Az Universitatea Craiova Történelmi Menetelése az UEFA Kupában és a Modern Kihívások
A labdarúgó UEFA-kupa 1982-83-as kiírásában egy román egyetemi csapat, az Universitatea Craiova csodát tett azzal, hogy az elődöntőbe jutott. Ez a klub, amely Románia egyik legnagyobb múltú egyesülete volt, többszörös bajnok és kupagyőztes, soha sem előtte, sem azóta nem ért el ekkora futballsikert. A nyolcvanas évek sötét időszakában, amikor Romániában a Steaua és a Dinamo Bukarest volt a futball-mindenhatóság jelképe, a kis vidéki egyetemi együttest csak azért hagyták életben, mert az ország diktátora, Nicolae Ceausescu is Olténiából származott. Az ő sztorijuk, az Universitatea Craiova története következik most.
A Dicsőséges 1982/83-as UEFA Kupa Menetelés
A craiovai egyetemi csapat a labdarúgás történetének egyik legemlékezetesebb menetelését produkálta az 1982-83-as UEFA Kupában. Emlékezetes pillanatokat élt át a rádióhallgató közönség is, Sebastian Domozina, a román rádió közvetítő riporterének hangján keresztül.
„Kedves hallgatóim, Craiován nagy dolgok történnek, kapcsolunk is a helyszínre, a közvetítő riporter Sebastian Domozina."
„Gól! Góól! Góóól! Fantasztikus! Fantasztikus! Fantasztikus! Fantasztikus! Hallatlan! Az Universitatea Craiova, a jobbhátvéd Negrila góljával 1-0-ra legyőzte az UEFA-kupában a nyugatnémet Kaiserslauternt, és a román klubcsapatok közül elsőként bejutott egy európai kupa elődöntőjébe."
Ez az esemény 1983. március 16-án történt, és történelmet írt. Pedig két héttel korábban, a párharc első felvonásának 40. percében, amikor az Európa-bajnok és akkor még csak egyszeres világbajnoki ezüstérmes Hans-Peter Briegel duplájával, illetve Irimescu öngóljával már háromgólos előnyt szerzett a szintén világklasszis Klaus Allofsot és 1990-ben, a nyugatnémeteknek a harmadik világbajnoki címet szállító Andreas Brehmét is a soraiban tudó Kaiserslautern, olybá tűnt, az európai álom ezúttal is a negyeddöntőben ér véget. Geolgau és Ticleanu azonban tett róla, hogy a visszavágón a kék-fehéreknek az egygólos győzelem is elegendő legyen a továbblépéséhez, hiszen a németországi meccsen a Craiova kétszer is betalált.
Sorin Cirtu, a Craiova csatára, így emlékezett vissza erre a sorsdöntő gólra:
„Szöglethez jutottunk, körbenéztem, és én lepődtem meg elsőként azon, hogy nem áll mellettem senki - mesélte évekkel később. - Azon a meccsen a 75. percben, csereként léptem pályára - folytatta. - Mondom Negrilának: te, Negoro - minthogy így becéztük -, cseréljünk helyet, lehet, hogy neked több szerencséd lesz! Nem esik nehezemre. Egymás gondolataiba is beleláttunk - így emlékezett a korábbi hatszoros válogatott támadó. Nem csoda, ez a csapat az év 365 napjából 250-et töltött edzőtáborban."
Egy idénnyel korábban, a BEK-ben egy másik nyugatnémet csapat, a Bayern München parancsolt megálljt a dél-romániai egyetemistáknak.
Az 1982/83-as UEFA Kupa Menetelés
| Forduló | Mérkőzés | Eredmény | Továbbjutó |
|---|---|---|---|
| 1. forduló | Craiova - Fiorentina (olasz) | 3-1, 0-1 | Craiova (3-2-vel) |
| 2. forduló | Shamrock Rovers (ír) - Craiova | 0-2, 0-3 | Craiova (5-0-lal) |
| Nyolcaddöntő | Bordeaux (francia) - Craiova | 1-0, 0-2 (h.u.) | Craiova (2-1-el) |
| Negyeddöntő | Kaiserslautern (nyugatnémet) - Craiova | 3-2, 0-1 | Craiova (3-3-al, idegenben lőtt gólokkal) |
| Elődöntő | Benfica (portugál) - Craiova | 0-0, 1-1 | Benfica (idegenben lőtt gólokkal) |
A Craiova Építkezése és a „Ceausescu Faktor"
Craiován tudatosan építkeztek, ám azt már nem tudhatták, hogy az az út, amelyen elindultak, hová vezethet. Abban az időben pláne nehéz volt konkrét célokat megjelölni, hiszen nemhogy a nemzetközi trendeket nem ismerték, de még ugyanabban a bajnokságban játszó csapatok képességeivel sem nagyon voltak tisztában az érintettek, egyébként is, a meccsek egy része nem a pályán dőlt el. Mircea Lucescu, akkori fiatal szövetségi kapitány, kihasználva a Külkereskedelmi Főiskolán kötött barátságokat, teherszállító repülőgépeken, sokszor ruhák vagy alkatrészek között utazott külföldre, hogy feltérképezzen egy-egy ellenfelet. Ilyenkor megváltotta a belépőjét, beült a drukkerek közé, és jegyzetelt.
