A belga futball, a zene és az interjúk metszéspontja: Amikor a ritmus és a pálya összefonódik
A labdarúgás és a zene két olyan egyetemes nyelv, amely képes embereket összehozni, szenvedélyt és érzelmeket kiváltani. Gondoljunk csak a stadionokban felcsendülő szurkolói dalokra, vagy azokra a slágerekre, amelyek egy-egy nagy sportesemény himnuszaivá válnak. Cikkünkben a futball és a zene különleges találkozásait vizsgáljuk meg, interjúk és zenei világválogatottak mentén, különös tekintettel a belga futballhoz fűződő kapcsolatokra.
Most, hogy már tudjuk, kik játsszák a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokság döntőjét, jöjjön a mi döntőnk is, amit a focizó, fociügyben labdába rúgó pop- és világzenei zenészek világválogatottjai játszanak egymás ellen.
A zenei világválogatott: Sztárok a gyepen és a stúdióban
Az előbbi csapat szövetségi kapitánya Giorgio Moroder, az utóbbi válogatott szövetségi kapitánya Elza Soares. Az elektronikus diszkó óriási hatású feltalálója, Giorgio Moroder zenészek százaival dolgozott karrierje során, remekül összefogja a soknemzetiségű és sokféle hátterű válogatottat. Elza Soares és Garrincha kapcsolata a hatvanas évek nagy brazil celeb-botránya volt. Az énekesnő és a focista az 1962-es brazil világbajnoki cím éjszakáján találkoztak és egymásba szerettek. Garrinchának addigra tíz gyereke volt már, Elza pedig egyedülálló anya volt, mindketten sztárok voltak, így éveken át ezen csámcsogott a sajtó.
Íme néhány kiemelkedő játékos a zenei világválogatottból:
- Mick Jagger (jobbhátvéd): A Rolling Stones énekese ezer szálon kötődik a sportághoz, rendszeresen ott van az angol válogatott meccsein.
- Joel Bats (kapus): Az 1984-ben Európa-bajnok francia csapat kapusának köszönhetjük minden idők egyik legszórakoztatóbban kellemetlen foci/pop-videóját: a ’86-os vb előtt egy tévéstúdióban ad elő egy rettenetes szintis balladát.
- Rivers Cuomo (vezér): A Weezer ősgeek-szerű vezére gyerekkorában versenyszerűen focizott, csak azért kellett abbahagynia, mert az egyik lába 4,4 centivel hosszabb volt a másiknál.
- Phil Collins (játékos): Csapatunkban ilyen játékos P. Collins, aki a Genesis méltán elfeledett (1977-ben egy EP-re eldugva megjelent), Match Of The Day című számát írta és énekelte.
- Michael Jackson (rajongó): A pop királya 1999-ben megnézte a Fulham-pályán a Wigan elleni meccset. A Fulham tulajdonosa 2011-ben megtette a logikus lépést és szobrot állított az addigra elhunyt művésznek a stadionban.
- Jack White (középpálya tábornoka): A Seven Nation Army (White Stripes, 2003) az elmúlt húsz év legkomolyabb fejleménye a szurkolói dallamok világában.
- Ravi Shankar (szitáristen): Nagyon nehéz a megboldogult szitáristent futballozva elképzelni, mégis egyedül róla van stadion elnevezve ezen a listán. A Ravi Shankar stadion 15.000 férőhelyes létesítmény Jabalpurban.
- Roy Paci (jobbhátvéd): Háromszor is pályára lépett az olasz művészválogatottban.
- Michael Nyman (söprögető): A szigorú, szikár Nyman a tanáros söprögetőt testesíti meg. Behívása talán meglepetést kelthet, de csak azok számára, akik nem tudják, hogy Nymannak van olyan darabja, amelyben a zenekart két 4+1-es csapatra osztja, az egyik a Riff Athletic, a másik a Riff Rangers. A darab címe pedig After Extra Time, azaz Hosszabbítás után.
- Boban Markovics (trombita): Boban nem csak focista szeretett volna lenni, hanem egy darabig erre látszott is esély. Párhuzamosan haladt előre a fociban és trombitában, de trombitában tehetségesebbnek bizonyult.
