A Labdarúgó Bajnokságok Pénzügyi Dominanciája és az UEFA Pénzdíjak

Habár a labdarúgó európai kupák idei szezonja már javában tart, az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) csak a napokban tette közzé, hogy a 2017-18-as idény csoportkörébe bejutott klubok mennyit is kaptak pontosan. Érdemes áttekinteni, hogy pontosan mekkora összegeket is oszt szét az UEFA a csapatok között.

Az UEFA Pénzdíjak Elosztása és a Klubok Bevételei

A bevételek elosztását a szövetség 3 éves ciklusokra bontja, és a tavalyi szezon volt a 2015-18-as időszak utolsó évada, amikor is a szövetség 1840 millió eurót (közel 600 milliárd forintot) osztott vissza a BL- és az EL-csoportban részt vevő kluboknak. A 2018 nyarán elkezdődött új ciklus (2018-21) idei évre tervezett összegei már ismertek.

Mint azt korábban megírtuk, a Juventus 2016-17-es idényben elért abszolút rekordját (az olasz klub több mint 110 millió eurót tehetett zsebre) egyik csapat sem fenyegette a tavalyi Bajnokok Ligája sorozatban. Ugyanakkor 2014 óta először fordul elő, hogy a sorozat győztese, a spanyol Real Madrid kapja a legtöbb pénzt. Ugyanis ez sem magától értetődő! A már említett 2016-17-es idényben a Juventus több mint 29 millió euróval gyűjtött többet a végső győztes madridi klubnál, míg a 2014-15-ös szezonban 28 millió euróval jutott több az olaszoknak, mint az akkori győztes Barcelonának. Míg a 2016-17-es idényben 12, addig tavaly már csak 10 klub keresett 50 millió euró felett a BL-ben. Ez a 10 klub összesen 714 millió eurót tett zsebre, nagyjából a felét annak az összegnek, amelyet a csoportkörbe jutott 32 csapat kapott.

A legtöbb pénzt a végső győztes Real Madrid kapta, közel 90 millió eurót. 80 millió euró fölé két olasz és egy angol klub került. A négy közé jutott Roma és a legjobb nyolc között záró Juventus kapta a második és a negyedik legmagasabb összeget, míg a döntőben alulmaradó Liverpool a 81 millió eurójával a harmadik helyen végzett. A legtöbbet kereső német klub a Bayern München lett, míg az első francia klubbal (Paris Saint-Germain) csak a tízes lista végén találkozhatunk. De vessünk egy pillantást a lista aljára is. A csoportba jutott 32 csapat közül a legkevesebbet az azeri FK Qarabağ kereste, közel 17 millió eurót, amely így is több, mint a legnagyobb költségvetéssel rendelkező magyar klub teljes 2017-es kiadása. Magyarországhoz földrajzi közelségben a legközelebbi BL-résztvevő a szlovén NK Maribor volt, amely hatmilliárd forintot tehetett zsebre.

Az Európa-ligában is jelentős összegeket oszt szét az UEFA. A legtöbbet kereső klub az EL-ben az angol Arsenal volt, amelynek közel 38 millió euró jutott. Ugyanakkor ez az összeg messze elmarad a BL 10 legmagasabb összeget kapó csapatától, miközben az Arsenal elődöntőt játszott a későbbi győztes Atlético Madriddal. És ha már a spanyol csapatnál tartunk, ők az EL-szereplésükért mindössze 16 milliót kaptak, habár ők a BL-ben való szereplésük után (csoportjukban a harmadikok lettek, ezért folytathatták az EL-ben a madridiak) majdnem 32 millió eurót is zsebre tehettek. A 2017-18-as idényben nem volt olyan klub az EL-csoportban, amelyik kevesebb mint egymilliárd forintot kapott volna. De ha valaki jókor, jó helyről esett ki, garantáltan nagyot kaszált. Mint ahogyan azt korábban már említettük, az EL a második számú kupasorozat, a BL homokozója.

