Az Utánpótlás Edző Sokrétű Szerepe a Jövő Sportolóinak Nevelésében

A mai utánpótlás sport adja a jövő olimpikonjait, valamint segíti az aktív életmód terjesztését és egy sportoló nemzet építését. Ebben a kulcsfontosságú rendszerben az utánpótlásban dolgozó edzőkkel szemben elvárás a közösség formálása, a szülőkkel és versenyzőkkel történő aktív és motiváló kommunikáció.

A mai utánpótlás sportban nagy jelentőségű a szülők szerepe. Aktívabban jelen vannak, igényeket és véleményeket fogalmaznak meg az edző, a szakosztály vagy egyesület működésével kapcsolatban. Ezt jogosan teszik, hiszen komoly finanszírozói szerepük is van.

Az Utánpótlás Edző Feladatai - Túl a Pályán

A pálya széléről nézve az utánpótlásedző munkája sokak számára egyszerűnek tűnik. Megérkezik az edzésre, felállítja a bójákat, megtartja a foglalkozást, eligazít a mérkőzésen, majd hazamegy. Az utánpótlás edző munkája valójában egy állandó készenlét, egy olyan szerephalmaz, amelyben a szakma, az emberismeret, a pedagógia, a szervezés, a türelem, a felelősség és a kapcsolati intelligencia folyamatosan egymásba fonódik. Aki ezt kívülről csak annyinak látja, hogy „heti pár óra a pályán”, az nem egyszerűen keveset tud róla, hanem a lényegét sem látja, mert az utánpótlásedző nem pusztán csak egy edző.

A Játékosok Holisztikus Fejlesztése

A gyerek-játékos felé tanító is, aki nemcsak azt javítja, hogyan vegye át a labdát, mikor lépjen ki, hogyan helyezkedjen, miként gondolkodjon játékhelyzetben, hanem azt is, hogyan legyen jelen közösségben, hogyan viszonyuljon a társaihoz, hogyan kezelje a kudarcot, hogyan tanuljon meg veszíteni és egyáltalán hogyan legyen sportolóként, Ember! A futball utánpótlásban a foci nem csupán labdás játék, hanem a pálya egyszerre tanulási tér, közösségi tér és jellemformáló helyszín. Az edző, ennek nem csak felügyelője, hanem az egyik legfontosabb alakítója, formálója.

Az utánpótlásban dolgozó edzőnek nagyon rövid idő áll rendelkezésére ahhoz, hogy mentális, technikai, taktikai és erőnléti szempontból egyaránt a lehető legmagasabb szintre juttassa a játékosait. Az edzőnek ugyanis hetente csak pár óra áll rendelkezésére, alig több, mint tíz éven keresztül, miközben a játék fejlődése miatt a játékosokkal szembeni elvárások egyre nagyobbak, vagyis egyre magasabb szintre kell tudni eljuttatni a gyerekeket. Ezeknek a fokozott elvárásoknak az edző csak integrált képzés segítségével tud megfelelni, vagyis akkor, ha minél kevesebb az úgynevezett szeparálás, vagyis minden edzésének megvan a maga mentális, technikai, taktikai és erőnléti célja egyaránt.

Eredménykényszer vs. Fejlődés

A labdarúgásban mindig kell, hogy legyen eredménykényszer, hiszen ez a játék lényegi része, 8, 18 vagy 28 éves korban egyaránt, de utánpótlás korban nem szabad, hogy az eredményre törekvés határozza meg a játékot! Az eredmény nagyon fontos, és természetesen győztes típusú, sikerorientált játékosokat szeretnénk nevelni, de azt nem szabad hagyni, hogy az eredményre törekvés a képzés rovására menjen!

Vélemény szerint a helyes, ha minden meccsen győzelemre játszunk, erre neveljük a gyerekeinket, de tudomásul kell venni, hogy gyerekkorban még vannak az eredménynél fontosabb szempontok is. Ilyen például az is, hogy a csapat „fent”, az ellenfél térfelén kezdje meg a védekezést, még akkor is, ha ez vereséggel járhat, mert hosszú távon ez lehet a sikerességünk egyik kulcsa.

