A Bajai SK Férfi Kosárlabdacsapatának Története: Fénykor és Döntők

A Bajai SK férfi kosárlabdacsapata az 1980-as évek második felében élte fénykorát, amely időszak máig a bajai kosárlabda-história egyik legszebb emléke marad. Ez a korszak tele volt felejthetetlen pillanatokkal, nagy küzdelmekkel és soha nem látott sikerekkel, amelyekre a résztvevők is szívesen emlékeznek vissza.

Az 1986/87-es Bajnoki Idény: A Nemzetközi Debüt és a Kupagyőzelem

Különösen sikeresnek számított az 1986/87-es bajnoki idény, amelynek során a gárda történetében először kilépett a nemzetközi kupaporondra a szovjet CSZKA Moszkva ellen. Az eredmény mellett az is jelentős tényezőnek számított, hogy mindezt hazai közönség előtt sikerült kiharcolni, abban az évben ugyanis Baja szerezte meg a négyes kupadöntő rendezési jogát.

Az 1986/87-es idény példátlan sikereket hozott a Bajai SK számára. A csapat kilépett a nemzetközi porondra, bár a CSZKA Moszkva ősszel hamar el is búcsúztatta. A nemzeti bajnokság alapszakaszát közel hibátlan teljesítménnyel nyerte meg, és a lebonyolítási rendszer miatt biztos elődöntősként várhatta ellenfelét a rájátszásban. Az alapszakasz 1-2. helyezettjének a kiírás szerint nem kellett negyeddöntőt játszania.

A Magyar Népköztársasági Kupában is szépen menetelt a csapat, és a MAFC, majd a Kecskemét legyőzésével bejutott a legjobb négy közé. A kosárlabda-szövetség a korábbiaktól eltérő módon, külföldi mintára négyes döntőt szervezett, és annak rendezési jogát megversenyeztette a fináléba jutott csapatok között. Baja város- és sportvezetése számára presztízskérdés volt a döntő megrendezése. Csuvár Zoltán ügyvezető elnök azzal utazhatott el a versenytárgyalásra a fővárosba, hogy nem kell takarékoskodnia. Így aztán Baja 104 000 (más visszaemlékezők szerint 400 000) forintért megszerezte a rendezést Székesfehérvár elől.

A MNK Elődöntő és Döntő

Az 1987. március 18-19-én tartott MNK négyes döntőjébe a Baja mellett a budapesti Tungsram és Csepel, illetve a székesfehérvári Videoton került be. A sorsolás alapján a Baja a Videoton ellen játszott az elődöntőben a zsúfolásig megtelt Pósta Sándor Sportcsarnokban.

A Baja a közönség által is megtámogatva hamar nagyobb előnyre tett szert, amelyet végig meg is tudott tartani. A Népsport tudósítója szerint „Szedték is a lábukat a játékosok, de gyorsan kiderült, hogy a nagy rohanás közben inkább a házigazdák tudnak a játékszervezésre figyelni: begyakorolt akcióik sorra hozták a pontokat. A fehérváriak vagy túl hosszadalmasan, vagy túl türelmetlenül támadtak.” A mérkőzés során sérülések is nehezítették a bajai csapat helyzetét: Kiss Lászlót egy könyök találta állcsúcson, Kovács László bokája kiment, majd Hosszú István is hasonló sorsra jutott. Ennek ellenére a Bajai SK 85:69 arányban legyőzte a Videoton SC-t. Urbán Zoltán, a Videoton bajai származású játékosa később elmondta, hogy nem léphetett pályára, mert a klubja tartott attól, hogy hazai környezetben túlzottan izgulni fog.

Magyar Népköztársasági Kupa, elődöntő, 1987. március 18.

