A Bayern München Futballklub Történelme és Színei

A Bayern München Európa egyik legsikeresebb futballklubja, gazdag és eseménydús történettel, amely a kezdeti, szerény évektől a nemzetközi dominanciáig ível.

Az Alapítás és a Korai Évek

A csapat alapítását 1900 februárjában a berlini Franz John kezdeményezte. A müncheni Männerturnverein (MTV) tornaklub futballistái be szerettek volna lépni a Délnémet Labdarúgó-szövetség kötelékébe, ám ehhez az egylet többi tagja nem járult hozzá.

Franz John, a kezdeményező, így fakadt ki: "Felháborító ez a kicsinyeskedés! Nem akarunk tovább a tornászok árnyékában élni! Ahhoz, hogy igazán nagy klub lehessünk, önállóságra van szükségünk!" Az alapító okiratot 18 labdarúgó írta alá 1900. február 27-én.

Az akkoriban még kék és fehér színekbe öltöző futballisták hamarosan a város legerősebb csapatává nőtték ki magukat. Első hivatalos mérkőzésükön 7:1-re legyőzték az MTV újraéledő csapatát - egyébként az első világháború végéig éppen az "anyaegyesület" maradt a Bayern legerősebb városi riválisa.

A kezdet kezdetén a gárda még a Clemenstrasse pályáján játszott, csak a Münchener Sport Clubbal való egyesülése után költözött át a lényegesen előkelőbb, a Leopoldstrassén lévő sporttelepre. A század első esztendejében alapították, 1906-ban fuzionált a Münchner Sportclubbal.

1907-től az addig többnyire kék nadrágot viselő futballisták sötétvörösbe bújtak, ez utóbbiról kapta becenevét is a csapat: Roten vagy Rothosen, azaz vörösök, illetve vörös nadrágosok.

Az első évtized végére alaposan megerősödött legénység 1910-ben és 1911-ben már szép sikereket ért el: kétszer is megnyerte a bajor bajnokságot. Bár a Bayern akkoriban nem tartozott még Németország legerősebb csapatai közé, már fel tudott vonultatni nemzetközi mércével is kitűnő játékosokat.

Max "Gaberl" Gablonsky lett a klub történetének első válogatott játékosa (1910. május 16.). A jobbszélső 1922-ig körülbelül 500 mérkőzésen szerepelt a csapatban. Érdekesség: bár labdarúgóként nem jutott el az 1912-es stockholmi olimpiára, mégis részt vehetett a játékokon, miután tagja lett a 4x100 méteres síkfutóváltónak. El lehet képzelni, milyen futógyorsasággal rendelkezhetett.

A Bayernt schwabingeni klubként jegyezték akkoriban, az első világháborút megelőzően nem is akadt olyan tagja, akinek ne lett volna legalább középiskolai diplomája. A bohémek, a művészek, de legalább annyira a diákok, az értelmiségiek fészkének számító városrész jelentette milliő különös melléknevet adott a Bayernnek: Kavaliersklubnak, azaz a gavallérok, ha úgy tetszik az úriemberek egyesületének tekintették, szemben például a mai élcsapatok közül a Borussia Dortmund vagy a Schalke 04 munkásosztályba eredeztetett gyökereivel.

A Nemzeti Cím és a Sötét Idők

A Bayern 1920-ban és 1923-ban is megnyerte a délbajor bajnokságot. Ekkorra már okkal nevezte magát az egyesület München első számú klubjának, hiszen 700 tagja egyetlen más egyesületnek sem volt.

1925 végén sikerült megállapodni a városi rivális TSV 1860 München vezetőivel, hogy a Bayern bérlője lehessen a Grünwalder Strassén lévő pályának. Egészen az Olimpiai stadion 1972-es felavatásáig az maradt a Bayern "otthona" - azaz a klub közel ötven éven át tulajdonképpen vendég volt még a hazai mérkőzésein is.

A Bayern-futballisták hamarosan Dél-Németország legkiválóbb futballgárdájává nőtték ki magukat. 1926. április 11-én rekordközönség, 26.000 néző előtt a Bayern München 4:3-ra legyőzte a Fürth gárdáját, s története során először, megszerezte a délnémet bajnoki címet. Bármilyen hihetetlennek is tűnik, a statisztikák szerint az egész idényt figyelembe véve Josef Pöttinger nem kevesebb, mint 176 gólt szerzett a bajorok színeiben.

