Bánki József: A Ferencváros szívében dobogó legenda
Bánki József, avagy Dodi, ahogy a futball világában és az újságírók körében mindenki ismeri, egy olyan személyiség, aki a Ferencváros egykori közönségkedvelőjeként máig szoros kapcsolatot ápol álmai klubjával. A futballista karrierjét a KSI-ben kezdte 1969-ben, ahonnan 1972-ben került a Ferencvárosba. Apja, aki maga is a Fradi tartalékcsapatáig jutott, nagy vágya volt, hogy fia a nagycsapatban is bemutatkozzon. Bánki József 1962. szeptember 11-én született Budapesten.
Az évtizedek alatt felhalmozódott élményanyagot, anekdotakincset könyv formájában is igyekszik megörökíteni, sőt, egy heti véleményhírlevelet is ír, ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek. Játékosként, újságíróként és az öregfiúk csapat játékosaként, szervezőjeként is aktív a klub életében.
A kezdetek és a Fradi
Bánki József futballista karrierjét a KSI-ben kezdte 1969-ben, innen 1972-ben került a Ferencvárosba. Elmondása szerint túl kicsi volt a Fradinak abban az időben, hogy ilyen fiatalokkal foglalkozzon, ezért kezdett el a KSI-ben focizni. De apjának nem is kellett volna ilyen feltételeket támasztani, az ő vágya is az volt, hogy a Fradiban játsszon. Apja köztudottan hatalmas fradista volt a focista berkekben, barátai voltak olyan Fradi-legendák, mint Szabó László vagy „Kalap”. A Fradiért éltek-haltak, és nagyon szerettek élni. A Fradi étteremben pedig annak idején Popov Józsitól kezdve Bánki apjáig mindenkinek saját asztala volt.
1972-ben már mehetett volna a Fradiba, de a KSI enyhén szólva sem fradiszimpatizáns vezetői ezt nem akarták megengedni. Édesapja minden követ megmozgatott, nem hagyhatta annyiban. Végül sikerült elérnie, hogy fia a Fradi család labdarúgója legyen.
Az első csapatban és a kölcsönidőszak
Az ifi korosztályokat tisztességgel végigjárta, majd az első csapatban 1981. május 16-án mutatkozott be a Zaragoza elleni barátságos mérkőzésen. Ekkor még nem tudta állandósítani a csapattagságát, ezért kölcsönadták, 1981-ben a Ganz-Mávag NB II-es csapatának játékosa lett. Akkoriban olyan nevek játszottak a Fradiban, egészen pontosan a középpályán, mint Nyilasi Tibor, Ebedli Zoltán, Mucha József, Koch Róbert. Ilyen legendás játékosok közé nem fért be, ezt el is fogadta. Novák Dezső, a csapat akkori edzője javasolta, hogy akiket tehetségesnek tart, ám játéklehetőséget nem tud nekik biztosítani, kölcsönbe kerülhessenek alsóbb osztályú csapatokhoz. Nagyon jó döntés volt! Bánki a Ganz-Mávaghoz került az NB II-be. Itt is szerencséje volt, hisz azt a csapatot egy nagyon jó, ígéretes karrier előtt álló fiatal edző, a később tragikusan korán meghalt Kaszás Gábor vezette. A jól sikerült kölcsönidőszak lejárta után, 1982-ben visszakerült a Fradihoz, ahol 1991. februárjáig szerepelt. Az NB I-ben 1982. szeptember 18-án, Diósgyőrben mutatkozott be, majd ezt további 153 mérkőzés követte, amelyeken összesen 25 gólt rúgott.
