A szenior kosárlabda története és jelene Balatonfűzfőn
Balatonfűzfő sporttörténetének egyik kiemelkedő fejezete a kosárlabda, melynek gyökerei egészen az 1950-es évekig nyúlnak vissza. Bár 1953-ban még nem alakult meg Fűzfőgyártelepen a kosárlabda szakosztály, a labda elkezdett pattogni, és ezzel kezdetét vette egy hosszú és sikeres történet.
A kezdetek: 1953-tól a sportág meghonosításáig
„1953 első felében még Budapesten a Vasas Izzó női kosárlabda csapatának voltam igazolt játékosa. Férjhez mentem júliusban, majd férjem, aki szintén imádta a sportot, lehozott Balatonfűzfőre. Itt szép sportélet volt: futball, asztalitenisz, tenisz, torna, csak éppen senki sem kosárlabdázott.” Ez a személyes visszaemlékezés mutatja be, hogyan került a kosárlabda a településre. „Nekem azonban szerencsém volt, mert 1953 szeptemberében felvettek dolgozni a Fűzfői Papírgyár Anyagbeszerzési Osztályára. Főnököm, Logodi Gusztáv, szintén sportember, feleségével együtt tornászokkal foglalkozott, így elsőként beléptem a tornászokhoz, majd ezzel párhuzamosan kiharcoltam, hogy 1953 második felében először csak a gyár udvarán lévő egyik fára felkerülhessen a kosárgyűrű.”
A lelkesedés gyorsan terjedt. „A hideg beálltával beszemtelenkedtünk - itt páran már csatlakoztak hozzám - a készáru raktárba, és engedélyt kaptunk, hogy egy üres falra feltehessük a kosárgyűrűt. A lányok persze jöttek: Marczali Teri, Turócziné Német Marika, Szabó Ilona (Valaczkainé), Palásti Mária, Vass Mária, Máté Anni (Kislaki Béláné), Szuromi Ágnes, Zitek Éva, Somogyi Margit, Tósoki Mária (Sika Lajosné).” Az alapító tagok azonnal érezték a sportág erejét. „Közben készült a jelenlegi füves futballpálya, és mi már vagy húszan lettünk, mindannyian dolgozó nők, nagyon jól megértettük egymást, boldog voltam, hogy kosárlabda-szeretetemet átadhassam társaimnak, és úgy gondoltam, hogy mindenképpen kell egy kosárlabdapálya.”
A Fűzfői Atlétikai Klub és a kosárlabda fellendülése
1955-től a Fűzfői Atlétikai Klubnál (FAK) megkezdődött az igazi kosárlabdaélet. „Nagy harcok árán sikerült a Papírgyár költségére 2 db szabványos kosárlabda palánkot elkészíttetni. Angyal Bandi bácsi engedélyt adott arra, hogy a füves pálya öltöző felőli végében létesülhessen egy salakos kosárlabdapálya.” A csapat folyamatosan bővült, újabb tehetségek csatlakoztak. „Itt már közénk állt Koppa Zsuzsa (Bakóné), Csepregi Gizella, Tóth Erzsi, Bozsoki Magdi, Petrétei Teri, Szabó Magdi (Ceráné) és még sokan mások.”
A fejlődés eredményeként két év alatt olyan létszámmal rendelkeztek, hogy benevezhettek a „területi-kerületi” bajnokságba. „Eljártunk Győrbe, Komáromba, Pápára, Dorogra.” A sikerek sem maradtak el: „1960-ban megnyertük a megyei bajnokságot, az osztályozón azonban nem sikerült kiharcolni az NB. II-be jutást.”
Az utánpótlás nevelésének kezdetei
A jövőbe tekintve már ekkor megkezdődött a fiatalok bevonása a sportágba. „1964-ben elkezdtem a 10-11 éves általános iskolásokkal foglalkozni. Számomra a gyerekek játéka és ragaszkodása kimondottan nagy öröm volt. Kilenc éves edzősködésem alatt körülbelül 150 gyermeket sikerült a kosárlabda bűvkörébe vonni. Az úttörő olimpiákon 2-4. helyezéseket értünk el.”
Férfi kosárlabda és a „Mester” érkezése
Visszaugorva kicsit az időben, 1956-57-ben a férfi kosárlabdacsapat is kezdte bontogatni szárnyait. Ekkor már létezett az ország egyik legszebb sporttelepe, két futballpályával, teniszpályákkal, kosárlabdapályával és öltözőkkel. „Milyen volt a kosárlabda pálya? Természetesen VÖRÖS salakos. A labda pedig, amivel játszottunk bőrkötéses.”
A csapatot erős csapatszellem jellemezte: „Nagy erőbedobással, de lazán, vidáman végeztük a gyakorlatokat, közben különböző becenevek, csatakiáltások születtek.”
