Pierre-Jean de Béranger és válogatott versei: Egy költő, aki megihlette a világot
Pierre-Jean de Béranger (Párizs, 1780. augusztus 19. - Párizs, 1857. július 16.) egyike volt a 19. század legnagyobb francia dalköltőinek, akinek költészete mélyen megérintette kora Franciaországát, és messze túlnyúlt annak határain. Béranger-nak, aki a költészetében egyesíteni tudta a vérbeli francia humort és dévajságot a megható érzelmességgel, a francia forradalom nagy hagyományaival és az őszinte hazaszeretettel, a magyar könyvkiadás sokkal adós maradt. Petőfi Sándor például mesterének és kora legnagyobb költőjének tartotta, s aki olyan nagy hatással volt egész múlt századi költészetünkre.
Pierre-Jean de Béranger élete és pályafutása
Gyermekkor és a kezdetek
Béranger gyermekkorában nehézségekkel küzdött, tizennégy éves korában nyomdába állott inasnak, és itt tanulta meg a helyesírást és a stílus elemeit. Költői hajlamainak fejlesztésére nagy hatással voltak Molière vígjátékai. Időközben Béranger szülei vagyonilag teljesen tönkrementek, és Béranger már Egyiptomba akart menni katonának.
Végül anyagi segítségért fordult Lucien Bonaparte szenátorhoz, elküldve neki első költői kísérleteit. Lucien Bonaparte maga is író ember volt, értékelte a fiatal tehetséget és nagylelkűen az Institut tagjait megillető évi díjazásban részesítette. Később az Universitén titkári állást nyert, amelynek jövedelméből gond nélkül élhetett költészetének.
A költői kibontakozás és a politikai állásfoglalás
Ebből az időszakból (1810-14) valók Béranger legvidámabb dalai. 1813-ban írta Napóleont gúnyoló szatiráját: Le Roi d'Yvetot. 1815-ben megjelent dalainak első gyűjteményét, a Chansons morales et autres-t (Párizs) a közönség nagy lelkesedéssel fogadta, de feljebbvalói néhány politikai tartalmmú verse miatt megrótták.
A francia forradalom, Napóleon uralma és a bécsi kongresszus utáni Európa
Béranger a második kötet kiadásakor (Chansons, deuxième recueil, 1821) lemondott állásáról. Az eközben végbemenő politikai változásokban Béranger nem vett részt, de költészetében továbbra is ellenzéki maradt. Olyan műveit, mint a Les marquis de Carabas, Paillasse, Le ventru, Le capucins, Les révérends peres, Les enfants de la France hazafiúi lelkesedés hatja át. E műveket a kormány elkobozta és Béranger-t 3 havi fogságra és 500 frank pénzbírságra ítélte. Következő kötetének dalait a börtönben kezdte írni. Chansons nouvelles (1825) című gyűjteményét 1828-ban a Chansons inédites követte. E költemények miatt ismét 6 havi fogságra és 10 000 frank pénzbírságra itélték, mely összeget barátai nyilvános aláírások útján gyűjtötték össze.
Késői évek és örökség
Az 1830-as júliusi forradalom idején Béranger aktívan részt vett Lajos Fülöp trónra juttatásában, a sikeres fordulat után mégsem fogadott el semmiféle hivatalt vagy felkínált tisztséget. 1833-ban Perrotin könyvkereskedő megvette tőle költeményeinek kiadási jogát, aminek fejében Béranger-nek évenkénti 3000 frank járadékot biztosított. Életében utolsóként megjelent dalgyűjteményét Lucien Bonaparte-nak ajánlotta: (Chansons nouvelles et dernières, 1833). Ezeket a dalokat már az új szellem ihlette, bennük a kor (utópikus) szocialista mozgalmaival rokonszenvező hang szólal meg. Ettől az időtől fogva leginkább Passy-ban élt.
Az 1848-as forradalom idején - bár nem jelöltette magát - népszerűsége miatt megválasztották képviselőnek, de csakhamar lemondott. 1852-ben visszatért Párizsba és ott is halt meg. Temetését nagy pompával, de jelentős rendőri készültséggel maga az állam rendezte.
Béranger költészete és hatása
A költői stílus jellemzői
Béranger korának legnagyobb francia dalköltője volt. Költészetében a nép érzésvilágát az ennek megfelelő egyszerű formákban juttatta kifejezésre, ezzel magyarázható nagy népszerűsége. Első kötetének dalait még csak a kabarévendégek szórakoztatására szánta, de később költészete elmélyült. Dalait szeretetreméltó egyszerűség, gyakran ironikus hang, érzelmes vagy olykor érzelgős stílus, a népies ihletés és a népi érdekek védelme jellemzi.