Dalnoki Jenő és az „élete meccse”
Bánki József Dalnoki Jenőhöz számos, túlzás nélkül legendás sztori fűzi. Talán azzal érdemes kezdeni, hogy ha Dalnokin múlik, Bánki nem is lép pályára élete meccsén. Bár szerénytelennek tűnhet, sok jó meccse volt, a szurkolók valóban legtöbbször a Győr ellen 5-4-re megnyert bajnokit emlegetik 1985-ből, amelyen jó húsz méterről nagy gólt rúgott, és adott néhány gólpasszt. Tényleg jól ment a játék. És igen, csak a véletlennek, avagy egy adminisztrációs hibának köszönhetően került be a kezdőbe. A nyáron Vácról szerződtetett Strausz László igazolásába valamiért nem került bele a pecsét, hogy már a Ferencváros labdarúgója, ezért nem játszhatott. Bánki már ült a kispadon, amikor szóltak, hogy kezd. A mérkőzés utóélete is érdekes. Hiába játszott jól és kapott a Sporttól nyolcas osztályzatot, Jenő bácsi persze a következő meccsen sem tette be a kezdőcsapatba. Dalnoki Jenő azt is mondta róla, hogy "Bánki, maga a Fradi szíve, egy helyben áll és dobog…". Az idősebb drukkerek bizonnyal még emlékeznek rá, hogy régen nem kisétáltak, hanem szó szerint kifutottak a játékosok a kezdőkörbe. A Pécs elleni meccsen Jenő bácsi hangosan odaszólt a játékvezetőnek: „spori, ne fussanak, mert a Bánki még elfárad”. Mindenki dőlt a röhögéstől.
Bár játékosként Dalnoki valamiért valóban nem kedvelte, nyilván azt várta tőle, hogy robotoljon, de ez sohasem volt Bánki erőssége. A magánéletben azonban nagyon jó viszonyban voltak. Jókat beszélgettek, Dalnoki többször az otthonába is elhívta, hogy megmutassa a relikviáit, Bánki pedig később ott állt a halálos ágya mellett. Tisztelte, sőt máig tiszteli a mély fradizmusát, a hazaszeretetét, amivel rá is nagy hatást gyakorolt. Részben ő indította arra, hogy könyv formájában is megörökítsen több felejthetetlen történetet.
A Honvéd ajánlatának visszautasítása
Bánki József nagyobb karriert is befuthatott volna, ha anno elfogadja a Honvéd ajánlatát. Miután Détári Lajos 1987-ben a Frankfurthoz szerződött, Kozma Mihállyal az élen megkeresték a korábbi sztárcsapat, a Honvéd vezetői, és mesés ajánlatot tettek. Három és fél millió forintot kínáltak, hogy aláírjon hozzájuk. Ez akkoriban hatalmas összeg volt, legalább három lakás ára. Másnap azonban bement a Fradiba, és aláírt ötszázezer forintért. Majd felvett hatszázezer forint hitelt, hogy lakást tudjon venni. A Honvédnál is hüledeztek a döntésén, és azt mondták, „téged aztán tényleg nem lehet átcsalni Kispestre”. Bánki erre azt válaszolta: „De igen, ha elalszom a metrón…”. Magyarázatként azt szokta hozzáfűzni, akkoriban ők tényleg nem pénzért, hanem élményekért fociztak.
Fradi-szív│ Bánki Dodó: „Engem a fradizmus tartott talpon”
Sikertelen bajnoki cím és válogatottság
Két fájó pont lehet Bánki karrierjében: a Fradival sem bajnokságot, sem kupát nem nyert, és nem mutatkozhatott be a válogatottban. Játékosként úgy volt vele, majd a következő idényben meglesz a bajnoki cím, s előbb-utóbb a válogatottság is. Sajnos, egyik sem lett meg. Karrierje legszebb évei egybeestek a Honvéd nagy korszakával, ezért nem nyertek bajnokságot. A válogatottban pedig Mezey Györgynél nem jött számításba, ő Dömét és Bognár Gyurit favorizálta. Bicskei Bercinél többször ült a padon, de valahogy mindig elfelejtett becserélni.
Edzők és mesterek a pályafutása során
- Kaszás Gábor: A Ganz-Mávagnál volt az edzője, akit egy nagyon jó, ígéretes karrier előtt álló fiatal edzőként jellemzett.