Ha van egy olyan utánpótlás játékos egy klubnál, akinek a mentális és testi érettsége meghaladja a korát, akkor őt a fejlődése érdekében még akkor is az idősebb korosztályban célszerű versenyeztetni, ha egyébként tudjuk, hogy ezzel jelentősen meggyengítjük azt a csapatot, amiben egyébként pusztán az életkora alapján szerepelnie kellene. Mindezek tudatában különösen fontos az, hogy ne legyen túlzott nyomás vezetői oldalról az egyes edzőkön, és ne kelljen feláldozniuk a képzést és az egyesület által preferált játékstílust a kizárólagos eredményesség oltárán.

Technikai és Mentális Fejlődés Nyomás Alatt

Számtalanszor halljuk napjainkban, hogy egy-egy kiemelten tehetségesnek gondolt, utánpótláskorú sportoló nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. A jelenség háttere sok okra visszavezethető, többek között az utánpótláskorban nem megfelelő erőnléti felkészítés.

A modern játékfelfogás szerint az számít igazán technikás játékosnak, aki az adott játékhelyzetben rendre helyes és gyors döntéseket hoz, és azokat technikailag meg is tudja valósítani, valamint el tudja viselni a rá nehezedő mentális nyomást. Ehhez persze szükséges a technikai képzettség, de a mai labdarúgásban a technikai képzettség önmagában már nem értelmezhető, hanem csak egyes döntéshelyzet megoldások viszonylatában.

A fociban az a gyors játékos, aki mindig a megfelelő időben van a megfelelő helyen. Ehhez persze elengedhetetlenül fontos a megfelelő erőnlét, az atlétikus képességek megléte, de legalább ennyire lényeges a futballtudás, a játék olvasásának képessége, a megfelelő döntés, gondolkodás gyorsaság, amely szintén csak erőteljes nyomásgyakorlás, aktív ellenállás mellett fejleszthető.

A mi munkánk szakmai célja - az egészséges életre nevelésen és a labdarúgás üzenetének, eszmeiségének a közvetítésén túl - az, hogy olyan labdarúgókat képezzünk, akik felnőttként nemzetközi szinten is megállják a helyüket, és aktív ellenállás, erőteljesen nyomásgyakorlás mellett is gyorsan, határozottan és magabiztosan tudnak jó döntéseket hozni a pályán.

Az Erőnléti Edző és a Sporttudomány Központi Szerepe

A sportnak ma már megvan a maga tudománya. A sporttudományok sorában az egyik legnagyobb és legfontosabb az edzéselmélet és edzésmódszertan. Egyre elterjedtebb, hogy egy sportcsapat mellet nem csupán egy edző található, hanem specializálódott edzők egy csoportja. Az erőnléti edző szakmai figurája mára állandó része lett a futball világának. Napjainkban a futballklubok (még az amatőr ligákban is), amint lehetőségük nyílik rá, utánpótlásképzésükben és első csapatuknál is igyekeznek egy, a szerepre alkalmas szakembert alkalmazni.

Az erőnléti edző feladata, hogy a sportoló kondicionális és koordinációs képességeit az adott időszaknak (alapozási vagy versenyidőszak) megfelelően fejlessze vagy szinten tartsa. Ő felel - és ez elsősorban az alapvető sporttevékenységre igaz - a legfiatalabb sportolók fizikai-erőnléti-koordinációs képességeinek kialakításáért, amiket régebben a gyerekek spontán sajátítottak el az egymás közötti szabad játék kezdeti szakaszában.

A világ legnagyobb, erőnléti edzőket tömörítő szervezetének (National Strength and Conditioning Association) 2009-es állásfoglalása szerint amint a gyermek szervezett keretek között sportolásra képes, szakértő felügyelettel az életkorának megfelelő erőfejlesztő edzéseket is végezhet, sőt kell is végeznie. Az erőfejlesztés nemcsak a teljesítményfokozás szempontjából fontos. Egy összefoglaló tanulmány 26610 sportoló 3464 sérülésadatát elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a rendszeresen végzett erőedzés a sportsérülések előfordulásának rizikóját közel 66 %-kal, a túlterhelésből adódó sérülésekét pedig közel 50 %-kal csökkentheti (Lauersen és mtsai., 2014).

Az Erőnléti Edző Felelősségei

• Alap kondicionális képességek (erő, állóképesség, gyorsaság) fejlesztése.
• Koordinációs képességek (általános és futás mozgáskoordináció) fejlesztése és szinten tartása.
• Test stabilizációja és a megfelelő stabilizációs izmok fejlesztése.
• Az izomzat rugalmasságának fenntartása.
• Megfelelő izom-idegkapcsolat kiépítése, motorikus egységek vezérlésének finomítása.

