Bárány István Emlékezete a Magyar Jégkorongtörténetben

Bárány István neve, bár elsősorban az úszósport kiemelkedő alakjaként ismert, a magyar jégkorong történetében is felbukkan egy sikeres csapat tagjaként. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk a jégkorong sportág hazai történetét, különös tekintettel a Ferencvárosi Torna Club, majd a Bp. Kinizsi nevén elért sikerekre, melyek során Bárány István neve is szerepelt a bajnokcsapat keretében. Fontos azonban előre jelezni, hogy a rendelkezésre álló források alapján Bárány István néven két kiemelkedő sportoló létezett, és az úszólegenda életútja nem tartalmaz utalást jégkorong karrierre.

A Jégkorong, mint Sportág Kialakulása és Kezdetei

A jégkorong elvitathatatlanul az egyik legnépszerűbb sportága a Fradinak. Be kell vallani, a jégkorong esetében nem egyszerű ez a visszatekintés. Vannak olyan kutatások és adatok, miszerint már 4000 évvel ezelőtt játszottak a jégen, amit korabeli falfestményeken található jelentekkel vélnek igazolni. Ám ettől még tény, hogy az észak- és dél-amerikai indiánok múltjának kutatása közben fel lehetett fedezni olyan jeleneteket, amelyek megindíthatták a jégkorongot is szerető kutatók fantáziáját.

Az emberekben a létfenntartást biztosító vadászaton és gyűjtögetésen kívül hamar kialakult az igény arra, hogy kikapcsolódjanak a napi monoton életritmusból, mást is csináljanak. A rugdosás ösztönszerű volt, ám ugyanígy adta magát az a lehetőség, hogy ne érjenek a földön levő tárgyhoz, hanem botokkal üssék tovább. A földön levő tárgyból nagyon hamar lett gömbformájú valami, nevezzük akár ősi labdának, amely megrúgva vagy megütve gyorsabban haladt a földön. Európában a bot- és labdajátékok a kereszténység előtti időkre nyúlnak vissza. Ilyen az ír hurling nevű játék, a skót shinty vagy éppen a mezei hoki, ami a gyeplabda őse. Olyannyira népszerűvé váltak ezek a játékok, hogy művelésükről télen sem szívesen mondtak le, keresték a módját, a hideg, jeges körülmények között miként lehetne űzni azokat. A befagyott tavakon folyókon hasonlóan lehetett kergetni, ütni, rúgni a labdát, ráadásul nem csak futva, hanem a jégen csúszva is. A csúszás történhetett akár talpon, akár korcsolyán, hiszen tudjuk, nagyon hamar megjelentek a cipőre erősített különböző csont, majd fémdarabok, amelyekből a korcsolya kifejlődött. Szóval európai eleink már télen is űztek csapatjátékokat, amelyeket Hollandiában már a XVI. században ábrázoltak.

Ezekből a jégen játszott, labdát bottal ütő játékokból alakult ki Angliában a bandy, amely széles körben elterjedt, nemcsak Angliában, hanem a kontinensen, így Magyarországon is. Mindeközben Kanadában és az Egyesült Államokban egészen más irányt vett a jégen űzött csapatjáték. Kezdődött azzal, hogy az angol gyarmatosítás során az angol katonák magukkal vitték Kanadába az otthon már megszeretett bandy-t, amelynek gyakorlásához a kanadai tél ideális feltételeket teremtett. Lord Stanley Preston, Kanada főkormányzója, aki maga is a játék nagy rajongója lett 1893-ban egy ezüst tálat vásárolt és felajánlotta, mint vándordíjat a legjobb kanadai csapatnak.

A Magyar Jégkorong és az FTC Szakosztályának Megalakulása

Az 1920-as évek közepén Magyarországon is központi kérdéssé vált, hogy a labdás jégjátékot, a bandy-t vagy pedig a kanadai stílusú jéghokit űzzék. 1928-ban az FTC-ben is eldőlt ez a kérdés, és mint a sportvonalon szinte mindig, ezúttal is abban az irányban, amely a további fejlődést szolgálta. Az FTC vezetői 1928. október 28-án tartották meg a jégkorong szakosztály alakuló ülését. Az első hivatalos mérkőzés dátuma 1929. február 18-a volt. A bemutatkozás nem volt túl sikeres, az FTC 2-1-re kikapott az MHC csapatától. Ekkor még nem volt idehaza szövetség, így bajnokságokat sem írtak ki, csupán barátságos és díjmérkőzéseket játszhattak a csapatok. 1929-ben összesen hat mérkőzést játszott az FTC, győznie akkor még nem sikerült. Nem úgy, mint 1930.01.06-án, amikor a MAFC csapatát 5-1-re legyőzte és elérte története első győzelmét. Az 1930-as év már jóval jobban sikerült, mint az előző, a 10 lejátszott mérkőzés mérlege 4 győzelem, 2 döntetlen és 4 vereség volt.

