Bánki József „Dodi”, a Ferencváros labdarúgó legendája és Bánki Ferenc sportolói pályafutása

A sportvilágban olykor előfordul, hogy egy családnévhez több kiemelkedő sportoló is kapcsolódik, akik eltérő területeken alkotnak maradandót. Jelen cikkünkben a Bánki családnevet viselő két jelentős személyiség, Bánki József, a Ferencváros ikonikus labdarúgója, és Bánki Ferenc, a kosárlabda és edzőképzés neves alakjának életpályáját mutatjuk be a rendelkezésre álló információk alapján.

Bánki József „Dodi”: Egy Ferencvárosi Szív

Bánki József, avagy Dodi, ahogy a futball világában és az újságírók körében mindenki ismeri. Találó becenév, tökéletesen kifejezi azt őt jellemző kedvességet, közvetlenséget. A Ferencváros egykori, immár ötvenkilenc esztendős közönségkedvence nem szakadt el álmai klubjától, újságíróként és az öregfiúkcsapat játékosaként, szervezőjeként ma is szoros a kapcsolata a Fradival. Az évtizedek alatt felhalmozódott élményanyagot, anekdotakincset könyv formájában is igyekszik megörökíteni.

Élete Meccse és a Dalnoki Jenővel Való Viszony

Bánki József pályafutása során számos emlékezetes mérkőzést játszott. Talán nem tűnik szerénytelennek, ha azt mondja, sok jó meccse volt, a szurkolók valóban legtöbbször talán a Győr ellen 5-4-re megnyert bajnokit emlegetik 1985-ből, amelyen jó húsz méterről nagy gólt rúgott, és néhány gólpasszt is adott, tényleg jól ment a játék.

S igen, csak a véletlennek, avagy egy adminisztrációs hibának köszönhetően került be a kezdőbe. A nyáron Vácról szerződtetett Strausz László igazolásába valamiért nem került bele a pecsét, hogy már a Ferencváros labdarúgója, ezért nem játszhatott. Bánki József már ült a kispadon, amikor szóltak, hogy ő kezd.

A mérkőzés utóélete is érdekes. Hiába játszott jól és kapott a Sporttól nyolcas osztályzatot, Dalnoki Jenő, az edző, persze a következő meccsen sem tette be a kezdőcsapatba. Dalnoki Jenő, természetesen, akihez számos, túlzás nélkül legendás sztori fűzi. Ha Dalnokin múlik, Bánki József talán nem is lép pályára élete meccsén.

A Cserék és a "Fradi Szíve"

Amikor aztán Bánki József végre alapember lett, Dalnoki többször lecserélte. Már, ha tudta… Székesfehérváron történt, hogy már tényleg unta, ahogy elérték a hatvanadik percet, Jenő bácsi menetrendszerűen lecserélte. A Vidi elleni meccs előtt egy óvatlan pillanatban a dobozból kicsente a nyolcas számot, amiben játszott, és bedobta a vizesárokba. Jött a hatvanadik perc, látja, hogy Havasi Mihály, a technikai vezetőjük a lódenkabátjában hevesen gesztikulál felé. Értetlenül felhúzta a vállát és indult az ellenkező irányba. Néhány percet sikerült nyernie, de Jenő bácsi persze így is lehozta.

Dalnoki Jenő a társak előtt így jellemezte Bánki Józsefet: "Bánki, maga a Fradi szíve, egy helyben áll és dobog…" Igaz ez a történet. Az idősebb drukkerek bizonnyal még emlékeznek rá, hogy régen nem kisétáltak, hanem szó szerint kifutottak a játékosok a kezdőkörbe. A Pécs elleni meccsen Jenő bácsi hangosan odaszólt a játékvezetőnek, spori, ne fussanak, mert a Bánki még elfárad. Mindenki dőlt a röhögéstől.

Arra a kérdésre, hogy miért nem szerette Dalnoki Jenő, Bánki József így válaszolt: "Ez így nem igaz." Játékosként valamiért valóban nem kedvelte, nyilván azt várta tőle, hogy ő is robotoljon, de hát neki sohasem az volt az erőssége. A magánéletben azonban nagyon jó viszonyban voltak. Jókat beszélgettek, többször az otthonába is elhívta, hogy megmutassa a relikviáit, és Bánki József később ott állt a halálos ágya mellett. Tisztelte, sőt máig tiszteli a mély fradizmusát, a hazaszeretetét, amivel rá is nagy hatást gyakorolt. Részben ő indította arra, hogy könyv formájában is megörökítsen több felejthetetlen történetet. És persze Lakat Károly, a Tanár, akit szintén volt alkalma megismerni. Sőt, a Császárral és vele több estét eltölthetett közösen. Itta a szavát. És a rizlinget, fröccs formájában, ahogy ők szerették. A készülő kötettel talán még idén megörvendezteti a Fradi-szurkolókat.

