Barcelona és Sevilla: Himnuszok, legendák és felejthetetlen emlékezés
Spanyolország délkeleti részébe, Sevillába utazunk, ahol mindig süt a nap. A város nemcsak első osztályú narancsairól és jellegzetes építészetéről híres, hanem gazdag futballtörténelméről is. Ebben a cikkben elmerülünk az andalúz gárda múltjában, megvizsgáljuk sikereik titkát, és felidézünk emlékezetes pillanatokat, különös tekintettel a Barcelona elleni összecsapásokra és a futballhimnuszok erejére. Arról is szó esik, sikerülhet-e revansot venni a szűk másfél évvel ezelőtti elbukott Európa-liga-döntőért.
Sevilla, az Andalúz Gyöngyszem és Futballklubjának Története
Az ókori mítoszok porlepte könyveit letörölve olyan információkra bukkanhatunk, mely szerint a város alapítása még az ókori Róma idejére tehető, és Héraklésznek köszönhető. Az akkor még csak „Julia Romula” néven ismert római gyarmat már Julius Caesar idejében is fenséges helynek számított. Később, a 16. századra a város egy nagy átalakuláson és fejlődésen esett át, és egy multikulturális központ lett, ami a virágzó művészetet is segítette, így lényeges szerepet játszva a Spanyol Aranykorban. 1501-1726 között a város az Amerikával folytatott kereskedelem kizárólag birtokosa volt, tartott ez mindaddig, amíg ez a szerep át nem vándorolt Cádiz városába, ami egyben a város hanyatlását is maga után vonta. 1843 nyarán mintegy ezer évvel az után, hogy a normannok elpusztították a várost, ismét fenyegető veszély ütötte fel a fejét: ezúttal Espartero gondoskodott a város lebombázásáról, mintegy öt nap leforgása alatt. 1992-ben a világkiállítás helyszínéül szolgált. A város történetéről elmondható tehát, hogy a folyamatos háborúk és harcok ugyan megviselték, Sevilla ma mégis a legszebb fényében ragyog. Érdemes még megemlíteni, hogy a sevillai székesegyház a világ legnagyobb gótikus temploma.
1905 októberében, a hónap ötödik napján Sevillában megalapítják a város első, Andalúzia második futballklubját, a „Sevilla Fútbol Club”-ot. Első, a spanyol bajnokság 1930-as indulását követő komolyabb sikerükre 1935-ig kellett várni, ekkor a Spanyol Kupát sikerült megnyerniük, amit 1939-ben meg is ismételtek. Máig egyetlen bajnoki címük 1946-ban került a vitrinbe, innen pedig a 2000-es évekig csupán egy 1948-ban begyűjtött, harmadik Spanyol Kupa győzelem fűzhető a nevükhöz.
Ha valakitől megkérdeznénk, kinek köszönhető a Sevilla felemelkedése, és mégis ki a fene az a Monchi, az agyukban futball-lexikont őrzőkön kívül talán senki sem emlékezne a csapat ’90-es években foglalkoztatott cserekapusára. Az aktív játékosként különösebb sikereket soha el nem érő, idejekorán visszavonult fiatalember mégis az egyik legfontosabb összetevője volt a későbbi sikereknek, aminek első lépéseként az azóta már több klub által sikeresen működtetett modellként az utánpótlás és játékos-felderítés felé vetette őrző tekintetét. Sportigazgatói kinevezését követően olyan újoncokat kezdett el beépíteni a csapatba, mint Sergio Ramos, Jesús Navas, vagy éppen Antonio Reyes. Monchi három alappillérre osztotta sikerének titkát az igazolásokkal kapcsolatban: szerinte a széleskörű mintavételen nyugvó adatgyűjtés, ezek rendszerezése és értékelése, illetve a kiválasztott játékosok meggyőzése és megszerzése a legfontosabb.
