A magyar kézilabda öröksége: Emlékezés legendákra és sikerekre

A magyar kézilabda története tele van emlékezetes pillanatokkal és kiemelkedő sportolókkal, akik hozzájárultak a sportág fejlődéséhez és nemzetközi hírnevéhez. A sikerek és a legendák emlékét ápolni a közösség erejét is mutatja, ahogy a régi barátságok, a pályán elért eredmények és a közös ünneplések ma is összekötik a sportág szereplőit.

Hanus Ágnes pályafutása és a kézilabda iránti elkötelezettsége

A magyar női kézilabda-válogatott 1965-ben szerezte meg a sportágon belül mindmáig egyedülálló világbajnoki címét az akkori Német Szövetségi Köztársaságban. Török Bódog világverő együtteséből csak hatan vannak közöttünk. Gleiser-Hanus Ágnes, aki 1965 óta Németországban él, ma is örül, ha hazájából keresik.

„Tudja, az idő múlásával mind jobban örül az ember, ha a szülőhazájából hívják. Ha ott, a legszűkebb családi kör tagjain kívül még másoknak is eszembe jutok, mindig felvidít” - mondta a Frankfurttól 20 kilométerre fekvő, öt településből összevonva életre hívott, így is mindössze 42 ezer lelket számláló városban, Dreieichban lakó Gleiser-Hanus Ágnes. „Bizony, elszaladt az idő fölöttünk. Én leginkább csak a Belgiumban élő Ignácz Ilonkával és egykori legfiatalabb társunkkal, Ritterné Lengyel Erzsébettel, „Egérrel” tartom a kapcsolatot.” Bár férje elég sok magyar szót megért, de nem beszéli a nyelvet, Hanus Ágnes azért nem felejtette el magyarul. Otthon operaáriák, operettdalok és más zeneszámok színesítik napjait, miközben elvégzi a házimunkát, magyar és német konyhát egyaránt vezet.

„Fontosnak tartom elmondani, hogy én gyakorlatilag a „labdás” pályafutásom végéig két sportág elkötelezettjének számítottam. A kézi- és a kosárlabdát szinte egyszerre ismertem meg, s bár mindkét játékban nagyon szívesen részt vettem, természetesen a kézilabdás eredményeim előbbre valók.” Egerben Galambos János testnevelő tanáruk feleségének, Magdi néninek köszönhette, hogy megszerettette vele a kézilabdázást, amelynek jó előiskolája volt a „háromudvaros” kidobójáték. Hetedikes volt, amikor az Egri Úttörőház együttesével megnyerték az országos úttörőbajnokságot. Az akkori egri újság erről többek között azt is megírta, hogy „az a vastag copfos lány, az Ági tizenegy lövésből hétszer talált be az ellenfél kapujába”. Az általános iskola után a Szilágyi Erzsébet Leánygimnáziumban folytatta, amelynek csak kosárlabdacsapata volt. Így ott is játszott, párhuzamosan pedig az Egri Vörös Meteorban - külön engedéllyel - kézilabdázhatott is. Ott már Lukács Sándor volt a testnevelő tanáruk, aki őt Bambinónak hívta. Azokban az években irányítót és átlövőt is játszott, csak a Testnevelési Főiskolán került át a beálló pozíciójába.

Az érettségi után felvették a TF-re, ahol kollégista lett, de nem volt egyedüli egri, mivel több iskolatársa is bejutott a TF-re, akikkel igyekezett szorosabb kapcsolatot tartani. „A legjobb barátnőm Babos Ági és Ignácz Ilonka volt, de közel állt hozzám a diszkoszvetésben országos bajnok, kosárlabdázóként is élvonalbeli játékos, 2020 márciusában elhunyt Hegedűs Györgyi is.” Jó volt a kapcsolata Mező Máriával, a későbbi sportvezetővel és Szűcs Jutkával, a kézilabdában világválogatottságig jutó, későbbi sikeres edző, Kovács László feleségével is, aki szintén mindkét labdajátékban társa volt. A TF-es évek talán legnagyobb sikerét az 1961-ben Szófiában megrendezett főiskolai világjátékokon érte el, amelyen szerepelhetett a 7. helyen végző magyar együttesben. Azt a csapatot Csányi Barna készítette fel. Azokban az esztendőkben a TF-en elsősorban Varga Jenő tanár úrtól tanulhatott a legtöbbet a kézilabdázás tudományából: a korábbi évek irányító-átlövőjéből ő formált beállót.

