A Berényi úti futball klub története: A Videoton FC gyökerei és a Sóstói Stadion evolúciója
A fehérvári foci történetében bizony, volt egy olyan korszak, amikor a legendás Berényi úti pálya volt a helyszín, és a magyar labdarúgóválogatott még Puskás, Kocsis, Buzánszky, Hidegkuti és Bozsik szintű labdarúgókból állt. Ez a cikk a ma Videoton FC néven ismert klub korai éveibe, a Berényi úti otthonába és a Sóstói Stadion hosszú és sokszínű történetébe kalauzolja az olvasót, bemutatva a folyamatos fejlődést és a sikerekhez vezető utat.
A klub születése és névváltozásai
A város legeredményesebb futballklubja, a majdani VT Vasas, Videoton, és még ki tudja máig hány néven szereplő egyesülete 1941-ben született. Színeinek a város színeit, azaz a piros-kéket választotta. Hivatalosan 1942. november 21-én mondták ki a MOVE Vadásztölténygyár Sport és Kultur Egyesület megalakítását. Az alapító okiratba bekerült neve: Székesfehérvári MOVE Vadásztölténygyár Sport és Kultúr Egyesület lett. Beneveztek az 1942/43-as megyei bajnokságba, ahol első mérkőzésüket a Móri Bányász ellen játszották.
1944-ben újra változott a nevük, ezúttal Székesfehérvári SE lett, amelyet négy esztendeig viseltek. 1948-ban a Dolgozók szó is bekerült az SE elé. Ez a kor, mely minden magyar sportegyesület nevével játszott. 1950-ben újra változott ez a név, ezúttal Vadásztölténygyári Vasasra. Ebben az időben is alsóbb osztályokban játszottak, és a klub megkezdte útját az élvonalbeli labdarúgás felé.
Az első otthon: a Berényi úti pálya
Az egyesület első pályáját az Öreghegy lábánál, a Berényi úton építették 1941-43 között. Az avatása pedig 1943. szeptember 23-án volt, majd 1943. szeptember 26-án hivatalosan is avatták. A háború után 1950-től 1959-ig itt játszotta a csapat a mérkőzéseit. Kezdetben salakos pályán léptek pályára, de közben az első füves pálya avatása 1955 tavaszán volt, meghagyták a salakost is - edzőpályának. A füvesen játszott a csapat 1955-59 és 1962-67 között.
Az Aranycsapat látogatása a Berényi úton
A Vadásztölténygyári Vasas története legsúlyosabb vereségét is itt szenvedte el, de az egészen biztos, hogy ritkán fordul elő egy klub életében, hogy boldogan emlékezzenek vissza egy „zakóra”. Márpedig 1955. május 4-én mindenki a lelátón volt, vagy a pálya korlátját támasztotta, és büszkén emlegeti, hogy 20-0-ra kikapott a Vasas a világ valaha volt legjobb futballcsapatától, a később Aranycsapatnak elnevezett magyar válogatottól.
A dátum 1955. május 4., a helyszín pedig Székesfehérvár, a legendás Berényi úti pálya. A magyar labdarúgó-válogatott és hazai focibarátok köre még csak kóválygott az előző esztendő pofonja, az Aranycsapat 1954-es vb-döntőben elszenvedett veresége után. Sebes Gusztáv szövetségi kapitány együttese észak-európai túrára készült, és éppen kapóra jött, hogy a Vadásztölténygyári Vasas nagyszerű és minőségi füves pályát avatott, és ideális körülmények között gyakorolhatott.
Ezen a hírverő mérkőzésen, barátságos összecsapásra érkezett a magyar válogatott az akkor a megyebajnokságban szereplő Vadásztölténygyári Vasas ellen. A mérkőzés kimenetele természetesen nem lehetett kérdés, a válogatott könnyedén nyert 20-0-ra. A történelmi hűség kedvéért jegyezzük le a gólszerzőket:
| Játékos | Gólok száma |
|---|---|
| Bozsik | 5 |
| Csordás | 4 |
| Tichy | 4 |
| Sándor K. | 4 |
| Puskás | 3 |
A két csapat összeállítása a mérkőzésen a következő volt:
- VT Vasas: Szilasi (Kiss 46.) - Kovács, Bencsik István (Spitzer 46.), Molnár L., Németh L. (Neubauer I. 46.), Szabó II. (Háden Ferenc 46.), Nardai Antal (Németh 46.), Galgóczi II., Szabó I. (Galgóczi I. 46.), Bogáti György.