A kétezres évek közepétől a spanyol bajnokságban továbbra sem tudtak a két óriás versenyfutásába érdemben beleszólni, ellenben 17 éve stabil tagjai annak. A Spanyol Kupa azonban tartogatott sikereket a csapatnak, hiszen 2007-ben és 2010-ben is megnyerték ezt a trófeát, ehhez jön hozzá a 2008-as Spanyol Szuperkupa-győzelem. Európában az Európa-liga, vagy ahogyan korábban hívták, az UEFA Kupa volt az ő vadászterületük, öt alkalommal bizonyultak a legjobbnak egy UEFA Szuperkupa-győzelemmel kiegészítve.
Az Estadio Ramón Sánchez-Pizjuán
Ami Liverpoolnak az Anfield Road, az Sevillának az Estadio Ramón Sánchez-Pizjuán. A nevét a stadion korábbi elnökéről kapta, Ramón Sánchez-Pizjuán 17 éven keresztül látta el a klub elnöki tisztségét két részletben. Először 1932-től 1941-ig, majd később 1948-tól 1956-os haláláig. Ramón temetésén az őt követő elnök, Ramón de Carranza ígéretett tett rá, hogy elődje nagy vágya megvalósításra kerül, és felépül a sevillaiaknak szánt stadion. Az építésre kiírt pályázatot az a Manuel Muñoz Monasterio nyerte meg, akinek a nevéhez egy másik spanyol stadion, a Santiago Bernabéu tervezete is köthető. A stadion 1958-as átadását követően az első hivatalos mérkőzés az ősi rivális Betis ellen került megrendezésre, melyen a csapat 2-4-es vereséget szenvedett. Bár a babonákra legalább annyian legyintenek, mint amennyien hisznek bennük, kétségtelen tény, hogy a spanyol válogatott számára egy erődként is szolgál a jelenleg kicsivel több, mint 42.000 néző befogadására alkalmas aréna, hiszen az itt lejátszott mérkőzések alatt egyszer sem találtak legyőzőre.
1986-ban itt rendezték a „Bajnokcsapatok Európa Kupájának” - mai nevén Bajnokok Ligája - döntőjét, melyen a Steaua Bukarest és a Barcelona mérhette össze erejét, aminek győztese végül, gól nélküli 120 percet követően a Jenei Imre által irányított román együttes lett tizenegyesekkel diadalmaskodva. 2015. május 3-án szakadt meg az az egészen hosszú sorozatuk az andalúziaiaknak, melynek keretein belül több mint 400 napon keresztül és 34 mérkőzésen át maradtak veretlenek hazai környezetben, aminek a Real Madrid és Cristiano Ronaldo mesterhármasa vetett véget, a végeredmény 2-3 lett.
A Sevilla Himnusza: Szomorúság, Forróság, Élet
Ahogy az Anfield Roadon a „You’ll Never Walk Alone”, úgy Sevillában is kihagyhatatlan eleme a mérkőzések felvezetéseként a klub himnuszának eléneklése, melyet El Arrebato, az andalúziai énekes írt a klub fennállásának 100. évfordulója alkalmából. A Sevilla himnusza kétségkívül talán a leggyönyörűbb valamennyi közül. Ezt tényleg látni és hallani kell, ahogy 45.000 sevillai egyszerre énekli. Hadd idézzek a linkelt videóhoz írt egyik hozzászólásból:
"Soy del Madrid, y reconozco (pese a que digan lo que digan) que este himno es el mejor que he ecuchado en la vida. Es increible ver a todo el estadio volcado con el equipo."
