A Salgótarjáni BTC Aranykorszaka: Bronzérem az NB I-ben és az UEFA-kupa Szereplés

Nógrád megyében a legsikeresebb labdarúgó-szakosztály a Salgótarjáni BTC. A fennállásának legjobb eredményét az 1971-1972-es bajnoki évadban érte el, amikor is az NB I.-ben a harmadik helyen végzett, majd az UEFA-kupában is indulhatott. Ennek éppen 50 esztendeje, vagyis 1972. július 9-én fejeződött be a bajnokság. Ekkor vált véglegessé az SBTC bronzérme, amit húsz játékos vívott ki. A kiemelkedő sikerre fél évszázad távlatából tekintünk vissza, sorra véve a bajnoki mérkőzéseket, egyéb érdekességeket, valamint a játékosok és a csapatot irányítók visszaemlékezéseit.

A Salgótarjáni BTC Története és Fejlődése

Százkét éves múlttal és kiemelkedő sikerekkel büszkélkedhet az egyesület. A munkások sportköre 1920. május 13-án alakult meg Salgótarjáni Torna Club (STC, innen a máig is használatos Stécé elnevezés) néven, és a klub címerében már ekkor ott volt a két, egymással keresztező kalapács. A klub két év múlva, 1922-ben elnyerte a helyi bányavállalat támogatását, ekkor született meg a legendás, máig is igen jól csengő SBTC elnevezés, amely akkor még a Salgótarjáni Bányatelepi Barátok Torna Club rövidítése volt. Az egyesület egyre nagyobb sikereket ért el az elkövetkező évtizedekben. Az első bányászklub volt, amely a legmagasabb vonalban szerepelhetett 1935-ben, amikor is alapító tagja volt a Nemzeti Bajnokság első osztályának. Ezután 1980-ig csak ritkán hiányzott az élvonalból. Salgótarjánban játszott többek között Szojka Ferenc, az Aranycsapat tagja, 28-szoros válogatott. A fekete-fehér színű együttes négyszer (ha beleszámítjuk az 1956. évi, félbeszakadt bajnokságot, akkor ötször) szerezte meg a vidék legjobbja címet. Továbbá négyszer jutott be a Magyar Kupa döntőjébe, de egyszer sem tudott nyerni.

A fennállásának legnagyobb sikerét az 1971-1972-es bajnoki évadban érte el Moór Ede vezetőedző és Szabó Géza edző irányításával, amikor is az NB I.-ben a harmadik helyen végzett, majd az UEFA-kupában is indulhatott. Az SBTC fennállása óta több névváltozáson ment keresztül. 1977. december 16-a és 1984 nyara között ismét Salgótarjáni Torna Club néven működött, ekkor összevontak hét salgótarjáni sportegyesületet, mely ez időben STC néven szerepelt, míg a csapat színe piros-fekete lett. 1984 nyarán megszűnt a fúzió, és ismét saját nevükön szerepeltek az egyesületek, így a Salgótarjáni Bányász Torna Club is, de ez nem tartott sokáig. A Nógrádi Szénbányák vállalatot 1988-tól kezdték felszámolni, mely után a klub a Salgótarjáni Barátság Torna Club nevet vette fel. A két kis kalapács kikerült a címerből, de minden maradt a régiben. Azonban már csak a régi címer, a fekete-fehér szín és a rövidítés emlékeztet a régi sikerekre.

A csapat időközben kiesett az NB II.-be, majd megjárták az NB III.-at is. Még 1995 és 1999-ben újra közel voltak az első osztályhoz, de végül is nem sikerült a feljutás, sőt az utóbbi esetben anyagiak miatt még a másodosztálytól is visszaléptek. A gárda az NB III. Mátra csoportjában az 1999-2000-es bajnoki évadban a 11. helyen végzett, így kiesett, ám a visszalépések miatt indulhatott volna NB-s bajnokságban. Azonban ezt a klub anyagi gondok végett nem tudta vállalni, így története során először a megyei I. osztályba kezdte el a 2000-2001-es bajnokságot. Az egyesület 2001. február 21-én újjáalakult, és Salgótarjáni Barátok Torna Club, vagyis továbbra is SBTC néven működik. Azóta többször voltak a Nemzeti Bajnokság harmadik vonalában. A 2021-2022-es szezonban kiestek az NB III. Keleti csoportjából, így az elkövetkező pontvadászatban a megyei I. osztályban szerepelnek.