Török Bódog, a felnőttválogatott kivételesen eredményes szövetségi kapitánya 1961-ben hívta meg először a legjobbak közé. „És nagyon igyekeztem, hogy ott is maradjak! Bogyi bácsi szívesen foglalkozott a TF-es lányokkal, mert onnan az átlagnál jobb felkészültségűek kerültek a legjobbak közé.” Az 1962-es világbajnokságon is ott lehetett Romániában, de sajnos éppen miatta úszott el a bronzmérkőzés lehetősége. „A csehszlovákok elleni meccsen 5-5-ös állásnál eladtam a labdát, majd utolértem ellenfelemet és elbuktattam. A hétméterest belőtték, így lett 6-5 a vége. Ha marad az 5-5, jobb gólkülönbségünkkel mi játszhattunk volna a 3. helyért. Így az ötödikért le kellett győznünk a Szovjetuniót, ami 12-10-re sikerült is.” A következő, 1965-ös dortmundi világbajnokság különösen emlékezetesen alakult számára. Egyetlen nyitott kérdés volt, amelyről megoszlottak a vélemények: „Bogyi bácsinak a győri Bakóné Schuch Éva és köztem kellett választania, végül engem vitt. Egyébként máig nem értem, hogy miért, de a jugoszlávok elleni világbajnoki döntőben egyetlen perc játéklehetőséget sem kaptam.”

Hanus Ágnes döntése és élete Németországban

A világbajnokság után hozott döntése, az akkori szóhasználat szerint a disszidálása, valóban sok gondot okozott az egész küldöttségnek, és óriási vihart vont maga után itthon. „Egyetlen mentségem - amit sokan el sem hisznek -, hogy nem terveztem meg a távozásom.” Egy volt egri játékostársa, aki 1956 óta a Vorwärts Frankfurtban játszott, eljött Dortmundba, és felajánlotta, hogy a csapata befogadja és segíti, ha kint marad. „Nem volt könnyű dönteni, mert itthon volt vőlegényjelöltem, akivel abban egyeztünk meg, hogy Németországban vásárolok jegygyűrűket. Végül nem vettem gyűrűt, hanem inkább kint maradtam.” A bankettről sikerült eltűnnie, onnan támogatóival elrohant a szállodájukba, ahol rövid levelet hagyott hátra és távozott. Állítólag mindössze néhány perc kellett volna, hogy utolérjék. „Évekkel később minden csapattársamnak elmondtam az én változatomat, és elnézést kértem tőlük, amiért miattam hátrányt kellett elszenvedniük.”

Amit ígértek, betartották. Az élvonalbeli Vorwärts Frankfurtban játszhatott, mellette a Grün-Weiss együttesében rendszeresen kosárlabdázott is. Bár 1968-ban férjhez ment, csak 1972-ben hagyta abba az élvonalbeli sportolást. Egy lánya és egy fia született, két leány és egy fiúunokája van, velük nagyon jó a kapcsolata. Egerben van egy kis házuk, s ameddig lehetett, évente mentek haza és ott töltötték a nyári időszakot.