1976-ban az egyik legnagyobb román szaktekintély, Constantin Teasca vette át a craiovai együttest, aki annak ellenére, hogy csak egy évet maradt az egyetemistáknál, egy olyan koncepciót fektetett le, amiről az utódok is úgy gondolták, hogy nem érdemes változtatni rajta. A korábbi szövetségi kapitány nagy előszeretettel adott lehetőséget a fiataloknak, amire néhány évvel később Ion Oblemenco még rá is tett egy lapáttal. A formálódó, egyre magabiztosabb és sikeres gárdával párhuzamosan a szurkolótábor is erősödött, és már nem csupán Olt megyében szurkoltak a Craiovának, hanem országszerte is egyre többen választották az Universitateát második csapatuknak.
A vidék, amely elutasító volt a kor két agyondédelgetett bukaresti csapatával, a katonaság szimbólumával, a Steauával és a Belügyminisztérium gyermekével, a Dinamóval, „craiovista" lett. A Craiova néhány év leforgása alatt társadalmi jelenséggé érlelődött, és meggyőződésem, hogy csak azért maradhatott népszerű, mert a román diktátor, Nicolae Ceausescu is Olténiából származott. Más régióból származó együttes aligha futott volna be ekkora karriert, és kúszott volna fel ilyen magasra a népszerűségi skálán.
A játékosok, akik többnyire a környékről származtak, nem azért küzdöttek, hogy felfigyeljen rájuk a két nagy, sőt mi több, egyáltalán nem állt szándékukban a fővárosba költözni. Ez egy cseppet sem motiválta őket, az már annál inkább, hogy a klub olyan lehetőséget kínált nekik, ami abban az időben aranyat ért: egyetemi diplomát. „Erőszakkal senkit nem tudtak elvinni innen - mondta a már emlegetett Cirtu. Ha szétszednek minket, aligha lehettünk volna sikeresek. Hűségesek voltunk ehhez a csapathoz."
1983-ban, a Kárpátok Maradonáját, Gheorghe Hagit is „felvették" a craiovai egyetemre, de tanulmányait nem kezdhette el, mert a felső vezetés Constantáról a Sportul Studentesc csapatához rendelte.
Az UEFA Kupa Kaland Részletei
Az 1982-1983-as kiírásban az UEFA-kupa első körében a Craiova az olasz Fiorentinával akaszkodott össze, amelyet néhány évvel korábban már kivert a nemzetközi színpadon. Persze, ez nem azt jelentette, hogy a két argentin világbajnokkal, Passarellával és Bertonival, valamint a friss olasz világbajnokokkal, Antognonival, Gallival, Massaróval és Grazianival a soraiban a lilák megijedtek volna. Sőt, nagyon is elszántak voltak, de búcsúra kényszerültek. Craiovában 3-1-re kaptak ki, a firenzei visszavágón viszont kevés volt nekik az 1-0-s siker.
Az összesítésben 3-2-re megnyert párharc után, a második körben a Craiova két meccsen öt gólt rúgott az ír Shamrock Roversnek, hogy aztán nekilásson a Giresse-szel, Tiganával és Lacombe-bal felálló Bordeaux-nak. Franciaországban, csakúgy, mint a Central Stadionban, Craiován a rendes játékidőben 1-0-s végeredmény született. A továbbjutás kérdését Geolgau döntötte el a hosszabbítás 11. percében.
A craiovai U készülhetett a Kaiserslautern elleni negyeddöntőre, és amikor ezen is túl volt, a Benficával találta magát szemben a döntőbe kerülésért. Az első meccsen Lisszabonban nem született gól, így hát a Craiovát már csak egyetlen találat választotta el az Anderlecht elleni finálétól.
