A Real Madrid Bajnokok Ligája-sikersorozatának titkai

A Real Madrid a Bajnokok Ligája sorozatban elért sikereivel szinte páratlan, és sokan azon töprengenek, mi lehet ennek az oka. Vajon csak a szerencse, vagy van valami mélyebb magyarázat a királyi gárda döbbenetes döntős teljesítményére?

Döntőt játszani a Real Madrid ellen olyan, mint büntetőpárbajt vívni a német válogatottal: eleve vesztes helyzetből indulsz. A spanyol gigász a tizenharmadik BEK/BL-trófeáját emelte a magasba szombat este, így már csaknem kétszer annyi győzelme van, mint a második legtöbbet nyerő klubnak, a Milannak (7). A sorozat a Real Madrid terepe, mindenki más csak vendég itt, és ha ebben kételkednénk, nézzük meg a legeredményesebb csapatok győzelmi mutatóját a finálékban: a Milan hét győzelme mellé négy vesztes döntőt is fel tud mutatni, a Bayern 5/5-re áll, a Liverpool 5/4-re, a Barca 5/3-ra, és persze ott van a Real Madrid tökéletes ellenpárja, a BL-döntők állandó pofozógépe, a Juventus (2/7). És akkor jöjjön a döbbenetes adat: a Real tizenhat döntőjéből csak hármat bukott el.

A madridiakat kizárólag korszakos csapatok tudták legyőzni a BEK-döntőben (azt nem is mondtuk, hogy mióta BL-nek hívják a sorozatot, 7/7-re állnak a finálékban): 1962-ben az Eusébio-féle, zsinórban három döntőt játszó Benfica, két évvel később Helenio Herrera Grande Intere, amely négy év alatt három finálét játszott, végül 1981-ben az a Liverpool, amely a Real elleni győzelmét körülölelő évtizedben ötször is eljutott a döntőig.

A szerencse szerepe a döntőkben

A Real Madrid nemcsak az égiek kegyeltje, erről korábban mi is szót ejtettünk már. A döntőig vezető úton számtalanszor kísérti őket a vakszerencse a játékvezetői ítéletek képében, ezt keserűen tapasztalta meg az utóbbi években több olyan klub is, ami azért nem számít nyeretlen kétévesnek a Bajnokok Ligájában.

Pedig a csoportkörben még nem tűnik ennyire félelmetes csapatnak a Madrid. Idén a Tottenham mögött végeztek a második helyen, tavaly a Borussia Dortmund előzte meg, és közben be-becsúsznak olyan eredmények, mint például a Wolfsburg otthonában elszenvedett 2-0-s vereség a 2016-os negyeddöntőben, a Spurs elleni 1-3 az idei csoportkörben, és a dortmundi 0-2 2014-ben. Ennek ellenére súlyos tény, hogy az elmúlt öt évben a Real Madrid egyetlen párharcot veszített el a BL-ben: a 2015-ös elődöntőben a Juventus győzte le őket. De maradjunk csak a döntőknél.

2014, Atlético Madrid

Nem is kell jobb szemléltető eszköz arra, hogy a Real Madrid kezét fogják az égiek a BL-döntőkben, mint a nagy sorozat első fináléja az Atlético Madrid ellen. Az egész úgy kezdődött, hogy az Atléti legeredményesebb csatára, Diego Costa már a 8. percben cserét kért (nem, ezúttal nem Ramos, csak a támadó korábbi sérülése újult ki). A Godín góljával előnybe kerülő Atléti végigrombolta a meccset, és amikor már biztos győztesnek látszott, érkezett Sergio Ramos, és a 93. percben befejelte Modric szögletét. A hosszabbításra nem sok nyitott kérdés maradt: a Real felkoncolta holtfáradt ellenfelét, és végül parádézva nyerte meg azt a döntőt, amit másodpercek híján elveszített.

2016, Atlético Madrid

A Juve elleni elődöntős kiesés miatt beiktatott egyéves szünet után újra az Atlético következett, és a Real Madridra újra rámosolygott a szerencse a döntőben. A rendes játékidő (1-1) három fontos eseménye közül mindjárt kettőben is! Először Sergio Ramos vezetőgóljánál, amikor a partjelző nem szúrta ki, hogy a védő lesről bólint a kapuba. Másodszor pedig akkor, amikor az Atléti - egyébként általában biztos lábú - csatára, Antoinne Griezman a lécre vágta a Pepe szabálytalanságáért megítélt büntetőt. A Real Madrid ellen büntetőket rúgni egy BL-döntőben nem egy életbiztosítás, és ez ekkor is kiderült: a hosszabbítást követő büntetőpárbajban az összes madridi lövő gólra váltotta a 11-esét. Így pedig nem lehet veszíteni.