Az erőnléti edző munkája mindig felméréssel kezdődik, hogy tisztában legyen azzal, hogy a sportolók mire képesek, így kialakítva a számukra szüksége ideális edzésterhelést. A képességfejlesztésben nincs önkényes és haszontalan munka, mivel egy képesség fejlesztése kihat az összes többi képességünkre. Az erőnléti edző munkájának hatásossága számszerűen mérhető, éppen ezért a munka folyamán állandó felmérés, visszacsatolás szükséges. Így az edzésterv, amennyiben szükséges, úgy a munka előrehaladtával változtatható, növelhető vagy csökkenthető az edzésterhelés.

Sportanalitika és Objektív Mérés

A sportanalitika mint sporttudományos tevékenység olyan tényszerű részeit mutatja meg a sportági felkészítésnek, ami eddig vak folt volt. Nagyon nagy szükségét látom, hogy minél alaposabb és tényszerűbb legyen a kondicionálás és a fizikális felkészítés. Az edzésterhelés sérülésmegelőző funkcióját is betöltse a mérkőzés és edzés terhelést is mérni kell. Erőnléti edzőként is a terhelés adagolása az egyénre szabott edzéstervek készítése csak méréssel és visszacsatolással lehetséges.

Azokat a képességeket kell fejleszteni, amelyek a mérkőzés sportágspecifikus mozgásaihoz szükségesek, tehát ismerni kell az adott sportág mozgásait posztspecifikus bontásban - és ezek szervezetre gyakorolt hatásait. Az objektív és szubjektív, játékosra lebontott mérési eredmények alapot adnak, hogy megtaláljuk azt a minimális ingert, amivel az adott sportoló teljesítményét maximalizálni tudjuk az aktuális teljesítő képességével és készenlétével párhuzamosan, és egyidejűleg minimalizálhatjuk a sérülések rizikóját.

Kihívások és a Modern Edzői Megközelítés

Az edzői szakma megváltozott. Az edzőktől már nem azt várják, hogy mindenben szakértők legyenek, hanem azt, hogy minden terület szakértőit irányítani tudják. A labdarúgásra az a jellemző, hogy állandóan változik. A szakmában évtizedekkel ezelőtt kétfajta edzőt ismertünk: utánpótlásedző vagy a felnőtteknél dolgozó. Később a felnőtteknél elkülönült az amatőr és a profi edző. Ahogy Európa szerte nőttek az akadémiák, a folyamat magával hozta a TOP futballra készülő fiatal labdarúgókkal foglalkozó profi utánpótlásedzőt. Ezt felismerve az UEFA meghirdette az elit ifjúsági „A” edzőképző tanfolyamát. Egyértelmű hát a helyzet, a labdarúgás megköveteli az olyan edzők foglalkoztatását, akik professzionális körülmények között, a legmagasabb szintű utánpótlás szakmai tudással és attitűddel képesek a profi világra felkészíteni a legtehetségesebb fiatalokat.

A Szülőkkel Való Kommunikáció és a Közösség

Ha azt gondoljátok, hogy egy utánpótlás csapat, csak a játékosról és az edzőről szól, akkor nagyot hibáztok! A gyermek ritkán érkezik egyedül a sport világába, hiszen ott van vele a családja (a család remélt sikere, a család félelme, a család hiánya, a család álma), sokszor túlzott elvárásokkal. A gyermek-játékos környezete egy egész (de legtöbb esetben nem egészséges) rendszer, amelyet az edzőnek valahogy értenie, kezelnie és fenntartania kell. Ettől válik az utánpótlásedző munkája különösen érzékennyé!

Lojálisnak kell lennie a gyerekhez, mert végső soron miatta is van ott, aztán lojálisnak kell lennie a családhoz, mert a család bizalma nélkül nincs tartós fejlődés. De, közben lojálisnak kell lennie a klubhoz, mert annak futball kultúrája, működése és döntései keretet adnak a mindennapoknak. Így aztán, lojálisnak kell lennie a sportághoz is, mert a futballból vagy a futsalból, nem csak pusztán mozgásanyagot közvetítünk, hanem gondolkodásmódot és értékrendet is. Aztán még a szövetségi elvárásokhoz is alkalmazkodnia kell!

Olykor külön beszélgetést kell folytatni egy bizonytalan gyerekkel, máskor egy túl hangos apával, megint máskor egy olyan családdal, amelynek nem szakmai, hanem emberi támaszra van szüksége.