A sportolással nem szakított, a tenisz lett az új szerelme a labdajátékok után. „Némi tehetségemnek ehhez is kellett lennie, hiszen másfél éves „ismerkedést” követően már Bundesliga 2-es csapatban játszottam. Azt nem mondom, hogy virtuóza lettem a tenisznek, de az állóképességemmel és a futógyorsaságommal sok mindent sikerült pótolnom.” Hatvannyolc éves koráig nagy szenvedéllyel teniszezett, s akkor is csak azért hagyta abba, mert a csípőprotézis beépítése után az orvos nem javasolta a folytatást. Azóta rendszeresen kerékpározik és máig megfájdul a szíve, ha teniszpálya mellett halad el. Idén 81 éves, és a legnagyobb szenvedélye máig a tenisz, amelynek élvonalbeli tornáit maximális figyelemmel követi. Bár nagyra tartja Roger Federer és Novak Djokovics játékát, náluk is többre értékeli azt, amit Rafael Nadal produkál. Az új generáció tagjai közül a görög Sztefanosz Cicipasz tetszik neki a legjobban, aki jól is játszik és mindig küzd is az utolsó labdamenetig.

Informatív marad a magyar női kézilabda-válogatott eredményeiről is. „Örültem, hogy a csapat kijutott a tokiói olimpiára.” Sajnos a németországi tévékben a kézilabda nem kap különösebb szerepet, s ha mégis, akkor is csak a németek mérkőzéseit mutatják. „Persze, így is sok hír eljut hozzám, elsősorban a „mindentudó” Ignácz Ilonkától, akinek máig kiemelt szerepet játszik az életében a kézilabdázás. Szeretném megérni, hogy a magyar nők - az elpuskázott olimpiai és világbajnoki esélyek után - még megörvendeztetnek egy igazán nagy sikerrel.”

Emlékezés a magyar kézilabda legendáira: Babos Ági, Bujdosó Ágota, Sterbinszky Amália

A magyar kézilabda számos kiváló játékost adott a világnak, akiknek emléke ma is él. Gódorné Nagy Mariann nyilatkozata szerint „Babos Ági öt éve halt meg, de a koronavírus-járvány miatt nem tudtunk elbúcsúzni tőle, most pedig egymás után itt hagyott minket Bujdosó Ágota és Sterbinszky Amália is. Mindig szívesen jövök a Vasasba, de most szomorú vagyok, mert emlékezni jöttünk ide, és már nem találkozhatunk ezzel a három kiváló játékossal.” Gódorné hozzátette: „Amállal februárban találkoztunk utoljára a Lelkesné Tomann Rozáliáról elnevezett hévízi sportcsarnok átadóján, és úgy volt, hogy hamarosan megint hazajön, de ezt már sajnos nem adta meg nekünk az élet.” Kiss László, a Vasas legendás, 33-szoros válogatott labdarúgója, a magyar női válogatott korábbi szövetségi kapitánya is emlékszik: „Amikor a kézis lányok edzettek, jöttünk át ide, a lányokat nézni, naná, de a játékukat is csodáltuk. Azóta is a kézilabda szerelmese vagyok és kijárok a meccsekre.” Iglódi Endre, a Magyar Olimpiai Akadémia elnöke felidézte a három játékos pályafutását.

Az olimpiai bronz- és világbajnoki ezüstérmes, BEK-győztes - átlövő- és irányítóposzton is szerepelt - sportoló, Sterbinszky Amália 1973 és 1982 között játszott a Vasasban, amellyel háromszor volt döntős a legrangosabb európai kupasorozatban. A bajnokságot 11, a Magyar Népköztársasági Kupát (MNK) kilenc alkalommal nyerte meg. A válogatottban 239 mérkőzésen lépett pályára. „Dániában is volt bajnok és kupagyőztes, többször lefutotta a maratont, nála egészségesebben senki sem élt, ezért is megdöbbentő a halála” - fűzte hozzá Gódorné.

A március végén 82 éves korában elhunyt Bujdosó Ágota olimpiai és a világbajnoki bronzérmes kapus 1972 és 1978 között sorozatban hétszer nyert bajnokságot a Vasassal, az MNK-t pedig négyszer hódította el. Ő volt a klub első válogatott játékosa, a nemzeti csapatban 158-szor lépett pályára, és az 1976-os montreali olimpián, illetve az 1971-es és az 1975-ös világbajnokságon is bronzérmet nyert, a válogatottnak csapatkapitánya is volt. A magyar mellett a világválogatottban szintén többször pályára léphetett. Négy-négy bajnoki és kupaelsőséget szerzett, átlövőként hatalmas munkabírása, szorgalma, és átlagon felüli játékintelligenciája emelte a többiek fölé.

