A Béla nevű legendák nyomában: Katzirz és Várady Béla a magyar labdarúgásban
A magyar labdarúgás története során számos kiváló játékos viselte a Béla keresztnevet, akik közül ketten is mély nyomot hagytak a válogatottban és klubjaikban egyaránt: Katzirz Béla, a legendás kapus, és Várady Béla, a gólerős csatár. Mindketten korszakos egyéniségek voltak, akik pályafutásuk során jelentős sikereket értek el itthon és külföldön. Bár csupán 22-szer volt válogatott, Katzirz Béla a magyar labdarúgás korszakos kapusegyéniségei közé tartozik. Várady Béla, a hajdani ezüstcipős csatár pedig a magyar válogatottban is remekelt, 36 mérkőzésen 13 gólt szerzett.
Katzirz Béla: A kapus, aki középcsatárként is bizonyított
Katzirz Béla 1953. április 27-én született Budapesten. Hatéves korában költözött a családjával Pécsre. Két bátyja hatására kezdett futballozni, eleinte középpályásként, aztán védett, de időnként még játszott a mezőnyben. Sokan nem tudják, de mezőnyjátékosként is tehetséges volt. Középcsatárként majdnem sikerült két mérkőzésen két kiállítást összehoznia? Maradjunk annyiban: túlságosan lelkes volt. Amikor a Pécs még az NB II-ben szerepelt, a Dunai János-féle csapatban természetesen már kapus volt, de két mérkőzésen a mezőnyben is játszott. De miután már az első mérkőzésén piros lapot kapott, a másodikon pedig hamar összeszedett egy sárgát, amely után majdnem újra kiállították, a szakmai stábbal egyetértésben úgy határoztak: a csapatnak és neki is jobb, ha a kapuban marad. Egyébként már 13 évesen a háló elé állt. A klasszikus történet: megsérült az első számú kapusunk, beállt helyette, és mivel a debütáló mérkőzésén kivédett egy tizenegyest, el is dőlt a sorsa. Még arra is emlékszik, hogy a Komló volt az ellenfél.
Klubkarrier Pécsen és Lisszabonban
Katzirz Béla első klubja az Urán, illetve a névváltás után az Ércbányász volt, majd a városi nagy futballfúzió idején, 1973 első napjaiban átkerült a Pécsi Munkás Sport Clubhoz (PMSC). A PMSC kapusaként 1974. november 30-án debütált az NB I-ben, és 197 élvonalbeli mérkőzésen őrizte a hálót. Hosszú éveken át kirobbanthatatlan volt a hetvenes-nyolcvanas évek pécsi sikercsapatából, ahol olyan helyi legendákkal játszhatott együtt, mint Toma Árpád, Róth Antal, idősebb Dárdai Pál, Lutz Jakab, vagy éppen Mészáros Ferenc. 1978. augusztus 20-án ő védett a Népstadionban, a Ferencváros ellen elveszített Magyar Népköztársasági Kupa-döntőben. Az volt hazai pályafutásának legnagyobb klubsikere.
Az NB I-ben 1983-ban védett utoljára, majd a portugál Sporting Lisszabon csapatához szerződött. Ez akkoriban óriási szenzációnak számított, hiszen már az is nagy szó volt, ha egy magyar futballista az osztrák másodosztályba szerződik. 1983 nyarán Mészáros Ferenc utódaként a Sporting CP-hez igazolt, és három évet töltött Lisszabonban. Kötődésére jellemző, hogy Skype-címében még harminc évvel később is benne volt a Sporting neve. A Sportingban olyan remek játékosokkal játszhatott együtt, mint Paulo Futre, Rui Jordao vagy a kiváló vetélytársa, Vítor Damas. Emellett legendás edzőktől is tanulhatott, mint a cseh Jozef Venglos vagy a walesi John Toshack, aki nagyon kedvelte őt.
Válogatott szereplés és az 1982-es világbajnokság
Katzirz Béla 1973 végétől védett az utánpótlás-válogatottban. Az 1978-as világbajnokságot követő őszön, a szovjetek elleni, budapesti Eb-selejtezőn bekerült az A-válogatottba is, és 1981 nyaráig ő volt az első számú kapus. A válogatottal a legnagyobb siker az 1982-es világbajnokságon való szereplés volt. Bár az 1982-es vb előtt remekelt a válogatottban, ma már nem rágódik azon, miért nem jutott neki egyetlen perc sem a spanyolországi világbajnokságon. Nem játszó tartalék volt a spanyolországi világbajnokságon. Nagyon sokáig nem foglalkozott a dologgal, nyilván úgy volt vele, hogy Mészöly Kálmán így döntött, és ezt el kell fogadni. Örök vetélytársával, Mészáros Ferenccel nagyon jó, abszolút baráti volt a viszonya. Megtisztelő volt számára, hogy a vetélytársa lehetett.