A Modern Kor Kihívásai és a Gyerekek Nevelése

Tudomásul kell venni, hogy a mai gyerekek más világban nőnek fel, mint például az én korosztályom, és különösen a még idősebbek, és ehhez nekünk, edzőknek, pedagógusoknak alkalmazkodnunk kell. Ma már sokkal több „elszívó hatás” érvényesül, mint egy-két évtizeddel ezelőtt. Ez alatt érthetjük a modern kor vívmányait, a mai kor szerinti életmódot, amely nem mindig kedvez az aktív, sportos életnek, de gondolhatunk akár más sportágak elszívó hatására is. A mi feladatunk az, hogy egy olyan vonzó közeget teremtsünk az egyesületeink berkein belül, ahova a gyerekek szívesen jönnek, ahová szívesen tartoznak.

A mai gyerekekkel már máshogy kell beszélni. Talán többet kell magyarázni nekik, meg kell értetni velük, hogy mit miért kérünk tőlük, és időbe telik elfogadtatni velük, hogy valóban értő tudást akarunk adni számukra, és ezért megéri hallgatni ránk.

Nagyon vegyes a kép, de azt általánosságban ki lehet jelenteni, hogy a gyerekeink szinte a kezdetektől nagyon nagy terhelés alatt vannak, elsősorban az iskolában, ami nem kedvez a sportteljesítménynek. Ez a túlterheltség több területen is jelentkezik. Összességében nagyon keveset mozognak edzésen kívül, és olykor talán az iskolai testnevelés órákon sem kapnak megfelelő mennyiségű, illetve minőségű ingert, melyek hatékonyan fejlesztenék a mozgáskoordinációjukat, ügyességüket.

Az Önbizalom és Kezdeményezőkészség Fejlesztése

A velünk együtt dolgozó sportpszichológusok is megerősítik azon tapasztalatainkat, miszerint a gyerekeink többsége alapvetően kockázatkerülő és önbizalom-hiányos személyiségű, mely részben az iskolarendszerünk hiányosságaira hívja fel a figyelmet. A magyar iskola - tisztelet a kivételnek - megtanítja a gyereket arra, hogy „hogy ne figyeljen”, illetve „hogy élje túl a napját”, ahelyett hogy aktivitásra és kezdeményezőkészségre nevelne.

Ez ugyanakkor számunkra egy kihívás is egyben, hiszen meg kell találnunk a módját annak, hogy a gyerekeinket ráneveljük az optimális mértékű kockázatvállalásra, és kialakítsunk bennük egy egészséges önértékelést, önbizalmat. A pályán ugyanis nagy nyomás alatt kizárólag az a játékos tud megfelelő arányban helyes döntéseket hozni, akinek a helyén van az önbizalma, és nem fél - ésszerű mértékben - kockázatot vállalni. Németországban külön osztályozzák a tanulók kezdeményezőkészségét és aktivitását. Ez tágabb összefüggésben azt is jelenti, hogy ott az iskolarendszer bátorítja a gyerekeket a véleményük, és végső soron saját maguk felvállalására, még akkor is, ha esetleg adott helyzetben helytelen dolgot mondanak.

Folyamatos Önképzés és Nemzetközi Példák

Azt gondolom, hogy egyre több olyan kolléga dolgozik Magyarországon is az utánpótlásban, akik rendelkeznek ezzel a tudással, illetve akikben megvan az az igényesség, hogy folyamatosan képezzék magukat. Akik egyrészt magas szinten képzettek, iskolázottak, egy, vagy akár több idegen nyelven beszélnek, külföldi szakmai anyagokat olvasnak, rendszeresen járnak nyugat-európai klubokhoz tanulmányutakra, és ezt a megszerzett tudást a mindennapi munkájuk során alkalmazzák is.

Minden ország labdarúgásában találunk követhető és követendő példákat, ezért is nagyon lényeges, hogy rendszeresen tanulmányozzuk a külföldi trendeket és módszereket, de szerintem nincs olyan, hogy egyetlen követendő példa. Hozzám stílusában a spanyol foci áll a legközelebb, többször is jártam már Spanyolországban, és lenyűgözött, amit ott láttam. Hangsúlyozom, ők sem csinálnak ördögien bonyolult dolgokat az utánpótlásképzésben, de amit csinálnak, abban hihetetlenül profik, következetesek, és nem hagyják, hogy egy-egy átmeneti eredménytelenség letérítse őket a kitűzött cél felé vezető útról. Spanyolországban sokat merítettem például a gyors és precíz hibajavítás területén alkalmazott módszerekből, hozzáállásból. De legutóbb például Zágrábban jártam kollégáimmal, ahonnan szintén élményekkel és tapasztalatokkal gazdagon tértünk haza.