Jelentős évnek számít 1920, mivel ebben az esztendőben jöttek létre azok a sportszerveződések, amelyek hosszú éveken át sikeresen szerepeltek a nemzeti, a kerületi és a megyei bajnokságokban. Az ismert salgótarjáni Kohász SE csapatát 1901-ben alapították salgótarjáni Sport Egyesület néven, majd az első hivatalos mérkőzésüket 1902. augusztus 10-én játszották a Budapesti Torna Club csapatával a Fasori pályán. A szakosztályra az igazi csapást az 1977-es esztendő jelentette, amikor ideiglenesen megszűnt az egyesület az SBTC csapatával. A Baglyasalja SE 1921-ben alakult meg Martinyi Károly kezdeményezésére. A harmincas-negyvenes években az Északi Kerület bajnokságaiban találkozhatunk a nevével. Az egyesített Kőszénbánya és iparvállalat központja Baglyasalján volt és a vállalat megfelelő módon gondoskodott is a csapatról. 1950-ben a kis bányászközséget Salgótarjánhoz csatolták, amely ebben az időben dinamikusan fejlődő település volt. 1957-ben a Baglyasalja fennállása legnagyobb sikerét érte el, amikor az NB II-be jutott egy évre. A környék bányászatának a visszaesése a csapat szereplésére is kihatott, ennek következményeként egy jó időre a megyei bajnokság első osztályából is kiestek. Zagyvarónán is 1920-ban alakult meg az egyesület, ahol 1969-ben új támogatók bevonásával létrehozták az Ötvözet Munkás Testedző Egyesület (az ÖMTE-t), amely huszonkét éven át volt a városrész reprezentált csapata. A rendszerváltást követően a bázisvállalatot (az Ötvözetgyárat) 1992-ben szanálták.

Az 1971-1972-es Bajnoki Évad: A Bronzérem Kivívása

A Siker Titka: Edzői Filozófia és Csapatmunka

A siker titka több évre vezethető vissza - eleveníti fel a múltat Szabó Géza, aki pályáját 1963-ban kezdte el a Salgótarjáni Sportiskolában, majd 1970 tavaszától volt az SBTC pályaedzője. A fekete-fehér egyesület akkori vezetői, játékosmegfigyelői jó szemmel, szakértelemmel választották ki a fiatal tehetségeket, akik szívesen jöttek Salgótarjánba, hiszen akkor a Nógrádi Szénbányák révén biztos bázis állt a csapat mögött. A keret nagy része már 1968-tól, Marosvári Béla edzősége idején együtt volt. Moór Ede vezetőedző 1970 nyarán vette át a csapatot, melyet erőnlétileg és játékstílus tekintetében új pályára sikerült állítani. A gárdánál akkor az NB I.-ben nem divatos, igen kemény fizikai terhelést vezettek be. Ennek eredményeként az 1970-1971-es bajnoki évadban a hetedik, aztán egy év múlva a harmadik helyen végeztek. A fiúk több évig együtt játszottak, átlagon felüli speciális állóképességgel rendelkeztek. A csapatszerkezetben nem sokat kellett változtatni. Volt két kitűnő kapus, aztán magabiztos, jól fejelő, fegyelmezett védősor, országosan is híres középpályás játék, amely látványos fazont adott a csapatnak. Továbbá volt a gárdának két remek szélsője, és két jól fejelő, gólérzékeny középcsatára. Fegyelmezetten játszottak, kevés volt a kiállítás, a cserejátékosok is egyenlő értékűek voltak a kezdőkkel. Nagyon jól bírták a kemény munkát. A fiúk barátok voltak a pályán, és azon kívül is, elhivatottság és a labdarúgás szeretete jellemezte őket. A csapat szimbólum volt a városban, a megyében, teljesítményükkel országos elismerést váltottak ki. A rangos UEFA-kupa-szerepléssel pedig Európában is ismertté tették Salgótarján nevét.

A Játékoskeret és Teljesítmények

Összesen 20 játékos lépett pályára a bajnokságban, közülük öten mind a harminc találkozón szerepeltek, de cserék miatt csak Kmetty és Répás játszotta végig a 2700 percet. A legkevesebb időt Loch töltötte a pályán, egyszer játszott csereként.

A Népsport osztályzata alapján Szalay Miklós 6.73-as átlaggal a ferencvárosi Szűcs Lajossal holtversenyben a harmadik lett az összetett rangsorban (kettőjüket két kapus, a pécsi Rapp és a komlói Buús előzte meg). Szalay a jobb oldali középpályások között első lett, bekerült az év A válogatottjába, míg Kovács I. a B-be.

Az SBTC vezetősége 1971-1972-ben a következő tagokból állt: Végvári József sportköri elnök, Ferencz Gyula, a labdarúgó-szakosztály elnöke, Szopóczi Ferenc szakosztályvezető, Moór Ede edző, Szabó Géza pályaedző, Oláh Dezső intéző.

A Bajnoki Mérkőzések Részletei (1-15. Forduló)

• 1. forduló (1971. augusztus 8.) SBTC-Videoton 2-1 (2-0)

  Salgótarján, 5000 néző. Vezette: Marton (Fehér II., Dér). SBTC: Magyar - Gecse, Kmetty, Varga, Vertig - Szalay, Répás, Básti - Horváth, Kajdy, Szoó (Toldi, 79.). Edző: Moór Ede. Videoton: Szabó I. - Posch, Kácsor, Kovács, Mester - Nagy, Karsai, Burka - Wollek, Szalmásy, Tieber (Hartyáni, a szünetben). Edző: dr. Kalocsay Géza. Gl.: Szoó (4.), Básti (38.), ill. Wollek (60.).