1931-ben az egyesület vezetősége lehetővé tette, hogy a fiatal csapat első ízben vívhasson nemzetközi mérkőzést, amelyre 1931. december 19-én került sor. Az ellenfél a jó erőkből álló Deutsche Eishockey, a prágai németek csapata volt, az eredmény pedig 6-1 az FTC javára. Erről a mérkőzésről részletesen tudósított a Nemzeti Sport, így ismert a győztes csapat összeállítása: Hircsák - Farkas, Sennyei - Mikós I, Miklós II, Sárai. Csere: Gergely II, Fenesy, László. A gólokat Miklós II (3), László (2) és Fenesy ütötték. A győztes mérkőzést követően megnövekedett önbizalommal utazott a csapat az első külföldi túrájára, ahol Klagenfurtban két győzelem és egy vereség mellett a harmadik helyezést érték el. Bár bajnokság nem volt, a rivalizálás nagyban folyt a hazai együttesek között.

1937-ben indult el a magyar bajnokság. Ennek kezdeteként nagy lépésre szánta rá magát a szakosztály. Sikerült játékos-edzőként szerződtetni egy kiváló kanadai játékost, Frank Stapleford személyében. A hoki hazájából érkezett sportember valódi tervszerűséget vitt a csapatba, a szurkolók nagy reményekkel várták az újonnan induló magyar bajnokságot. A nagy remények hamar szertefoszlottak. Nem a csapat oszlatta szét azokat, hanem a szövetség. Történt ugyanis, hogy az említett kanadai játékosnak nem ismerték el a játékjogát, aminek következtében az FTC visszalépett a bajnokságtól. Így az első hivatalos bajnoki mérkőzésre várni kellett a következő, 1937/38-as bajnokságig. Ez a bajnoki bemutatkozás nem volt sikeresnek nevezhető, hiszen 1937. december 13-án a Városligeti műjégen a Fradi kikapott a BBTE csapatától 3-2-re. Végül a Fradi bronzérmes lett az öt csapatot felvonultató bajnoki mezőnyben. Az 1940-es bajnokságban a körzeti elv érvényesült, így először vehettek részt a bajnokságban vidéki csapatok úgy, hogy akár a bajnoki címet is megszerezhették.

A Kommunista Rendszer Átalakításai és az ÉDOSZ/Bp. Kinizsi Jégkorong

A kommunista politikai vezetés már 1947 végétől elkezdte a sportegyesületeket is “megreformáló” ténykedését. Az FTC akkori ügyvezető elnöke, Nádas Adolf hamar belátta, a folyamatot megállítani nem tudja. Nemsokára szakszervezeti irányítás alá kerültek, amely folyamat végül 1949-ben elkezdődött, aztán 1950. február 16-án, az ÉDOSZ SE-be történő olvadással befejeződött. Az ÉDOSZ az Élelmezési Dolgozók Szakszervezete volt. Ezen a februári napon az FTC elvesztette a nevét, ám a színeit ekkor még érintetlenül hagyták. Nöhrer Árpád kijelentette, hogy ebben az új egyesületben új szellemet fognak kialakítani, a szocialista sport új szellemét, ahol a munkás-osztály, ahogy az élet többi vonalán, megteremti a maga sportját is. Külön kihangsúlyozta, hogy az egyesüléssel kizárják a múlt minden maradványát, könyörtelenül el fogják távolítani a soraik közül azokat, akik nem akarják magukévá tenni az új egyesület programját. Az ÉDOSZ-ban Száraz István kapta feladatul a sport országos ki- és megszervezését. Így jöttek létre a Kinizsi sportkörök 1951 elején, az országos Kinizsi SE elnöke Száraz István lett. Természetesen a Bp. Kinizsivé lett Fradi is a felügyelete, az első időkben a közvetlen felügyelete alá tartozott.