Nemzetközi és magyarországi recepció
Bár népszerűsége a század utolsó évtizedeire elmúlt, az új írói nemzedék idejétmúltnak tartotta verseit - egy magyar bírálója az 1920-as években lenézőn írta róla: „Műveltsége hiányos, szellemi látóköre szűk, erkölcsi érzéke fogyatékos, mélyebb érzésekre képtelen.” A francia irodalom és kultúra azonban ma is kiemelkedő költői között tartja számon. Szinte nincs olyan művelt nyelv, melyre ne fordították volna le legalább néhány versét.
Nálunk Petőfi Sándor révén lett ismert, aki elsősorban a „világszabadság” eszméjéért lelkesedett érte. Béranger és Petőfi kapcsolata mély és kölcsönösen inspiráló volt, ami Béranger magyarországi fogadtatásának alapját is képezte.
A "Béranger válogatott versei" című kötet
A magyar könyvkiadás hosszú ideig adós maradt Béranger teljesebb bemutatásával, ezért is jelentős a "Béranger válogatott versei" című kötet kiadása. Ez a magyar nyelvű versgyűjtemény a 19. századi francia szerző műveiből ad válogatást.
A kötet adatai és fogadtatása
A "Pierre-Jean de Béranger: Béranger válogatott versei" című kiadvány 1957-ben jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában, Budapesten. A 128 oldalas kötetet 1 csillagozás jelöl, és több mint két kedvencelés mutatja az olvasók érdeklődését. Népszerű idézetek is fűződnek hozzá, például "De a barátság megmarad." (69. oldal) vagy "A franciáknak tisztelet!" (21. oldal).
A fordítások és közreműködők
A kötet fordítói között számos neves magyar költő és író található. Az utószót Kardos László írta, a jegyzeteket Hankiss Elemér készítette. A válogatott versek széles skáláját vonultatja fel, amelyek a francia költő gazdag lírai világába engednek bepillantást.
Válogatott versek és fordítóik a kötetben
| Vers címe | Fordító | Oldalszám |
|---|---|---|
| Gyermekkori emlékek | Petőfi Sándor | 5 |
| A jó aggastyán | Petőfi Sándor | 7 |
| Képzelt utazás | Petőfi Sándor | 9 |
| Honvágy | Petőfi Sándor | 11 |
| Béranger legújabb dala | Petőfi Sándor | 13 |
| Nagy szerelem | Tóth Kálmán | 15 |
| Ha volnék kis madár | Szász Károly | 17 |
| A jó öreg szerető | Szász Károly | 19 |
| A franciáknak tisztelet | Szász Károly | 21 |
| Az eltört hegedű | Szász Károly | 23 |
| Télen | Illésy György | 25 |
| A vén csavargó | Vajda János | 27 |
| A vadász és a tejárus leány | Dömötör János | 29 |
| Hivatásom | Gyulai Pál | 31 |
| Mi szép, mi kedves | Gyulai Pál | 33 |
| A szenátor úr | Endrődi Sándor | 35 |
| A paraszt | Kozma Andor | 38 |
| A madarak | Kacziány Géza | 40 |
| A haspók | Kacziány Géza | 42 |
| Búcsú a mezőktől | Kacziány Géza | 45 |
| Üsse kő! | Radó Antal | 47 |
| A frakk | Radó Antal | 49 |
| Párizs, ég veled | Radó Antal | 52 |
| A népek Szent Szövetsége | Ábrányi Emil | 55 |
| Köztársaságom | Bodrogh Pál | 57 |
| Kabátom | Bodrogh Pál | 59 |
| A mennyország kulcsai | Bodrogh Pál | 61 |
| Átkos tavasz | Bodrogh Pál | 65 |
| Július tizennegyedike | Gáspár Endre | 65 |
| Judás úr | Juhász Géza | 67 |
| Téli dal | Kardos László | 69 |
| Búcsú | Kardos László | 70 |
| Az yvetot-i király | Szabó Lőrinc | 71 |
| A fecskék | Kardos Pál | 74 |
| A négerek és a bábuk | Kálnoky László | 76 |
| Tízezer frank váltságdíj | Keszthelyi Zoltán | 78 |
| Nagyanyám | Brodszky Erzsébet | 80 |
| Tanács a belgáknak | Brodszky Erzsébet | 83 |
| A régi zászló | Végh György | 85 |
| Az őrangyal | Szabó Magda | 90 |
| A jó Isten | Szabó Magda | 90 |
| A nép emlékei | Nemes Nagy Ágnes | 92 |
| Gróf Gőghváry | Bakucz József | 95 |
| A nép leánya | Bakucz József | 98 |
| Bolondok | Bakucz József | 100 |
| Május ötödike | Pármai Gizella | 102 |
| A vén őrmester | Gergely Ágnes | 104 |
| A parányi nép | Wlassics Tibor | 106 |
| Cigányok | Wlassics Tibor | 108 |
| Nostradamus jóslata | Wlassics Tibor | 111 |
| Dal, ég veled! | Wlassics Tibor | 113 |
tags: #beranger #valogatott #versei #jpg