- Chico Buarque (agy): Chico Buarque ennek a csapatnak az agya. A világzenében nincs még egy ember, aki úgy énekelne fociról, mint ő (O Futebol) és akinek lenne saját focicsapata (a Polytheama a tulajdona, játszott is benne - kispályán még ma, 72 évesen is rúgja).
- Sosztakovics (szurkoló): Sosztakovics korának ultrája volt, legendásan szenvedélyes szurkolója a Zenitnek, aki sporttárgyú tárcákat is írt, és dacára gyenge látásának, játékvezetői vizsgával is rendelkezett.
- Manu Chao (aprótermetű szélső): Ideálja Maradona.
- Jorge Ben (focista/zeneszerző): Két legnagyobb slágere közül kettő is a fociról szól. A Fio Maravilha egy konkrét gólnak állít emléket. A másik a Ponta de Lanca Africano, más néven Umbabarauma, amely általában szól a fociról.
- Bob Marley (énekes/focista): Turnémenedzsere a legendás jamaikai válogatott játékos, Allan Cole volt és sokat emlegetett idézet tőle, hogy „ha meg akarsz ismerni engem, játszanod kell a Wailers ellen.” Santos-szurkoló volt. Betegsége felfedezéséhez is egy futballsérülés vezetett.
A belga csapat vb-indulója: Stromae - Ta fête
A belga dance/rap/popszenzáció kissé paranoid slágere, a Ta fête lett két évvel ezelőtt a belga csapat vb-indulója. A tömeg és a táncosok igazán kifejezik azt, amit ilyenkor sokszor tapasztalhatunk: a tömeg erejét. Nem egyszer lehettünk szemtanúi, hogy a közönség buzdítása még többet képes kihozni a focistákból. Ez a dal pedig igazán olyan, ami fokozza azt a hangulatot, ami már amúgy a tetőfokon szokott lenni egy-egy stadionban. Zászlót lengetni meg annál inkább!
Georges Leekens a magyar futballról: Egy belga mester zenei analógiái
Hosszú interjút adott a Digi Sportnak Georges Leekens, aki a Digi Sportnak beszélt a válogatottról, a célokról és a háttérről. A belga válogatott sikereinek alapjait Leekens rakta le, hiszen nála lett válogatott a Chelsea egyik vezére, Eden Hazard, vagy éppen a Manchester United támadója, Romelu Lukaku. A szakember ezt is megemlítette karácsonyi interjújában.
„A játékosok olyanok, mintha a gyermekeim lennének. Néha szigorúnak kell velük lenni. Tanítani kell őket. Szeretni és törődni velük. Persze, aztán majd felnőnek - kezdte meglátásait a szövetségi kapitány. - Számomra lényeges, hogy mindenki fontosnak érezze magát. A kulcsjátékosok és azok is, akik nincsenek a kezdőben. Legyen szó a kapitányról vagy másról. Remélem, sikerül egy 25-30 fős olyan magot összeszedni, amelynek a tagjai versenyhelyzetet teremtenek egymás számára. Szeretnék kialakítani egy olyan csapatot, amelyben minden játékos tiszteli a másikat. A válogatott játékosa egyfajta nagykövet is kell, hogy legyen. Olyan ember, aki gondolkozik, tiszteli a játékvezetőt és önmagát. Belead mindent, és szenvedélyes. Kontrollált módon persze, mert nem szeretem a csatározásokat.”
Kiemelte, a kormány - főként Orbán Viktor miniszterelnök - rengeteget tesz a fociért idehaza. „A miniszterelnöknek is köszönhetően, ha Budapesten sétálsz, nem kell rettegned. Biztonságban vagy, ez pedig nagyon fontos. Ha egy játékos hazajön, akkor mindent meg kell tennie az országáért. Mindent ki kell adnia magából. Viszont kiemelte, fontos, hogy a játékosok őszinték legyenek a szurkolókkal, de míg ezt elérik, addig hosszú, és kemény munka vár a válogatottra. „Ha a szurkolók azt látják, hogy nagy akarattal futballozol, mutatsz némi tehetséget és intelligenciát, a csapat pedig egy célért küzd, akkor bármit megbocsátanak. Az eredményesség pedig csak kemény munkával érhető el. Hinni kell benne.”