• 2. forduló (augusztus 15.) Bp. Honvéd-SBTC 1-1 (1-0)

  Kispest, 6000 néző. Vezette: Palotai (Sabátz, Teuschler). Bp. Honvéd: Bicskei - Kelemen, Dudás, Szűcs, Molnár - Tóth (Már, 80.), Komora (Pál, 63.) - Pusztai, Kocsis, Pintér, Karakas. Edző: Mészáros József. SBTC: Magyar - Kmetty - Gecse, Sáfrány, Varga, Vertig - Szalay, Répás, Básti - Kajdy, Horváth (Kovács I., 81.). Edző: Moór Ede. Gl.: Szűcs (2.), ill. Básti (60.). A Stécé újoncai: Sáfrány, Kovács I.

• 3. forduló (augusztus 21.) SBTC-Tatabánya 3-2 (1-1)

  Salgótarján, 8000 néző. Vezette: Szkokán (Maczkó, Kristóf). SBTC: Magyar - Gecse, Kmetty, Varga, Vertig - Szalay, Répás, Básti - Horváth (Kovács I., a szünetben), Kajdy, Jeck (Sáfrány, 76.). Edző: Moór Ede. Tatabánya: Rothermel - Fenyvesi, Kovács I., Laczkó (Nagy, 65.), Horváth L. - Lódi, Horváth F. - Szabó, Takács, Kőműves, Tóth K. Edző: dr. Lakat Károly. Gl.: Básti (11-esből, a 33.), Kovács I. (47.), Básti (11-esből, a 66.), ill. Tóth K. (39.), Takács (84.).

• 4. forduló (szeptember 5.) SBTC-Rába ETO 0-2 (0-1)

  Salgótarján, 8000 néző. Vezette: Vízhányó (Egervári, Czirják). SBTC: Magyar - Gecse, Kmetty, Varga, Vertig (Baranyai, szünetben) - Szalay, Répás, Básti (Kovács I., a szünetben) - Horváth, Kajdy, Jeck. Edző: Moór Ede. Rába ETO: Földes - Orbán - Keglovich, Kiss, Izsáki - Pozsgai, Horváth B., Horváth L. - Stolcz (Nagy, 63.), Somogyi, Korsós. Edző: Dombos Ágoston. Gl.: Stolcz (20.), Somogyi (80.).

• 5. forduló (szeptember 12.) Pécsi Dózsa-SBTC 0-0

  Pécs, 4000 néző. Vezette: Bircsák (Petri, Déri). Pécsi Dózsa: Rapp - Hernádi, Solymosi, Tóth II., Kincses I. - Konrád I., Kocsis, Zombori - Rónai (Köves, 52.), Máté, Daka. Edző: Preiner Kálmán. SBTC: Magyar - Gecse, Kmetty, Varga, Vertig - Szalay, Répás, Básti - Horváth, Kajdy (Kovács I., 74.), Jeck. Edző: Moór Ede.

• 6. forduló (szeptember 19.) Egyetértés-SBTC 2-1 (0-1)

  Soroksár, 4000 néző. Vezette: Wottava (Hámori, Nagy B.). Egyetértés: Varga - Józsa - Galambos, Nell, Siklósi, Sóvári - Halápi, Weimper - Karába, Szuromi, Katona. Edző: Szűcs Gyula. SBTC: Magyar - Kmetty - Gecse, Varga, Horváth, Vertig - Szalay, Répás, Básti - Kajdy, Jeck. Edző: Moór Ede. Gl.: Szuromi (55.), Szuromi (11-esből, a 80.), ill. Horváth (25.).

• 7. forduló (október 12.) Diósgyőri VTK-SBTC 1-1 (0-0)

  Diósgyőr, 8000 néző. Vezette: Marton (Pusztai, Soós J.). Diósgyőri VTK: Veréb (Szabó, 32.) - Oláh, Salamon, Hajas, Kolláth - Földesi, Sikora - Udvarev, Horváth, Gass, Vass. Edző: Mathesz Imre. SBTC: Magyar - Sáfrány, Kmetty, Varga, Vertig - Szalay, Répás, Básti - Horváth, Kajdy (Kovács I., 66.), Jeck. Edző: Moór Ede. Gl.: Vass (66.), ill. Kmetty (86.).

• 8. forduló (október 16.) SBTC-Újpesti Dózsa 2-2 (1-1)

  Salgótarján, 5000 néző. Vezette: Katona (Hévizi, Nagy). SBTC: Magyar - Kmetty - Sáfrány, Varga, Horváth, Vertig - Szalay, Répás, Básti - Kajdy (Kovács I., 81.), Jeck. Edző: Moór Ede. Újpesti Dózsa: Szentmihályi - Noskó, Mauer, Horváth, Juhász P. - Dunai III., Zámbó - Fazekas, Bene, Dunai II., Tóth A. (Nagy L., 54.). Edző: Kovács Imre. Gl.: Répás (27.), Kovács I. (83.), ill. Fazekas (13.), Bene (85.).