- Novák Dezső: Visszakerülésekor Novák Dezső már számolt vele, és ez volt a második csoda a Császár edzősége alatti játék után.
- Vincze Géza és Sárosi László: A katonaságtól visszatérve rövid ideig Vincze Gézával, majd a bajnokság végéig Sárosi Lászlóval dolgozott. Sárosi Lászlóról nagyon jó emlékei maradtak, igen emberséges volt.
- Dalnoki Jenő: Bár játékosként nem kedvelte a stílusát, tisztelte az emberségét, a haza- és fradiszeretetét.
- Rákosi Gyula: Rákosi Gyula volt az edzője, amikor 1989-ben végig harcban voltak a bajnoki címért, ami nüánszokon múlott, és két ponttal lemaradtak a Honvéd mögött.
- Nyilasi Tibor: Fél évet dolgozott együtt Nyilasi Tiborral, amit maradandó élményként élt meg. Nyilasi Tibor a legjobb pillanatban került a csapat élére, felfrissítette a csapatot új játékosokkal.
Személyes tragédiák és a visszavonulás
Nehezen indult Bánki pályája, mert édesanyja korai elvesztése nagyon megviselte, éveken át ezért sem tudott megfelelő teljesítményt nyújtani. 1984-ben meghalt az édesanyja, amit nem tudott feldolgozni, teljesen padlóra került. Ráadásul katonának is behívták. Nem sok híja volt, hogy abbahagyja a labdarúgást. Sokan segítették, győzködték, leginkább édesapja, így folytatta.
Édesapja betegsége miatt ért véget érdemben a pályafutása alig harminc évesen. Noha Svájcban marasztalták, ötéves szerződést kínáltak, de nem dönthetett másként, muszáj volt hazajönnie. 1991 januárjában Svájcból kapott ajánlatot, amit hosszas mérlegelés után elfogadott. Családja kitelepített bácskai sváb család, nagyapját még Mannhalternek hívták, majd a 30-as évek végén magyarosítottak Bánki névre. Ennek a származásnak köszönhetően németül kiskorától kezdve beszélt, ami jelentősen megkönnyítette a beilleszkedést a pályán kívül is.
Sajnos csak szűk egy esztendeig maradt Svájcban. 1992 januárjában meghalt édesapja, és ezt már végképp nem bírta feldolgozni, képtelen volt futballozni. A svájci vezetőknek bejelentette, hogy nem tudja folytatni a játékot, végleg befejezi. Próbálták kapacitálni, maradásra bírni, de semmi esélyük nem volt.
Sportújságírói karrier
Nem sokkal később, már mint újságíró bukkant fel a pályák környékén. Nagybátyja sugallatára, aki elmesélte, hogy apjának két titkos vágya volt: sportújságíró és táncos szeretett volna lenni. Mit ad Isten, Bánki újságíró lett, a nagyobbik lánya pedig tánctanár. Amikor 1992-ben, apja halála után lényegében befejezte a futballt, egy darabig csak úgy kallódott a világban. Idővel vágyott valami értelmes tevékenységre. Már korábbról ismerte Buzgó Józsefet, aki később a Nemzeti Sport főszerkesztőjeként is dolgozott, ő biztatta és adott lehetőséget. Nem úgy indult, hogy az újságírás a hivatásává válik. Elsőre próbaképpen megkapta a gyakornokoknak járó szokásos feladatot, hogy írjon át egy MTI-hírt. Fogott egy tollat és átmásolta a hírt egy darab papírra… Azért idővel belejött.
