Hajtós Bertalan és a barcelonai olimpiai döntő: Egy vitatott ezüstérem története

A szakma minden idők egyik legjobb magyar judósának tartja a miskolci születésű olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, kétszeres Európa-bajnok Hajtós Bertalant, aki vitathatatlanul egy igazi magyar sportlegenda. Szeptember 28-án ünnepli 50. születésnapját Hajtós Bertalan olimpiai és világbajnoki ezüstérmes cselgáncsozó, aki 2000-es visszavonulása óta is szeretett sportágában tevékenykedik, immár a Rákosmenti Hajtós Diáksport Egyesület alelnökeként és vezetőedzőjeként.

Hajtós Bertalan 1965. szeptember 28-án született Miskolcon. Pályafutása során 71 kg-os, később pedig 81 kg-os súlycsoportban versenyzett. Klubjai között szerepelt az MVSC, a Bp. Honvéd SE és a Bp. Spartacus.

A kezdetek és az első sikerek

Hajtós Bertalan teljesen véletlenül botlott a cselgáncsba. Családja másik helyre költözött, és ő is másik iskolába került. Az egyik alkalommal a testnevelésórájukat egy judo edző látogatta meg, aki meglátta őt és még néhány gyereket. Megszólította, hogy csatlakozzon. Akkor jelezte neki, jöjjön el hozzájuk, beszéljen az apjával, mert ő nem merte neki elmondani, ugyanis azelőtt fél évig kajakozott, és az a tanulás rovására ment. Abba kellett hagynia. Így nehezebben engedték volna, hogy valami sportot űzzön. Aztán az edző megfeledkezett róla, ő viszont menni akart, hát szólt az apjának. Édesapja azzal a feltétellel egyezett bele, ha az iskolai tanulmányaira is odafigyel. Bár több sportágba is hívták - futballozni, kézilabdázni és atletizálni például -, de nem bánta meg, hogy a dzsúdót választotta.

Tizenkét esztendős korában, 1977-ben az MVSC-ben ismerkedett meg a sportággal, és 1986-ig volt a vasutas klub tagja. Nevelőedzőként Nagy József tanította, később pedig Braskó Péter irányításával dolgozott. Keserű József karolta fel. Hajtós Bertalan - bár a szokottnál idősebb korban kezdte elsajátítani a cselgáncs alapjait - öles léptekkel haladt nagy célja, az olimpiai szereplés felé.

Tizennyolc éves korára már gyakorlatilag verhetetlen volt korosztályos ellenfelei számára, 1983 októberétől egy esztendőn át senki sem tudta legyőzni, első junior Európa-bajnokságán pedig bronzéremmel mutatkozott be. Nem csoda, hogy azonnal helyet kapott a felnőtt válogatottban, és húsz esztendősen egészen a fináléig menetelt a Hamarban megrendezett felnőtt Európa-bajnokságon. Ekkor már a Budapesti Honvéd színeiben szerepelt, a kötelező sorkatonai szolgálat után Budapesten maradt, Moravetz Ferenc mesteredző irányításával folytatta a munkát.

A norvégiai Európa-bajnokságon az aranyérmet nem sikerült megszerezni, de nem kellett sokáig várni rá: 1986 májusában, Belgrádban eljátszották a Himnuszt Hajtós Bertalan győzelmének tiszteletére. Magától értetődő volt, hogy a magyar dzsúdósport egyik legerősebb versenyzője készülhetett a szöuli olimpiára. Az ötkarikás bemutatkozás nagyon jól sikerült, Hajtós Bertalan hat mérkőzést vívott, s végül alig maradt le a dobogóról. Az 1990-es frankfurti kontinensbajnokságon már a negyedik dobogós eredményét érte el, ezúttal a harmadik fokra léphetett, az olimpia „főpróbáján”, az 1991-es barcelonai világbajnokságon viszont ismét éppen csak lecsúszott a dobogóról.