Bajai SK - Videoton SC 85:69 (57:43)
Baja, Pósta Sándor Sportcsarnok, 2000 néző. V: Karner, Harsányi.
Baja: Hosszú 23/6, Ágfalvi 4, Kovács L. 12/9, Likár 15, Gorjanácz 12. Csere: Kiss L. 3/3, Veress 6, Szabó P. 4/3. dr. Varga 6.
Videoton: Hegedűs 9/3, Rosiński 17/3, Csarnay 8/6, Szabolcs 2, Huber 6. Csere: Hevesi 10, Szigetvári 3/3, Varga J.

A másnapi döntőben a Baja a Tungsram ellen is esélyesnek számított, de erősen kérdéses volt, hogy az elődöntőben megsérülő Kiss László, Kovács László, Hosszú István hármas pályára léphet-e egyáltalán. Előbbi kettőt az orvosi csapat játékra kész állapotba tudta hozni, Kovács László azonban csak a kispadra ült le, a döntőben végül egyetlen percet sem játszott. Kiss László szerepelt ugyan, de megszokott dobóformáját ő sem tudta hozni, nem is szerzett egyetlen pontot sem. Így aztán a Tungsram elleni döntő jóval szorosabb lett a vártnál. Az ellenfél soraiban tapasztalt, sokszoros válogatott játékosok (Moss László, Zsoldos András, Láng László) és feltörekvő fiatalok is játszottak, vagyis a győzelem egyáltalán nem volt olyan magától értetődő, mint azt a közönség látni szerette volna. Kovács József edző nyilatkozta a mérkőzés előtt: „Nekünk a kupa ugyanolyan fontos, mint a bajnokság, mindkettőben magasra törünk. Ezek a sérülések több éves munkánk eredményét semmisíthetik meg. De erre mi nem is gondolunk, győzni akarunk!”

Úgy tűnik, a gárda elbírta a kulcsemberek hiányát, illetve visszafogottabb teljesítményét, és - ha a megszokottnál kevesebb pontot szerezve, kevésbé látványos teljesítménnyel is - szoros küzdelemben teljesítették a sikerre éhes közönség, illetve a klub- és városvezetés elvárásait. A Népsport tudósítója így látta a mérkőzést: „Ennek és higgadtságuknak köszönhetik a bajaiak, hogy küzdelmes, jó mérkőzésen övék lett a kupagyőzelem, amelyet először sikerült elérniük.” (Kupagyőztes a Baja - bár volt elég baja. Népsport, 1987. március 20.)

Magyar Népköztársasági Kupa döntő, 1987.

Bajai SK - Tungsram SC 67:62 (35:37)
Baja, Pósta Sándor Sportcsarnok, 2000 néző. V: Berki, Král.
Baja: Hosszú 21/3, Ágfalvi 4, Likár 15/3, Gorjanácz 12, Szabó P. 4/3. Csere: Kiss L. -, Veress 5, dr. Varga 3/3.
Tungsram: Moss 14, Munteán 9, Zsoldos -, Mihály 13, Láng 14/6. Csere: Kovács G. -, Horváth Z. -, Varga L. 3, Kerényi 9, Klucsik.

A Kupagyőzelem Után: Ünnepség és Bajnoki Döntőbe Jutás Elmaradása

Természetesen hatalmas ünneplés vette kezdetét, hiszen a Baja soha nem végzett még soha országos sorozat élén. A város kék-sárgába öltözött, és alighanem meg volt győződve arról, hogy legkésőbb két hét múlva bajnoki döntőbe jutást, majd bajnoki címet is ünnepelhet. Tax Imre 1990-ben megjelent Kosaraskönyvében így emlékezett vissza: „Hatalmas ünneplés volt a Dr. Pósta Sándor Sportcsarnokban, és később ez az öröm kiáradt a Duna-parti kisváros utcáira. Ujjongó, kék-sárga zászlókat lengető szurkolók rohantak végig az esti pihenőre készülődő város kihalt utcáin. Fennhangon adták tudtára a város polgárainak, hogy a »legjobb a Bácska… győzött a BSK … Baján maradt a Népköztársasági Kupa«. Hát igen, ezek azok a felejthetetlen pillanatok, amikor egyaránt érdemes szurkolónak, játékosnak és sportvezetőnek lenni.”