A Dunaferr SE sikerkorszaka a női kézilabdában

Dunaújváros az ezredforduló környékén a magyar sport egyik fellegvárává vált, ahol rövid időn belül összesen hat csapatsport bajnoki aranya került a városba. Bába Mihály, aki huszonötödik éve van a csapatnál, így emlékszik vissza: „Láttam itt mindent, azt is, amikor hatalmas eredmény volt a hatodik hely, és azt is, amikor BL-t nyertünk.” Az újvárosi csoda szűk tíz évig tartott.

A női kézilabda-szakosztály más utat járt be, ott a vezetők tudatosan építettek fel évek alatt egy ütőképes csapatot. Kocsis Erzsébet még a 80-as évek végén igazolt a klubba, ahol már ott volt Meksz Anikó, később érkezett Siti Beáta és Mátyás Auguszta. A szövetségi kapitányi posztot is betöltő Laurencz László edzette csapat az EHF-kupában a bolgár Gabrovót, a dán Rödovrét, az ukrán Szpartak Kijevet, valamint az orosz Volgográdot győzte le, és a döntőbe jutott. Ott a német Lützellinden ellen a kétgólos hátrányt sikerült ledolgozni a hazai visszavágón, és 49-43-as összesítéssel Dunaújvárosba került a kupa. A 95/96-os szezonban a női kézilabdázók leigazolták Zalaegerszegről a szerb Bojana Radulovicsot, aki a Dunaferr legnagyobb sztárja lett a következő években.

Az ekkor már Zsiga Gyula edzette együttes 1997/98-ban mindent megnyert, ahol elindult. Százszázalékos mérleggel hozta első bajnoki címét, két góllal múlta felül a szekszárdi kupadöntőben az FTC-t, és végigment az EHF-kupában is, a döntőben a Besztercebányát győzte le. A következő két év a Dunaferr legsikeresebb két szezonja lett, az elsőben a kapus Farkas Andreával, Raduloviccsal, Kocsissal, Bohus Beával, Mátéfi Eszterrel, Simics Judittal, Oblisz Anitával és Pálffy Zuzsával felálló női kézilabdacsapat BEK-et nyert. A Dunaferr 17 évvel a Vasas győzelme után nyerte meg a BEK-et, úgy, hogy először indult a sorozatban. A klub összesen öt szezon alatt valamennyi nemzetközi kupát hazavitte, és mindegyik sorozatban első nekifutásra tudott győztes lenni.

A Dunaferr SE női kézilabda csapatának főbb sikerei (1997-2004)

A női kézilabdacsapat még kétszer, 2003-ban és 2004-ben is bajnok lett. A nemzetközi kupákban háromszor is a rettenetesen erős Slagelse ütötte el a sikerektől Radulovicsékat: 2003-ban az EHF-kupa döntőjében, a következő két szezonban a BL elődöntőjében volt jobb a dán együttes. Az önállósodott női kézilabdásoknál tragédia okozott törést: 2005 januárjában a világklasszis beállós, Kulcsár Anita autóbalesetben meghalt, amit a csapat nem tudott feldolgozni. Az elbukott bajnoki cím egy adminisztratív hibán is múlott, a Kulcsár halála miatt halasztott meccseken pályára lépett az a Fauszt Éva, aki az eredeti időpontokban még nem rendelkezett érvényes játékengedéllyel, amiért négy pontot vontak le a klubtól. Még 2007-ben is azzal a felkiáltással szerződtették az addig a férficsapatot edző Imre Vilmost, hogy újra BL-sikerekre vágyik a csapat. Bába Mihály szavaival: „Nagyon nehéz ezt végigélni, látni, hogy semmivé válnak a korábbi sikerek. Korábban BEK-győzelmet ünnepeltünk, most meg nincs fizetésünk, és a bent maradásnak örülhetünk.”