A barcelonai olimpia: Diadalmenet a döntőig

Az 1992-es ötkarikás játékok előtt néhány hónappal klubedzőjét, Moravetz Ferencet nevezték ki szövetségi kapitánynak, aki nem kivételezett tanítványával, riválisával, Deák Ferenccel válogató versenysorozaton kellett „megmérkőznie”. Egy hónapos semmittevés után edzője az utolsó lehetőség reményében visszaédesgette tanítványát, aki meg is nyerte az utolsó, hollandiai válogatót, ezzel kiharcolta az olimpiai indulás jogát.

Hajtós Bertalan már a küzdelmek előtt fogadkozott: „Érmet akarok nyerni” - mondta. Aztán pénteken mindent meg is tett érte, s nem is akármilyen győzelmekkel jutott előre. Első meccsén legbiztosabb fegyverét, a válldobást adta el a japán származású, kanadai Hattasita ellen. Bejött, mégpedig gyönyörűen. Ippon, tíz pont, következhetett a mongol Boldbator, akitől azért tarthattunk, mert előtte a FÁK-beli Alijevet verte. De nem Hajtóst, aki szemmel láthatóan nagyon „egyben volt” ezen a délutánon. Rendezett, fegyelmezett mozgás, gondolkodó judózás jellemezte. Ennek eredménye egy újabb válldobás volt. Ez is bejött, ez is tíz pont, s már jöhetett is a harmadik kör.

Illett fázni ettől a próbától is azért egy kicsit, mert az algériai Mahmud ugyanezen az ágon a spanyolok kedvencét, Ruízt győzte le tíz ponttal. De nem Hajtóst! A harmadik percben - amikor az algériai már felkészült egy esetleges válldobás védésére -, a Bp. Honvéd judósa hátsó gánccsal fektette a hátára a meglepett ellenfelet. Három ippongyőzelem, három meccsen. Nem akármilyen figura ez egy olimpiai tornán. S a magyar tábor kezdett kikászolódni a gödörből, amelybe az előző napi gyengébb szereplés miatt jutott, amikor is mindkét versenyzőnk kiesett.

A péntek esti programban Hajtós ott folytatta csodálatos menetelését, ahol a délután a csoportmérkőzések után abbahagyta. A döntőbe jutásért a dél-koreai Csungot egy olyan támasztott gáncsdobással elért ipponnal verte hat másodperccel csatájuk vége előtt, hogy azt érdemes lenne videóra venni és a cselgáncsegyetemen oktatni - mondjuk Japánban. Hajtós az edzőterem melletti folyosón sétált, gyűjtötte az erőt ahhoz az összecsapáshoz, amelyet, ha sikerrel vesz, örökre beírja nevét a sportág aranykönyvébe. „Nem vagyok ideges, legyen gondja a japánnak, neki nagyobb a veszíteni valója” - mondta mosolyogva.

A vitatott döntő Koga Tosihiko ellen

Következett a döntő. Berci nyugodtan, délutáni énjét idézve kezdett. Kivárta, amíg a japán támad, majd ezután villámgyors befordulásokkal válldobás-kísérletekkel próbált előnyt szerezni. Nem sikerült, de egyértelműen aktívabban judózott, mint Koga. A negyedik percben egy olyan akciókísérletet hajtott végre, amelyre jóindulat nélkül is adhattak volna három pontot a bírók. De nem adtak, sőt, az értékelhető akció nélküli öt perc után, amikor már nem a cselgáncsozók kezében, de a bírókéban volt a döntés, egyhangú ítélettel a japánt látták jobbnak. Odaajándékozták neki az aranyérmet. Sem Hajtós, sem a magyar tábor nem akarta elhinni, hogy nem a mi versenyzőnk volt a jobb. Persze, látni kellett, látnivaló volt, hogy ez az öt perc, a fantasztikus küzdelmet hozó olimpiai döntő a magyar sportolóé volt.