Mégsem lett Magyarország első vidéki bajnokcsapata minden idők talán legjobb bajai gárdájából, mert nem sokkal később egy balszerencsés bajnoki elődöntős párharcban alulmaradt a kupamérkőzések fáradalmaitól nem terhelt Bp. Honvéd ellen, és végül a Körmendi Dózsa játékosainak nyakába akasztották az 1986/87-es szezon bajnoki aranyérmét, amelyet sokak szerint a Bajai SK-nak kellett volna megnyernie. A BSK végül - az előző szezonhoz hasonlóan - a 3. helyen végzett.

Játékosok és Vezetők Visszaemlékezései

• Likár László: „Az utolsó másodpercekben már a fél közönség a pályán volt, ott másnak nem volt esélye.”
• Ágfalvi György: „1987-ben a bajai négyes kupadöntőnek nagyon örültünk, de egyben nagy teher is volt, hiszen mindenki győzelmet várt tőlünk. Nem éreztem egyik meccsen sem veszélyben a győzelmet. Persze ha a »másodvonal« felnő a feladathoz (és itt ez történt), akkor meg lehet oldani, hogy megbomlik az alapfelállás. De jó volt a cseresorunk is, és olyanok voltak, akik ha megkapták a lehetőséget, és kellőképpen ki lettek szolgálva, akkor nagyon jól tudtak teljesíteni.”
• Kovács László: „A kupagyőzelmemet a fiúk szerezték meg nekem, hiszen a döntőben sérülés miatt nem játszottam, de lehet, hogy a cserepadon én is megizzadtam annyira, mint ők. És mindezt Baján, totálisan telt csarnokban megélni elképesztő volt!”
• Veress Kornél: „A szurkolók ünneplése olyan volt, amilyet nem éltem meg máshol. Mindenkinek át kellene élnie ilyet legalább egyszer annak, aki sportol, örök élmény maradt!”
• Hosszú István: „…sérülés miatt [a döntőben] nem játszott Kovács Laci, akinek csúnyán kiment a bokája, és én is hasonló sérüléssel küzdöttem, lépni is csak sántikálva tudtam. Edzőnk, Kovács Józsi elvitt a kórházba, ahol Huszár Gergely főorvos úr telenyomta lidokainnal…”
• Csuvár Zoltán ügyvezető elnök: „Ebben az időben lehetett licitálni a Magyar Népköztársasági Kupa négyes döntőjének rendezésére. Négy klub jelentkezett erre, végül Székesfehérvárral ketten maradtunk versenyben. A klubnak csak a licit induló árára (100 ezer forintra) lett volna fedezete, de ez nem volt elég. Szerencsére a tárgyaláson velem volt a város részéről Barna György, aki azt mondta: határ a csillagos ég! Így végül 400 ezer forintért szereztük meg a rendezési jogot. Akkor még valószínűleg kevesen gondolták, de a bajai férfi kosárlabdának máig ez a valaha volt legnagyobb sikere.”

A Kupagyőzelemben Résztvevő Játékosok

A kupagyőzelem részesei voltak:

• Ágfalvi György
• Dara Csaba
• Gorjanácz Marin
• Hosszú István
• Kiss László
• Kovács László
• Likár László
• Pálkerti Tamás
• Szabó Péter
• dr. Varga Imre
• Veress Kornél

Az 1987/88-as Bajnoki Idény: Az Elszalasztott Bajnoki Cím

1988 tavaszán városunk ismét kosárlabdalázban égett; a Bajai SK évek óta rendkívül sikeres - az előző évben magyar kupagyőztes - férficsapata története első bajnoki címére készült, és az alapszakasz eredményei alapján minden esélye meg is volt erre. Az 1987/88-as bajnoki idénynek a Bajai SK újból nagy reményekkel vágott neki. Igaz, visszavonult csapatkapitányára, Ágfalvi Györgyre már nem számíthatott, ezt leszámítva azonban az előző évi bajnoki bronzérmes, kupagyőztes csapat magja együtt maradt.

