Az ókori stadionfutás hossza és az olümpiai játékok futószámai
A történelem legelső olimpiai játékát Kr. e. 776-ban rendezték meg a görögországi Olympiában Zeusz isten tiszteletére. Az olümpiai játékok az ókori Görögországban jelen lévő atlétikai és vallási ünnep volt, Zeusz tiszteletére tartották az éliszi Olümpiában. A játékok olyan presztízzsel bírtak, hogy a görögök ettől az évtől számolták az időszámítást, s mint vallási ünnep, jelentősége abban is megnyilvánult, hogy erre az időre az egymással háborúzók görög városállamok is letették a fegyvert, nem háborúzhattak. A görögök ezt az időpontot nevezték ki időszámításuk kezdetének, ebből láthatjuk a játékok iránt érzett tiszteletüket.
Az ókori olimpiáknak további érdekes szabályai és előírásai is voltak. Kizárólag görögül beszélő férfiak nevezhettek a játékokra, de a legtávolabbi görög gyarmatokról is, így a Földközi- és a Fekete-tenger legtávolabbi pontjairól is érkeztek résztvevők. A versenyeket megelőző tíz hónapot kemény edzéssel kellett tölteniük, ezt igazolni kellett, a játékok előtti 30 napon pedig már Olympiában kellett lenniük. Kezdetben a verseny egy napig tartott és egy versenyszámot rendeztek, a stadionfutást, melynek hossza 192,27 méter.
A stadionfutás - Az első és legősibb versenyszám
Kezdetben volt a futás. Legalábbis az olümpiai játékokon. A stadionfutás az olimpiák történetének legősibb, legelső versenyszáma volt, minden más csak később lett a program része. A "stadion" kifejezés egyben egy hosszmértékegységet is jelölt az ókorban. A stadion hossza 192,27 méter volt, Héraklész lábméretének négyszázszorosa. Pauszaniasz Periégétész szerint az első játékokon kizárólag sztadion-futásban versenyeztek, aminek hossza kb. 190 méter volt Héraklész lábmérete nyomán. A modern stadion szó ebből a hosszmértékből ered.
A futószámok fejlődése az ókori Olümpián
Az idő múlásával a futószámok palettája bővült, igazodva a kor kihívásaihoz és az atléták növekvő képességeihez. Philostratos, római polgárnevén Lucius Flavius Philostratus, athéni szakíró a Kr. u. 220-as évek tájékán foglalta össze a könnyebb versenyszámokat: „Az összes versenyek közül a könnyűek (koupha): a stadionfutás, a hosszútávfutás, a fegyveres futás, a kettős stadionfutás”.
A versenyszámok bővülését az alábbi táblázat foglalja össze:
| Versenyszám | Körülbelüli hossz | Bevezetés ideje (Kr. e.) |
|---|---|---|
| Stadionfutás (dromos) | 192,27 méter | 776 |
| Kettős stadionfutás (diaulosz) | 384,54 méter (két stadion) | 724 |
| Hosszútávfutás (dolikhosz) | kb. 5 km (24 stadion) | 720 |
| Fegyveres futás (hoplitodromosz) | 384,54 méter (két stadion, 25 kg felszereléssel) | 520 |
A kettős stadionfutás, vagy diaulosz, egy fordulóval, már Kr. e. 724-ben megjelent a játékok programján, hossza 384,54 méter volt. Ezt követte Kr. e. 720-ban a hosszútávfutás, a dolikhosz. A legkésőbb, Kr. e. 520-ban vették fel a versenyszámok közé a fegyveres futást is. Ez a futás szintén két stadionhossznyi volt, azonban 25 kilós felszereléssel, azaz sisakban, testpáncélban és pajzzsal zajlott. A fegyveres futás mai szemmel kissé furcsának hathat, ahogy meztelen férfiak sisakban, testpáncélban és pajzzsal futnak, az akkori politikai helyzet ismeretében azonban logikus volt a bevezetése Kr. e. 520-ban. Ekkor éleződött ki a görög-perzsa konfliktus, a táv hossza pedig azért lett két stadion, mert a perzsa íjászok hatótávolsága nagyjából ennyi volt.