Mindenki döbbenten fogadta az ezüstérmet, pedig a huszonhét éves fiú élete legnagyobb eredményét érte el pályafutása felejthetetlenül szép napján. Hajtós Bertalan számára ezen az éjszakán vált igazán nagy sportemberré. Eddig is a legjobbak közé tartozott az elmúlt nyolc esztendőben elért eredményeivel, junior és felnőtt Európa-bajnoki címével, de az a rövid néhány perc a Blaugrana-csarnokban a klasszisok, a klasszikusok közé sorolta őt. Amikor a tajvani és a lengyel oldalbíró a Koga elleni döntője után a piros zászlót emelte magasba, győztesnek hirdetve ezzel a japánt, Hajtós Berci „darabokra tört”, mint egy földre ejtett kristálypohár. Térdelt a tatamin, nem akarta elhinni, hogy élete álmától fosztotta meg őt a két „jó szándékú” bíró. Aztán, amikor lejött a tatamiról, nem szégyellte a könnyeit ez az egyébként nagyon kemény fiatalember. Edzője, Moravetz Ferenc nyakába borulva sírt, s bizony a mester szeme sem maradt száraz. A közönség egy része tapsolt, a másik fele fütyült.

Az akkori már Európa-bajnok magyar szenzációs versenyzéssel, négy ippongyőzelemmel jutott döntőbe, ahol a világbajnok japán Koga Tosihiko várt rá. De hiába volt végig aktívabb a magyar, a pont nélkül véget ért döntő után a három bíró 2:1 arányban a japánt hozta ki győztesnek. A rossz nyelvek szerint azért, mert a távol-keletieknek akkor még csak egy aranyérmük volt. Dr. Putnik Bálint, az európai szövetség sportigazgatója - aki mellesleg nemzetközi versenybíró is - szerint akció nem történt, viszont Berci két egy-egy pontot érő fogást hajtott végre, amely közül az egyikre akár kokát is adhattak volna. A japánnak egyetlen pontot érő kísérlete sem volt. Szóval, Berci megnyerte ezt a szoros meccset - A sportdiplomata még hozzátette: „Arra azért vigyáznak, hogy a cselgáncsnagyhatalmak közé ne lehessen egyik napról a másikra betörni a középmezőnyből...” Kovács Antal, aki Barcelonában aranyérmet szerzett, szintén megerősítette: „Aki jártas a sportágban, tudja, hogy az aranyérmet elvették Bercitől, az olimpiát neki kellett volna nyernie!”

A döntő utáni időszak és Koga halála

Az elveszített döntő, a keserűség jó darabig elkísérte Hajtóst a továbbiakban. Pedig idehaza aranyérmesnek járó ünneplésben részesítették, a magyar szövetség a hazatérés után az olimpiai bajnokokat megillető jutalom összegére pótolta ki az ezüstért kapott elismerését. Hajtós a játékok után a győztesnek járó állami jutalomban részesült, de olimpiai életjáradéka ettől még a törvényeknek megfelelően csak annyi, amennyi a másodikoknak jár. „Nagyon jólesett az a gesztus, de egész életemet végigkísérte az arany- és az ezüstérem közötti különbség, mert Magyarországon igazából csak a győztesek nevét jegyzik meg. Ha Barcelona előtt valaki azt mondja, második leszek az olimpián, azonnal aláírtam volna, a döntő végén azonban egy világ omlott össze bennem. Fél évig nagyon szomorú voltam, az emberek megállítottak az utcán, együttérzésüket fejezték ki, így főleg nehéz volt felejteni, de aztán csináltam tovább a dolgomat” - emlékezett vissza Hajtós.

Idén márciusban, 53 esztendős korában elhunyt Koga Tosihiko, a barcelonai ötkarikás játékok 71 kilogrammos súlycsoportjának aranyérmese. Március 21-én elhunyt az olimpiai bajnok, háromszoros világbajnok Koga Tosihiko. A japánok legendás dzsúdósát a rák vitte el. Hajtós Bertalan márciusban egy japán tv-társaság interjúra kérte fel Koga halála után. „Négy kérdést tettek fel nekem. Az egyik az volt, miként emlékszem vissza az olimpiai döntőre. Azt feleltem, a súlycsoport két legjobb versenyzője jutott be a fináléba, ami úgy alakult, ahogy, sajnos az én káromra ítéltek a bírók. Az utolsó kérdésük az volt, ha tehetném, mit üzennék neki? Sosem haragudtam, sosem nehezteltem rá, hiszen mindig is tiszteletre méltó, nagy ellenfél volt, igazi legenda. Egy mondat jutott eszembe: Nagy harcos voltál, nyugodj békében, barátom!” Hajtós rajta kívülálló okokból pályafutása legnagyobb lehetőségét nem ragadhatta meg, arany helyett ezüstérem került a nyakába.