Fejlődés és csapategység: Leekens filozófiája
Leekens szerint néhány labdarúgónak a fokozatosság, vagy épp a szinteken való visszalépés kell, hogy aztán dobbanthasson. Példaként Kevoin de Bruyne esetét hozta fel. „Ott van például Kevin De Bruyne. Elment a Chelsea-hez, de az a szint még túl magas volt neki a Genk után. Eligazolt a Brémába, majd onnan a Wolfsburgba, most pedig a Manchester City egyik legjobbja. Vagy ott van Eden Hazard. Franciaországban ő volt a legjobb. Azt mondtam neki, itt az ideje szintet lépni. Tőled többet várok. A tehetségek többet kell, hogy mutassanak! Megtette. Most ő az egyik legjobb Angliában, talán az egész világon. Megértette, hogy mit kell tennie. Felelősségteljesen döntött. De ez nem várható el mindenkitől - fogalmazott, majd a magyar együttesre vetítette le ezt a gondolatsort. - Nincs is mindig szükség klasszisokra. Csapat kell! Egy jó csapatra van szükségünk és stabilitásra. Nemcsak a védelemben, hanem mindenhol.”
Leekens szerint a magyar nép nem szenved hiányt tehetségből, és ezt leginkább a zene-szakmából hozott példával illusztrálta. „Csak keseregsz rajta és sírsz vagy erősebben jössz ki belőle? Légy férfi, és tegyél meg mindent! Itt, Magyarországon minden sportágnak fanatikus szurkolói vannak. Ott vannak az úszók és a csodás Duna Aréna vagy a magyar zenészek. Csodálatos zenészek vannak itt. Hozzájuk hasonlóan kellene nekünk is dolgozni, napi öt-hat órát, és akkor elérhetnénk a szintet, amire vágyunk. Zenekarként játszani. Nem egy vagy tizenegy jó zenész, hanem egy zenekar. Attól még nem mi lennénk a legjobb zenészek, de nagyon szép zenét játszanánk. Ezzel a muzsikával pedig elégedett lenne minden szurkoló. Ha a nemzeti csapatban játszol, akkor a fejeddel és a szíveddel kell játszanod! Ezt szeretném látni. Lehet rosszul játszani. Azt el tudom fogadni. Mindenkinek lehet rossz napja.”
Megvan az új szövetségi kapitány - sport
„Én utálom az egoistákat. Azokat szeretem, akik a csapatért játszanak. Ezért voltam mérges Eden Hazard-ra. Vállalta a felelősséget, és ő lett a kapitány. Normál esetben Kompany a csapatkapitány, de ő sérült volt. Hazard elvállalta, és minden felelősség az ő vállán volt, de még nem állt rá készen. Tizenkilenc-húsz éves volt még csak akkor. Most már huszonöt. Eltelt öt-hat év, most már elbírja. Lukaku is elment a Chelsea-be, ahol nem volt elég jó. Elment a West Bromwichhoz, majd az Evertonba. Na és ki volt az, aki néhány évvel később újra felfedezte? José Mourinho, és elvitte a Manchester Unitedbe. Látja, ez nem az edző vagy a rendszer kérdése. Tudnod kell, hogy miben vagy jó. Neked kell fejlődnöd.”
„Azt szeretem, ha a szív és az akarás is megvan. Lélekkel játszanak a játékosok. Nem csak a tehetség számít. Azt mondjuk, tehetséges. Nevetni szoktam, ha ezt hallom. Mit nevezünk tehetségnek? A személyiség, az intelligencia, a csapatért való küzdés is része, nem csak az számít, hogyan bánsz a labdával. A megoldást már azelőtt kell tudni, hogy a labda nálad van. Fontos, hogy ne csinálj hülyeséget! Tudd, hogy mire vagy képes és mire nem. A játékosok, akik nem szeretnének jönni, mert úgy érzik, nem tudnak áldozatot hozni a nemzeti csapatért, azoknak nem kell jönni. Maradjanak otthon! Ennyi. Mondd meg, hogy nem szeretnél jönni, és nem kell! A szurkolók felé neked kell elszámolnod, nem nekem. Úgy gondolom azonban, hogy együtt a válogatottat vissza tudjuk vinni a helyes útra, különben nem lennék itt.”