- SzikéS - Valaczkai Pál, orvostanhallgató, alapító tag és egyben első edzőnk is. Edzést irányítva vagy mérkőzésen ziccer helyzetben csak azt kiáltotta: „éS”.
- † CsodáS - Farkas Tibi. Ő is alapító tag volt, játék közben egy-egy szép megoldásnál mindig felkiáltott: „csodáS”.
- Kiss Sándor - az örökifjú.
A kosárlabdasport dinamikusan fejlődött, és az ős-, vagy hőskort leszámítva, a fűzfőgyártelepi kosárlabdázás a „Mester” színre lépésével kezdett igazán fejlődni. „Megérkezett a MESTER: Tóth János (Janika). Komoly munkára fogott minket, máig sem értem miért, de fejébe vette, hogy megtanít minket kosárlabdázni.” Az ő érkezése meghatározó volt: „Az őskort (hőskort) leszámítva, a fűzfőgyártelepi kosárlabdázás tehát az Ő színre lépésével kezdett igazán fejlődni.”
A csapat létszáma is tovább bővült: „Jöttem én, Schleicher Imre (Öcsi, most Slim bácsi). Oszvald Sándor (Csoszogó), akivel erősödött a csapat magasságban is.” Tóth János hatása mélyreható volt: „Az már eleve minősít valakit, ha a nagypapa korban nem Tóth Jánosnak, hanem Janikának hívják, és ehhez járul még a „Mester” minősítés. Nem lehet pár sorban érzékeltetni, amit emberileg és szakmailag értünk tett a Mester. Sokszor csodáltam türelmét, amikor már Isten tudja hányadszor korrigálta hibáinkat, figyeltem látványos haragját, kifakadásait a mérkőzéseken és a taktikai megbeszéléseken. Hálával tartozunk neki, mert nemcsak sportembert faragott belőlünk, hanem tartalmasabbá is tette az életünket. Hozzászoktatott bennünket ahhoz, hogy minden városban, ahol mérkőzéseink voltak, nézzük meg a nevezetességeket, és soha ne menjünk el közömbösen az értékek mellett. Szerepe meghatározó volt abban, hogy a létszámban is kibővült csapat lassan igazi közösséggé kezdett fejlődni.”
Kiállítás: Játékosok és vezetők, akik formálták a fűzfői kosárlabdát
A történelem során számos meghatározó személyiség járult hozzá a sportág sikereihez:
- Kertész Iván: „Iván az az ember, akiről elmondható, hogy a kosárlabdáért és a családjáért él. Jó játékos volt, és nagyon jó csapattárs, kiváló barát, edzői munkáját sem lehet figyelmen kívül hagyni. Mint szervezőnek is elévülhetetlen érdemei vannak. Szervezte az utánpótlást, a május elsejei mini kupákat és a nemzetközi Balaton bajnokságokat. Természetesen mindegyik kupa után kijelentette: Ez volt az utolsó, amit szerveztem! Ám a Balaton bajnokság a mai napig is elképzelhetetlen nélküle.”
- Pöcöge Péczely Péter: „Pöcöge Péczely Péter is a hatvanas években kezdte a pályafutását. Valójában nem is volt igazi kosaras termetű, de ha Ő ugrott a labdáért feldobásnál, hiába volt az ellenfele nála magasabb, majdnem mindig Ő ütötte el a labdát. Peti meghatározó játékosa volt a csapatnak, sok nehézségen segített át bennünket. Játékára a könnyedség, a szellemesség és néha a könnyelműség volt jellemző.”
Az egyre lendületesebben fejlődő szakosztály működése lehetetlen lett volna intézők, társadalmi munkások és „szponzorok” nélkül. „Intézők: Csepregi Irma, Gálos Csaba, Mándity József, Vati István, id. Intézők: Irma, Te Édes! Minden közösségnek szüksége van vezetőkre, így egy sportkör életét elnök, szakosztályvezető, edző és intéző irányítja. Nem részletezem a feladatokat, de edző és intéző nélkül semmi sem mehet rendesen. Még az edző is elmaradhat néha-néha (kívántam is nagy ritkán), de az intéző soha. Irma komolyan, felelősséggel látta el feladatát, mindenre és mindenkire odafigyelt. Lassan már az öltözőben is kezdett „viselkedni” az előtte gyakran szalonképtelen csapat.”
A hatvanas-hetvenes években a kosárlabda szakosztály fejlődése, fejlesztése, a szakosztálynak és a politikai vezetésnek egyaránt szívügye volt. „Már ebben az időszakban sem történhettek a dolgok véletlenül. A játékosoknak munkahely is kellett. Nos, Tóni (Gaál Antal) a Kísérleti Üzemben biztosította. Nem kivételezést, csupán munkát, méghozzá felelősséggel teli munkát adott jó pár kosarasnak. Az is igaz, hogy el is végeztük, amit ránk bízott. A kosarasokra mindig számíthatott.”