A válogatott mérkőzései közül egy Spanyolország - Magyarország mérkőzésre emlékszik a legszívesebben. Nem csoda, hiszen a valenciai barátságos mérkőzést 3-0-ra nyertük meg a többek között Arconadával, Camachóval, Gordillóval és Juanitóval felálló spanyolok ellen. Senki nem számított még a pontszerzésre sem, pláne, hogy 3-0-ra győztek a következő évi világbajnokság házigazdája ellen.
Hungria 1982 Antes e Depois do Elenco | Magyarország Előtte és Utána | Hungary Before and After
Élet a labdarúgás után: dr. Katzirz Béla
Katzirz Béla még játékoskorában elvégezte a jogi egyetemet, ami szintén kuriózumnak számított akkoriban, talán még manapság is az. Azt érezte, hogy a futballból nem tud majd megélni, már csak azért sem, mert a kapusokat sosem tisztelték annyira. Belevágott, végigcsinálta, leszakvizsgázott, és ő volt a világ legboldogabb embere, amikor dr. Katzirz Béla lett. Évtizedeken keresztül praktizált ügyvédként. A labdarúgással kevés kapcsolata maradt, bár 1994-1995-ben a Pécsi MSC klubigazgatója volt. Az utóbbi években a Foci Segély Alapítvány munkáját segíti, kuratóriumi elnökként. Fia, Dávid kézilabdázó lett, kis híján százszor játszott a magyar válogatottban. Elég hamar kiderült, hogy nem biztos, hogy a labdarúgással kellene foglalkoznia.
Várady Béla: A gólkirály, aki ezüstcipős lett
Várady Béla 1953. április 12-én született a Borsod megyei Gömörszőlősön. 1970-ig a Putnoki Bányász, majd 1970-1971-ben az Ózdi Kohász játékosa volt. Tizennyolc évesen került a Vasashoz, amelyben rövid megszakítással 1985-ig játszott. A hetvenes években ő volt a piros-kékek első számú csatára, 338 bajnoki mérkőzésen 174 gólt rúgott. Legjobb idénye az 1976-1977-es volt, amelyben a Vasas története legutóbbi bajnoki címét szerezte meg. A balszélső megszerezte a gólkirályi címet, s egyúttal európai ezüstcipős is lett. A Vasas 100-45-ös gólkülönbséggel zárta az évet, mindössze három bajnokiján nem szerzett gólt. A Népsport osztályzatai alapján Müller Sándor és Várady Béla lett az Év játékosa - kuriózum, hogy hajszálpontosan egyforma eredménnyel. Várady Béla így is kétszeres MNK-győztes (1973, 1981), noha a második fináléban nem játszott, és tagja volt a KK-győztes együttesnek is.
1983 és 1985 között a francia Tours csapatában futballozott, majd visszatért Angyalföldre, de hamarosan a Váci Izzóhoz került. Pályafutása „levezető” részében az osztrák UFC Pama, illetve itthon, a harmadik vonalban a Magyar Kábel futballistája volt.
Válogatott sikerek és emlékezetes gólok
Várady Béla a válogatottban 1972-ben mutatkozott be, 36 mérkőzésen 13 gólt szerzett, utoljára 1982-ben ölthette fel a címeres mezt. A müncheni olimpia ezüstérmese volt. 1974-ben tagja volt az utánpótlás Eb-aranyat nyert magyar együttesnek. Kiutazott az 1978-as argentínai világbajnokságra, de ott sérülése miatt nem tudott pályára lépni.
Ha mégis fel kell idézni az emlékezetes góljai közül egyet, akkor a Népstadionban megnyert Fradi elleni 5-3-as Vasas győzelem során szerzett fantasztikus találatát választjuk. Várady a balösszekötő helyéről indult el, ahonnan eljutott a jobbösszekötőig, ahol tíz méterre a kaputól három lövő cselt mutatott be, először jobb lábáról a balra húzta vissza a labdát, ezután balról jobbra, aztán megint vissza és végül bal lábal lőtt a kapuba. Körülbelül másfél percig volt nála a labda.
Hungria 1982 Antes e Depois do Elenco | Magyarország Előtte és Utána | Hungary Before and After
Összefoglaló adatok
Katzirz Béla
- Születési idő: 1953. április 27.
- Poszt: Kapus
- NB I mérkőzések: 197
- NB I gólok: 0
- Válogatottság: 22 alkalommal
- Kiemelkedő klubok: Pécsi MSC, Sporting CP
- Világbajnoki részvétel: 1982 (nem lépett pályára)
Várady Béla
- Születési idő: 1953. április 12.
- Poszt: Baloldali csatár
- NB I mérkőzések: 338
- NB I gólok: 174
- Válogatottság: 36 alkalommal
- Kiemelkedő klub: Vasas
- Világbajnoki részvétel: 1978 (sérülés miatt nem játszott)
tags: #bela #valogatott #focicsapat