Jean-Marie Pfaff: A belga kapuslegenda magyar emlékei
Az év sportolója díjátadó gála egyik külföldi díszvendége volt a belga labdarúgás történetének legjobb kapusa, Jean-Marie Pfaff, akinek csupa kellemes emléke van a magyarokról. Tegyük hozzá, ez fordítva sajnos nincs így. „Igazi csapás édesapám korai halála volt. Az végképp próbára tette a családot. Alig múltam 12, amikor otthagyott bennünket. Akkoriban még jóformán azt sem tudtam, mi az a profi futball, ám amikor édesapám a halálos ágyán feküdt, megígértem neki, egyszer büszke lesz rám, híres futballista lesz belőlem. Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó, tartja a mondás, és a kis srác ennek szellemében élt és edzett. 18 évesen már felnőttmérkőzésen lépett pályára a Beverenben, a másodosztályban azonnal bajnoki címmel és feljutással debütált.”
„Elképesztő figura volt. Igazi úriember, aki a munkában nem ismert tréfát. Az 1982-es világbajnokság nekünk kellemetlen emlék, hiszen a magyar válogatott úgy esett ki, hogy a belga csapat a meccs hajrájában egyenlített ellenünk, ami nekik továbbjutást jelentett, nekünk pedig a hazautazást. Az elveszített elődöntő után odajött hozzám Diego Maradona, rám nézett, és szó nélkül nekem adta a mezét. Ott álltam a pályán, földbe gyökerezett lábbal, nem akartam elhinni, mi is történik velem. Talán akkor tudatosult bennem, valóban a csúcsra értem. A példám, úgy tűnik, inspiráló.”
Interjú a Bëlga együttessel: 15 év a magyar könnyűzenében
Ha az elmúlt három évtized meghatározó magyar zenekarait keressük, a Bëlga együttest biztosan megtaláljuk a szűk elitben. Hosszú interjút adtak a Bëlga három MC-jével, Bauxittal, Még5Lövéssel és Tokyoval az Egyre gondolunk című új lemezük apropóján. Szó esett a zenekar hatásáról és helyéről a magyar popban; a teljes hülyeségekről és a demokráciáról; Wittgensteinről és Zsoltiról, a békáról.
A Bëlga helye a popzenében és a szövegírás titkai
„Nem tudom, van-e ma popzene olyan értelemben, mint mondjuk Lionel Richie volt” - mondta Bauxit. „Az a klasszikus popzene, ami a kilencvenes évek végéig létezett, már nincs. Azok a zenekarok, akik megtöltik a Parkokat, játszhatnak rapet, rockot, mulatóst, bármit.” Tokyo hozzátette: „Régen viszont különbözött az, hogy milyen eszközzel csinálják a hiphopot vagy a rockot.” Még5lövés úgy látja, jobban szétszakadtak a generációk, mint régen. „A kívülállóság is egy hely, nem tagadása a többinek” - vélekedett Bauxit. „Műfajilag pedig mindenből van nálunk, amit mások is játszanak.”
Még5lövés szerint rengeteg zenésztől hallják, hogy ha valamilyen zenét beraknak a buszban, akkor az Bëlga szokott lenni. „Ugyanakkor én az első három lemezünk után sokkal több és nagyobb hatást gondoltam rólunk. Azt gondoltam, hogy ezeket a számokat kiadtuk, most már mindenkinek van rálátása arra, hogy nagyjából milyen hibákat lehet elkövetni a könnyűzenében. Így innentől kezdve már nem fognak a szövegírók ugyanolyan szövegeket írni, mint tíz-húsz-negyven éven át.” Tokyo azonban úgy véli: „Szerintem pont az a hatásunk, hogy most már mindenki szar szöveggel is ki mer állni. Fellazult, hogy ki zenélhet, ki állhat színpadra, ki képzelheti magát zenésznek: bárki.” Bauxit kiegészítette: „Ezt sokszor mondogatták nekünk: „Jó nektek, ti azt csináltok, amit akartok”. „Ti bármiről írhattok, nekünk nem szabad” - miért? Van szád, tollad meg gitárod.”