• 9. forduló (október 31.) Haladás VSE-SBTC 1-1 (1-1)

  Szombathely, 6000 néző. Vezette: Csernefalvy (Nagy, Soós J.). Szombathely: Szarka - Németh L., Szántai, Pék, Balogh - Bokor, Kulcsár F. - Bíró, Farkas, Király (Németh J., 73.), Iszak. Edző: Fehérvári Alfréd. SBTC: Magyar - Sáfrány, Kmetty, Horváth, Vertig - Szalay, Varga, Répás - Kajdy, Básti, Jeck (Kovács I., 75.). Edző: Moór Ede. Gl.: Pék (13.), ill. Jeck (30.).

• 10. forduló (november 7.) SBTC-Eger 3-0 (0-0)

  Salgótarján, 5000 néző. Vezette: Vadas G. (Müncz, Czirják). SBTC: Magyar - Sáfrány, Kmetty, Varga, Vertig - Szalay, Répás, Básti (Barta, 85.) - Horváth, Kajdy (Szoó, 39.), Jeck. Edző: Moór Ede. Eger: Deésy - Kárpáti - Mészáros, Berán, Czeczeli - Simon, Szűcs (Vigh, 56.), Kovács F. - Tóth M., Bánkúti, Tóth T. Edző: Kovács Ferenc. Gl.: Horváth (48.), Szoó (64.), Vertig (70.).

• 11. forduló (november 17.) MTK-SBTC 0-2 (0-0)

  Hungária körút, 1500 néző. Vezette: Szilvássy (Szlávik, Nagy B.). MTK: Hajdu - Kanász (Borsó, 65.) - Török, Strasszer, Csetényi - Csorna (Oláh, 75.), Kovács - Oborzil, Mezei, Becsei, Kunszt. Edző: Palicskó Tibor. SBTC: Magyar - Kmetty - Gecse, Sáfrány (Szoó, a szünetben), Varga, Vertig - Szalay, Répás, Básti - Horváth, Jeck. Edző: Moór Ede. Gl.: Jeck (50.), Szalay (72.).

• 12. forduló (november 21.) SBTC-Komló 5-1 (1-1)

  Salgótarján, 5000 néző. Vezette: Bana (Hévizi, Tófalvy). SBTC: Magyar - Gecse, Kmetty, Vertig - Szalay, Répás, Varga, Básti - Szoó (Barta, 77.), Horváth, Jeck (Kovács I., 70.). Edző: Moór Ede. Komló: Buús - Lazaridisz (Kótai, 77.), Kovács, Makray, Csordás - Horvát, Solymosi, Orsós - Bordács (Peres, 70.), Egri, Bencsik. Edző: Lantos Mihály. Gl.: Varga (36.), Szoó (49.), Jeck (51.), Básti (11-esből, a 64.), Kovács I. (87.), ill. Bencsik (42.).

• 13. forduló (november 28.) Vasas-SBTC 0-1 (0-1)

  Fáy utca, 5000 néző. Vezette: Emsberger (Egervári, Almási). Vasas: Mészáros - Váradi O., Fábián, Vidáts, Ihász - Török, Lakinger (Komjáti, 70.), Kovács - Pupos, Farkas, Váradi B. (Antal I., 75.). Edző: Mahos Ferenc. SBTC: Magyar - Gecse, Kmetty, Varga, Vertig - Szalay, Répás, Básti - Szoó (Kovács I., 65.), Horváth (Miklós, 79.), Jeck. Edző: Moór Ede. Gl.: Horváth (44.). A Stécé újonca: Miklós.

• 14. forduló (december 1.) SBTC-Ferencváros 1-1 (0-0)

  Salgótarján, 12000 néző. Vezette: Petri (Szkokán, Marton). SBTC: Magyar - Kmetty - Gecse, Horváth, Varga, Vertig - Szalay, Répás, Básti - Kajdy (Barta, 63.), Jeck. Edző: Moór Ede. Ferencváros: Géczi - Novák, Bálint, Vépi, Meagyesi - Juhász I., Kű - Szőke I., Branikovits, Albert, Mucha. Edző: Csanádi Ferenc. Gl.: Juhász (öngól, 26.), ill. Szőke (11-esből, 55.).

• 15. forduló (december 5.) SBTC-Csepel 3-2 (1-1)

  Salgótarján, 6000 néző. Vezette: Vincze dr. (Fehér II., Borzási). SBTC: Magyar - Gecse, Kmetty, Varga, Vertig - Szalay, Horváth, Répás - Barta, Básti, Jeck. Edző: Moór Ede. Csepel: Fatér - Pető, Molnár, Kandi, Hunyadi - Vellai, Gulyás - Varga, Losonczi, Takács (Bartos, 77.), Csordás. Edző: Keszthelyi Mihály. Gl.: Barta (21.), Barta (69.), Horváth (82.), ill. Losonczi (44.), Csordás (86.). Kiállítva: Varga (67.), Répás (70.), ill. Losonczi (70.).

Cserháti József, a Legendás Kapus Emlékei

A Salgótarjánban, Baglyasalján élő Cserháti József, az egykori kiváló kapus ma ünnepli a nyolcvanadik születésnapját. Culi, ahogy annak idején becézték, 1958-ban mutatkozott be az SBTC felnőttcsapatában, ahol 1967-ig szerepelt. Pályafutása során több alkalommal is magára húzhatta a címeres mezt az utánpótlás- és a B válogatottban. Az aktív játék befejezése után sem szakadt el a labdarúgástól, az SBTC szakosztályvezetője volt több alkalommal is, majd később a baglyasaljai csapattal az NB III.-ig jutott.