("Én madridos vagyok, és bevallom (mondjanak is akármit), hogy ez a legjobb himnusz, amit életemben hallottam. Hihetetlen látni, ahogy az egész stadion együtt lélegzik a csapattal.") Mi van benne? Spanyolország legszegényebb tartományának minden szomorúsága, mediterrán éjszakák forrósága, élet, fájdalom, emlékek. Nehéz száraz szemmel végighallgatni.Sevilla anthem song inside Ramón Sánchez Pizjuán Stadium
Legendás Játékosok az Andalúz és Katalán Színekben
Hosszú névsorra bukkanunk, amikor azon játékosokat böngésszük, akik magukra húzták a Sevilla mezét. Esett már szó Sergio Ramosról, Jesús Navasról, vagy Antonio Reyesről, de ugyanebbe a kategóriába sorolható Daniel Alves is, aki szintén az andalúz együttesnél vált profi futballistává és igazolt később a Barcelonába. Rövidebb-hosszabb ideig ugyan, de a csapat játékosa volt minden idők egyik legjobb chilei játékosa Iván Zamorano, a horvát egykori kiválóság, jelenleg hazája labdarugó szövetségének elnöki feladatait ellátó Davor Šuker, és két évet az a Diego Simeone is lehúzott itt, akinek az Atletico Madrid felemelkedését köszönhetik a spanyol főváros matracosokhoz hű szurkolói. Bár a lista hosszú, még egy név maradt, akit mindenképp érdemes kiemelni, ő pedig nem más, mint a futballtörténelem egyik legnagyobb alakja, Diego Maradona!
Szalay László, a magyar légiós története
Szalay László pályafutása végén került az Egyesült Államokba. Az ezt megelőző két spanyol szezonban kimagaslóan játszott a Sevillában. Szalay sem legálisan ment külföldre - nem is mehetett volna -, ő is annak az ifjúsági válogatottnak a tagja volt, amelyik 1956 őszén, még a forradalom előtt európai túrára indult, miután tavasszal az angolokat 4:1-re verte az UEFA-tornán Tatabányán. Szalay a ma Szlovákiához tartozó Köbölkúton született, de Budapesten nőtt fel, szülei az Állatorvosi Főiskolán kaptak munkát, ő pedig a Vörös Lobogó (MTK-ról nevezték át) csatársorát erősítette. Pontosabban oda szeretett volna bekerülni, de mivel az egy rendkívül erős csapat volt, 18 évesen erre még nem volt lehetősége. Ettől még úgy gondolták a klubnál, megtalálták Sándor Károly utódát. A játékosok kint különféle hírverő találkozókkal meccsben maradtak, Szalay pedig Mathesz Imrével együtt Bécsben, mert az Austria Wien nézte ki magának. Puskásék Sevillában aludtak, amikor Szalay meglátogatta őket a szállodában, ahol beszélgettek és szétnéztek a városban.
„Jobban nem is sikerülhetett volna az első két meccsem, mert rögtön rúgtam két gólt. Az egyiket a Betisnek. Ott átéreztem, mit jelent egy sevillai rangadó.” - emlékszik vissza Szalay. A csapatnak azonban sehogy se ment, a Betistől is kikaptak. A második szezonja az elsőnél jobban sikerült, akkor már tudott spanyolul egy keveset. 14 gólt lőtt, ami egy szélsőtől nem volt rossz, pláne, mert ki is szolgált másokat. Szalay legemlékezetesebb meccse 1960. február végén volt, akkor került be a történelemkönyvekbe. A BEK-döntőig menetelő és azt meg is nyerő Real Madrid volt az ellenfelük. Egy korábbi, 8:0-s vereség miatt szerettek volna visszavágni, ami kiválóan sikerült. „Nekimentünk a Realnak, mert az egy jó Sevilla volt, tele jó játékossal, és csak élveztük, ha az ellenfél az esélyesebb. A kisebb csapatok ellen gyakran botladoztunk, ezért is nem lettünk kimagaslóak. De akkor nagyon jól játszottunk. A világ egyik legjobb középhátvédje, Santamaria nem túl hosszan fejelte ki a labdát egy szöglet után, kapásból visszalőttem ballal a tizenhatosról, és bement a léc alá. Dominguez kapusnak lőttem, aki hiába vetődött. Nem volt kis gól. A második gólommal lett 4:1, sarokkal tettem magam elé a labdát, ezzel lett teljes a kiütés, mert annak a Realnak négyet vágni nem volt túl gyakori.” Amikor azt kérdezik tőle, ez volt-e élete meccse, nem válaszolt határozott igennel, mert sok számára fontos meccsen volt eredményes, a korosztályos válogatottban is.