Elutasított Ajánlatok és a Fradihoz Való Hűség

Pedig talán még nagyobb karriert is befuthatott volna Bánki József, ha anno elfogadja a Honvéd ajánlatát. Igen, miután Détári Lajos 1987-ben a Frankfurthoz szerződött, Kozma Mihállyal az élen megkeresték az akkori sztárcsapat, a Honvéd vezetői és mesés ajánlatot tettek. Három és fél millió forintot kínáltak, hogy aláírjon hozzájuk. Akkoriban az hatalmas összeg volt, legalább egy lakás ára. Bánki József pontosítja: három lakásé. Másnap ugyanis bement a Fradiba és aláírt ötszázezer forintért. Majd felvett hatszázezer forint hitelt, hogy lakást tudjon venni. Tudja, hogy hihetetlenül hangzik, inkább nem idézi, mit mondtak a későbbi generációk játékosai, amikor elmesélte nekik a történetet.

A Honvédnál is hüledeztek a döntésén, s azt mondták, téged aztán tényleg nem lehet átcsalni Kispestre. De igen, felelte, ha elalszik a metrón… Magyarázatként azt szokta hozzáfűzni, akkoriban ők tényleg nem pénzért, hanem élményekért fociztak.

Fájó Pontok és a Pályafutás Legnagyobb Büszkesége

Két fájó pont lehet a karrierjében: a Fradival sem bajnokságot, sem kupát nem nyert, és nem mutatkozhatott be a válogatottban. Máig sajog a lelke emiatt? Csak ma. Játékosként úgy volt vele, majd a következő idényben meglesz a bajnoki cím, s előbb-utóbb a válogatottság is. Sajnos, egyik sem lett meg. A karrierje legszebb évei egybeestek a Honvéd nagy korszakával, ezért nem nyertek bajnokságot. A válogatottban pedig Mezey Györgynél nem jött számításba, ő Dömét és Bognár Gyurit favorizálta, Bicskei Bercinél többször ült a padon, de valahogy mindig elfelejtett becserélni…

Visszagondolva, többet is kihozhatott volna a pályafutásából? Nehéz kérdés. Nehezen indult a pályája, mert édesanyja korai elvesztése nagyon megviselte, éveken át ezért sem tudott megfelelő teljesítményt nyújtani. Majd édesapja betegsége miatt ért véget érdemben a pályafutása alig harminc évesen. Noha Svájcban marasztalták, ötéves szerződést kínáltak, de nem dönthetett másként, muszáj volt hazajönnie. Ha jobban élvezte volna Dalnoki Jenő bizalmát, talán a válogatottság meglehetett volna, de mindent egybevéve nem panaszkodik.

És mire a legbüszkébb a pályafutásából? Arra, nem hogy meccset, labdát sem adott el sosem, pedig a magyar futballban akkoriban is akadtak gyanús esetek, s a mai napig töltenek be vezető pozíciót olyanok, akik morálisan súlyos károkat okoztak a sportágnak. S arra, hogy bár nem nyertek aranyérmeket, a szurkolók ma is szeretettel emlékeznek a csapatukra, fejből sorolják az egykori játékosok nevét. A legbüszkébb mégis arra, hogy álmai csapatában játszhatott éveken át, s változatlanul a Fradi bűvkörében él.

Sportújságírás és a Fradi Öregfiúk

A készülő könyv kapcsán Bánki József arról is mesélt, hogyan, milyen indíttatásból lett sportújságíró. A nagybátyja sugallatára. Ő mesélte el, hogy apjának két titkos vágya volt, sportújságíró és táncos szeretett volna lenni. Mit ad Isten, ő újságíró lett, a nagyobbik lánya pedig tánctanár.

Amikor 1992-ben, apja halála után lényegében befejezte a futballt, mit tagadja, egy darabig csak úgy kallódott a világban. Idővel vágyott valami értelmes tevékenységre. Már korábbról ismerte Buzgó Józsefet, aki később a Nemzeti Sport főszerkesztőjeként is dolgozott, ő biztatta és adott lehetőséget. Nem úgy indult, hogy az újságírás a hivatásává válik. Elsőre próbaképpen megkapta a gyakornokoknak járó szokásos feladatot, hogy írjon át egy MTI-hírt. Fogott egy tollat és átmásolta a hírt egy darab papírra… Azért idővel belejött.

Nem mondja magát ízig-vérig újságíróalkatnak, de ennek köszönhetően a futball közegében maradhatott. Örömmel dolgozik televíziós szakkommentátorként is, a visszajelzések alapján a nézők értékelik az őszinte, kötetlen véleménynyilvánítását, nem is tudna másképp beszélni a futballról. A Ferencváros lapjának, a Zöld és fehér magazinnak a főszerkesztőjeként pedig, úgy érzi, megtalálta azt a helyet, ami neki való és amire mindig is vágyott. Nagyon szereti ezt a munkát, mert neki a Fradi tényleg az élete. Nemcsak a Zöld és fehér főszerkesztőjeként, hanem az öregfiúk csapat szervezőjeként és egyre inkább már csak tiszteletbeli játékosaként, a hatvanhoz közel már csak néhány percet vállal. Lenyűgöző a hangulat, ami az öregfiúk csapatot övezi. Nagy sikernek tartja, hogy zsinórban negyedszer is megnyerték a bajnokságot, de ennél is fontosabb az az érzés, ami mindannyiukat áthat: együtt játszanak a régi társakkal, küzdenek egymásért és a Fradiért. Reméli, példát tudnak mutatni a mai fiataloknak.