Lássunk egy példát, ami jól szemléltet egy nagy különbséget. A horvát HNK Rijeka tavaly a BL-ben indult, de az utolsó akadályt már nem sikerült megugornia, így az EL csoportkörében kötött ki. Az UEFA-tól az EL-ben nyújtott szereplésük után (két győzelem és egy döntetlen, harmadik hely a csoportban) kicsivel több mint 4,2 millió eurót kaptak. Ez azonban nem a végleges összeg! Mivel a horvát csapat az utolsó pillanatban búcsúzott a BL-ből, így fájdalomdíjként még kapott 3 millió eurót. Ezzel együtt pedig már 7 millió euró felett jár a csapatnak nyújtott UEFA-támogatás.

A Top Ligák Dominanciája a Labdarúgásban

A 2017-18-as idényben 34 ország 80 klubja képviseltette magát a Bajnokok Ligája és az Európa-liga csoportkörében. Az országok több mint 50 százalékának egy klubja jutott be a csoportba, volt viszont 16 ország, amely összesen több mint 60 csapatot adott. Az angol, a spanyol, a német, az olasz és a francia bajnokság 31 csapattal képviseltette magát, az összes klub közel 40 százalékát adták. Erősen érezhető az 5 nagy bajnokság dominanciája, hát még akkor, ha megvizsgáljuk, hogy ezek a klubok mekkora összeget tehettek zsebre. Az UEFA által szétosztott pénzek 67,5 százaléka került az előbb említett öt bajnokság valamelyik klubjához. Érdemes persze hozzátenni, hogy a teljesítményük még kirívóbb volt, a két sorozat legjobb nyolc-nyolc csapata között összesen 3 klub volt, amely nem az említett ötösből került ki.

A labdarúgó-bajnokságok erősségét nehéz összemérni, hiszen csak a legjobb néhány csapat verseng az európai kupasorozatokban. Számos szempont alapján állíthatunk sorrendet: vizsgálhatjuk a legjobb csapatok nemzetközi sikerességét, elemezhetjük, mennyire sűrű a középmezőny, vagy akár alapul vehetjük a bajnokságban játszó világsztárok számát.

Premier League (Anglia)

A legtöbb rangsor az angol bajnokságot tartja a világ legerősebb ligájának. Az Premier League az angol labdarúgó bajnokság legmagasabb osztálya. Ez a világ legnagyobb érdeklődéssel követett nemzeti bajnoksága, és ennek megfelelően ez termeli az összes bajnokság közül a legtöbb hasznot. A jelenlegi rendszert 1992. február 20-án hozták létre az addigi legfelső osztályú The Football League-ből, amit 1888-ban alapítottak. Jelenleg húsz csapat a tagja. A szezonok augusztustól májusig tartanak, és 38 mérkőzést játszanak a részt vevő csapatok, minden csapat kétszer az összes többivel, egyszer hazai, egyszer idegen pályán. Minden szezon végén három csapat esik ki a másodosztályba (The Championship), és három kerül fel onnan a Premiershipbe. Minden idők legsikeresebb góllövője a Premier League-ben a korábbi Blackburn Rovers és Newcastle United csatár, Alan Shearer 260 góllal. 14 szezonja alatt tízszer végzett a legjobb góllövők közt, és háromszor lett a szezon gólkirálya, egyszer pedig Thierry Henry-val együtt szerezte meg ezt a címet. Az 1992-93-as, első Premier League szezon óta 14 különböző játékos kapta meg a szezon góllövője címet, illetve osztotta meg egy másik játékossal. Thierry Henry - ugyanúgy, mint Alan Shearer - három egymást követő szezonban is elnyerte ezt a címet, míg Michael Owen és Jimmy Floyd Hasselbaink kétszer-kétszer. Andrew Cole és Alan Shearer a rekordtartó 34-34 szezonbeli góllal. A Manchester United lett az első klub, akik 1000 gólt lőttek a bajnokságban, miután Cristiano Ronaldo gólt szerzett a Middlesbrough ellen a 2005-06-os szezonban. Az Arsenal a másik csapat, akik elérték az 1000 gólos határt.

La Liga (Spanyolország)

A bajnokság jellemzően a két óriás, a Real Madrid és a Barcelona csatájáról szól, amelybe az utóbbi évtizedben az Atlético Madrid újra bele tudott szólni.

Bundesliga (Németország)

A bajnokságot évtizedek óta a Bayern München dominálja, de a Borussia Dortmund vagy az RB Leipzig is minden évben esélyesként száll harcba a „salátástálért”.

