Banai Ádám és a '90-es évek focija: A nosztalgia könyvformában

Az internetet már kiolvastad és nem tudod, mitévő légy? Ha a '90-es évek futballja iránti szenvedélyed töretlen, akkor Banai Ádám, Bánkuty Tamás és Suchman Péter könyvei pontosan neked szólnak. Ők hárman, akik mindannyian szenvedélyesen szeretik a focit, de egyikük sem ezen a területen dolgozik, célul tűzték ki, hogy kiírják magukból mindazokat a gondolatokat és élményeket, amelyeket a '90-es évek, azaz kamaszkoruk időszaka adott nekik. A szerzők mindhárman gazdasági végzettségűek, pénzügyi és oktatási területen dolgoznak, de ez a közös projekt vállaltan egy szerelem volt.

Az "50 focisztori 30-asoknak" - A kezdet

Az "50 focisztori 30-asoknak" című könyv 2018 novemberében jelent meg, és azonnal telitalálatnak bizonyult a '90-es évek fociján felnövő generáció számára. Bánkuty Tamás elmondása szerint: "Mi teljesen hobbiból hoztuk össze ezt az olvasmányt, és őszintén mondom, hogy minden eladott példánynak, minden olvasónak nagyon örülünk." A könyv megírásának motivációja abban rejlett, hogy a szerzők úgy érezték, hihetetlenül nagy lehetőségeket rejt a sportkönyvek témája, mégis sokszor csak üzleti céllal kerülnek megírásra, miközben az érzelmi oldala háttérbe szorul.

Banai Ádám kiemelte: "Harminc éves kora körül az emberben egyre erősebb a késztetés, hogy igazi szerelem projektet csináljon. Nekünk a foci minden formában szerelem, és mivel már nincs sok esélyünk magas szinten játszani, a könyv mellett döntöttünk."

A kötet olyan legendás alakokat és eseményeket idéz fel, mint Cantona kung fu rúgása, a Fradi BL-szereplése, Escobar végzetes hibája vagy a Juve-Ajax döntő. Ezek mind olyan fejezetek, amelyeket egy mai harmincas nem fog tudni letenni. A könyv alapvetően 9 részre oszlik:

• Bemelegítés
• Hipsztercsapatok
• Visszavonulni tudni kell!
• Legendás meccsek
• A 90-es évek magyar focija
• Született győztesek
• Bűnös istenek
• Focista családok
• Magasélet

A témák kiválasztásánál az abszolút saját emlékek játszottak szerepet, nem a népszerűség, így előfordulhat, hogy egyes nagy sztárok hiányoznak, míg más, meglepőbb nevek, mint például Tare, megjelennek a lapokon. Ez a megközelítés a könyv filozófiájával van összhangban.

A "Még 50 focisztori" - A sikeres folytatás

12 hónappal az első kötet után megérkezett a folytatás, a "Még 50 focisztori", amely az írók szerint "olyan jó, mint a Vissza a jövőbe után a Vissza a jövőbe 2." Itt is gyakorlatilag egy tömbnyi listát kapunk a válogatott B-csapatoktól kezdve a nagy kiscsapatokon (Valencia, Leeds, Deportivo, Arsenal) és egycsapatos legendákon (Francesco Totti) át az olyan fantáziacsapatokig, mint a börtönválogatott és a séróválogatott.

A könyvben találkozhatunk majdnem legendákkal, mint Váczi Zoltán, Sebastian Deisler vagy Freddy Adu, valamint a korszakokat összekötő hídemberekkel, mint Paolo Maldini, Gianluigi Buffon, Hernan Crespo, Cristiano Ronaldo vagy Ryan Giggs. A kötet egyik legerősebb fejezete a "Nagy kiscsapatok", ahol egy generáció kedvence, a Valencia, vagy a 2000-es évek elejéről a pazar Leeds, melyet élvezet volt nézni, olyan szép focit játszottak Harry Kewellék. A 2001-es olasz bajnok AS Roma felidézése is libabőrt okoz.

Különösen értékes fejezet a "A gigászok mögött", ahol a legjobb férfi mellékszereplők, a középpálya motorjai kapnak helyet Tacchinardi, Makélélé, Cambiasso, Parlour, Frings és Jeremies személyében. Emellett elfelejtett gólvágókról is olvashatunk, mint Les Ferdinand, Pierre van Hooijdonk és Ulf Kirsten.

A '90-es évek focijának esszenciája

A könyvek mottója szerint "Sokkal jobb hely lenne a világ, ha mindenki a 90-es évek focijával foglalkozna!" De miért volt más vagy jobb az akkori játék és környezet?