Unai Emery és az Európa-liga Sikerhullám
Háromszor megnyerni egy európai kupasorozatot már önmagában is kiemelkedő teljesítmény, ha pedig ezt egy csapat háromszor egymás után teszi meg, az emberek vakarhatják a fejüket a jelzőket keresve. Más kérdés, számunkra a spanyolok legutóbbi győzelme keserű emlék, hiszen pont ellenünk született, fogalmazzunk így, egy érdekes mérkőzésen, ahol még a legobjektívebb vélemények szerint is két tizenegyest nem ítéltek meg csapatunknak akkor, amikor Sturridge találatával megszereztük a vezetést, és egy tökéletes félidőt tudhattunk magunk mögött. Aztán jött a második játékrész, és mintha egy teljesen másik meccs kezdődött volna, Kévin Gameiro azonnal egyenlített, a vége pedig 1-3 lett. Egy évvel korábban az ukrán Dnipro csapatára várt hasonló sors, ezúttal Carlos Bacca duplázott és biztosította csapata számára a végső sikert. Több mint három évvel ezelőtt, ahol minden kezdődött, a „guttman átoktól” sújtott Benfica asszisztált az andalúz siker sztori kezdetéhez, gól nélküli 120 perc után tizenegyesekkel hódították el az Európa Ligát. A három EL győzelemnek pedig egyetlen közös nevezője van, amit Unai Emerynek hívnak. A szintén csoportellenfelünktől, Szpartak Moszkvától érkező spanyol edző jött, látott, győzött és örökre beírta magát a történelemkönyvekbe, valamint a csapat szurkolóinak is a szívébe.
A 2016/17-es Szezon: Váratlan Szereplés és Bajnokok Ligája
A 2016/17-es szezonban sokáig tűnt úgy, hogy Spanyolország meglepetéscsapata a Sevilla lehet. Miközben az Atlético egy ideig csak kereste elmúlt évekbeli önmagát, az andalúzok elvették a Real Madrid spanyol berkeken belül rekordhosszúságúnak számító veretlenségi szériáját egy remek mérkőzésen, a dobogó alsó fokába kapaszkodva igyekeztek egyenes ágon bekerülni Európa legjobbjai közé. Nem sokon múlt, a bajnokság végére mégis elfáradhattak, hiszen a végül harmadik helyre befutó matracosok mögött hat ponttal lemaradva, 72 egységet gyűjtve negyedik helyen zárták a bajnoki küzdelmeket. Érdekesség, hogy míg hazai pályán 19 mérkőzésen csupán egyszer kaptak ki négy döntetlen mellett, és csak 16 gólt kaptak ezeken a mérkőzéseken, addig vendégként a szereplésükre legjobb esetben is a visszafogott jelzőt használhatnánk. Mindössze 7 sikert arattak, ugyanennyiszer veszítettek, ötször pedig egy pontot gyűjtöttek, miközben kétszer annyi gólt kaptak, mint otthon. Csapatunkhoz hasonlóan a Bajnokok Ligája selejtezőjének utolsó körében csatlakoztak, a sorsoláskor pedig a török İstanbul Başakşehir csapatával kerültek szembe. Törökországban 1-2-es spanyol siker után hazai környezetben 2-2-es döntetlennel biztosították a tovább és csoportkörbe jutást, melyben elévülhetetlen szerepe volt a négy gólon testvériesen osztozó Ben Yedder-Escudero párosnak.
A Barça Himnusza: Több mint egy Klub, Egy Ünnep
Az FC Barcelona vezetői hihetetlenül képzett és professzionális reklámszakembereket alkalmaznak, és ez is vezetett oda, hogy ma már a világon az egyik, Európában pedig a legnépszerűbb futballklubról beszélhetünk. Érdemes elolvasni a témában ezt az érdekes írást, melyből kiderül, milyen sokrétű munkáról van szó, és hogy milyen igaz a klub jelmondata, a Barcelona tényleg "més que un club". Ehhez a kampányhoz tökéletesen hozzátartozik a Barça-himnusz, melyet minden hazai meccs elején és végén eljátszanak, egyfajta ünnepi keretbe foglalva a mérkőzést. Ha a Liverpool himnusza a közösségről és a közös élményről szól, a Barcelonáé az ünnepről. Minden mérkőzés olyan, mint egy ünnep Katalóniában.