Ligue 1 (Franciaország)

Az utóbbi időszakban a francia bajnokság jellemzően a Paris Saint Germainről szólt, viszont a Lyon, a Lille, a Marseille vagy a Monaco is szép eredménylistával büszkélkedhet.

Serie A (Olaszország)

A legtöbbször a Juventus nyerte meg a Serie A-t, még úgy is, hogy a Calciopoli miatt két bajnoki címet elvettek tőle. A liga erejét mutatja, hogy a 2022/23-as évadban a Bajnokok Ligája elődöntőjét az Internazionale és az AC Milan vívta, miközben a bajnokságot a Napoli nyerte.

Egyéb Nevezetes Ligák

• Primeira Liga (Portugália): A 2022/23-as Bajnokok Ligájában a Benfica a negyeddöntőig jutott, és a bajnokságot is megnyerte. Viszont csak néhány ponttal maradt le a korábbi BL-győztes Porto, továbbá, nem felejthetjük el, hogy Cristiano Ronaldo nevelőklubja, a Sporting is a portugál liga élmezőnyébe tartozik.
• Eredivisie (Hollandia): Csak néhány csapat a bajnokságból: Ajax, Feyenoord, PSV Eindhoven, AZ Alkmaar. Ezek a holland együttesek az elmúlt évtizedekben rendre sikeresen szerepeltek az európai kupaporondon.
• Brasileirão (Brazília): Olyan legendás csapatokkal van tele a brazil bajnokság, mint a Santos, a Palmeiras vagy a Flamengo. A világ egyik leglátványosabb ligája, ahonnan megannyi, Európában játszó világsztár elindult.
• Jupiler Pro League (Belgium): A belga bajnokságban olyan, európai szinten is számottevő csapatok játszanak, mint az Anderlecht, a Club Brugge vagy a Standard Liége.
• Süper Lig (Törökország): A török bajnokság felsőháza kifejezetten sűrűnek mondható, hiszen a Galatasaray, a Besiktas, a Fenerbahce és a Trabzonsor is európai szinten jegyzett csapat - idegenben egyik topklub sem mehet biztosra ellenük.
• Premjer Liga (Oroszország): Az orosz bajnokságban európai szinten is elismert csapatok szerepelnek, említhetjük a CSZKA Moszkvát, a Dinamo Moszkvát, a Zenit Szentpétervárt vagy a Szpartak Moszkvát. Idegenben a legerősebb európai kluboknak is komoly kihívást jelent a legyőzésük.

Az Öt Csere Szabályának Hatása és Mítoszrombolás

A 2020 júniusában, amikor a koronavírus-járvány miatti 8-10 hetes szünet után újraindult a labdarúgás, a FIFA szabályalkotó bizottsága (IFAB) ideiglenes engedélyt adott a ligáknak, hogy megemelhessék a lehetséges cserék számát. Ettől kezdve a LaLiga, a Serie A, a Bundesliga és a Ligue 1 csapatai (valamint az összes UEFA-sorozat) továbbra is 5 cserével játszottak, de a Premier League a 2019-20-as szezon befejeztével visszatért a 3 cserére. Az angol klubok többször is az 5 cserelehetőség ellen szavaztak. A fő érv az volt, hogy az tisztességtelen előnyhöz juttatja a nagyobb erőforrásokkal rendelkező klubokat. Elvégre, ha egy csapat jobb játékoskerettel rendelkezik, az bizonyára azt jelenti, hogy a kispadról magasabb minőségű cserék érkeznek, ez pedig megváltoztatja a végeredményt. Jürgen Klopp, a Liverpool menedzsere még februárban, amikor arról kérdezték: valóban a hosszabb kispaddal rendelkező csapatokat segíti-e, ha három helyett öt játékost cserélhetnek meccsenként, a következőket mondta: „Egyáltalán nem igaz, hogy ez előnyt jelentene számunkra. Nem tudom elhinni, hogy még mindig így beszélnek erről. Nem emiatt nyeri a Bayern München 20 ponttal a bajnokságot, Olaszországban sem emiatt húznak el a nagyok a többiektől.”

