senki. A Jazz jelenleg az NBA egyik legerősebb csapata (papíron), és reális esélye van bajnoki címet nyerni, köszönhetően Slow Mo Joe-nak, aki egy igazi Jolly Joker.

Alex Caruso

A végére hagytuk az aktuális netsztárt, aki a szurkolók egyértelmű kedvence. Még csak 25 éves, de kinéz 50-nek, egyébként ő is majdnem két méter. A pályán pedig olyanokat művel, hogy az ember tátott szájjal nézi. Akkor is, ha csak egy átlagos néző, és akkor is, ha LeBron Jamesnek hívják. Ő ugyanis testközelből látja, amit Caruso alakít nap mint nap, mivel csapattársak a Los Angeles Lakersnél. Két éve ragadt meg a ligában, és ugyan azóta is csak perceket kap, akkor viszont jön a show. Nem véletlen, hogy a szurkolók több játékidőt követelnek neki, az internet népe pedig pláne. Azt nehéz eldönteni, hogy valóban érdemes-e rá és van-e benne akkora potenciál, hogy akár 20-25 percet a pályán töltsön, mint a Lakers egyik cserehátvédje. Nyáron rendkívül keményen edzett, méghozzá annyira, hogy felkerült róla egy kép, amin rettenetesen ki volt gyúrva. Hogy, hogy nem, de két nappal később beidézték "véletlenszerű doppingellenőrzésre", majd utána derült ki, hogy a képet valójában valaki Photoshoppal készítette. De manapság ez a sztárság velejárója, ő pedig igazi netes celebnek számít az Egyesült Államokban és a kosárvilágban. Már csak a teljesítmény kellene tőle (volt már 30 pontos meccse, szóval előbb-utóbb előjöhet belőle), és mivel még csak 25 éves, még fejlődhet. Az pedig beláthatatlan következményekkel járhat rajongás és a Caruso-őrület szempontjából.

A fenti játékosok példájából is látszik, hogy a külső messze nem minden. Attól még, mert valakiből nem nézik ki, hogy remek kosaras, még lehet az, hiszen a tehetség, a szorgalom, az alázat és a kitartás mind láthatatlan fogalom. Volt, aki felrúgva mindenféle előítéletet, egészen a világsztárságig vitte, és a többiek is mind feszegették, vagy kitolták saját határaikat. Lehet, hogy Ingles az NBA "matektanára", de ma már nincs olyan csapat, amely ne fogadná el. Steve Nash a játékával elindított egy forradalmat, Larry Birdöt pedig annak sem kell bemutatni, aki nem is kosárrajongó. Az ő hozzáállásuk mindenki számára példaértékű lehet.

tags: #az #nba #tortenetenek #legkisebb #jatekosa

Népszerű bejegyzések:

• Részletek a La Liga múltjáról és jelenéről
• Aktuális olasz focihírek
• Az oroszlányi kosárlabda szívügye
• Történelmi összecsapások a Magyar Kupában
• Kiket érdemes megvenni a FIFA 19-ben?