Pályafejlesztés és az NB. II-es áttörés
1962-ben feledésbe merült a salakos pálya, és társadalmi munkával (nem csak kosarasok) felépítették a bitumenes pályákat. Ez a lépés jelentősen hozzájárult a sportág további fejlődéséhez.
A szakosztály munkája egyre tudatosabb és szervezettebb lett. „A múlt szép történeteinek én is részese voltam. A csapatban irányítót és bedobót játszottam és egyúttal a szakosztály vezetői feladatokat is végeztem, mert ezt a feladatot is el kellett látni valakinek. Kezdetben kosarazgattunk és nagyon élveztük ezt a szép és számunkra teljesen új sportágat, de ahogy fejlődtünk, egyre világosabbá vált számomra, hogy „játékunkat” szervezettebbé kell tenni. Edzőt kell szerezni, mert e nélkül nem lehet eredményt elérni. Kapóra jött, hogy Fűzfőre került Tóth János, aki korábban Szombathelyen NB II-ben játszott és kérésemre elvállalta a férfi csapat edzéseinek vezetését. Egyértelmű volt számunkra, hogy hosszabb távra kell terveznünk, ezért a napi munka mellett az utánpótlás megszervezését tartottuk legfontosabb feladatunknak.”
A jövőépítés tudatos volt: „Játékos „toborzót” tartottunk az általános iskolában és János barátom a férfi csapat edzései mellett az „úttörőket” is tanítgatni kezdte a kosárlabdázás fortélyaira. Nem véletlen, hogy az akkori gyermekcsapat tagjai - Czeglédi, Jáhny, Petrétei, Schmaldienst, Torma - később az NB. II-es csapat erősségei lettek. Fontosnak tartottuk, hogy jó közösséget alakítsunk ki, mert az volt a véleményünk, hogy kiemelkedő eredményeket csak megfelelő morális háttér esetén érhetünk el. A szakmai munka mellett a jó kollektív szellem kialakítása és fenntartása munkánkban nagyon nagy fontossággal bírt.”
A munka hamar meghozta gyümölcsét. „Munkánknak hamar élvezhettük gyümölcsét is, mert 1964-től férfi csapatunk az NB. II.-ben szerepelhetett. Álljon itt az első fűzfői NB. II-es kosárlabda csapat névsor: Mihályfi István, Valaczkai Ferenc, Pongrácz György, Góg László, Kiss Sándor, Sipos István, Schleicher Imre, Jenei Béla, Szabóki Sándor. Ezzel leraktuk a Fűzfői Atlétikai Klub egyik legeredményesebb szakosztályának alapjait.”
Az utánpótlás sikerei és a lánycsapatok tündöklése
Az egyesület és a vállalat vezetői elismerték a munkát és az eredményeket. „Gyermek csapataink éveken keresztül az úttörő olimpiák országos döntőinek résztvevői, sőt helyezettjei lettek, szakosztályunk az NB. II-es szereplés mellett utánpótlás neveléséről vált híressé. Szakembereink a megyei sportvezetésben is vezető helyet foglaltak el. A szakosztály szisztematikus utánpótlás nevelési koncepciója a ’60-as, ’70-es években hozta meg leglátványosabb eredményeit.”
„1964-ben indult először a fűzfőgyártelepi kosárlabda csapat az Úttörő Olimpia. Ettől az időponttól számítható az úttörőcsapat sikersorozata. Ezeken a versenyeken a gyerekek számtalan kemény csatában vettek részt és nem véletlen, hogy közülük többen a felnőtt csapat erősségei, sőt NB. I-es játékosok lettek.”
Az úttörő csapatok meghatározó játékosai (válogatás)
- Magasabb osztályban is folytatták: Soós Imre, Csomai testvérek, Erdősi Sanyi, Jáhny Csaba, Szőcs Pali, Karácsonyi Tamás, Dragodán Miki, Novothny Ottó, Boros Sanyi.
- Ifjúsági kor után: Lajosfalvi Józsi, Blénesi Tibi, Simon Pisti, Pongrácz Pisti, Falaky testvérek, Czeglédi Otti, Czilli Gyuszi, Marosi Tibi, Horváth Gyuszi, Bakonyvári testvérek, Szegedi Laci, Takács Laci.
A lánycsapatok története is rendkívül gazdag. „Sampó barátunk, aki játékosként a csapat egyik meghatározó egyénisége, sokáig kapitánya, majd edzője is volt, Szabóki Sándor mutatja be. Valószínű ezért kerültem vissza a pápai érettségi után Fűzfőre, mert itt a kosarasok között sok olyan embert láttam, akik akartak valamit. 1963 őszétől már a FAK színeiben játszottam, majd a következő évtől az NB. II-ben szerepeltünk. A feleségemet is ekkor ismertem meg és innen már csak egy ugrás volt, hogy amikor ’71 táján elindult lánycsapatával, az Úttörő Olimpián én is ott süntörögtem a lánycsapat körül, hiszen az is előfordult, hogy előremutató tanácsot tudtam adni.”