Az alapszakasz ezúttal sem alakult rosszul: a kék-sárgák 12 győzelemmel és 6 vereséggel a Zalaegerszeg mögött a második helyen fejezték be a reguláris szezont, de elmondhatták magukról, hogy a tavasszal sikert sikerre halmozó zalaiakat egyedül Baján tudták megállítani, és a BSK hazai pályán megőrizte veretlenségét. A bácskai csapat márciusban nagy taktikai csatában 77:70-re verte a szezonra alaposan megerősödő és edzőként a játéktól nemrég visszavonult Gellér Sándort alkalmazó zalai gárdát.

Rájátszás és Bajnoki Döntő

Az alapszakasz első két helyezettjének a versenykiírás alapján nem kellett a négy közé jutásért játszania. A legjobb négy közé jutásért rendezett, két nyert mérkőzésig tartó párharcban az Oroszlány és a Bp. Honvéd szerezte meg a jogot arra, hogy a döntőbe jutásért megküzdjön az alapszakasz két legjobbjával. A sorsolás alapján a Bajának az előző évi bajnok Körmendet kiejtő Oroszlányi Bányász jutott, amelyet a bácskaiak egy aránylag könnyebb hazai (109:88) és egy jóval küzdelmesebb, a hosszabbításban kiharcolt idegenbeli (71:68) sikerrel pipáltak ki. A másik ágról a Zalaegerszeg jutott be a döntőbe, amely három szoros, emiatt aztán kellően feszült hangulatú mérkőzésen kerekedett felül a Bp. Honvéd ellen.

Az alapszakaszban előrébb végző zalaiak élhettek a pályaelőnnyel, így a döntő első összecsapását ők rendezhették meg Zalaegerszegen. Több száz bajai szurkoló is elkísérte a csapatot a mérkőzésre. A mérkőzés előtti hangulatot a Petőfi Népe tudósítója így jellemezte: „Amerikai kosármeccsekre emlékeztető show-műsor vezette be az év mérkőzését… Minden jel arra mutatott, a zalaiak szikrányi esélyt sem adnak a bajnoki cím elnyeréséért folytatott csata első felvonásában a bajaiaknak.” (Bajai meglepetés-bomba Zalaegerszegen. Petőfi Népe, 1988. május 9.)

Az „önemésztő rohanást” azonban nem lehetett végig bírni, és a ZTE zónára állt át, a Baja pedig sikeres távoli dobásokkal még az első félidőben ledolgozta hátrányát, és - bár csak egyetlen ponttal - már a félidőben is vezetett. A csata még további fordulatokat hozott, hol az egyik, hol a másik félnél volt az előny, és a meccs rendes játékidő végén döntetlenre (83:83) állt. Az ötperces ráadásban viszont a bajaiak céloztak pontosabban, így az első felvonás bajai győzelemmel és az extázishoz közeli állapotba került bajai szurkolók örömtáncával fejeződött be. A sikerben különösen a 33 pontig jutó Kovács Lászlónak és a 23 pontos Veress Kornélnak volt oroszlánrésze.

Magyar Nemzeti Bajnokság (NB I) 1987/88. Döntő 1. mérkőzés, 1988. május 7.

Zalaegerszegi TE - Bajai SK 91:96 (45:46, 83:83), hosszabbítás után.
Zalaegerszeg, Városi Sportcsarnok, 4500 néző. V: Berki, Szabó J.
ZTE: Farkas 4, Dobi 37/15, Bencze Á. 9, Bencze T. 5/3, Bodrogi 12. Csere: Czigány 8, Kovács A. 5/3, Góczán 5, Földesi 6.
BSK: Hosszú 12/6. Kovács L. 33/15, Likár 11, Veress 23, Gorjanácz 6. Csere: Kiss L. 11/9, Rátvay T., Szabó P., dr. Varga.