A II. világháború után az első mérkőzést 1946. január 17-én játszotta az FTC, ahol az MHC ellen nyertek 8-0-ra. Az 1946/47-es bajnokságban az MTK leigazolta az előző évi bajnok BKE teljes állományát. Az első MTK-FTC hokimeccs eredménye 7-5 volt, sajnos "oda". Ebben a bajnokságban vezették be a 3x20 perces játékidőt. A bajnokság végén az MTK örülhetett a bajnoki címnek, a Fradinak a második hely jutott. Ugyanez volt a sorrend a következő két esztendőben is.

Az 1949/50-es szezon új csapatneveket rajzolt a magyar hoki térképére. Az 1949/50-es szezon természetesen a jégkorongban is új csapatneveket rajzolt a magyar hoki térképére. Mindenesetre 1949/50-ben az ÉDOSZ-nak nevezett Fradi még nem tudta megelőzni az akkor Textilesnek hívott MTK-t, de ez most nem ezüstérmet, csupán bronzot ért, mivel a bajnoki címet a Meteor Mallerd hódította el.

Bárány István és a Bp. Kinizsi Jégkorong Sikerek

A sokéves erőfeszítéseket végül 1951-ben koronázta siker. Ekkor nyerte meg az akkor Bp. Kinizsi néven versenyző csapat az első magyar bajnoki címét, méghozzá elsöprő fölénnyel, 100%-os eredménnyel. Ennek a sikernek azonban nagy ára volt. A hatalom, ahogy a futballban és a többi sportágban sem, a kommunista hatalom nem nézte jó szemmel a Fradi (nevezhették akár Kinizsinek is) eredményességét. Szétszedték a csapatot, aztán átszervezték. Szétszedték, megtörni azonban nem sikerült! A labdarúgáshoz hasonlóan itt is egy tervszerű fiatalítás kezdődött, amelynek eredménye nagyon gyorsan beérett. A fiatalítás és csapatépítés nem kis részben köszönhető Helmeczi Frigyes edzőnek. A fiatalítással együtt az eredmények sem maradtak el, hiszen a bajnoki címet követő három szezonban sorrendben a harmadik, a második, majd újra a harmadik helyen végzett a csapat, amely továbbra is a magyar jégkorong erőssége volt.

Ezekben az években mérkőzött a csapat először vidéki csapattal. Több játékosunk (Pozsonyi, Simon, Szende, Rajkai) beépült a válogatottba. Tetszett vagy nem a hatalomnak, a Bp. Kinizsi Helmeczi Frigyes irányításával 1955-ben és 1956-ban újra bajnok lett!

A Bp. Kinizsi 1954/55-ös bajnokcsapatának tagjai között szerepelt Bárány István is:Ádám András, Bárány István, Gyarmati Dezső, Haléczius János, Kalivoda Alajos, Kondorosi Tihamér, Lőrincz Ferenc, Palotás János, Pozsonyi Lajos, Prosbik Andor, Rajkai László, Rancz Sándor, Schneck János, Simon László, Szandelszki János, Szende János, Talián.

Érdekességképpen álljunk meg egy szóra Gyarmati Dezső nevénél. Igen, ez ugyanaz a Gyarmati Dezső, aki a jég folyékony halmazállapotú állapotában, a vízben is nagyot alkotott, korszakos klasszis volt. Gyarmati Dezső ugyanis all-round sportemberként minden csapatsportban otthon érezte magát. Ebben az időben a Bp. Dózsa vízilabda csapatában játszott, ahol egy fegyelmi miatt a vízilabda szövetség eltiltotta a játéktól, ami nyilván csak a pólóra vonatkozott, a hokira nem. A Dózsának ekkoriban még nem volt hokicsapata, így Gyarmati Dezső, mint hokijátékos a Kinizsibe igazolt és az év végén bajnok lett.

Az ötvenes évekből még egy érdekesség, ami hajaz az egy évtizeddel korábbi MTK sztorira. 1955 decemberében ugyanis megalakult a Bp. Dózsa jégkorong szakosztálya. Azért a hasonlóság az MTK-val, mert ez sem a saját utánpótlása révén ért el eredményeket, tagjait a riválisoktól toborozták, nem keveset, öt játékost éppen a Kinizsiből.

Bárány István, az Úszó Legenda

Fontos megjegyezni, hogy a rendelkezésre álló szöveg nem teszi egyértelművé, hogy az 1954/55-ös bajnok jégkorongcsapat tagja, Bárány István azonos-e a kiemelkedő úszólegendával. Az úszó Bárány István életrajza nem említi a jégkorongot sportágai között, csupán kiegészítő sportként a vízilabdát. Az alábbiakban az úszó Bárány Istvánról gyűjtött információkat részletezzük, a pontosság kedvéért elkülönítve a jégkoronggal való közvetlen kapcsolattól.