Karrier Barcelona után és edzői pályafutása

Az atlantai olimpiáig „csendesebb” évek következtek, a 71 kilogrammos súlycsoportban szereplő dzsúdós leginkább az 1994-es gdanski Európa-bajnokságon megszerzett bronzéremmel hívta fel magára a figyelmet, s már visszafogottabb reményekkel érkezett az amerikai ötkarikás játékokra. Az eredménytelen utazás után jelentős változások következtek az életében, harmincegy esztendősen elhagyta a Honvédot, s egy korábbi trénere, Keserű József segítségével a Budapesti Spartacus akkoriban igen erős szakosztályához került.

A sydney-i olimpia előtt új kvalifikációs rendszert léptetett életbe a Nemzetközi Judo Szövetség, ebben pedig - néhány biztató eredménytől eltekintve - már nem sikerült érvényesülnie. Sportolói karrierjét mégis egy fényes győzelemmel zárta: a német TSV Abensberg légiósaként negyedik alkalommal is Bajnokcsapatok Európa-kupája győztes együttes tagja lehetett. A Honvéd barcelonai dobogósa ma edzőként dolgozik. Hajtós Bertalan 2000-től a Rákosmenti Hajtós Diáksport Egyesület alelnöke és vezetőedzője.

„Remek társaság alakult ki a klubomban, 140-150 gyerek jár dzsúdózni, vannak korosztályos magyar bajnokaink, és hat-hét fiatal még nemzetközi szinten is sokra viheti. Havi 80 órát adok nekik, sokat kérdeznek a pályafutásomról, ezzel együtt manapság már nehezebb őket motiválni, ott a számítógép, az iskolaváltás, a csajozás, no meg a mi időnkben még csak akkor lehetett külföldre menni, ha valaki jó versenyző volt. Ez a munkám, ehhez értek, és nyolc éve nem voltam szabadságon, úgyhogy jövőre már szeretnék pihenni egy kicsit” - mondta a 1992-es barcelonai játékok egyik magyar hőse.

Tudatosan készült a sportvezetői és az edzői szerepkörre. 2008-ban szerzett diplomát a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán (TF), judo szakedzőként. Több korosztályos magyar bajnokot, nemzetközileg is eredményes judokát nevelt. Tanítványai közül Tóth Benedek ifjúsági világbajnoki bronzérmes, ifjúsági Európa-bajnoki ezüstérmes, Farkas Bence ifjúsági Eb-ezüstérmes, Nerpel Gergely ifjúsági Eb-bronzérmes lett az irányításával.

Családi élet és elismerések

Hajtós Bertalan mindhárom gyermeke belekóstolt a dzsúdóba. Bertalan, Benjámin és Betti közül Benjámin fia - aki informatikusnak tanul a Műszaki Egyetemen - a mai napig lejár edzésekre, és versenyzőként junior magyar bajnoki bronzéremig jutott. „A legidősebb, Berci korán abbahagyta, ő geológusként diplomázott, mint ahogy Betti lányom is másként döntött végül. Soha nem erőltettem náluk a dolgot, no meg ilyen névvel dzsúdózni is nagy kihívás lett volna” - tette hozzá a kétszeres Európa-bajnok.

Barcelonai olimpiai ezüstérme után 1992-ben átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét. Öt alkalommal érdemelte ki az Év férfi dzsúdósa címet Magyarországon (1986, 1988, 1989, 1994, 1998).

Hajtós Bertalan főbb eredményei

Az alábbi táblázat Hajtós Bertalan kiemelkedő sportolói és edzői pályafutásának mérföldköveit foglalja össze:

tags: #barcelona #olimpia #hajtos #bertalan #donto

Népszerű bejegyzések:

• A Markus Futball Iroda szolgáltatásai
• Ferencváros kézilabda története
• Hogyan lett kertészből kerékpáros szakember?
• TippmixPro Férfi NB I Extraliga
• Franciaország történelmi Eb-diadala 1984-ben