Opata Zoltán: A Magyar Labdarúgás Sokoldalú Legendája a Pályán és a Kispadon

Opata Zoltán (más néven Ormos, Patai) (1900. szeptember 24., Budapest - 1982. május 19., Budapest) egyike volt a magyar labdarúgás kiemelkedő alakjainak, aki játékosként és edzőként egyaránt maradandót alkotott. A bohém természetű játékos az élet gondtalanabb, szórakoztatóbb oldalát is szívesen kereste. Ugyanakkor a labdarúgást komolyan vette, és küzdőképessége a pályán mindig csorbítatlan maradt. Mint játékos, s mint edző bejárta a világot, de boldog csak itthon volt.

Játékos Pályafutása: Az MTK "Jolly-Joker"-e

Opata Zoltán pályafutása legnagyobb részét az MTK-ban, illetve a Hungária FC-ben töltötte. 1920 és 1934 között 144 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 57 gólt szerzett a kék-fehéreknél. Tagja volt hat bajnok- és két kupagyőztes csapatnak. Közben, 1929 és 1930 között, a miskolci Attila FC csatára is volt.

A Korán Kezdődő Karrier és az MTK

Opata mindössze 15 éves korában, mint MÁVAG játékosa, edzőmérkőzésen szerepelt az MTK ellen. A legendás hírű Kertész II. „halfolt” ellene. - Vili bácsi, ez lehetséges? - Hogyne! Így került Zoli az MTK-ba. Kertész Vili végig megmaradt patronusának a pályán kívül is. 1916-ban játszott először az MTK ificsapatában. Nem restelltem - mondja ma is büszkén - a MÁVAG nagy egyből itt az ifibe kerülni. Jimmy Hogan, a kiváló angol tréner itt is szeretettel foglalkozott vele, és megalapozta a feledésbe azóta se ment híres MTK stílust. Más vonzerő is akadt az MTK-ban: ott játszottak évtársai, Braun és Orth. Mindkettő iskolás gyerek korában már a „nagy egyben”. A „nagy” játékosok is barátságosan karolták fel. Rövidesen beállították a nagycsapatba.

Nem kisebb nagyság, mint Konrád II., a világhírű „Csámi” helyett kellett játszania egy kupadöntőn a Vasas ellen. A bemutatkozás emlékei közé tartozik, hogy egy támadás hárításánál Plattkó, - akkor még a Vasas kapusa - valósággal leütötte. 1920-ban lett állandó tagja a nagycsapatnak, amikor Winkler, Szabó, Schaffer, majd a Konrád-fivérek és mások is külföldre távoztak.

Játékstílus és Képességek

Opata Zoltán a támadósor minden helyén szerepelt nemcsak az MTK-ban, hanem a válogatott csapatban is. Leggyakrabban középcsatárt játszott. Technikailag képzett, kétlábas, rendkívül lendületes és veszélyesen lövő labdarúgó volt. Az összjátékban is jeleskedett, a szárnyakat tervszerűen, jól foglalkoztatta. Nyugtalan játékos volt, ugyanis akkor még szokatlan volt, hogy valaki széltében-hosszában végigjátssza az egész pályát. Opata úttörő volt ezen a téren, így lett ő a Jolly-Joker, s nemcsak az MTK-ban. Látási zavara - rövidlátása miatt - a fejjátékban gyakran alulmaradt. A közönség tombolva harsogta a nevét: Opata! Opata! Az ágyúslábú csatár pedig száguldott és lőtt. Sok gólt lőtt, különösen mai szemmel, mert akkoriban egy bajnokságban 25-30 góllal nem lehetett a góllövőlistán valami előkelő helyre kerülni.

Klubszellem és Csapatszelleme

Opata Zoltán mélyen hitt a klubszeretet és az egymás iránti tisztelet erejében. Beszélgetés közben kutat az emlékei között és vallomást tesz a múltról: „Igaz nagy játékosok között játszottam. De a sikertényezők között, a játékosok tudásán kívül, más is szerepelt. Elsősorban - és ezt kellene minden játékosnak megtanulni - a klubszeretet! És az egymás iránti szeretet! Ezt az erkölcsi erőt nem pótolhatja semmi sem. Szeretett klubunk és az egymás iránti rajongásunk és felelősségünk átsegített bennünket minden nehézségen. Testi-lelki jó barát volt a csapat minden tagja. Együtt éltek, együtt szórakoztak.” Érdekes, hogy még a profikorszakban sem tekintette egyikük sem foglalkozásnak a labdarúgást. Mindegyiküknek volt állandó, rendes foglalkozása.