A helyzet azóta változott: márciusban újabb döntés született, a 2022-23-as idény pedig már a Premier League-ben is úgy kezdődik, hogy a csapatok meccsenként ötször cserélhetnek. Az új szezon azonban már a szigetországban is öt cserével indul, ebben talán annak is szerepe volt, hogy az IFAB tavaly ősszel azt javasolta: maradjon meg hosszútávon a lehetőség. A több csere valóban létkérdés lehet a csapatoknak. A 2020-21-es szezon a járvány okozta csúszás miatt jócskán később kezdődött, ráadásul a válogatott szünetek is sűrűbbek voltak. Az előző, 2021-22-es szezon volt az első teljes, nagyjából normális a járvány után, de most a téli világbajnokság miatt ismét egy, a szokásosnál feszesebb tempójú évad következik.

Többet Cserélnek a Nagy Klubok?

Az ESPN - amolyan mítoszrombolás gyanánt - fogta a nagy európai bajnokságok 2021-22-es adatait, és elemezte, a nagyobb csapatok hogyan használták ki az öt cserét, jobban profitáltak-e belőle, mint mások. Az elemzéshez 10 fókuszklubot választottak ki: a spanyol bajnokság első három helyezettjét (Real Madrid, Barcelona, Atlético Madrid), Olaszországból a Bajnokok Ligájába jutó négy klubot (AC Milan, Internazionale, Napoli, Juventus), a Bundesliga bevált szuperklubjait (Bayern München, Borussia Dortmund), és végül a Paris Saint-Germaint a francia bajnokságból. A statisztikák azt mutatják, hogy a fókuszklubok kevesebbszer használják ki az öt cserét, mint a kisebb egyesületek. Természetesen a vita sokkal többről szól, mint arról, hogy egy csapat hányszor használ öt cserét, de ha éppen a nagy klubok használják ritkábban, ez némileg hitelteleníti az aggályok nagy részét.

A LaLigában a Real Madrid, a Barca és az Atlético is a lista alján van a meccsenkénti átlagos cseréket illetően. A hét legtöbb cserét használó spanyolországi klub közül csak kettő végzett a táblázat első felében (Villarreal és Athletic Bilbao). Németországban csak egy maroknyi csapat használt kevesebb cserét, mint a Bayern és a Dortmund, a tabella két éllovasa, bár az is igaz, hogy a többi klub, amely a tabella első felében végzett, sokkal többet variálta az összeállítást. Csak a két milánói csapat van „vonal felett”. A PSG 38 mérkőzésen mindössze nyolcszor használt öt cserét (csak a Lyon, a Borussia Mönchengladbach és a Spezia élt kevesebbszer a lehetőséggel az összes bajnokságban). A Ligue 1 másik két nagy klubja, a Marseille és a Lyon szintén a lista végén szerepel, közben a kieső Bordeaux és a Saint-Etienne minden más csapatnál több cserét alkalmazott. Más a helyzet a Serie A-ban, ahol az Inter Milan a kiemelkedő Európa nagy klubjai közül. Simone Inzaghi egyértelműen élt a lehetőséggel, és klubja 38 Serie A-mérkőzéséből 35-ben minden cserelehetőséget kihasznált - a kieső Spezia pedig a legkevesebbet a bajnokságban. Ebből kiderül, hogy a cserék száma önmagában nem mutat következetes összefüggést a bajnoki helyezéssel, sőt, az esetek túlnyomó többségében a legnagyobb klubok kevesebb változtatást hajtanak végre. Vagyis a nagy csapatok nem élnek azzal a lehetőséggel, hogy egy esetleges ötödik csere meg tudná változtatni az eredményt.

Hány Pontot Szereztek a Csapatok az Ötödik Csere Megérkezése Után?