Az 1928-as, amszterdami olimpiára utazó német válogatott keretben öt Bayern-labdarúgó is helyet kapott: Conrad Heinkamp, Ludwig Hofmann, Emil Kutterer, Ernst Nagelschmitz és természetesen Josef Pöttinger.

1932-ben a magyar származású, termete alapján "Little"-nek, azaz "Kicsinek" becézett Dombi Richárd keze alatt nyerte meg a gárda az országos bajnoki címet, mégpedig az egész ország futballközvéleményét elkápráztatva, a nürnbergi döntőben 2:0-ra verve az Eintracht Frankfurtot.

A nemzetiszocialisták harmincas évekbeli megerősödése a Bayern Münchent is beárnyékolta. A bajor csapatot ugyanis akkoriban sokan és sokszor csúfolták "zsidó klubnak" elnökének és néhány vezetőségi tagjának származása miatt. A hitleri politika következtében kényszerült lemondani posztjáról Kurt Landauer, az egyesület történetének addigi legnagyobb formátumú elnöke. A Harmadik Birodalom idején a Bayern megbélyegzetté vált.

A negyvenes évek a személyes tragédiák (zsidó származású játékosok politikai indíttatású elzavarása, II. világháború, harc közben elesett játékosok) mellett csekély sportsikert hoztak a csapat életében. A háború alatt a csapat krónikája alapján 56 klubtag veszítette el az életét a csatamezőn. Közöttük volt a válogatott játékos Josef Bergmaier, és Franz Krumm. S még számosan eltűntek. Politikai háttér miatt további 7 focistát kiutasítottak, ill. kiüldöztek az országból.

A Bayern kétszer, 1944-ben és 1945-ben is megnyerte a délbajor Gauligát (Südbayerische Gaumeisterschaft). Mindazonáltal a Gauliga évei többnyire csalódásokat hoztak a Bayern híveinek. A csapat 1933 és 1942 között a 16-os körzetnek nevezett Bajorországban egyszer sem tudott a harmadik helynél előrébb végezni. 1943-ban, miután a 16-os körzetet déli és északi részre bontották, a délbajor körzetben szereplő csapat magára talált. 1932 után először játszhatott az össznémet bajnoki címért, ám az álmokat hamar összetörte a VfR Mannheim elleni vereség. A Bayern Hitler uralmának 12 éve alatt a német bajnokság összesített táblázatán mindössze a 81. helyet foglalta el!

Az 1944 júliusában Münchent érő bombázások miatt, a Grünwalder Stadion szinte megsemmisült, s nagy kár okozta az irodai részlegét a klubnak. A futballisták kényszerből a tegernsee Straße-i futballpályára kellett, hogy menjenek. De a csapatszellem továbbra is élt a csapatban.

Hosszú évekig a csapat kapitánya Heidkamp volt. Ő még a legrosszabb helyzet közepén is összetartásra bíztatta a többieket. Több hősies tette is volt a csapat felé. Feleségével Magdalénával megmentették, az eddig megnyert kupákat. 1942 késő nyarán bombázás érte Münchent, s a trófeák veszélybe kerültek. Ekkor Magdalena visszaemlékezett arra, hogy kiskorában egy Wolfrathausen közelében lévő kis faluban (Ascholding) nyaralt. Bepakoltak az autóba, s a gazdaság mellett lévő kis kunyhóba rejtették el a kupákat.

Újjáépítés és a Bundesliga Kirekesztés

A háborút követő években folytatódott a vesszőfutás. 1945. május 8-án, hat héttel a háború után már a csapat egy városi rivális ellen futballozott, igaz kikapott az FC Wacker csapatától 4:3 arányban. 1945-ben ismét visszatért Kurt Landauer, s ismét megválasztották elnöknek. S megkezdődött az újjáépítés a futballban is.

Az 1949-50-es években például 70 gólt kapott a csapat! A mélypont azonban még csak ezt követően jött. A Bayern mindössze egy évet töltött a purgatóriumban. Ezt követően azonban elmaradtak a sikerek: 1957-ben a tizedik, egy évvel később pedig a hetedik helyen végeztek az Oberliga Süd tabelláján. A Bayern a legnagyobb jóindulattal is csak középcsapatnak volt akkoriban nevezhető a Szövetségi Köztársaságban.

1957-ben először nyeri meg a Bayern a német kupát Augsburgban, a jóval esélyesebbnek tartott Fortuna Düsseldorf ellen. Óriási meglepetést okozott hát kupamenetelése 1957-ben! A DFB-kupa 1935-ös indulása óta még csak tizenhat közé sem jutó csapat ugyanis megnyerte a Német Kupát, annak ellenére, hogy a közvélekedés a Fortuna Düsseldorfot tartotta az összecsapás esélyesének (1-0).