Korai Évek és Az SBTC-hez Kerülés

Cserháti József így emlékszik vissza pályafutása kezdetére: „Hatéves voltam, amikor a család Rónabányáról Baglyasaljára költözött. Aztán később, 1954-ben pedagógus édesapám javaslatára elmentem a baglyasi ificsapat edzésére. Az edzőm a jobbszélső posztjára állított, de egy egyeneset sem tudtam rúgni a labdába. Ennek ellenére édesapám továbbra is arra biztatott, hogy tartsak ki a foci mellett. Megfogadtam a tanácsát, és továbbra is eljártam a foglalkozásokra, végül megtalálták a nekem való posztot. Géczy Pál és Ménich István edzősége mellett a gárda 1957-ben feljutott az NB II.-be.”

Az SBTC-hez való kerüléséről is mesélt: „1957 nyarán Kálmán Lajos, az SBTC elnöke átigazolási céllal megkeresett. Egy kérésem volt - mivel az 1956-os események miatt eltiltottak az ország valamennyi felsőoktatási intézményétől -, intézzék el, hogy mégis egyetemi felvételt nyerhessek. Megígérték, de ez csak váratott magára. Ekkor döntöttem: a B válogatott svédországi túrája (1959. július) után a fővárosba érve nem a salgótarjáni, hanem a szegedi vonatra szálltam fel. A Tisza-parti városban azonnal elintézték az egyetemi felvételemet, persze azzal a kikötéssel, hogy védek a szegedi csapatban. Itthon azonban működésbe lépett a hivatali gépezet. Pothornik József vezérigazgató azt mondta, hogy a rokonaimat elküldi a bányától, ha nem jövök haza. Szülői nyomásra három hét szegedi kitérő után visszatértem Salgótarjánba. Az elsődleges célom továbbra is a diploma megszerzése volt, de az SBTC-nél két évet is „lehúztam”, amíg felvettek a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem levelező tagozatára, ahol 1967-ben sikerült megszereznem a bányamérnöki diplomát.” Időközben védtem az SBTC kapuját, amikor Oláh Géza 1959-ben visszavonult, ő lett az első számú kapus. Többször védett a B és utánpótlás-válogatottban. Bekerült az 1960-as római olimpiára készülő keretbe, de egy sérülés miatt nem tarthatott a csapattal. 1960. május 1-jén a Kohász-stadionban, az Újpesti Dózsa ellen több mint tízezer néző előtt lejátszott mérkőzésen, a Stécé kapusa remekül védett, de az eredmény 0:1 lett. Ezen a mérkőzésen szemben Menczel Iván, jobbra Jancsik Mihály játszott.

Emlékezetes Mérkőzések és Csapattársak

„Nagyon jók voltak a csapattársaim” - mondta Cserháti. „A fekete-fehér gárdában nagyon jó társakkal szerepeltem együtt. Szojka Ferenc, Dávid Róbert, Sándor Gyula, Vasas Mihály, Csáki Béla, Taliga Ferenc, Agócs Lajos, Ferencz Gyula és a többiek, szinte egymás gondolatát is ismertük, de nemcsak a pályán, hanem a civil életben is jól megértettük egymást. Az élvonalbeli pályafutásomat 1958. november 8-án, a Vasas ellen vívott itthoni, 1:1-es döntetlent hozó mérkőzésen a Cserháti - Sándor Gy., Jancsik, Oláh II - Szojka, Dávid - Bablena, Vasas, Csáki, Bodon, Taliga összetételű csapatban kezdtem, és 1967. május 17-én, szintén a Vasas elleni hazai találkozón, a Cserháti - Kmetty, Ferencz, Vertig - Bánkuti, Toldi - Kriskó, Németh M., Szalay, Taliga, Jeck összeállítású együttessel fejeztem be, ám ekkor félidei vezetésünk után sajnos 4:2-re veszítettünk. Taligával együtt hírmondók voltunk a kilenc évvel azelőtti gárdából.”

„A sok közül kiemelnék még egy emlékezetes mérkőzést. 1961. május 10-én, a Kohász-stadionban, 10.000 néző előtt a Cserháti - Bablena, Jancsik, Oláh II - Szojka, Salgó - Krajcsi, Vasas, Bodon, Menczel, Taliga csapattal 2:1-re nyertünk a későbbi második Újpesti Dózsa ellen, míg mi a vidék legjobbja lettünk a kivívott ötödik hellyel.”