A Bëlga számokra jellemző a sajátos értelmezhetőség. „Mi az, ami nem könnyű ezekben a szövegekben?” - merült fel a kérdés. Bauxit válaszolta: „A Ne gyere a seggembe egyszerű volt, de mondjuk a Dzsin kumiszhoz utánajártam, hogy nyírfakéregből készült párlatot ittak, tanulmányoztam a nyelvemlékeket. A kertészes számhoz is rendesen meg kellett nézni a gombákat meg vegyszereket, hogy ha meghallja egy gazdaboltos, akkor hiteles legyen abban a világban. A Királyok a házban is nagyon kutatós volt.” Még5lövés is megerősítette: „Végigolvastam és kijegyzeteltem a palóc szótárat az elejétől a végéig, aztán ezt kellett leszűkíteni. A Philosopher’s Delight úgy néz ki, mintha nagyon egyszerűen lenne leírva pár sorban, de ahhoz is rengeteget kellett olvasni, hogy minden filozófustól pont az legyen benne, ami rá nagyon jellemző, és ezen kívül legyen benne valami, ami nekem nagyon fontos tőle.”
A "Biokert" klip és új tag a csapatban
Az Egyre gondolunk című, idén megjelent lemezről a zenekar a Biokert c. slágerhez készített egy abszurditásoktól és humortól sem mentes videót. Ennek kapcsán McMenemy Márk, a „legsikeresebb tévés kertész” és Pajor Kristóf operatőr, rendező is mesélt. McMenemy Márk elmondta, régre nyúlik vissza a jó viszony a Bëlgával, még a régi Radiocafé műsorvezetőjeként készített velük interjút, ami után összebarátkoztak. Kristóffal pedig mint operatőrrel évek óta együtt dolgozik a Green Team című kertészeti műsoruk kapcsán. Pajor Kristóf szerint a szám címe az, hogy Biokert és a szövege is a biokertészkedésről szól. „Tudtommal Marvin dobta be, hogy poén lenne, ha akkor már az egész klip olyan lenne, mint egy klasszikus kertészeti műsor.” A forgatás Szomoru Miki elképesztően szép kertjében, Pilisszentkereszten zajlott. „Nagyon vicces volt, mert csak úgy tudtuk megoldani a forgatást, hogy közben ott kertlátogatás is zajlott.” - mesélte Márk.
Kristóf, te már több klipet rendeztél, az egyik alkotásod, a Mayberian Sanskülotts Unreal című dalához készített videód például az év klipje lett az Indexen. „A rendezői szék olyan, mint egy vécé: ha egyszer megszoktad, nehéz másra ülni. Én közben sem szálltam ki igazán, csak más formákban voltam jelen: hörcsögként, kakapóként és axolotlként.” A Bëlga tagjaival való közös munka meglepően nyitott volt. „Ez nem egy egó alapú együttműködés volt, inkább közös bolyongás. Ők is tudták, mit nem akarnak, én meg próbáltam ráhangolódni arra, amit ők még nem tudtak.”
A zenekar felállása is változott: „Azt szögezzük le, hogy Titusz továbbra is a csapat tagja, nem lépett ki, nem vált meg tőle senki. A Bëlga négy- helyett öttagú lett.” - mondta Még5lövés. Az új tag szerepe egyelőre a koncertezés a srácokkal, a többit majd meglátjuk. Titusz továbbra is fontos, nem helyettesíthető. „Titusz nagyon ráérzett arra a kis játékosságra, amitől a Bëlga működik. Nem arról szól ez az egész, hogy mennyire hangzik trendin. Én sem azért vagyok, hogy javítsak a hangzáson.” - mondta az új tag.
„Szerintem igen. Tokyót ugyan csak most ismertem meg, de szerintem vele is elég hamar közös nevezőre jutottunk. Szóval megbeszéltük, hogy megyek, és mentem, és működött. Nem izgultam. Tizenöt éve színpadon vagyok. Ők még több éve. Összehoztuk a kettőt. És még élvezem is.” - tette hozzá az új dj. A klasszikus dj-zés és a koncertezés közötti különbséget is kifejtette: „Más. Nem tudnám összehasonlítani a kettőt. Egyik sem jobb a másiknál. Két külön műfaj. A klasszikus dj-zés egy mindig változó, hömpölygő massza, mindig az adott pillanatban dől el, hogy merre alakul/alakítod a bulit tovább, a koncerteken megvannak a fix pontok, amik működnek, és apróságok döntik el, hogy nagyon jó, über jó vagy akár überextra jó lesz a buli. Maradjunk annyiban, hogy mindkettőnek megvannak a szépségei.”