Bár az 1958-as világbajnokságon szerepelt válogatottban nem volt Bayern-játékos, az azt követő években a bajor csapat újra a legjobbakkal vetélkedett, s általában az élmezőnyben végzett. A gárda az 1962-63-as idényben mutatta meg magát először a nemzetközi porondon: a Vásárvárosok Kupájában (VVK) egészen a negyeddöntőig jutott, ahol az akkoriban jugoszlávnak számító Dinamo Zagreb már túl nagy falatnak bizonyult (1-4 Münchenben, 0-0 Zágrábban).

A nemzetközi kupaszereplés idején már tudott volt, hogy a következős idénytől a német futball új korszakába lép. A DFB közgyűlése ugyanis 1962. július 28-án úgy döntött, alapvetően változtatja meg az ország labdarúgásának rendszerét, s a területi bajnokságokat követő rájátszásos, kuparendszerű bajnoki szisztéma helyett áttér az Európa szinte minden vezető futballhatalmánál is alkalmazott ligarendszerű bajnokságra. A döntés nem volt egyszerű. A hatvanas évek elejére azonban már mindenki belátta: a német futballnak szüksége van a Bundesligára. Az "elitnek" azonban nem volt szüksége a Bayern Münchenre...

A déli csoportnak jutó helyeket az Eintracht Frankfurt, az 1. FC Nürnberg s a TSV 1860 München kapta meg. A Bayern vezérkara dühös volt a kirekesztés miatt, úgy gondolták, hogy igazságtalanul sorolták hátra az egyesületet. Sokan gondolták úgy, hogy elsősorban a városi rivális 1860 München okolható azért, hogy a klub nem kapott lehetőséget a Bundesliga-szereplésre. Ám nem volt mit tenni, a csapat számára maradt a második vonal, az amatőrliga, a Regionalliga Süd.

Wilhelm Neudecker elnök válasz gyanánt 1963 nyarán igazi sztáredzőt szerződtetett a csapat élére a horvát Zlatko "Csik" Csajkovszki személyében. Csajkovszki csapata az első évében rögvest osztályozót játszhatott a Bundesligába kerülésért, ám elbukott.

A „Goldene Generation” és az Első Sikerek a Bundesligában

Az új, fiatal aranygenerációval, Gerd Müllerrel, Franz Beckenbauerrel és Sepp Maierrel a soraiban nagy álmokat dédelgetett a Bayern München.

1965-ben megnyerték a bajorországi Regionalligát, és feljutottak a nyugat-német első osztályba, ahol a következő szezonban mindjárt a 3. helyen zártak, és megnyerték a kupát. Első alkalommal kvalifikálták magukat a KEK-be. 1965-ben és 1966-ban NSZK-kupagyőztesek lettek.

Az 1966/67-es szezon kiválóan alakult a müncheniek számára. Címet védtek a kupában és hosszabbítás után 1-0-ra megnyerték a KEK-et legyőzve a Rangerst Roth 109. percben szerzett találatával. 1967-ben KEK-győztesek lettek. Ekkor már színeiben játszik a későbbi aranycsapat tagjai közül Sepp Maier, Franz Beckenbauer, Franz Roth és Gerd Müller. Gerd Müller a Bundesliga gólkirálya lett 28 góllal megosztva Lothar Emmerichel.

1968-ban Branko Zebec lesz az edző, aki a bajorok nagy megrökönyödésére betiltja a sör fogyasztását. Szerencséjére a sikerek nem váratnak magukra ugyan is a csapatnak sikerül a „duplázás“(a Német bajnokság elnyerése 8 ponttal az Alemannia-Aachen előtt és a kupa elnyerése a Schalke ellen). Gerd Müler megint gólkirály lett. Az 1968/69-es Bundesliga szezon a Bayern győzelmével zárul. A csapat első alkalommal lett a Bundesliga bajnoka.

Ez időben megjelenik egy csapat, amely a Bayernt még hosszú ideig, mérgesíteni fogja, a Borussia Mönchengladbach. A "csikók" nyerik 1970-ben és 1971-ben a bajnokságot, mindkétszer a Bayern előtt. 1970-ben újra Gerd Müller lesz a bajnokság gólkirálya.