Sikerek, Rekordok és Kiemelkedő Ellenfelek

„Valóban nagyon sok kellemes élményem volt. A lelkes közönség Salgótarjánban is gyakran megtöltötte a nézőteret, itthon is sokszor 10.000 néző előtt játszottunk, és egy-egy mérkőzés népünnepélynek számított. Legkedvesebb edzőim Titkos Pál és Grosics Gyula voltak. Szívesen emlékszem arra az 1961. augusztusi mérkőzésre, amikor Csepelen 4:0-ra nyertünk, pedig csak négyszer mentünk át a hazaiak térfelére. Nyolcvanöt percen át a saját tizenhatosunkon folyt a játék, de minden labda „belém akadt”. Büszke vagyok arra, hogy 1961. július 30-tól 1965. augusztus 29-ig 114 bajnoki mérkőzésen védtem megszakítás nélkül. Időközben remek sorozatot éltem át 1964-ben, az NB I. B-ben 810 percig nem kaptam gólt, és bajnokok is lettünk. Pályafutásom alatt olyan kiválóságok ellen játszottam, mint pl. az Aranycsapatból Grosics, Buzánszky, Lantos, Bozsik, az aranylabdás Albert, a későbbi szövetségi kapitány Mészöly és sorolhatnám tovább a többi kiválóságot. Szojka Ferivel 151 alkalommal küzdöttünk a pályán az SBTC sikereiért.”

„A legemlékezetesebb mérkőzésem 1959. május 1-én Berlinben a Walter Ulbricht-stadionban volt, amikor az utánpótlás-válogatottban először magamra húzhattam a címeres mezt, s nyertünk 2:0-ra az NDK ellen. Nem szégyellem, könnybe lábadt a szemem, amikor a Himnuszt hallgattuk a mérkőzés előtt 50.000 néző tombolása közben. Bejártam a fél világot, Nyugat- és Kelet-Európát, Egyiptomot, Algériát és Szibériát. Sok barátot és ismerőst szereztem. A sportnak tulajdoníthatom az akaraterőmet is. A labdarúgástól pályafutásom befejezése után sem szakadtam el, az SBTC szakosztályvezetője voltam több alkalommal is.” Egy másik kapussorsra is emlékszik: „1962. november 26.: Ferencváros-SBTC 2:0. Az Üllői úti mérkőzésen Dalnoki jó 16 méterről kapura rúgott, s a vetődő Cserhátiról a labda pontosan Albert elé pattant, aki négy lépésről könnyedén lőtt a hálóba.”

Pályafutása a Pályán Kívül

A labdarúgó-pályafutásán kívüli életről is szólt Cserháti József: „A Nógrádi Szénbányáknál 1957-től dolgoztam. A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen 1967-ben bányamérnöki diplomát, majd 1972-ben a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen tervmatematikus oklevelet kaptam. 2017-ben pedig átvettem a miskolci egyetemen az aranydiplomát. A bányánál hosszú évekig osztályvezető voltam, majd termelési főmérnökként fejeztem be a munkát 1990-ben. Büszke vagyok arra, hogy a szénbányászatban - Zsuffa Miklós vezérigazgatóval együtt - elsőként dolgoztuk ki és vezettük be a folyamatos munkarendet a Nógrádi Szénbányáknál. Ezen tevékenységemért kormánykitüntetésben részesültem.”

„A rendszerváltás után, az MSZMP megszűnését követően a Munkáspárt tagja lettem, később elnökségi tag, majd városi és megyei elnök. 1990-ben Baglyasalján önkormányzati képviselőnek, míg Salgótarjánban alpolgármesternek választottak, amelyről egy év után lemondtam. 1994-ben ismét alpolgármester lettem, amely tisztséget 1998-ig láttam el. Időközben 1996-tól függetlenként folytattam a politikai pályafutásomat. 2006-ban Pro Urbe díjjal ismerték el a munkámat, és ezzel visszavonultam a politikai élettől. 2001-ben megválasztottak a Salgótarján-Vizslás-Kazár-Mátraszele Csatornamű-Víziközmű Társulat elnökévé, és a négymilliárd forintos beruházást megvalósítottuk. Ezt a tisztséget 2013 szeptemberéig láttam el.”

Családi Élet és Gondolatok az SBTC Jövőjéről

„A feleségemmel, Margóval nyugodt, kiegyensúlyozott családi életet élünk. Két lányom van: Gertrúd Salgótarjánban, Andrea Budapesten él családjával. Az unokák mindig nagy örömet szereznek.”

„Aggódom az SBTC-ért, szeretném, ha a városnak futballhagyományainak megfelelő csapata lenne. Azt viszont látni kell, hogy amíg nem találunk a bányához hasonló tőkeerős céget - amely hajlandó szponzorálni a csapatot -, addig csak a szépre emlékezünk. A mi korosztályunkból Ferencz Gyulával tartok közel hatvanéves barátságot. Örülnék annak, ha jövőre a Salgótarjáni Bányász Torna Club megalakulásának 100. évfordulóját méltóképpen megünnepelhetnénk.”

Visszatekintve életútjára, úgy érzi, jó döntései voltak. „Hiszen 45 évnyi munkámat 5 kormánykitüntetéssel, 16 évi politikai pályafutásomat Pro Urbe díjjal ismerték el. Huszonöt évi tanulás után 3 diplomát szereztem, 15 éves sportmúltamat 3 bajnoki címmel és válogatottsággal zártam. Mottóm: „A tanulás, a munka a sporttal összeegyeztethető!” Valóságos kis sportmúzeum látható baglyasaljai házában a Képes Sport és Labdarúgás c. magazinok plakátszerűen felnagyított képeivel, csapatfotókkal, futballereklyékkel és díjakkal, amelyek Cserháti József sikeres labdarúgó-pályafutását idézik fel. Az impozáns kiállítást tíz éve a felesége készítette a népszerű Culinak.