Lóci Játszik: Kávéházból a színpadra, filmzenén és focin át
„Civilben” esküvői zenész a Lóci Játszik frontembere, aki közreműködött a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című kultfilm zenéjének írásában is. Tavaly megjelent Hadd legyek arról híres című bemutatkozó lemeze után zenekarával már dolgozik is második albumán. Lóci muzsikus családból származik, édesapja újságíróként végzett, a vajdasági Magyar Szó főszerkesztője volt. „Sokáig három dolgot futtatott egyszerre: az újságírást, a zenélést és a focit. A foci esett ki először, de a zene sokáig megmaradt. A hetvenes években volt is rádiós slágerük, később feldolgozásokat játszottak. Sokat mesélt arról, hogy járták a vajdasági falvakat, és akár egy csarnokot is megtöltött a közönség. Amikor én megszülettem, éppen akkor is volt egy bandája.”
A kezdetek és a zenei inspirációk
Lóci kávéházban felkérésre zenélt akusztikus műsorával. „Az volt a célom, hogy szeressék a számaimat, és közben nevessék halálra magukat. Volt, amikor azt kértem a szórakozóhelyre bepréselődött ötven-száz embertől, hogy mutatkozzanak be a mellettük ülőnek, mert mégiscsak Lóci Játszik koncertre jöttek, és biztos barátok lesznek. Ehhez aztán poénból el lehetett játszani valami klasszikus szerelmes számot. Egyszerű dolgok ezek, nem én találtam ki őket, de működnek.”
Bölcsészként portugál nyelv és irodalom, illetve filmtörténet tanári szakokon végzett. „A brazil kultúra érdekel igazán, brazil filmből írtam a diplomamunkámat. A legnagyobb inspirációm is egy brazil együttes, a Los Hermanos, ami gyakorlatilag a brazil Kispál és a Borz. Egyébként imádtam tanítani, de most nem tanítok.” A Wedding Boys nevű party zenekarával feldolgozásokat játszik, és az esküvői zenélés jó iskola is egyben. „A legnagyobb bibliám persze a Beatles, abból eredeztethető az egész kortárs könnyűzene. A Beatles ismerete nélkül nem érted Madonnát sem.”
A VAN film zenéje és a szövegek üzenete
A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című film, amelynek a zenéjét együtt írta a rendezővel, Reisz Gáborral, hasonló életérzést közvetít, mint Szabó Benedek dalai. Lóci és Reisz Gábor együtt jártak az ELTE bölcsészkarára. „Látta, hogy csinálom ezt az egyszálgitáros dolgot, neki is voltak dalkezdeményei, és megkért, hogy foglalkozzam velük. Így derült ki, hogy jól értem azt a filmre alkalmazott zenei nyelvet, amit ő is beszél. Végül lakótársak is lettünk.”
Szeder-Szabó Krisztinával együtt éneklik a Szociálisan érzékeny dalt, amit az Irodalmi Jelen beválogatott a tíz legirodalmibb dalszövegű szám közé. „Örültem neki, sokat jelentett. Ahogy az is jól esett, amikor Hajós András megdicsérte a lemezemet.” A Szociálisan érzékeny dal a figyelésből született. „Látod, hogy mi a probléma a szüleitek generációjával, és látod, hogy miért szakítanak körülötted a párok. Nem azért, mert megcsalták egymást, az már csak az okozat.” Nemsokára elkészül az új Lóci Játszik-lemez, tavasszal pedig kijön egy számuk, aminek az lesz a címe, hogy Nem táncolsz jobban, mint én. „Egy klasszikus táncpárbajról szól, ami szerintem egy vicces szituáció. Vannak azok, akik tudják vagy érzik, hogyan kell menőnek lenni, én meg nagyon nem vagyok menő. Nekem viszont az a fontos, hogy mindenki jól érezze magát. Ilyesmiről szól a táncpárbaj.”
tags: #belga #foci #zene #interju