Az MTK Liszt Ferenc téri klubhelyisége volt a tanyájuk, második otthonuk. Naponta ott jöttek össze családostól és ott forrott még jobban össze tökéletes baráti egységgé is a csapat. „Bizony ma sem ártana - állítja Opata -, ha a játékosok és vezetők ilyen bensőséges közösségi szellemben élnének együtt.” A klubba nemcsak a focisták jártak. Jó barátok voltak a többi szakosztály tagjaival is. Egymást biztatták mérkőzéseiken és versenyeiken az atlétákkal, bokszolókkal, úszókkal, vízilabdásokkal és a többiekkel.

Opata Osztatlan népszerűségnek örvendett kiapadhatatlan humora, ötletes tréfái és bemondásai miatt. Az anekdoták is jól mutatják bohém, mégis tisztelettudó személyiségét. Egy ízben az MTK vezetői, Brüll, Weisz Richárd, Preiszmann, Zwack János - szóval az akkori elnökség - vitte magával szórakozni. A mulatós kedvű Zoli azonban nem ivott a drága Pomerryból. Brüll csodálkozva kérdezte: „Opata, mi van magával?” Ő rezignáltán felelt: „Elnök úr! Nem megfelelő a társaság!” Jól mulattak a csípős megjegyzésen.

Válogatott Szereplések és Emlékezetes Események

1922 és 1930 között 17 válogatott mérkőzésen szerepelt és 6 gólt ért el. Tagja volt az 1924. évi olimpiai játékokon részt vett magyar együttesnek. Tizenhétszer volt válogatott, ami abban az időben nagy szó volt. Nem volt bérelt hely a csapatban és ritkábban is voltak a válogatott mérkőzések. Nagy megtiszteltetést és nagy felelősséget jelentett akkor a válogatottság. Legjobb játékát a magyar nemzeti csapatban 1924-ben nyújtotta. Mint kuriózumot említi, hogy egy ízben Közép-Németország válogatottja ellen öt szélsőcsatárból állt a magyar támadósor: Paulusz, Braun, Opata, Hirzer, Weisz. Mégis győztek!

Pályafutása során akadtak emlékezetes, de olykor vitatott pillanatok is. Egyszer, egy csütörtöki napon, a születésnapját ünnepelték, Artner Lajos, az MTK egyik vezetője itatta Zolit és Jeny Rudit. Meglátta Preiszmann az esetet és botrányt csinált: „Mi ez? Vasárnap a Fradi ellen játszunk és a balszárny iszik! Ha vesztünk, Artner úr csomagolhat!” Nagy lett a „hajtás” Artnerért. Az is előfordult, hogy hasonló sportszerűtlenség miatt kihagyták a csapatból. Nem tették be például egyszer a Vienna ellen, s a tribünről nézte a mérkőzést. Félidőben 2:0-ra vezettek a bécsiek. Érte mentek, hogy játsszon a második félidőben. Nehezen vállalta, hiszen nem készült erre a lehetőségre, színésztársaságban töltötte az éjszakát is. Mégis sikerült megfordítani az eredményt. Két góljával járult hozzá az MTK 3:2-es győzelméhez. Az akaraterő diadalára, a „csakazértis megmutatom”-ra sok példát tud felhozni emlékeiből. Azt azonban nem állítja, hogy ez az életmód hasznos volt játékos-pályafutására.

Edzői Pályafutása: Bajnokcsapatok Kormányosa

Játékosként megszerzett féltucatnyi bajnoki címe után Opata Zoltán sikeres edzői karrierbe is kezdett. A HASK Zagreb-bel nyert először bajnokságot edzőként. Labdarúgó-élményei közül nehéz kiválogatni a legérdekesebbet, hiszen mint játékos, vagy edző, az MTK-n kívül számtalan csapatnál megfordult.

Klubjai Edzőként

Opata edzőként számos magyar és külföldi klubnál dolgozott. Az alábbiakban egy összefoglaló táblázat mutatja be jelentősebb edzői állomásait:

A listán felül Lengyelországban, Jugoszláviában, Csehszlovákiában és Romániában is tanította a labdarúgást.

A Ferencváros Élén

Dimény Lajos távozása után került a Ferencváros élére, 1947. május 15-én debütált a Fradi kispadján éppen egykori klubja, az MTK elleni bajnoki találkozón (3:3). A szezon végén a negyedik helyen zárt a csapat. A híres mexikói túrán még ő vezette a csapatot, de a nyár végén lejáró szerződését nem hosszabbította meg.

tags: #ban #zoltan #labdarugas

Népszerű bejegyzések:

• A magyar női kézilabda jövője
• Nemzetközi sikerek a kézilabdában
• Hungarian Women's Ice Hockey Team Achievements
• társházigazdák szerepe a kézilabda-vb-n
• Általános feltételek a labdarúgásban