Vélemény a Jelenlegi Fradiról és a Család

Mi a véleménye a mai Fradiról? A csodával határos az a fejlődés, amit a csapat, sőt az egész klub mutat, amióta Kubatov Gábor az elnök. Pontosan emlékszik, milyen állapotok uralkodtak a Fradinál tíz évvel ezelőtt. Garibaldival szólva, kevesen voltak és sokan lettek. Rend, fegyelem, bőség és siker jellemzi a klubot. Megkockáztatja, immár több mint százhúsz éves történelme során nem volt még olyan jó elnöke az FTC-nek, mint most Kubatov Gábor. Ha szabad őt jellemeznie, az a legfőbb erénye, hogy minden pozícióba a megfelelő embert ültette, aminek megvan az eredménye.

Az sem zavarja, hogy a magyar játékosok lényegében kiszorultak a csapatból? Természetesen ő is jobban örülne, ha tizenegy magyarral, köztük több saját nevelésű játékossal állna fel a csapat. Az üzleti logika érvényesül. A klub örömmel karolna fel magyar játékosokat, de külföldről olcsóbban és jobb futballistákat lehet igazolni, mint itthonról. A szurkolóknak is a siker a legfontosabb, így hát nincs helyük a kifogásoknak.

A fia is focizik. Mire viheti? Lehetetlen megjósolni. Elfogultság nélkül mondhatja, hogy ügyes és jobb karakter, mint amilyen ő volt. Az edzések mellett rengeteg külön munkát végez, nem csak egyéni képzéseken vesz részt, külön atlétaedző is foglalkozik vele. Az a legfontosabb, hogy megtalálja az örömöt a futballban, élvezze a játékot, szerencsére nagyon jól érzi magát a III. Kerület csapatában. Rajta kívül két gyönyörű lánya - a nagyobbik, mint említette, tánctanár, a kisebbik úszóoktató és némettanár - és immár egy unokája is van, ez még a Fradinál is nagyobb boldogság az életében.

Bánki Ferenc: A Kosárlabda és az Edzőképzés Mestere

A Bánki családnevet viselő másik sportember, Bánki Ferenc életútja a kosárlabda és a testnevelés világában bontakozott ki. Szülei Bánki Ferenc és Teleki Lídia voltak. Felesége Kosztolányi Matild síelő, testnevelő tanár.

Életpálya és Oktatói Tevékenység

Bánki Ferenc a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségizett. A TF-en ismerkedett meg a kosárlabdázással, 1945-1950-ben játszott is a főiskola élvonalbeli csapatában. Nagyon hamar, tudatosan az edzői pálya felé fordult. 1944-ben a TF-en testnevelő tanári és edzői oklevelet szerzett, majd kosárlabda szakedző lett (1950).

A BBTE (1942-1944), a TFSE kosárlabdázója (1945-1950), egyúttal a Regnum Marianum (1945-1948), majd a Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Egyesülete (KAOE) edzője is (1948-1950). Később a Munkaerőtartalékok Hivatala testnevelési előadója (1950-1951), a budapesti Szent István Közgazdasági Szakközépiskola testnevelő tanára (1951-1962), a TF Labdajátékok Tanszék főiskolai adjunktusa (1962-1966), főiskolai docense (1966-1975), majd egyetemi docense (1975-1988). Az OTSH kosárlabda-előadójaként is tevékenykedett (1955-1961).

Az Edzőképzés Megszervezése és Sikerei

1958-tól edzőként dolgozott a magyar férfi ifjúsági válogatottnál (1958-1964) és a Bp. Vörös Meteor női csapatánál (1961), volt a TFSE férficsapatának edzője (1962-1986), valamint a magyar női kosárlabda-válogatott vezetőedzője (1964-1966).

Edzőként elért sikerei közé tartozik a magyar bajnoki cím (1961) és a budapesti Universiadén elért 3. hely (1965). Pályafutásának legértékesebb része, hogy 1962-től elkezdte az edzőképzést. A legjobb edzőktől vehették át a felbecsülhetetlen tudást, ellátták őket szakirodalommal, gyakorlati előadásokon vehettek részt. A TF-en nyugdíjazásáig szervezte és vezette az edzőképzést. Emellett szakkönyvek írása, szakirodalmi fordítások kiadása fűződik a nevéhez.

tags: #banki #ferenc #labdarugo

Népszerű bejegyzések:

• Váci Zentai emlékezete a Dorog fociban
• Labdarúgó-játékvezetés nagyjai
• A foci szerepe a gyermekek fejlődésében
• Vivien Nagy profilja
• A teniszjáték felépítése