Az Utánpótlás Edző Láthatatlan Munkája és az Elismerés

Az az edző, aki komolyan dolgozik ebben a sport közegben, az tudja, hogy maga az edzés valójában csak egy apró szelet. Előtte (Before) hosszú előmunka van, utána pedig legalább annyi utómunka (After). Tervezni kell, figyelni kell, elemezni kell, szervezni kell, egyeztetni kell, visszajelzéseket kell adni, problémát kell megelőzni, konfliktust kell kezelni és közben olyan döntéseket kell hozni, amelyek kívülről apróságnak tűnnek, belülről viszont egy egész közösség hangulatát és működését befolyásolják.

Mérkőzést kell szervezni, edzőmeccset kell keresni és találni amihez utazást kell intézni. Foci és futsal tornára kell nevezni. Pályákat kell egyeztetni, vezetőkkel kell beszélni, más klubokkal kell kapcsolatot ápolni és közben a szülőkkel is kell kommunikálni.

Sokan hiszik, hogy a legtöbb utánpótlásedző mindezt kényelmes fotelből, kizárólag erre felépített élethelyzetből végzi. Nagyon sokan főállás mellett dolgoznak a sportban, míg mások pedig kettő vagy három kisebb munka mellett próbálják összerakni a saját életüket, a családi működésüket és az edzői felelősségüket. Egyik helyről rohannak a másikra, munka után mennek edzésre, onnan haza, majd éjjel írják meg azt az üzeneteket, amelyet valaki más reggel egyetlen mondatban ítél meg! Ez a valóság sokkal gyakoribb, mint amennyit beszélünk róla.

Ezért különösen torz az a leegyszerűsítés, amely az edzői munkát, még ma is hajlamos a pályán eltöltött órák számával mérni. Az a három vagy négy edzés a héten, önmagában sem kevés, de a probléma ott kezdődik, hogy sokan csak ezt látják belőle. Nem látják az előtte végzett gondolkodást, a szervezést, a bizonytalanságot és azokat az éjszakai vagy kora reggeli perceket, amikor az edző azon töpreng, hogy egy adott gyereknek most szigorra, türelemre, külön figyelemre vagy éppen egy kis csendre van szüksége. A munkája értékes, a felelőssége óriási, az elismerése mégis sok esetekben elmarad. Az edzői lét legnehezebb része a láthatatlanság!

Az edző, aki nemcsak edzést tart, hanem kultúrát is épít, nemcsak egy korosztályos klubcsapatot vezet, hanem világi kapcsolatokat gondoz. Nemcsak játékosokat fejleszt, hanem családokat próbál ráhangolni, egy egészségesebb sportolói szemléletre. Az utánpótlásedző, tehát nem csak mellékszereplője a sportnak, hanem az egyik legfontosabb hordozója annak, hogy egy gyerek miként találkozik ezzel a világgal. Talán, ideje volna, hogy ne csak a pálya szélén nézni az edzőket, hanem meglátni mindazt is, amit eddig tett és ezután tenni fog, mert amíg az utánpótlásedző munkáját továbbra is heti néhány órás melléktevékenységként kezelik, addig nem az edzőt becsülik alul, hanem a gyerekek fejlődésének egész folyamatát. Az utánpótlásedző napja valóban nem 24 órából áll, sok esetben szétfeszített időből, amelybe mások több különálló foglalkozása sem férne bele. Mégis, újra meg újra vannak azok az emberek, akik ezt az edzői feladatot felvállalják. Nem a könnyű pénzkereset miatt, hanem azért, mert hisznek abban, hogy a gyerekekkel végzett munka több, mint egyszerű sportfoglalkozás. Aki ezt érti, az az edző személyét is más szemmel fogja nézni, aki meg nem érti, annak a fejében, csak a bója és a sípszó (és a foci napközi!) marad.

tags: #az #utanpotlas #edzo #feladatai

Népszerű bejegyzések:

• Danub Galati - Bistrița kézilabda: élő áttekintés
• Egész éves fejlődés a műfüves pályán
• Kosárlabda történelem és szabályok
• A birkózás szabályairól
• Az FC Ajka teljesítményének háttere