Nem mondja magát ízig-vérig újságíróalkatnak, de ennek köszönhetően a futball közegében maradthatott. Örömmel dolgozik televíziós szakkommentátorként is, a visszajelzések alapján a nézők értékelik az őszinte, kötetlen véleménynyilvánítását, nem is tudna másképp beszélni a futballról. A Ferencváros lapjának, a Zöld és fehér magazinnak a főszerkesztőjeként pedig úgy érzi, megtalálta azt a helyet, ami neki való és amire mindig is vágyott. Nagyon szereti ezt a munkát, mert neki a Fradi tényleg az élete. Korábban a Népszava sportrovatánál dolgozott, ahol Buzgó József volt a sportrovat vezetője, Ballai Attila pedig a helyettese. Érdekesség, hogy mindhárman nemzeti érzelműek voltak, és igazán jól mutattak annál a lapnál. Később újságírói minőségében is dolgozott a Fradiban, kommunikációs igazgató volt. Sipos Jenő, mint az FTC elnökségi tagja vetette fel az ötletet, amit Rieb Györggyel folytatott tárgyalásai után autonóm módon vállalt el.
A mai Fradi és a jövő
Bánki József szerint a csodával határos az a fejlődés, amit a csapat, sőt az egész klub mutat, amióta Kubatov Gábor az elnök. Pontosan emlékszik, milyen állapotok uralkodtak a Fradinál tíz évvel ezelőtt. Rend, fegyelem, bőség és siker jellemzi a klubot. Megkockáztatja, immár több mint százhúsz éves történelme során nem volt még olyan jó elnöke az FTC-nek, mint most Kubatov Gábor. Ha szabad őt jellemeznie, az a legfőbb erénye, hogy minden pozícióba a megfelelő embert ültette, aminek megvan az eredménye.
Nem zavarja, hogy a magyar játékosok lényegében kiszorultak a csapatból. Természetesen ő is jobban örülne, ha tizenegy magyarral, köztük több saját nevelésű játékossal állna fel a csapat. Az üzleti logika érvényesül. A klub örömmel karolna fel magyar játékosokat, de külföldről olcsóbban és jobb futballistákat lehet igazolni, mint itthonról. A szurkolóknak is a siker a legfontosabb, így hát nincs helyük a kifogásoknak.
Fia is focizik, de nehéz megjósolni, mire viheti. Elfogultság nélkül mondhatja, hogy ügyes és jobb karakter, mint amilyen ő volt. Az edzések mellett rengeteg külön munkát végez, nem csak egyéni képzéseken vesz részt, külön atlétaedző is foglalkozik vele. Az a legfontosabb, hogy megtalálja az örömöt a futballban, élvezze a játékot, szerencsére nagyon jól érzi magát a III. Kerület csapatában. Rajta kívül két gyönyörű lánya - a nagyobbik tánctanár, a kisebbik úszóoktató és némettanár - és immár egy unokája is van, ami még a Fradinál is nagyobb boldogság az életében.
Bánki József életét négy szó vezérli és tölti ki: Isten, Család, Haza, Fradi. Mind a négyet feltétel nélkül szereti és fogadja el, és ahol lehet, össze is köti ezeket a szavakat. Ennek a szellemében alakult meg a Magyar Katolikus Labdarúgó Válogatott, melynek ötletadója László atya volt. A kezdeményezést felkarolta a szeged-csanádi megyéspüspök, Dr. Kiss-Rigó László, aki a csapat kapusa lett. A játékosok mind istenfélő emberek, az ismertebbek közül Máté Jánost említheti, aki egyben a tréneri teendőket is ellátja. Gyakran lejár közéjük a legendás Varga Zoli is, aki 64 évesen is bámulatosan bánik a labdával. Hetente egyszer az Üllői úton edzenek, meghívásos mérkőzéseken vesznek részt.
A Fradi All Stars csapat ötletgazdája Kiss Antal volt, akivel korábban a Fradi sajtó- és PR-ügyeit vitték. Ez is egy misszió, ami a kőkemény pénztelenség idején kezdődött, Gellei Imre edzőségekor, amivel a maguk módján próbáltak segíteni a klubnak, a csapatnak. Bárhol fordulnak meg a magyarlakta területeken, mindenütt a Hazát és a Fradit képviselik. Az erdélyi túrájuk minden résztvevő számára felejthetetlen élmény volt.
tags: #banki #ferenc #volt #ftc #labdarugo