„Az elmúlt negyedszázad során 2 alkalom kivételével a megyei korcsoportos döntő résztvevője volt a csapat. Később a minisek is rendszeresen játszottak a csoport döntőben. A fűzfői lány - tehát általános iskolás korú - kosárlabdások legeredményesebb időszaka a ’70-es évek végén volt. Ez a leánytársaság döntően hozzájárult ahhoz, hogy néhány éven keresztül NB. [valószínűleg NB. I vagy II] Nagyon érdekes, hogy az éppen aktuális csapat tagjait valahogy - egy kicsit - a saját gyermekeinknek tekintettük, különösen a nejem, aki az iskolai testnevelés órákon plusz feladatokat adott a kosarasoknak, olyat, amit az átlag diák nem nagyon csinálhatott (pl. kötelező futás).”
Lánycsapatok kiemelkedő eredményei
- „1978-tól 1981-ig lányokat edzettem. Legjobb eredményünk: 1978, országos második helyezés az úttörő olimpián. A játékosok névsora: Nyirő Ágota, Székely Márta, Németh Erika, Csurgai Anita, Gyarmati Judit.”
- „1979-81-ben megyei első és második helyezéseket értünk el. Meghatározó játékosok voltak: Kislaki Éva, Bacskai Judit, László Gabriella.”
„1985-től 1988-ig valószínűleg a fűzfői kosárlabda legsikeresebb és legtehetségesebb 14-17 éves csapata volt, amely sikerrel vette fel a küzdelmeket korosztálya legjobbjaival. Eredményeink: OSK területi döntőjébe jutás. Az ellenfelek: Csepel, Bp. Honvéd, Videoton. A Csepel ellen győztünk is. Az úgynevezett „hat város” (Zalaegerszeg, Székesfehérvár, Körmend, Körmend, Kaposvár, Sopron, Fűzfő) tornáján is rendszeresen a második-harmadik helyen végeztünk.”
Fiúcsapatok a későbbi évtizedekben
„1988-91-ben fiúkkal dolgoztam. Ez az időszak eredményekben nem volt gazdag, de rengeteg gyermek kezdett el kosárlabdázni (12-16 éves korig), rendszeresen húsz fő körül vettek részt az edzéseken. Nagyon sok fiú jött a balatonfűzfői iskolából Bakó Zsuzsa testnevelő tanárnak köszönhetően. Sikereink: megyei I-III. 1993-tól 1995-ig tehetséges serdülőkkel foglalkoztam.”
Szenior Kosárlabda a jelenben: Balaton Kupa
A balatonfűzfői kosárlabda hagyományai máig élnek és fejlődnek, különös tekintettel a szenior sportág népszerűsítésére. A Szenior Balaton Kupa férfi és női csapatok számára kerül kiírásra, +40, +50 és +60 éves korcsoportokban. A korcsoportban minden játékos betöltötte vagy betölti az alsó korhatárt 2024-ben.
A Balaton Kupa részletei:
Cél: A szenior sport, azon belül a kosárlabda sportág népszerűsítése.
Nevezés és lebonyolítás:
- Nevezési díj: 15.000,-Ft/csapat.
- Csapatok számától függően körmérkőzésekkel, majd helyosztókkal.
- Minden csapatnak egy-egy fehér (vagy világos) és sötét színű szerelést kell magával hoznia.
- A rendezvény szabadtéren zajlik, ezért előfordulhat szél vagy eső. Az extrém időjárás kivételével a torna megrendezésre kerül.
- 1-1 labdát (bőr is lehet) minden csapat hozzon magával.
Szabályok és játékidő:
A Balaton Kupa mérkőzésein a FIBA és a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének egészpályás kosárlabda játékra vonatkozó szabályai az érvényesek.
| Paraméter | Érték |
|---|---|
| Játékidő | 2 x 12 perc tiszta játékidő |
| Félidő | 2 perc |
| Időkérés | Félidőnként és csapatonként egy-egy 30 másodperces időkérés |
| Döntetlen esetén | 2 perc hosszabbítás mindaddig, amíg valamelyik csapat nem nyer |
| Pálya mérete | 24 x 15 m |
| Támadó idő | 24 mp (játékvezetők számolják és jelzik) |
A nap zárásaként 9.00-tól kb. 21.00 órától Diszkó várja a résztvevőket a Művelődési Házban, régi lemezlovasunkkal, DJ Retró Z-vel.
tags: #balatonfuzfon #a #szenior #kosarlabda