1983: Fordulópont a Román Futballban és a Benfica elleni Búcsú
A Benfica elleni visszavágóra április 20-án került sor, ám négy nappal korábban, április 16-án a román válogatott történetének egyik legfontosabb meccsét vívta Bukarestben a világbajnoki címvédő olasz válogatott ellen, Zoffal a kapuban, Gentilével, Collovatival, Scireával, Cabrininivel, Marinivel, Tardellivel, Antognonival, Dossenával, Contival, Rossival, Bettegával, Altobellivel a mezőnyben. A Lucescu irányította román válogatottban hat játékos, Costica Stefanescu, Nicolae Ungureanu, Ilie Balaci, Ion Geolgau, Sorin Cirtu és Rodion Camataru képviselte a Craiovát, de akár nyolcan is lehettek volna a kezdő tizenegyben, ha Lung nem dől ki egy betegség miatt, és Ticleanut nem állítják ki Firenzében a gól nélküli meccsen.
A mérkőzést 80 ezer néző előtt, egy csodálatos szabadrúgás góllal a Marosvásárhelyen futballozó Bölöni László döntötte el, aki a 60. meccsén a válogatottban tizenötödször volt eredményes. „A román futballista, aki addig lehorgasztott fejjel közlekedett, az olaszok legyőzése után emelt fővel ment ki minden meccsre" - nyilatkozta évekkel később Bölöni, aki 108-szor játszott a román válogatottban. A szereplési rekordját Gheorghe Hagi döntötte meg, aki az 1982-1983-as szezonban, a Farul Constanta játékosaként debütált az élvonalban és a válogatottban. A román válogatott története során először és utoljára győzött le világbajnoki címvédőt.
Gooooooool, Ladislau Bölöni! (România - Italia, 1983)
A román-olasz után a Craiova szakvezetője, Constantin Otet és segítője, Nicolae Ivan úgy döntött, hogy a játékosok maradjanak Bukarestben, vacsorázzanak egy jót, pihenjenek és csak másnap reggel induljanak haza. Az utolsó pillanatban azonban meggondolták magukat, így még aznap este buszra szálltak, és Craiova felé vették az irányt. A busz azonban félúton lerobbant, így a játékosok étlen-szomjan, fáradtan, órákon át vesztegeltek a hideg járgányon, ám még a Benfica elleni meccs reggelén sem pihenhettek, mert azzal voltak elfoglalva, hogy egy-egy jó pont vagy osztályzat reményében eljuttassák a meccsbelépőket a tanáraiknak az egyetemen. Az Universitatea Craiova - Benfica UEFA-kupa elődöntő visszavágója délután 16.00-kor került sor. Balaci, az egyetemen kószálva megígérte a csoporttársainak, hogy gólt fog szerezni. Így is történt, az egykori klasszis, minden idők egyik legjobb román futballistája már a 16. percben gólt rúgott szabadrúgásból, ám az álom rémálommá vált, amikor Filipovics a második félidő elején kiegyenlített, és végül idegenben lőtt góllal a Benfica jutott tovább.
Krizsán Zoltán: A „Zoli, az Oltyán"
Krizsán Zoltán volt a Craiova egyik meghatározó alakja. A román sajtó Crisanra keresztelte, ami ellen a csapat legendás hetese nem tiltakozhatott, de magyarságára mindig büszke volt. A társai imádták, Balaci testvérként tekintett rá. Ő volt a szurkolók egyik nagy kedvence, nem véletlen, hogy megkapta a „Zoli, az Oltyán" becenevet.
Krizsán Zoltán 1955. május 3-án született Nagyváradon, majd Nagybányán cseperedett futballistává. 1974-ben debütált az akkor még Stiinta Craiovában. Az élvonalban 304 meccsen 50-szer volt eredményes, a válogatottban 46-szor lépett pályára, és az egyik legszebb gólját Vicente del Bosquét kicselezve, a Santiago Bernabéu-stadionban érte el a spanyol válogatott elleni Eb-selejtezőn. A Craiovával kétszer nyert bajnokságot és négyszer hódította el a kupát. 18 évesen az anyanyelvén és a románon kívül folyékonyan beszélt angolul és olaszul. A korábbi csapattársai azt mesélték, hogy minden egyes alkalommal egy könyvvel jelent meg, és ha kellett, a makroökonómiáról, de ha úgy adódott, akkor a világ vízkészletéről tartott előadást. Pályafutása befejeztével edzősködött, kevés sikerrel. Nagy dohányos volt, és ebbe betegedett bele. Ahányszor bevitték kezelésre, annyiszor szökött meg a kórházból.