Megnéztük, hogyan változott az eredménysor az egyes klubok ötödik cseréje után, kiszámítva az onnantól kezdve szerzett összes pontot. Az Atlético Madrid messze az élen áll Spanyolországban, de ez nem mutat egységes képet a fókuszklubok között. Az elmúlt szezonban a legnagyobb haszonélvező a francia bajnokságban szereplő Nice volt, amely 12 pontot gyűjtött így, őket követte a szintén francia Reims és az Atlético egyaránt 11 ponttal. Ha megvizsgáljuk az így kialakult „tabella” első négy helyezettjeit, ez összesen 16 csapat. (Azért négyet, mert ezekben a bajnokságokban ennyi jut a Bajnokok Ligájába.) Az így kialakult csapatlistáról összesen három kvalifikálta magát a BL-be (Atlético Madrid, Sevilla, Leverkusen), nyolc végzett az adott bajnokság felső-, három az alsóházában. A 16 csapatból kettő ki is esett a szezon végén. Németországban semmilyen, Franciaországban jelentéktelen különbséget okozott a nagy csapatoknak az öt csere lehetősége. Az első a keret mélységére utal, a második pedig egy jogos érv a sérülések és a túlterhelés elkerülése érdekében. Úgyis mondhatnánk: a kevésbé minőségi cserével rendelkező kis csapatok is nyugodtan behozhatnak az utolsó néhány percre játékosokat, hiszen az már úgysem befolyásolja a játék képét érdemben. A PSG például a tavalyi szezonban elvesztett négy meccsén egyszer sem cserélt ötször; abból a nyolc meccsből, amin mind az ötöt bevetették, hét meccsen győzött. A Bayern az öt vereségéből csak egyszer használta ki az összes cserelehetőségét, a Dortmund pedig kilenc vereségéből négyszer. Ezt pedig az időpontok is megerősítik. Az ötödik cserére általában a meccs végén, az utolsó 10 percben kerül sor, ez sokkal kevesebb időt hagy a cseréknek, hogy kifejtsék hatásukat. Ez azt sugallja, hogy az öt cserét inkább a játékosok jóléte érdekében használják, hogy a fáradtságtól szenvedő játékosok pihenhessenek, mintsem taktikai megváltásként.

Valami rendkívüli zajlik a spanyol bajnokságban, mert a három csapat így 16 plusz pontot szerzett, közben a négy olasz csak 2-t. 8 pontjával az Atlético messze a legsikeresebb, ez talán azért is van, mert Diego Simeone hajlamos arra, hogy a többi fókuszklubhoz képest valamivel korábban hajtsa végre további változtatásait (ez a tendencia mindhárom LaLiga-fókuszklubra igaz), és sokkal gyakrabban abban az esetben, ha még nem állnak győzelemre. Valójában az Atlético 24 alkalommal hajtott végre 5 cserét, ebből 14 alkalommal döntetlen vagy vereség esetén (a 10 fókuszklub közül csak a Juve hajtott végre összesen több cserét pontvesztés esetén, mint győzelem esetén). Ez óriási mértékben kifizetődött, nettó 8 pont nyereséggel. A Juve esetében nem ez volt a helyzet, Massimiliano Allegri edző csak egy pluszpontot szerzett, annak ellenére, hogy 10 alkalommal alkalmazott 5 cserét, ha éppen nem álltak nyerésre. Ami még rosszabb Allegri számára, 5 pontot veszített győztes helyzetben azokon a meccseken, amikor 5 cserét hajtott végre. Úgy tűnik, az spanyol bajnokság élcsapatai a legnagyobb győztesek.

Összességében elmondhatjuk, hogy a fenti adatok nem támasztják alá azt az érvelést, hogy az 5 csere előnyt jelentene a Premier League legnagyobb klubjainak. Az európai statisztikák azt mutatják, hogy nagyon kevés olyan eset volt, amikor a fókuszklubok pontokat szereztek döntetlen vagy vereség esetén. Valójában sok klub nem is vesződik azzal, hogy öt cserét használjon, amikor nem erős győzelmi helyzetben van. Az Atlético Madrid azonban megmutatta, hogy az új szabályt a saját javukra lehet fordítani, ha korábban és gyakrabban változtatnak. Diego Simeone példája tehát követendő lehet azoknak a csapatoknak, akik az múlt években nem, vagy csak nagyon nehezen tudták megközelíteni a két élklubot.

tags: #bajnoksag #kozul #a #legtobb #hasznot

Népszerű bejegyzések:

• Az Újraegyesült Csapatok Bajnokok Ligája Derbije
• A Premier League rangadó elemzése
• Anfield stadion kapacitása és fejlesztései
• Részletek az orosz és kínai női vízilabda-válogatottak sikeréről
• Megyei szintű labdarúgó fizetések Magyarországon