Bárány István 1907. december 20-án született Egerben, és 1995. február 21-én hunyt el Budapesten. Sportága az úszás volt, azon belül is a gyorsúszás. Gyerekkorában nem feltétlenül látszott, hogy egyszer Európa leggyorsabb úszójává avanzsál. Amszterdam magyar hőse az érsekségi Csillag csárda udvarán lévő szabálytalan alakú, húsz méter hosszú uszodában ismerkedett meg az úszással - amelyet 1856-ban Bartakovics Béla egri érsek építtetett katonai úszásoktatásra -. Első edzője Ádám Mátyás volt, majd Bitskey Zoltán segítette őt tovább a fejlődésben.

Az első világháború után Bárány előbb az ETE (Egri Torna Egylet), majd a MESE (Magyar Országos Véderő Egyesület Egri Sportegylete) színeiben úszott, és 1924-ben, 17 évesen már ott volt a párizsi olimpián. Itt találkozott először Weissmüllerrel, de ekkor még nem volt veszélyes az amerikai bálványra: 100 gyorson 1:08-cal nem jutott döntőbe, összesítésben 13. lett. Egy évvel Párizs után érettségizett a Dobó István Főreáliskolában, majd Bécsben tanult a kereskedelmi akadémián, Pécsett pedig jogi doktori címet szerzett, miközben járt az egri érseki jogakadémiára is. Ekkor, 1925. június 1-jén adták át az édesapja által is épített egri versenyuszodát, amely Közép-Európa első forrásvízzel működő versenymedencéje volt. Amszterdam előtt már ő volt az első számú magyar úszó, de kiegészítő sportként majdnem egy évtizeden át tagja volt az egri vízilabdacsapatnak is.

Bárány István: Olimpiai és Európa-bajnoki sikerek

Az Európában egyeduralkodó egri Bárány István az amszterdami olimpiai döntőben törte át az egyperces álomhatárt, ahol hatalmas meglepetésre egyedül Johnny Weissmüllerrel nem bírt. 1928-ban az egri Bárány István csapott célba másodikként a későbbi legendás Tarzan, Johnny Weissmüller mögött. (Még egy magyar szál: Weissmüller János 1904-ben a monarchiában, a történelmi Magyar Királyság területén született bánáti sváb családba az azóta Temesváshoz csatolt Szabadfalván, Freidorfban.)

Az 1995. február 21-én elhunyt Bárány eredménye nem a semmiből jött, 100 gyorson 1926-ban 18 évesen 1:01.00-gyel megnyerte az úszók első, budapesti Európa-bajnokságát, majd egy évvel később Arne Borg mögött ezüstérmes lett Bolognában a második Eb-n. Ráadásul idehaza már 16 éves korától uralta a mezőnyt, nem is volt kérdés, hogy döntős helyezésért utazik Amszterdamba. A svéd Borggal nem kellett számolni, a bohém svéd csak 400-on és 1500-on indult az 1928-as olimpián.

Az olimpiai döntőben Bárány István kapta a 4-es pályát, mellette az 5-ösön úszott Weissmüller, látótávolságon belül tehát. Miután Bárány kiszállt a medencéből, lihegve csak ennyit írt a Nemzeti Sport, pontosabban Vadas emlékkönyvébe: „Nagyon örülök, hogy elvehettem egy helyet az amerikaiaktól a vén Európa és elsősorban Magyarország számára.” Nem sokkal később megjelent Weissmüller is, aki Báránynak címzett üzenetében ezt írta Vadas noteszába: ,,Keep swimming and you will be world champion.” („Ússz tovább, és világbajnok leszel!”) Ugyanezen a napon a váltó előfutamából Magyarország - utolsó emberként Báránnyal - 9:46.6-os új Európa-csúccsal jutott be a fináléba, ahol ettől alaposan elmaradva végül negyedik lett. A sors kárpótolta Bárányt, hiszen négy évvel később, amikor egyéniben éppen hogy lecsúszott a 100 gyors döntőjéről, váltóban sikerült felúsznia a dobogó harmadik fokára.