Monoki Mihály Emlékei és a Román Foci Működése
Monoki Mihály, a kiváló kommentátor és műsorvezető, Monoki Lehel édesapja az 1982-1983-as szezonban a marosvásárhelyi ASA csapatát erősítette. Abban az idényben Bölöni László mellett 22-szer kapott lehetőséget a pálya közepén, és háromszor játszhatott a Craiova ellen, hiszen a két csapat a kupában is összetalálkozott egymással. Monoki emlékei élénken idézik fel a korabeli román futball sajátosságait.
„Kezdő voltam, minden meccsen jól ment a játék, aztán jött a craiovai fellépés - meséli a korábbi labdarúgó. - A bal oldalon játszottam, és elkezdtem húzogatni Negrila mellett, aki a védelem jobb oldalán szerepelt. Kőkemény bekk volt, a régi fajtából. Ahogy mondani szokás, vagy a labda, vagy a baba típusú hátvéd. Figyelmeztetett, hogy másnapos, és ne nagyon ficánkoljak, mert úgy felrúg, mint a bolondgombát. És egyébként is, erdélyikém - mondta felháborodva -, téged nem tájékoztattak arról, hogy ezt a meccset nekünk kell megnyernünk? Annak idején így mentek a dolgok" - mondta Monoki, aki nem értette, mert fiatal játékosként sok mindenbe nem avatták be. Egy adott pillanatban rávezettem a labdát, ő pedig páros lábbal úgy belém szállt, hogy egy darabig gipszben kellett közlekednem. Engem hordágyon vittek le, ő, ha jól emlékszem, még sárgát sem kapott."
A szászrégeni születésű Monokinak a marosvásárhelyi meccsről is vannak emlékei. „Hétközi meccs volt. A craiovaiak már hétfőn megérkeztek, mert jelenésük volt a bőrgyárban, ahol mindenki megkapta a maga bundáját, bőrből. Ugye, érti, miről beszélek. Egy góllal nekünk kellett nyernünk. Hátulról, lapos passzokkal hozták fel a labdát, és sokszor középen, ami annak idején szentségtörésnek számított. Tudták, hogy mit miért csinálnak, nem rugdosták a labdát összevissza, de annak a csapatnak nem ez volt a legfőbb erénye. Ezek a srácok barátok voltak, a szó legszorosabb értelmében egy nyelvet beszéltek, többnyire helyiek voltak, igazi közösséget alkottak. Az edző, Constantin Otet mellett sem mennék el szó nélkül, aki mind a 22 játékosával elhitette, hogy fontos eleme a csapatnak, úgyhogy annak a Craiovának nem 11, hanem 22 kezdője volt." (A nagy UEFA-kupa menetelésben Otet 16 játékost használt.)
Az Identitás Kérdése: A Modern Craiova Klubok
A régi Universitatea Craiova a román futball egyik legnagyobb múltú klubja volt, azonban a rendszerváltás utáni időszak és a 21. század eleje komoly kihívásokat hozott. A legfontosabb kérdés a klub identitása és jogutódlása, ami a mai napig vita tárgyát képezi.
A román Digisport infója szerint ami az ellenfeleket illeti, érdekesebb a klub hátteréről beszélni, mint a játékerejéről, ugyanis nem lehet tudni pontosan, hogy ez a CSU Craiova a régi Universitatea Craiovanak a "leszármazottja", vagy sem. Amennyit kívülállóként tudni lehet, hogy 2011 júliusában a román szövetség kizárta a klubot a bajnokságból, sőt a román futballszövetség fennhatósága alól is, vagyis a klub sehol nem folytathatta tevékenységét. 2013-ban, mindenféle nyomások miatt visszafogadták őket (amelyik félig-meddig egy újonnan megszervezett klub volt, a régi tulajdonossal), és befogadták őket a másodosztályba.