A Vihar Sújtotta Második Döntő és az Elszalasztott Győzelem

Az optimistán várt bajai visszavágó mérkőzésre természetesen minden jegy elkelt, a Pósta Sándor sportcsarnokba több mint 2000 néző zsúfolódott be. 1988. május 6-án (pénteken) azonban kiadós vihar csapott le a városra, amelynek során villám csapott egy transzformátorba. Ennek következtében egy ideig áram sem volt a csarnokban, amikor pedig az visszajött, kiderült: tönkrement az eredményjelző berendezés. Több mint félórás csúszás után a csapatok vezetői a játék mellett döntöttek, de kézi időmérés és eredményjelzés mellett, az egerszegi óvás lehetőségét is fenntartva. Hogy ebben a helyzetben mennyire a valós erőviszonyok érvényesültek, nehéz megmondani.

„Idegtépő a küzdelem. Nem bírnak egymással a csapatok. Minden hibát könyörtelenül kihasználja a másik. Az egyik térfélen Likár és Hosszú szerzi a pontokat, a másikon viszont róluk dobnak, mivel négy személyi hibával csak látszólagos a védekezésük, mégsem cserélik le őket. Bár a lépéselőny mindig a hazaiaknál, 25 másodperccel a vége előtt, vezetnek is három ponttal. Amikor szabálytalankodnak. S ahogy múlt szombaton történt, a ráadás öt perce ismét a vendégcsapaté - nyer a ZTE! Ezúttal a zalai szurkolók lejtenek örömtáncot a bajai sportcsarnokban” - írja a másnapi Népsport.

Magyar Nemzeti Bajnokság (NB I) 1987/88. Döntő, 2. mérkőzés, 1988. május 10.

Bajai SK - Zalaegerszegi TE 89:92 (48:47, 81:81), hosszabbítás után.
Baja, Pósta Sándor sportcsarnok, 3000 néző. V: Berki, Král.
BSK: Hosszú 21/3, Kovács L. 13/6, Likár 22/6. Veress 12, Gorjanácz 14. Csere: Kiss L. 7.
ZTE: Szűcs 25, Farkas 15/3, Dobi 17/9, Bencze Á. 5, Kovács A. 12. Csere: Góczán 7/3, Földesi 2, Bencze T., Bodrogi 6, Gáll.

A Mindent Eldöntő Harmadik Mérkőzés Zalaegerszegen

Nem egész két nap múlva kellett ismét pályára lépni Zalaegerszegen a mindent eldöntő harmadik mérkőzésen. A zalai megyeszékhelyen egyszer már sikerült a bravúr, de a balszerencsés módon elvesztett hazai találkozót - úgy tűnik - nem sikerült kihevernie a bajaiaknak. Ráadásul 6000 kiéhezett egerszegi néző várt rájuk. „Egyszerűen nem tehetjük meg, hogy most nem nyerünk!” - nyilatkozta a mérkőzés előtt Gellér Sándor, a hazaiak mestere. A Népsport tudósításában olvasható: „…Nyoma sem volt a kék-sárgáktól megszokott összjátéknak. Mindenki igyekezett szabadulni a labdától alighogy megkapta. És hol voltak a biztos, pontos dobások? Az első pontot a ZTE dobta, aztán a vezetést ki sem adta a kezéből, csak tovább növelte, és esély sem volt arra, hogy ebben meg lehet akadályozni.” A bajaiak dobógépe, Hosszú István ugyan ezúttal is megdobta a maga 30 pontját, ám a társak többsége ezúttal nem tudott felnőni melléje. A ZTE végül 102:72 arányban győzött, és ezzel megszerezte a bajnoki címet.

Magyar Nemzeti Bajnokság (NB I), 1987/88. döntő, 3. mérkőzés, 1988. május 14.