Szalay László a Barcelonában és magyar futballlegendák
A harmadik szezonja után a Barcelonától érkező hívásra lehetetlen volt nemet mondani. 1961 azért volt kulcsdátum a szélső életében, mert abban az évben a Barcelona bejutott a Bajnokcsapatok Európa Kupájának (BEK) döntőjébe, a második katalán gólt Czibor Zoltán lőtte ugyanabban a berni Wankdorf stadionban, ahol hét évvel korábban a német-magyar világbajnoki döntőt is játszották. Azon a meccsen szintén eredményes volt, óriási kapásgól volt ballal, vagyis a gyengébb lábával. A Barcánál a vereség hatására úgy döntöttek, legalább a fél csapatot ki kell cserélni, mert a játékosok megöregedtek. A legendák közé emelkedő Kubala tíz év után befejezte, edző lett. Az akkor 23 éves Szalayban látták a katalánok azt a játékost, aki majd pótolni tudja a szélen az Aranycsapat klasszisát, hiszen megvolt a gyorsasága, lövőkészsége. Az elején minden szépnek indult. Kubala pompás búcsúmeccset kapott a francia Reims ellen - 4:3-ra nyertek -, és ő is ott volt a csatársorban 1961. augusztus 30-án. Szerinte még sohasem voltak annyian abban a stadionban. Kubala az első félidőt Di Stefano és Puskás között játszotta le. Ez a gól is az utolsó előtti percben jött, ez volt az első és utolsó a Barcánál. „Nagy tervekkel érkeztem, hiszen Kocsissal együtt játszani felemelő, pláne, Kubalával a kispadon. Túl sok új játékos került a csapathoz, szerinte nem lett volna szabad ennyi embert egyszerre cserélni. Megsérültem a szezon elején, egy idő után tele voltam félelemmel az edzésen, és abban sérültem meg, hogy féltem a sérüléstől. Akkor éreztem meg, mennyire igaz, ha nem megy a játék, akkor a legkönnyebb megsérülni. Szörnyű állapot ez, pedig én kemény gyerek voltam, szegény Fazekas Árpád kapusnak is eltörtem a bokáját még otthon. Kubala még egy meccset adott, amikor felépültem, az Espanyol ellen végig a pályán voltam október végén, nyertünk 2-0-ra. Sokan voltunk, ha nem voltam egészséges, máris átvették a helyem.”
„Ma már sajnos nagyon kevesen mondhatják el magukról, hogy Puskással és Kubalával is egy csatársorban álltak. Bajnokok lettek a Barcelonával, a Reallal, míg én csak a Besiktassal. Hej, de jó lenne, ha még itt lennének köztünk. Nagyon jó emberek voltak, olykor el sem hiszem, hogy már csak én élek közülük.”
A Himnuszok Ereje a Futballban
Ha a himnuszok kapcsán azt írtam, "egy himnusz szerintem akkor jó, ha erősen képes fölidézni hallgatójában az adott nép karakterét", akkor fociklub-himnuszok esetében nyilván az adott klub karakteréről beszélhetnénk. És ez talán igaz is. Hozzátéve persze, hogy fociklub-himnuszokat hallva mindig magáról a sportágról is megtudhatunk ezt-azt. Ezért is érdemes fülelni rájuk.
A Liverpool himnusza, a You'll never walk alone valószínűleg a világ leghíresebb futballklub-himnusza. Amikor 45.000 néző egyszerre énekli az Anfield Roadon, akkor még tévéképernyőn át is beleborzong még a semleges néző is.
tags: #barcelona #sevilla #meccs #himnusz #emlekezes