Az ókori görög olimpia leleplezése: eredet és hagyományok
Híres futók az ókorban
Az ókori olimpiai játékok számos legendás futót termeltek ki, akik nevét a történelem is megőrizte.
Leonidasz, a rhodoszi futóbajnok
Minden idők legnagyobb futója a rhodoszi Leonidasz volt, aki Kr. e. 164 és 152 között tizenkétszer győzött stadion, két-stadion és fegyveres futás versenyszámokban. Leonidasz az egyetlen ókori sportoló, aki négyszeres triasztész volt, azaz négy alkalommal legalább három különböző versenyszámban ért el győzelmet, tehát 12 éven át nem talált legyőzőre a legfontosabb futószámokban.
Ageász, az "ultramaratoni" bajnok
Kr. e. 328-ban, a 113. olümpiai játékokon hosszútávfutásban Ageász lett a bajnok. Győzelme után még aznap hazafutott kb. 100 km-re fekvő szülővárosába, hogy minél hamarabb elmondhassa az örömhírt. Állítólag kilenc óra alatt futotta le a maratoni táv két és félszeresét. Ezzel „versenyen kívül” teljesítve az „ultramaratont”. (A maratoni futótávolság bő 42 km. Minden futóversenyt, ami ennél hosszabb távon zajlik, ultramaratonnak neveznek.)
Theagenész, a sokoldalú atléta
Az ókori olimpiák történetében a legeredményesebb sportoló a thaszoszi Theagenész (Kr. e. V. sz.) volt, aki 22 éves pályafutása alatt 1103 versenyen győzedelmeskedett ökölvívásban és pankrációban, de egy alkalommal még hosszútávfutásban is nyert.
Az ókori játékok lezárása
Az utolsó feljegyzett ókori olimpia Kr. u. 393-ban volt. Az ókori olimpiai játékok végét Nagy Theodosius római császár nevéhez lehet kötni, aki Kr. u. 393-ban államvallássá tette a kereszténységet és minden pogány rendezvényt betiltott. Érdemes megemlíteni, hogy a történetírók említenek női játékokat, a Héraia-t is, amelyet szintén az olümpiai stadionban tartottak. Eredetileg csak futóversenyből állt.
Az ókori futás öröksége: A modern maraton
Bár a modern olimpia számos sportága merít az ókori hagyományokból, a futás különösen szoros kapcsolatot ápol a múlttal, különösen a maratoni táv tekintetében. A maratoni futótávolság bő 42 km. Honnan ez a bűvös szám? Az 1908-as londoni olimpiára 42 km-re növelték a maratoni távot, mert pontosan ennyi volt a távolság a Windsor kastély és a White-City Stadion között. Viszont Alexandra királyné szerette volna, hogy a futók a királyi díszpáholy előtt érjenek célba, ezért 195 méterrel meg kellett még toldani, és így lett 42,195 km.
Az elmúlt évtizedekben számos kiemelkedő atléta írta be nevét a maratoni futás történetébe. Kr. u. 1952-ben a helsinki olimpián Emil Zátopek, aki ekkor már egyszeres olimpiai bajnok és többszörös világcsúcstartó volt tízezer méteren, megnyerte az öt- és tízezer méteres futást. Ezután úgy döntött, hogy ha már arra jár, elindul a maratoni versenyszámban is. És persze megnyerte azt is. Az etióp Abebe Bikila az 1960-as római olimpián már 2:15:17-es maratont futott, mezítláb. Napjainkban is születnek kiemelkedő eredmények, 2018. szeptember 16-án a kenyai Eliud Kipchoge 2:01:39-re javította a maratoni világcsúcsot. Majd 2019. október 12-én az INEOS 1:59 Challange keretein belül 2 óra alatt (1:59:40) futotta a maratoni távot „mesterséges körülmények” között.
tags: #az #okorban #a #stadion #futas #hossza