ZTE - Bajai SK 102:72 (52:37)
Zalaegerszeg, Városi Sportcsarnok, 6000 néző. V.: Král, dr. Berki.
ZTE: Farkas L. 18, Dobi 23/6, Kovács A. 11, Góczán 9/3, Szűcs 18. Csere: Bencze T. 1, Bencze Á., Földesi 5, Bodrogi 5/3, Gáll 12.
Bajai SK: Hosszú 30/3, Kovács L. 6/3, Likár 15/3, Veress -, Gorjanácz 5. Csere: Kiss L. 5/3, Rátvay T. 5, Palás 3, Szabó P., dr. Varga 3.

A Bajai SK csapatában az 1987/88-as szezonban bajnoki mérkőzésen a következő játékosok léptek pályára:

Visszaemlékezések a Döntő Kudarcról

• Porzó Istvánné (a technikai vezető özvegye): „…bajok voltak az időmérő berendezéssel. Előtte javasoltam Pistinek, hogy vigyék át a Türr-csarnok óráját a Póstába. […] Ma is úgy gondolom, hogy a meccset a Türr-csarnokban kellett volna megtartani, és ott biztos, hogy nyertünk volna.”
• Kovács László: „A döntő első meccsét hosszabbítás után megnyertük Zalaegerszegen, és akkor szerintem senkinek a fejében nem fordult meg, hogy nem mi leszünk a bajnokok - kivéve Gellér Sanyit, a ZTE edzőjét. Ő szentül meg volt győződve, hogy nem kaphatnak ki Baján. Mi megmosolyogtuk a nyilatkozatait - bár ne tettük volna! […] És persze jött a vihar is, de nem szeretnék erre hivatkozni, mert ez őket legalább annyira megzavarta, mint minket. Ezen túl volt egy-két olyan, minket sújtó bírói ítélet is, amelyek nélkül más lehetett volna a vége.”
• Hosszú István: „Utólag azt mondom, hogy jobb lett volna, ha aznap [ti. a vihartól sújtott második mérkőzésen] már nem játszunk, el kellett volna szállásolni a Zalaegerszeget, és másnap játszani. […] Az volt még nagyon rossz, hogy meghallottam, amikor a mérkőzés ellenőre, Kassai Ervin azt mondta Gellér Sanyinak, hogy a »nem ideális körülmények« miatt óvás alatt játszhatják a találkozót.”
• Likár László: „Az rémlik, hogy az első meccsen váratlanul simán nyertünk Zalaegerszegen. [Valójában hosszabbításban, nagy csatában - M. J.] Utána hatalmas készülődés volt az ünneplésre, háromezer néző jött el a Póstába, lépni se lehetett, levegő sem volt, és akkor jött a vihar, a késés meg mindenféle… Ott meg az addig alig játszó Góczán dobott egy hármast kilenc méterről… Az is tény, hogy a levegő hiánya miatt rendkívül fáradtak voltunk már a végére.”
• Gorjanácz Marin: „A hosszabbításban már annyira el voltunk fáradva, hogy emlékszem, Likár Laci mondta egy büntetődobásnál, hogy mindegy, hogyan, csak legyen már vége - szinte nem is látott a fáradtságtól. Aztán elkövettük azt a hibát is, hogy a [bajai] mérkőzés másnapján délelőtt még edzettünk egyet, mielőtt elindultunk a visszavágó mérkőzésre Zalaegerszegre.”
• Veress Kornél: „1988-ban ellenünk dolgozott a vihar, meg - nem szabad ilyet mondani, de mégis volt ilyen érzésünk - mintha sem a szövetség, sem a játékvezetés se nagyon akarta volna, hogy mi legyünk a bajnokok.”

tags: #bajai #honved #kosarlabda #klub

Népszerű bejegyzések:

• MKP programok
• Részletek a nemzetközi utánpótlás labdarúgó eseményekről Leverkusenben
• Az Akadémia sikerei Sopronban
• Részletek a Diákolimpiáról
• Labdarúgás és kézilabda Podgoricában