Kiemelkedő játékosok a "goldene Generation" idejéből

A Hetvenes Évek Dominanciája

1972-ben a csapat beköltözik az Olimpia stadionba és Udo Lattek lesz az edző. Ebben az évben a Bayern lesz a bajnok.

A pontok állása a bajnokság végén 55:13 (a győzelem csak két pontot ér), ez is azóta Bundesliga rekord. Valamint elnyerik a kupát is a Kölnt megverve a döntőben 2:1-re. Ebben az évben Franz Beckenbauer lesz az év legjobb játékosának járó díjjal, az Aranylabdával kitüntetve.

Gerd Müller is beállít egy rekordot: az 1971-72-es Bundesliga szezonban 40 találatig jutott, ami azóta is abszolút rekord. Sőt az 1972-es naptári évében egy 40 évig fennálló rekordot állított be amit 2012-ben döntöttek meg: január 1-től december 31-ig 84 gólt szerzett. Lattekkal még kétszer egymás után elnyerik a bajnokságot, valamint először 1974-ben a BEK-et nyerték meg.

„Katsche” Schwarzenbeck egy perccel a hosszabbítás vége előtt kiegyenlített, az Atletico Madrid ellen (1:1), így egy újabb mérkőzésre került sor Brüsszelben ahol a Bayern München 4:0 arányban nyert (gólok: 2 Uli Hoeneß, 2 Gerd Müller). A BEK-ben elért 8 góllal Gerd Müller lett a gólkirály. Otthon, Németországban zsinórban harmadjára lettek bajnokok, ismét Gerd Müller lett a gólkirály. Összességében 1972-74 között 3-szor voltak bajnokok, és 1974-76 között 3-szor nyerték el a BEK-et!

Közben a már említett Maieren, Beckenbaueren és Mülleren kívül Hans-Georg Schwarzenbeck, Paul Breitner és Uli Hoeneß személyében válogatottakat adott az NSZK Európa (1972) és világbajnok (1974) együttesébe. Ebben az évben megnyeri a német válogatott a világbajnokságot, mégpedig Münchenben 2:1 a döntőben a Hollandok ellen. A válogatottban hat Bayern játékos rúgta a bőrt: Maier, Beckenbauer, Schwarzenbeck, Breitner, Hoeneß, és Müller.

Az UEFA-szuperkupa politikai okok miatt maradt el, mert a Kelet-német Magdeburggal kellett volna megmérkőzzzenek ezért a trófeáért. Udo Lattek leköszönt, az új edző a német Dettmar Cramer lett. 1975-ben másodjára nyerik meg a BEK-et. A döntőben a Leeds United felett diadalmaskodik a Bayern, bár egy kis szerencse is szükségeltetett hozzá Párizsban.

Ebben az évben a hangsúlyt a BEK-re fektették, ami meg is látszott a bajnokságbeli helyezésükön: a 10. helyen zártak, ám BEK címvédőként a következő szezonban ismét indulhattak Európa legrangosabb labdarúgó sorozatában. A kupában sem értek el jelentős eredményt. Az UEFA-szuperkupába ismét kvalifikálták magukat, mivel megnyerték a BEK-et, ám most sem sikerült elhódítani azt. A Gyinamo Kijev oda-vissza verte a németeket, összesítésben 3-0-ra győztek a szovjetek.

1976-ban a BEK döntőben az AS Saint-Étienne ellen Glasgowban győztek a bajorok 1:0-ra Roth góljával. A Bayern mivel harmadjára nyerte meg a BEK-et, a két másolat után a szabályok értelmében megkapja az eredeti serleget. A döntőig legyőzték a luxemburgi Jeunesse Escht 8-1-es összesítéssel, a nyolcaddöntőben Malmö FF -t szoros párharcban, 2-1 összesítéssel. A negyeddöntőben az SL Benficát 0-0 után 5-1-re győzte le Bayern, majd az elődöntőben az előző szezon Németország bajnokaként értelemszerűen induló Borussia Mönchengladbachot kiejtő Real Madridon léptek tovább a döntőbe 3-1-es összesítéssel.

A bajnokságban az előző év utáni szégyenteljes szereplést követően magukat megemberelve a 3. helyezn zárt a Bayern. A győztes az előző évhez hasonlóan a Borussia Mönchengladbach lett, amely a '70-es évek legnagyobb riválisa a Bayern számára. A kupát nem tudták megnyerni. Ismét kudarcba fulladt az UEFA-szuperkupa megnyerésének terve, mivel az Anderlecht ellen sikerült elérniük egy 2-1-es győzelmet, de nem bizonyult elégségesnek. A visszavágót 4-1-re a belgák nyerték.