Igen ám, de közben a craiovai polgármesteri hivatal is alapított egy klubot, a CSU Craiovat, sőt, a régi klub címerét, dicsőséglistáját, stb. A román szövetség pedig nem, hogy nem szólt közbe, hogy rendet tegyen olyan szempontból, hogy tulajdonképpen melyik is a hagyományos craiovai klub, hanem a polgármesteri hivatal klubját is egyből befogadták a másodosztályba. Azok meg köszönték szépen, és rögtön feljutottak az élvonalba. Ez a vita a mai napig nincs eldőlve, de a pereskedések, vádaskodások viszont mennek ezerrel, és habár azóta a törvényszék jogerősen a polgármesteri hivatal klubját hozta ki győztesnek, a régi tulaj nem hagyja magát. A jelenlegi Craiovan sokat nincs mit boncolgatni, őszintén szólva nem is tudunk róluk valami sokat.
Amit illik tudni róluk, hogy olasz edzőjük van, Devis Mangia, aki többek között a Palermo, Bari, és az Ascoli edzője is volt, illetve a 2013-ban, az U21-es EB-n az olasz korosztályos válogatottat a döntőig vitte. A szezont már hivatalosan is megkezdték, eddig két bajnokit játszottak, 2-0 arányban győzték le Jászváros csapatát, illetve egy 1-1-es döntetlent értek el a Chiajna ellen, mindkettőt hazai pályán.
Az FCU Craiova története nem mentes a hasonló problémáktól. Magát a klubot 1948-ban alapították, de a rendszerváltást követően különválasztották a futballt a többi szakosztálytól. Pár évig a román oktatásügyi minisztériumhoz tartozott, 1994-ben azonban felvásárolta egy helyi üzletember, és később az Universitatea Craiova lett az első klubja az országnak, amely 100%-ban kereskedelmi szervezetté vált. A privatizációval azonban megkezdődött a klub lassú hanyatlása is, a 2000-es évekre lényegében már a Dinamo Bucaresti szatelitklubjaként működött. A 2003-ban csődbe ment, ennek ellenére maradhatott a román élvonalban, egészen a 2004/05-ös szezonig, amikor kiesett.
A jelenlegi tulajdonos, Adrian Mititelu 2005-ben szerezte meg a klubot, és a 2010-es évek elején ismét komoly bajba kerültek anyagilag, ami a kizárásukhoz vezetett. Mititelu megpróbálta felbontani az edző szerződését, akinek a kontraktusában 5 millió eurós felmondási díj szerepelt. A bíróság az edzőnek adott igazat, így a klub lényegében fizetésképtelenné vált. Mititelu engedélyt kapott, hogy a másodosztályban folytassa, de 2013-ban a város úgy döntött, újra megalapítja a régi Universitatea Craiovát. Azóta mindkét klub a magáénak vallja az 1948 és 1991 közötti eredményeket, ami miatt többször jártak bíróságon is - ezek azonban eltérő ítéletekkel zárultak, így mind a mai napig vitatott, ki is a valódi jogutód.
Mititelu egyébként 2017-ben maga is újralapította a klubot, és volt egy rövid felemelkedés, a 2020/21-es szezonban bajnokok lettek a másodosztályban. Azóta viszont ismét anyagi problémákkal küzdenek, idén már a másodosztályba sem kapták meg az induláshoz szükséges engedélyt. A román harmadosztály rajtja előtt 94 pontot vontak le a FC Universitatea Craiova csapatától. A súlyos büntetést azért rótta ki a román szövetség fegyelmi bizottsága, mert a klub számos játékosnak és edzőnek tartozik, továbbá mindeddig elmulasztotta rendezni a Dinamo Bucuresti-tel szemben, még egy 2023-as nemzeti kupamérkőzéssel kapcsolatosan fennálló pénzügyi kötelezettségeit. A szövetség lehetőséget adott a craiovai klubnak, hogy szeptember 3-ig kifizesse adósságait. Ha ezt nem teszi meg, további szankciókkal néz szembe, beleértve az együttes összes bajnoki és kupasorozatból való kizárását. „Higgyék el, mindent kézben tartok" - mondta pár hónapja a DigiSportnak Mititelu. "Azt mondtam a srácoknak, hogy megkapják a pénzük egy részét, és mindenki visszatért az edzésekhez. Az eljárások hossza miatt a másodosztályban már nem indulhatunk. Még ha a bírósághoz fordulnánk, már az is késő lenne. A harmadosztályban fogunk szerepelni, és abban bízunk, hogy jövőre legalább a másodosztályig jutunk. Várjuk, hogy véget érjenek az elindított folyamatok.
tags: #az #universitatea #craiova #uefa #itelete