Bánkuty Tamás szerint: "Más helye volt a focinak az életünkben. Nem volt internet, nem értesültünk 2 perc alatt bármiről, és nem láttunk ennyi mérkőzést sem. Ami persze nem baj, hogy egy hétvégén akár 20 élő meccset is lehet nézni a hazai csatornákon, viszont ez valamit kiölt sokunkból. Máshogy rajongtunk akkor, mint manapság. Mindenki ugyanazokat a meccseket és összefoglalókat nézte, azaz megvolt a közös téma másnap." Emlékszik arra, hogy hajlandó volt elbuszozni a barátjához, mert csak nekik volt olyan csatornájuk, amelyen élőben láthattak egy-egy mérkőzést, sőt, teletexten követték az eredményeket, "és halálra izgultuk magunkat".

Banai Ádám hozzátette: "Ma is imádjuk a focit, de valóban más szerepe volt a mindennapokban. Egyébként nemcsak a ritkaság miatt, hanem az őszintesége miatt is. Ma már a focisztárok is meg vannak tervezve. CR egy brand a legtöbb insta-követővel. Hiába zseni a pályán, az az őszinteség hiányzik már belőle, ami mondjuk egy Ravanelliben megvolt."

A futball változó arca: a '90-es évektől napjainkig

A szerzők szerint a foci maga is megváltozott. Bánkuty Tamás példaként Eric Cantonát említi: "Az a reklám, amelyben felhajtotta a mezének a nyakát, az szerintem az évtized legmenőbb mozdulata volt. Sok ezer magyar srác is követte ezt, és a diszkókban így próbáltak csajozni. Persze, ma van Neymar, Ronaldo, Messi, Mbappé, őket is lehet követni és zseniális játékosok, csak sok tekintetben a 90-es évekhez képest sterilebb lett a sportág. Eltűntek a fenegyerekek is, vagyis igazából nem „születnek” újabbak. Ma például egy Gascoigne nem lehetne sztár, mert piált és nagyszájú volt."

A szurkolókkal kapcsolatos viszony is megváltozott. Bánkuty felidézi, hogy a '98-as világbajnokságon (is) remekül szereplő horvát válogatott játékosai összedobták a pénzt azoknak a szurkolóknak, akik nem tudták volna tovább kísérni őket az újabb és újabb helyszínekre, mert még ők sem számítottak arra, hogy a csapatuk ilyen sokáig fog menetelni. Ez a fajta közvetlenség mára ritkábbá vált.

Az irányváltás egyik jelensége, amely elindíthatta ezt a folyamatot, David Beckham személye volt. Bánkuty Tamás szerint: "Egy kiváló, sikeres focista, aki ráadásul jóképű, híres és nagyon csinos felesége van. Az ideális személy, akit lehet sztárolni. Ami akkor körülötte történt mind a sajtóban, mind a reklámpiacon, az korábban elképzelhetetlen volt, ma viszont már a mindennapok része a jelen kor focistáinál." Banai Ádám közgazdászként megjegyzi, hogy "egyre több pénz ment a sportágba, és egyre inkább üzletté vált, a tulajdonosok/befektetők már nagyon szeretnék a lehető legjobban kontrollálni az eseményeket. Ebbe pedig már nem fér bele, hogy mondjuk az 5 liverpooli kedvenc uralja a helyi éjszakai életet."

Személyes kedvencek és mérföldkövek

Amikor kedvenc történeteikről kérdezték őket, mindkét szerző izgalmas példákat hozott fel. Bánkuty Tamás külföldről a kolumbiai válogatott példáját említené: "Lényegében csak szerencsétlen Escobar öngóljára és Valderrama hajára emlékszünk, pedig az a csapat sokkal többre volt hivatott. Nagyon jó játékosokból állt a keret, és a mostani ismereteink alapján elég szomorú részletek derültek ki a válogatott és a kolumbiai maffia kapcsolatáról, amelyeket az akkori focistáknak sajnos a saját bőrükön kellett megtapasztalniuk."

Itthonról a Fradi Bajnokok Ligája-szereplése volt kiemelkedő. Banai Ádám szerint: "A Fradi BL-szereplése szerintem a teljes generációnknak mérföldkő volt. A magyar klubfociban azóta sem volt ilyen eredmény." Hozzátette, hogy külföldről nagy kedvence Carlos Roa sztorija: "Az tényleg nem nagyon fordulhatna ma már elő, hogy egy nagyon komoly spanyol csapat első számú kapusa csak úgy eltűnjön világvégét várni..."

A könyvek rávilágítanak arra is, hogy ahogy a labdarúgás hanyatlani kezdett Magyarországon, úgy tűntek el a már-már eposzi jelzőnek beillő menő elnevezések, utalva a legendás becenevekre, mint a Száguldó Őrnagy vagy a Fekete Párduc, szemben a későbbiekkel, mint Kipu vagy Döme.

A szerzők és könyveik

tags: #banai #adam #konyve #a #focirol

Népszerű bejegyzések:

• A Manchester United és Celta de Vigo összehasonlítása
• Karim Benzema és a francia válogatott
• ZTE router beállítások
• Szalézi szellemiség és röplabda Kazincbarcikán
• Fájlok másolása ZTE Blade L5 és Windows 7 között