1976-ban indulnak a világkupán, és megnyerik azt a Cruzeiro ellen 2:0 arányban. Játékosai közül Beckenbauer (2-szer) és Müller is elnyeri az aranylabdát. Franz Beckenbauert 4 év elteltével életében másodjára választják meg az év legjobb labdarúgójának. A csapat szakvezetője Udo Lattek, majd Dettmar Cramer volt ekkoriban.

Változások és Új Csillagok a 80-as Években

Következnek a változások évei, trófeák nélkül. Franz Beckenbauer elmegy 1977-ben az USA-ba, a New York-i Cosmos csapatába. Egy év múlva Gerd Müller is elhagyja a csapatot, mégpedig a Fort Lauderdale Strikers-be.

1979-ben Uli Hoeneß, 27 évesen átveszi Beckenbauer tanácsadójától Robert Schwantól a menedzseri tisztséget. Lóránt Gyula edzőt Csernai Pál váltja le. Az elnök Neudecker megy, helyette Willi O. Hoffmann jön.

Jönnek jobb évek is Paul Breitner és a fiatal Rummenigge (közösen Breitniggel) irányításával, 1980 megnyeri a csapat, hat hosszú év után a bajnokságot. A szurkolók örömére, még a következő évben is.

1982-ben elnyerik megint a nemzeti kupát,azon a legendás mérkőzésen hol a Nürnberg már 2:0 arányban vezetett és a Bayern a végén 4:2 győzedelmeskedett. Dieter Hoeneß vérző fejjel, turbánnal játszott és még gólt is adott. A BEK döntőt az Aston Villa ellen elvesztették 0:1. Úgy szintén a német válogatott a világbajnoki döntőt is az olaszok ellen.

1983-ban visszajött Lattek, a Bayern megint megnyerte a nemzeti kupát a Mönchengladbach elleni döntőben. Rummenigge olyan hírnévre tesz szert, hogy még egy angol együttes is az ő szexi térdéről énekel. Nem csoda, ha 11 millió márkáért a milánói Inter csapatához szerződik. A Bayern időközben megvált csillagaitól, de új sztárok is feltűntek: Karl-Heinz Rummenigge pl. szintén 2 ízben lett aranylabdás, s tevékenyen közreműködött 2 VB-ezüst megszerzésében.

Egy év múlva Sören Lerbyvel és a fiatal Wiggerl Köglel megint bajnokok lesznek, mi több a következő évben megduplázzák, és 1987-ben még egyszer elnyerik a bajnokságot. A szurkolók nagy szomorúságára Bécsben elvesztik a BEK döntőt az FC Portó ellen. Összességében 1982-ben és 1987-ben is eljutottak a BEK-döntőbe de mind az Aston Villától, mind az FC Portótól vereséget szenvedtek.

1988-ban Jupp Heynckes lesz az edző azzal a feladattal, hogy Matthäus, Brehme, Eder, Hughes, Michael Rummenigge és Pfaff nélkül, egy új erős csapatot képezzen. Habár 1989 és 1990-ben megnyerik a bajnokságot de a nagy célt, egy nemzetközi kupát nyerni nem teljesítik. Megemlítendő viszont, hogy Németország 1990-ben megnyeri a világbajnokságot! Újabb világbajnokai 1990-ben: Stefan Reuter, Klaus Augenthaler, Jürgen Kohler, Hans Pflügler és Olaf Thon.

A 90-es Évek Fordulatai és az UEFA Kupa Győzelem

Az 1991/92. évi bajnokság után Heynckes-nek menni kellett, helyére Sören Lerby került, nem nagy sikerrel. Mikor már a kiesés fenyegette a csapatot jött Erich Ribbeck, Franz Beckenbauer és Karl-Heinz Rummenigge is felajánlotta segítségét, ők az elnökhelyettesi posztra kerültek. A 93/94-es bajnokságban a „császár” vette át a csapat vezetését, Ribbeck-től és mindjárt bajnokságot is nyertek!

Jött Giovanni Trapattoni,a játékosok és az újságírók kedvence, sajnos nem sok sikerrel. A 94/95-ös bajnokságban a hatodik helyen végeztek, a Bajnokok Ligájában pedig az elődöntőig jutottak el. A következő idényben (1995/96) viszont már nem állt meg a csapat az elődöntőben. Igaz, nem a Bajnokok Ligájában, hanem "csak" az UEFA-kupában indultak, az egyetlen jelentős európai kupasorozatban, melynek trófeája még hiányzott a Bayern vitrinjéből.