A magyar női válogatott az 1996-os atlantai olimpián

A magyar női kézilabda-válogatott tizenkét (vagy a járványhelyzet miatt tizenhárom) év után tért vissza az olimpiákra, de volt már ennél hosszabb távolmaradásunk is: 1980 és 1996 között. Az atlantai olimpiára azonban végre újra készülhetett, és nem is voltak rosszak a kilátásai. A csapat kapitánya, Laurencz László vasszigoráról volt ismert, előfordult, hogy egy gyengébb teljesítmény után szobafogságra ítélte felnőtt válogatott játékosait, miközben az ellenfelek hajókázni mentek.

A tornán első ellenfelünk Kína volt, aki hazai rendezésű világbajnokságunkon kicsit ránk ijesztett, holott 8-0-ra vezettünk a mérkőzés elején. Éppen ezért nem vehettük fél vállról az olimpiai nyitómeccset, igaz, még így is hátrányba kerültünk az elején (1-3). Ezután Mátéfi Eszter következett, az átlövő tíz gólunkból kilencet szerzett, ami társait is felébresztette „álmukból”, és végül a szünetre már előnnyel vonulhattunk. A második félidőre Farkas Andrea állt be a kapunkba, és jó teljesítményéből a társak is meríthettek.

Másodjára a házigazdákkal találkoztunk, a lelátón helyet foglaló több ezer nézőt a mérkőzés előtt szórólapokkal invitálták az összecsapásra, azzal népszerűsítve a játékot, hogy ez a labdarúgás és a vízilabda ötvözete. Az amerikai szurkolók az eredménytől függetlenül lelkesen ünnepeltek minden találatot. A mérkőzés nem sok izgalmat hozott, simán nyertünk annak ellenére is, hogy a vártnál szorosabb eredmény született, 30-26. A kapitány a mérkőzés után azért bosszús volt a játék képe miatt, és nem is rejtette véka alá véleményét: „Nem kell ebből a kis lazításból olyan nagy ügyet csinálni. Annyira biztos volt a győzelmünk, hogy a lányok gondolták, most játszadoznak egy kicsit. Tény, hogy ezt az amerikaiak sokkal jobban kihasználták, mint az álmunkban gondoltuk volna, nagyon ránk jöttek, de azt azért ne mondja nekem senki, hogy a győzelmünkért kellett a lelátón reszketni. Ismerem Kökényéket, tudom, hogy minden nagy sorozat közben van egy gyengébb félidejük, de szerencsére csak egy, amelyet több hasonló sohasem követ. Ezzel a csapattal csak a könyörtelen szigor vezethet eredményre. Itt nem szabad senkit megdicsérni, mert akkor egy perc múlva már nem lehet ráismerni. Itt mindenkinek minden percét kontrollálni kell, s a legegyszerűbb kérdésekben is elmondani, hogy mikor mit csináljon, mert különben önmagától képtelen a cselekvésre.”

A dánok elleni ki-ki mérkőzésen sokáig fej-fej mellett haladt a két válogatott, a második félidőre azonban a dánok el tudtak húzni, hiába Farkas védései és Kökény Bea emberhátrányból szerzett gólja. A végeredmény 27-22 lett a dánok javára. „Nem értem... Egyszerűen nem értem... Mindenki pontosan tudta, mit kell csinálni, pontról pontra megbeszéltük a taktikát, aztán ez lett belőle. Össze kell szednünk magunkat, s az elődöntőben jobban kell játszanunk” - mondta Laurencz László. Sajnos Farkas Andreának nem lett igaza. Az ázsiaiak elleni mérkőzés 14. percében már 11-0-t mutatott az eredményjelző, és nem a javunkra. Innen talán jól hangzik, hogy 15-8-ra tudtunk zárkózni, de harminc perc játék után 18-9 volt az állás. A játék ott folytatódott, ahol abbamaradt, a második félidőben is csupán árnyékaink voltunk önmagunknak, míg a koreaiak szárnyaltak. A végeredmény letaglózó, 39-25. „Negyven éve vagyok edző, de azt a merényletet még egy csapatom sem követte el ellenem, hogy null-tizeneggyel kezdje a mérkőzést. A világbajnokkal szemben az volt a kérdés, hogy nyerünk, vagy nagyon kikapunk. Sajnos, az utóbbi történt. Amit az olimpiai elődöntőben művelt a magyar válogatott, az méltatlan a korábbi eredményeihez.”