Hiába várták ezrek a Keleti pályaudvaron, ő leszállt Kelenföldön, és eltűnt az ünneplő tömeg elől, végül augusztus 21-én ért haza Egerbe. Szeptember 3-án Bárány Istvánt és a többi olimpiai hőst Magyarország kormányzója, Horthy Miklós is fogadta, az olimpikonokat Klebelsberg Kunó kultuszminiszter vezette az államfő elé. Négy évvel később, 1932-ben Los Angelesben is az esélyesek közé tartozott, ám az olimpia előtt amerikai bemutató körútra vállalkozott, hozzájárulva ezzel a magyar küldöttség részvételi költségeihez. Nem meglepő, hogy ezután kissé fáradtan állt a rajtkőre, és csalódást okozott.

Visszavonulása után hamarosan az úszók kapitánya lett, és az induló Képes Sport újságíró-szerkesztőjeként is dolgozott. A háború befejezése után - ahogyan a Horthy-rendszer kirakatemberei közül sokakat másokat is - jó ideig mellőzte a Rákosi-rezsim. Végül csak a levert forradalom után, az 1958-as második budapesti úszó Európa-bajnokság főrendezőjeként került vissza a főáramba. Ám szókimondása, őszintesége miatt a pártállam sportjában is amolyan megtűrt személyként kezelték. Végakarata szerint az egri úszómúzeumban helyezték el a hamvait.

A Ferencvárosi Jégkorong Szakosztály Későbbi Története

1956 után egy kisebb visszaesés következett, immár újra Fradiként a következő négy bajnokságban egyszer tudott a dobogóra állni a csapat, amikor 1959-ben a 2. lett. Jöttek a hatvanas évek, amikor az előző évtized három bajnoki címét überelni tudta a Fradi, hiszen ebben az évtizedben négyszer nyert bajnokságot (1961, 1962, 1964, 1967). Az első három alkalommal a korábbi legendás játékos, Rajkai László már edzőként irányította a csapatot. A negyedik cím dr. Miks Károly irányítása alatt született meg. Nem csoda, ha a magyar válogatott a Fradira épült. A szövetség a bajnokság mellett ebben az évtizedben indította útjára a Magyar Kupát, akkori nevén a Magyar Népköztársasági Kupát, amelynek első kiírása 1963/64-ben volt. A Fradi az első kupagyőzelmét 1967/68-ban szerezte meg, amely címét egy esztendő múlva megvédte. Mindkét kupagyőztes csapat edzője dr. Miks Károly volt. A hatvanas évek végét megint súlyos pályagondok jellemezték. Bezárták ugyanis a Millenárist, így a csapat edzéslehetőségei megnehezedtek, egy időben meg is szűntek.

Ha a hatvanas évekről azt mondtuk, a Fradi überelte az előző évtizedet, akkor mit mondjunk a hetvenes évekről? Ekkor ugyanis a Fradi egyeduralkodóvá vált Magyarországon, 1971 és 1980 között zsinórban tíz alkalommal nyerte meg a magyar bajnokságot! A páratlan sorozatot két edzőlegenda jegyzi, Rajkai László ötször, dr. Jakabházy László pedig ugyancsak ötször irányította az évtized együtteseit. A nagy menetelésben hét játékos mind a tíz bajnoki diadalban részt vett: Mészöly András, Muhr Albert, Kereszty Ádám, Kovács Antal, Deák Miklós, Enyedi Ferenc és Póth János. A Fradi hoki történelmének ezen pontján feltétlenül meg kell emlékezni egy hatalmas nemzetközi sikerről, sőt inkább sikersorozatról. Ez pedig nem más, mint az aktuális magyar bajnok, esetünkben a Ferencváros, menetelése a BEK-ben, azaz a Bajnokcsapatok Európa Kupájában. 1973-ig ebben a sorozatban sok babér nem termett a magyar bajnokoknak. Az első ellenfél az olasz HC Bolzano volt, amely csapatot, tán mondani sem kell, a magyarnál előrébb jegyezték, a párharc egyértelmű esélyesének tartották. Ezek után 1973.10.14-én Bolzanoban a Fradi 6:4-e legyőzte az olasz bajnokot, majd a visszavágón Budapesten, a Kisstadionban 1973.10.19-én a fogadkozó olaszok újabb vereséget szenvedtek, ezúttal 7:3-ra nyert a Fradi.

tags: #barany #istvan #jegkorong

Népszerű bejegyzések:

• Olimpiai és sportparódiák Karinthytól
• MLSZ Adatbank információk Kapacina Valerről
• Anglia – Magyarország 3:6
• A cikk Lukas Nilssonról
• Nemzetközi labdarúgás legfrissebb hírei