Trapattonit Otto Rehhagel váltotta, aki hozta magával egyik kedvencét, az osztrák Andy Herzogot. A Bundesligában botladozott a gárda, melynek következtében a Borussia Dortmund már az őszi záráskor is megelőzte a bajorokat. A tavasszal becsúszott két újabb vereséggel gyakorlatilag már elúszott a bajnoki cím lehetősége, minek következtében Rehhagelnek (az UEFA-kupa-döntő előtti napokban!) távoznia kellett. Helyét maga a Császár vette át.

Beckenbauerrel a kispadon a csapat a bajnokság utolsó négy mérkőzésén két győzelem mellett csak két döntetlen produkált, második helyen zárva az idényt a BVB mögött. A Bayern előtt egyetlen javítási lehetőség maradt: az UEFA-kupa döntője.

Az elődöntőben a németek otthon döntetlent (2-2) játszottak a Barcelona ellen. Az eredmény a spanyoloknak kedvezett, ám ez kevésnek bizonyult: a Camp Nou-ban kivívott győzelmével (1-2) a Bayern újfent bejutott egy európai kupa döntőjébe - kilenc éves várakozást követően. A fináléban az Intertotó-kupából induló Girondins Bordeaux (főleg a Barça után) nem tűnt veszélyes ellenfélnek. Akkoriban még keveset mondott a világnak Zidane, Lizarazu és Dugarry neve. Ráadásul utóbbi kettő a eltiltása miatt a döntő müncheni első felvonásán nem is játszhatott, így aztán nem meglepő, hogy a Bayern simán, 2-0-ra nyert. A visszavágó már csak formalitás volt: Bordeaux-ban is kettővel nyert a bajor gárda (1-3).

A Bayern 1976 után lett ismét nemzetközi kupagyőztes, s csatlakozott a Juventus, az Ajax és a Barcelona előkelő társaságához: Európában csak ez a négy klub tudta megnyerni a BEK-, a KEK- és az UEFA-kupa-sorozatot is. Klinsmann, a szezon hőse egyetlen idény alatt szerzett 15 góljával minden idők legeredményesebb gólszerzője lett a nemzetközi kupák történetében.

Újabb Trapattoni Korszak és a Századforduló Sikerrel

A következő szezonra (1996/97) visszatért Trapattoni. A klub leigazolta többek között Mario Baslert (Werder Bremen), Carsten Janckert (SK Rapid), s újra a Bayern tagja lett Sammy Kuffour (1. FC Nürnberg). A cél mindenki számára világos volt: a bajnoki cím elnyerése. A bajorok az utolsó előtti fordulóban, a VfB Stuttgart legyőzésével húzták be újabb aranyérmüket. Giovanni Trapattoni, a védekezés mestere méltó maradt korábbi önmagához: az Bayern a legkevesebb vereséget (3) begyűjtve és a legkevesebb gólt (34) kapva lett a Bundesliga bajnoka.

A Bayern csak ritkán tudott csúcsformában játszani, ami odáig vezetett, hogy Otto Rehhagel Kaiserslauternje megelőzte a táblázaton. Trapattoni ekkor, sajtótájékoztatón adta elő legendássá vált kirohanását, melyben a nyilvánosság előtt bírálta futballistáit. Trap nem maradt most sem trófea nélkül: a DFB-kupát az MSV Duisburg ellenében Mario Basler utolsó percben lőtt szabadrúgásával nyerték.

Őt Ottmar Hitzfeld váltotta fel. Már az első évben megnyerték a bajnokságot, a nemzeti kupa döntőjében és a Bajnokok Ligája döntőjében szerepeltek irányítása alatt. Fergetegesen kezdte a csapat az új évszázadot. A terveket tettek követték, ezt érzékelhette a Real Madrid mikor is nyolc nap leforgása alatt nyolc gólt kaptak a Bayerntől (BL-4:2 a Bernabeu-stadionban, 4:1 az Olimpia-stadionban). Az elmúlt 6 évben 5-ször a Bayern nyerte a Bundesliga küzdelemsorozatát.

tags: #bayern #munchen #futball #klubok #szinei

Népszerű bejegyzések:

• Millerne szerepe Gombos Ilona tolmácsolásában
• Hansen diadalútja a sérülésektől a BL-győzelmekig
• Utolsó másodperces gólok női kézilabda meccseken
• DVTK Jegesmedvék története
• A két óriás, Vardar és Veszprém BL párharcai