A koreaiak elleni fiaskót nem volt könnyű kitörölni a fejekből, a bronzcsatában kilenc percet kellett várni első találatunkra. Ennek ellenére látni lehetett, hogy a lányok sokkal harcosabban játszanak, mint tették azt az elődöntőben. Ennek meg is lett az eredménye, mert bár a pontossággal akadt gondunk, a ritmusváltásainkat nem tudták lekövetni a norvégok. Laurencz mester több szokatlan változtatást is eszközölt a csapat összetételében, ami szintén zavart okozhatott az északi fejekben. Végül a magyar válogatott az ötödik helyen végzett az olimpián.

Kanyó Balázs pályafutása és a férfi kézilabda Tatán

A kézilabdának jelentős hagyományai vannak a Kanyó családban. „Édesanyám évekig az NBII-ben kézilabdázott, játszott a TAC-ban is. Édesapámat pedig - talán szerénytelenség nélkül állíthatom-, hogy sem itt a megyében, sem Magyarországon nem kell bemutatni, hiszen a Tatabánya legendás együttesével bajnoki címig jutott. Majd edzőként szerzett magának hírnevet és elismerést - ő is volt játékosa, majd edzője a Tatai AC-nak. Szóval adta magát a dolog, hiszen a kezdetektől magunkba szívtuk a csarnok illatát, a kézilabda szeretetét. De otthon soha nem erőltették, én harmadikos voltam, amikor elkezdtem.” Komolyabbra akkor fordult a dolog, amikor Kanyó Balázs átment a Kodály általános iskolába, ahol Horváth Árpád lett az edzője. „Horváth Árpád volt a nevelőedzőm, sokat köszönhetek neki, a mai napig jóban vagyunk és örömmel látom, hogy továbbra is fáradhatatlanul edzi, neveli a fiatalokat, keresi a tehetségeket.”

A Tatabánya ifi csapatában édesapja lett az edzője, majd Kuzma Norbihoz került, akivel később Tatán még együtt is játszhatott. A Tatabánya felnőtt csapatába kerülve volt szerencséje együtt dolgozni Füzesi Ferenccel és Debre Viktorral, akiktől megtapasztalta és megtanulta, hogy milyen is egy profin kialakított és menedzselt csapat részének lenni. Végül Tatára Basky Péter hívta, az ő invitálására érkezett a csapathoz.

A 2007/08-as idény különlegesnek tekinthető, hiszen 2007. december 14-én, NBI-es meccsen még a Tatabánya színeiben verte a TAC-ot, tavasszal viszont már Tatán szerepelt, és márciusban két gólt dobott nevelőegyesületének. „Igen, 18 évesen válaszút elé érkeztem, és úgy döntöttem, hogy a több játéklehetőség érdekében Tatára igazolok. Nem csalódtam, nagy tudású, segítőkész csapattársak vártak, hamar ment a beilleszkedés.” Rengeteg játékost sorolhatna fel, de Marosi László játéka nyűgözte le kisgyerekként. Játékos korában, Tatabányán Ivo Diaz jelenléte volt számára meghatározó: „elképesztő képességű játékos és hihetetlen jó csapattárs volt. Végtelen türelemmel magyarázta, mutatta a játékszituációkat nekünk, fiataloknak, mindig biztatott, ösztökélt minket.” Tatán Kiss István, Bodnár István, Szám Ferenc, a Lengyel-testvérek mind-mind kiváló sportemberek voltak, akiknek rengeteget köszönhet. És természetesen Czérna Tibor, akivel nem csak a pályán, de a magánéletben is nagyon jó kapcsolatba, barátságba került.