Cserháti József 1939. május 11-én született Salgótarjánban. Posztja: kapus. Labdarúgó-pályafutása: Baglyasalja (1954-57), Nógrád megyei ifjúsági válogatott (1955-56). Az SBTC-hez 1957-ben igazolt le. A felnőttcsapatban 1958. november 8. és 1967. május 17. között 182 bajnoki mérkőzésen szerepelt (NB I.: 137, NB I. B: 45). A Stécében a vidék legjobbja volt (1960/61-ben 5. hely), és tagja volt az NB I. B-s bajnokcsapatnak (1964-ben).

In Memoriam: Az SBTC Elhunyt Játékosai és Edzői

Szabó Géza pályaedző

Szabó Géza 1935. június 28-án született Abasáron. Pályafutásának állomásai labdarúgóként: Tanárképző Főiskola - Eger, Szécsény, Salgótarjáni Petőfi, SKSE, SBTC. Edzőként: Salgótarjáni Sportiskola (1963-1970), SBTC (1970 tavasz-1973), Diósgyőri VTK (1973-1981), SBTC (1981-1982), Ózdi Kohász (1982-1983), Borsodi Bányász (1983-1984), Recsk (1984-1988), SBTC (1989 április-1990 nyara). Eredményei, sikerei: Az SBTC pályaedzőjeként az NB I.-ben kétszer volt vidék legjobbja (1970-1971, 1971-1972), egyszer bronzérmes (1971-1972). A Diósgyőrrel az NB I/B-ben edzőként első hely (1973-1974), az NB I.-ben bronzérem (1978-1979), két Magyar Kupa-győzelem (1976-1977, 1979-1980). Pályaedzőként 106, vezetőedzőként 215 alkalommal ült NB I.-es csapatok kispadján. Az NB II.-es és NB III.-as mérkőzésekkel együtt 592-szer (vezetőedzőként: 452, pályaedzőként: 140) izgult a csapatai sikereiért. Persze ehhez még hozzájön a számtalan barátságos, nemzetközi és kupaösszecsapás is.

Gecse Ferenc

Született: 1947. január 29-én Homokterenyén. Elhunyt: 2015. április 9. Posztja: jobb-, bal- és középhátvéd. Pályafutása: Az SBTC-hez 1962-ben került, ahol végigjárta a ranglétrát. Az SBTC első osztályú csapatában 1969. április 30. és 1977. április 23. között 142 bajnoki mérkőzésen szerepelt. A Stécében kétszer a vidék legjobbja volt (1970-1971-ben hetedik, 1971-1972-ben harmadik), szerepelt az UEFA-kupában.

Jeck Ferenc

Született: 1941. november 9-én Budajenőn. Elhunyt: 2010. június 11. Posztja: balszélső. Pályafutása: Budajenő (1955-1959), Typográfia (1959-1961), Debrecen (katonaság, 1961-1964), Budafok (1964), SBTC az első osztályú csapatban 1965. május 30. és 1977. június 11. között 254 mérkőzésen szerepelt, és 54 gólt szerzett. A Stécében kétszer volt a vidék legjobbja (1970-1971-ben hetedik, míg 1971-1972-ben harmadik), szerepelt az UEFA-kupában. A Magyar Népköztársasági Kupában második helyezett csapat tagja (1967: Győri Vasas ETO-SBTC 1-0). Egy alkalommal szerepelt az utánpótlás-válogatottban. Pásztó (1982 tavasz).

Horváth Ferenc

Született: 1946. október 13-án Salgótarjánban. Elhunyt: 2017. október 5. Posztja: jobb oldali középpályás, de emellett minden poszton szerepelt. Pályafutása: Petőfibányai Bányász (1961-65), Honvéd-Gáspár SE (Nagygombos, 1965-67). Az SBTC-ben 1968. április 21. és 1977. október 9. között 235 bajnoki mérkőzésen szerepelt, és 40 gólt szerzett (NB I.-ben: 234/39, NB II.-ben: 1/1). A Stécében kétszer a vidék legjobbja volt (1970-71-ben hetedik, 1971-72-ben harmadik), szerepelt az UEFA-kupában.

Kovács István

Született: 1953. április 21-én Salgótarjánban. Elhunyt: 2020. december 20. Posztja: középcsatár. Pályafutása: Nagybátony (1967-71), SBTC (1971-75), Vasas (1975-79), Tatabánya (1979-82), SBTC (1982 -85), Eger (1985), St. Síküveggyár, Vasas, FC Malley (svájci), Vasas, St. Síküveggyár. Az SBTC-ben 184 bajnoki mérkőzésen szerepelt, és 45 gólt szerzett (NB I.-ben: 88/28, NB II.-ben: 96/17). A Stécében egyszer volt a vidék legjobbja (1971-72-ben harmadik), szerepelt az UEFA-kupában. Az NB I.-ben összesen 297 találkozón játszott, 91 gólt ért el. A Vasassal bajnoki cím és Magyar Kupa-győzelem, a Tatabányával kétszer ezüstérmes lett. Tízszeres A válogatott.