2017, Juventus

Ha csak a végeredményt nézzük (4-1), a Real Madrid feltörölte a padlót a Juventusszal, de a madridiak győzelméhez jó néhány szerencsés tényezőre is szükség volt. Az első félidőt uraló Juventus egy megpattanó Ronaldo-lövéssel került hátrányba, amit ugyan kiegyenlített, de a szünetben - egyes hírek szerint pofozkodásba torkolló - veszekedés tört ki a torinóiak öltözőjében, aminek meg is lett a hatása a meccsre. A második félidőt már a Real irányította, de a vezetésükhöz egy olyan lövés kellett, ami ki tudja, hova ment volna, ha nem ér bele Sami Khedira. A veszett fejsze nyele után kapkodó Juventusból a hajrában kiállították Juan Cuadradót is egy olyan eset után, amikor Sergio Ramosnak kellett volna lapot kapnia, nem a kolumbiainak.

2018, Liverpool

Mind közül talán az idei finálé bizonyítja leginkább a tételünk jogosságát. A Liverpool tökéletes játékkal kezdte a meccset, nagyszerűen szigetelték el a Real támadóit, és folyamatos nyomás alatt tartották a madridiakat, akik nem is nagyon tudtak mit kezdeni az agresszív presszinggel. Ronaldóék az első félidőben egyszer sem találták el a Liverpool kapuját. Aztán - ki más, mint megint Sergio Ramos - megbillentette a mérleget: alattomos szabálytalanságába ugyan nem volt törvényszerű, hogy belesérül az ellenfél legjobbja, de ha egy esemény szerencsésen alakulhat a Real számára egy döntőben, akkor úgy is fog: Szalah kifordult vállal, zokogva hagyta el a pályát, miután a védő dobott rajta egy ippont. És ha ez nem lett volna elég, jött a Liverpoolt pokolba taszító kapusbaki, de olyan, amilyet még nem nagyon láttunk a BL-döntők történetében. Az, hogy Loris Karius erre még egy hasonlót rá tudott tenni, már csak hab volt a tortán, szüksége már nem igazán volt rá a Madridnak.

Korszakos csapat, vagy csak szerencse?

Az eredményeken nincs mit magyarázni, már-már Puskásék lőlapjához közelít a Real Madrid dominanciája a sorozatban, pedig abban kvázi konszenzus volt, hogy az 50-es évek eredményeit lehetetlen még csak megközelíteni is. Az elismert szakírók közül azonban sokan nincsenek meggyőződve arról, hogy ez a csapat valóban annyira jó lenne, mint az eredményei mutatják. Michael Cox például a lefújás után néhány perccel hangot is adott.

De nem csak Cox zsémbeskedett, több helyen elhangzott például, hogy évek óta nem volt ilyen gyenge a legjobb négy mezőnye: az angol bajnoki címhez hozzá sem szagoló Liverpool, a Juventustól a Serie A-ban majdnem 20 pontot kapó Roma, illetve a sérülésektől tizedelt Bayern München alkotta az elődöntőket a Real mellett. Ezek a tényezők azonban cseppet sem érdekelnek senkit Madridban, az évkönyvekben csak az lesz, hogy zsinórban nyolc elődöntő (négy győztes) és zsinórban három döntő (mind győztes) alapján a Real Madrid korszakos csapattá vált.

Ma este kiderül, hogy a Liverpool vagy a Real Madrid nyeri-e meg a 2021/22-es kiírás Bajnokok Ligáját. Mindkét csapat szerepelt már korábban BL-döntőkben, ám a spanyol csapat neve mellett több győzelem áll. A Liverpool és a Real Madrid együtt összesen már 25 BEK- és BL-döntőben szerepeltek már. A ma esti találkozóval együtt ez a szám már 27-re ugrik fel, és az is eldől, hogy 2022-ben ki lesz Európa királya. Kétszer találkoztak egymással BEK-, illetve BL-döntőben: az 1980/81-es szezonban a Pool nyert 1-0-ra a Parc des Princes stadionban, illetve 2018-ban, amikor a spanyolok nyertek 3-1-re Kijevben.

A Bajnokok Ligája döntőinek története

Táblázatunkban megtekintheti a Bajnokcsapatok Európa-kupája és a Bajnokok Ligája eddigi összes döntőjének helyszínét és végeredményét.

tags: #befutott #a #palyara #bl #dontoben

Népszerű bejegyzések:

• Magyarországi látogatás: Amerikai női kosárlabda
• Sportcímerek jelentősége és története
• Úszásfeladatok gyerekeknek
• Fedezze fel a felejthetetlen sportpillanatokat egy szurkoló szemével
• Részletes tudnivalók a nagytarcsai kispályás bajnokságról