„Érdekes, mert az egyik kedvenc történetem egyszerre kapcsolódik Tatabányához és Tatához is. Amikor Tatabányán felkerültem a nagycsapathoz, hatalmas élményként éltem meg, hogy a győztes meccsek után mindig elénekeltük a csapat indulóját. Utána, amikor apu lett a TAC edzője, áthozta ezt a szokást, és a mai napig megmaradt, itt Tatán is „meghonosodott”.” Kanyó Balázs 16 éves korában letette a játékvezetői vizsgát, egy évvel később pedig már megyei rangadókat vezetett, mindezt úgy, hogy elvileg 18 év alatt nem lehetett volna „játékvezetősködni”. Pár évvel ezelőtt Szappanos István, a Komárom-Esztergom Megyei Kézilabda Szövetség Elnöke kereste fel és agitálta, hogy szövetségi szinten is tevékenyen részt vegyen a megye kézilabda életében. Az első évben a Játékos Bizottság Elnökeként, majd az NBII-es bizottság vezetőjeként dolgozott.

Tétmeccseken több mint 1000 gólt dobott, a bűvös határt februárban a Veszprém KKFT ellen lépte át. „Az az igazság, hogy inkább a csapat helyezését szoktam figyelni, a góljaimat nem számoltam különösebben. Most is Venczel Ati szólt, hogy közel járok ehhez a bűvös határhoz. Aztán, amikor meglett az 1000-ik gól, természetesen megünnepeltük a csapattal.” A közös ünneplések mindig nagyon fontosak voltak: „Tatán eleve egy jó társaságba kerültem, egy összetartó közösségbe, ahol minden „fontosabb” eseménynek megadtuk a módját: születésnap, első gól, első piros lap, első „bármi”. Mindenki hozott valamit, sonka, szalonna, és sör - persze mértékkel - volt az alapmenü.” Pályafutása 80 százalékában irányítót játszott, csak az utóbbi időszakban billent át az egyensúly a beálló poszt felé. „Aztán tavasszal azt mondtam Jaksinak (Sibalin Jakab vezetőedző), hogy nem akarok csupán perceket játszani, és inkább újra rádolgoznék az irányító posztra. Ez áll hozzám közel, a játékszituációk lehívása, elindítása, a taktikai változtatások folyamatos kivitelezése, amikből gól lesz.”

Kanyó Balázs 10 év után, 2018-ban távozott a Tatai AC csapatától. „Ami a civil életet illeti: a családi vállalkozásunkban nagy potenciált látok, elsősorban ezt kéne csinálni - mellé már nem férne be a heti 4-5 edzés. Az is igaz, hogy amíg a pályán a sikerélmények voltak többségben, addig nem nagyon gondolkoztam el a váltáson, végül csak meg kellett hoznom ezt a nehéz döntést. Természetesen egy pillanatot sem bánok: mindig az engem körülvevő közeg volt a legfontosabb, Tatabányán is baráti volt a társaság és sok-sok más mellett Tatán is ez tartott itt 10 évig.” Játékosként a pályától sem szakad el, alacsonyabb osztályban folytatja, barátokkal és jó ismerősökkel egy csapatba kerülve. A játék mellett elkezdte az edzősködést is: letette a vizsgákat, Tatabányán bekapcsolódott abba az utánpótlás programba, amit az elmúlt időszakban kezdtek el, és gyerekcsapatokkal fog foglalkozni, fejleszteni szeretné magát ezen a téren is.

tags: #babos #laszlo #kezilabda

Népszerű bejegyzések:

• Aktuális MAFC kosárlabda információk
• Asztalitenisz utánpótlás bajnokság Szombathely
• Bajnokságok és focikultúra Dél-Koreában
• Kézilabda BL összecsapások részletes elemzése
• Fedezze fel a „Liverpool Way” titkait!