Magyar Lajos

Született: 1947. október 4-én Újpesten. Elhunyt: 2009. augusztus 7. Posztja: kapus. Pályafutása: Vasas Izzó (1960-ban lett igazolt le), Újpesti Dózsa. Az SBTC első osztályú csapatában 1969. március 2. és 1977. március 30. között 152 bajnoki mérkőzésen szerepelt. A Stécében kétszer a vidék legjobbja volt (1970-1971-ben hetedik, 1971-1972-ben harmadik), szerepelt az UEFA-kupában. Az aktív játékot Fóton fejezte be 1983-ban.

Miklós József

Született: 1949. május 22-én Cereden. Elhunyt: 2012. június 9. Posztja: jobb- és balhátvéd. Pályafutása: Petőfibányai Bányász. Az SBTC első osztályú csapatában 1971. november 28. és 1977. május 4. között 60 bajnoki mérkőzésen szerepelt, és 1 gólt szerzett. A Stécében egyszer a vidék legjobbja volt (1971-1972-ben harmadik). Játszott még a Tatabányai Vasas, a Recsk és a Petőfibányai Bányász csapatában.

Szoó József

Született: 1952. március 17-én Lucfalván. Elhunyt: 2011. szeptember 24. Posztja: jobbszélső. Pályafutása: Az SBTC csapatában 1970. november 11. és 1982. december 5. között 201 bajnoki mérkőzésen szerepelt, melyeken 26 gólt szerzett (NB I.-ben: 150/19, NB II.-ben: 51/7). A Stécé színeiben kétszer volt a vidék legjobbja (1970-1971-ben hetedik, 1971-1972-ben bronzérmes), szerepelt az UEFA-kupában, és tagja volt ifi- és a magyar olimpiai válogatottnak. Közben játszott Nagybátonyban (1981-ben), majd a Stécé után következett az Ötvözet MTE (1983), Ménkesi Bányász (1984), Somoskőújfalu (1985) és Magyargéc (2001).

Szőke István

Született: 1945. március 7-én Salgótarjánban. Elhunyt: 2021. április 1. Posztja: kapus. Pályafutása: Pásztó (1960-62). Az SBTC-hez 1962-ben került, ahol első osztályú csapatban 1965. szeptember 12. és 1974. szeptember 7. között 96 bajnoki mérkőzésen szerepelt. Balassagyarmat (1975). A Stécében kétszer a vidék legjobbja volt (1970-71-ben hetedik, 1971-72-ben harmadik), szerepelt az UEFA-kupában. A Magyar Népköztársasági Kupában második helyezett csapat tagja (1967: Győri Vasas ETO-SBTC 1-0). Egyszeres utánpótlás-válogatott (1966-ban Lengyelország ellen).

Toldi Miklós

Született: 1941. január 14-én Budapesten. Elhunyt: 2005. július 29. Posztja: középpályás, beállós, csatár. Pályafutása: MTK (1957-61), Elektromos (1961-62). 1957-59 között 18 alkalommal volt Dél-Budapest ifjúsági válogatott. Az SBTC-ben 1962. augusztus 5. és 1972. július 9. között 152 bajnoki mérkőzésen szerepelt, és 6 gólt szerzett (NB I.-ben: 116/3, NB II.-ben: 36/3). A Stécében kétszer a vidék legjobbja volt (1970-1971-ben hetedik, 1971-1972-ben harmadik). A Magyar Népköztársasági Kupában második helyezett csapat tagja (1967: Győri Vasas ETO-SBTC 1-0).

Vertig József

Született: 1945. január 9-én Miskolcon. Elhunyt: 2018. július 10. Posztja: balhátvéd, beállós. Pályafutása: Miskolci VSC (1958-59), Miskolci Villamosipari Technikum (1959-63), Miskolci VSC (1963-65). Az SBTC I. osztályú csapatában 1966. március 13. és 1975. október 25. között 230 bajnoki mérkőzésen szerepelt, és 1 gólt szerzett. A Stécében kétszer a vidék legjobbja volt (1970-71-ben hetedik, 1971-72-ben harmadik), szerepelt az UEFA-kupában. Az MNK-ban második helyezett csapat tagja (1967: Győri Vasas ETO-SBTC 1-0). Zagy­pál­fal­vai SE (1976-1978), Al­só­zsol­ca (1978-82). Magyar utánpótlás- (1964-67), egyszeres Budapest Ligaválogatott (1972).

tags: #bencze #tibor #labdarugo #salgotarjan

Népszerű bejegyzések:

• Mérkőzés- és játékosstatisztikák a két csapattól
• Sportlövészet Győrben
• fedezd fel Chelsea és Dreamtopia varázslatos világát
• A Nike focilabdák precizitása
• A Dunaferr FC történelme és sikerei