- Magyar Válogatott: Oláh Géza (Danka Imre 46.) - Lóránt Gyula (Hegyi Sándor 46.), Lantos Mihály (Várhidi Pál 46.), Bozsik József (Csernai Pál 46.), Szojka Ferenc, Sándor Károly (Tóth II. József 46.), Kocsis Sándor (Csordás Lajos 46.), Puskás Ferenc (Tichy Lajos 54.), Szimcsák I.
A magyar Aranycsapat taktikai modernsége
A Vadásztölténygyári Vasas további két válogatott elleni edzőmeccset játszott az évek során a Berényi úton, előbb ötezer néző előtt 1957. december 11-én kapott ki 10-2-re, majd 1963-ban is.
A Berényi úti pálya búcsúja
Az utolsó bajnoki mérkőzés a Berényi úti pályán az 1967-es bajnokság utolsó előtti fordulójában a VT Vasas-Ganz Mávag 5:1-es mérkőzés volt. Szép búcsú volt, a csapat ezzel a mérkőzéssel NB I-es tagságot váltott. Azóta már a Berényi úti pálya csupán emlék, alig két évtizeddel a mérkőzés után már ipari létesítmények kerültek a helyére. A vállalat bővítéséhez kellett a Berényi úti pálya, lényegében a helyén építették fel a gyárban dolgozók által csak „Csalai Pirosnak” nevezett épületet.
Költözés a Sóstói Stadionba
A Videoton SC leghosszabb ideig, 1965-1983-ig regnáló elnöke nevéhez köthető a Vidi költözése a Sóstói Stadionba, és nem mellékesen szintén neki köszönhetően lett a VT Vasas neve Videoton. Bencsik István, aki 1951-től 1958-ig volt a VT Vasas játékosa, így emlékezett vissza 2014-ben, 86 évesen: „Nem akarok nagyképűnek tűnni, de az, hogy a Vidi otthona a Sóstói Stadion lett, a csapat neve pedig Videoton, az egyes egyedül nekem volt köszönhető.”
A klub háromszor költözött a Sóstói stadionba, mire végleg ott is maradt. Először 1948-tól 50-ig, az egyesülés után FDSE néven játszottak ott két évet, de mikor önállóak lettek, visszaköltöztek a Berényi útra. Második alkalommal 1959-től 62-ig játszott a Sóstón a csapat, ugyanis 1959-ben a Vasas lett a pálya tulajdonosa. 1963-tól 67-ig, amikor a pályát átépítették, a Vasas ismét a Berényi úton játszotta bajnoki mérkőzéseit.
A Sóstói pálya, amely ekkoriban a város tulajdonában volt, de nem gondozta senki, romokban hevert. Bencsik István javaslatára a vállalat úgy döntött, átveszik a Sóstói pályát, ahelyett, hogy egy új létesítményt építsenek az Aszalvölgyben.
A stadion építése 1963-ban kezdődött és négy éven át tartott. Az építkezést a városi üzemek adományaikkal, Székesfehérvár lakosai munkaerejükkel segítették.
A Sóstói Stadion avatása és korai fejlesztések
Az új pálya felavatására 1967. szeptember 20-án került sor. A harmadik alkalommal 1967. szeptember 30-án avatták fel a pályát Pap István üdvözlőbeszéde után a VT Vasas-Erfurt mérkőzéssel. Az első gólunkat az új létesítményben Bognár Ferenc szerezte 22 m-es szabadrúgásból. A nyitómeccset a VT Vasas és a Rot-Weiss Erfurt játszotta, gólzáporos meccset láthatott a publikum, melyet a német csapat nyert 3-2-re.
Az első bajnoki mérkőzést az 1967-es NB I/B bajnokság utolsó fordulójában játszották, a Kecskemétet 3-0-ra győzte le a Vasas. A mérkőzés eredményétől függetlenül a VT Vasas már bejutott az NB I-be. Azóta megszakítás nélkül Sóstón játszik a csapat.
1975 őszén ismét átalakítást végeztek, az állóhelyet bővítették. 1978-tól esti mérkőzésre is alkalmas lett: elkészült Magyarország egyik legjobb világításával rendelkező stadionja, és vadonatúj eredményjelző táblát is kapott. Az első lámpafényes meccset 1978. október 18-án játszották, a Videoton a Honvéd ellen nyert 1-0-ra Nováth György góljával.
Az UEFA Kupa menetelés és modernizációk
A szocialista korszak utolsó nagy modernizációja 1982-ben volt, újfent átalakították a stadiont, amely akkoriban az ország egyik legszebb sportlétesítménye volt. A stadion értékét még növeli, hogy ez az első olyan stadion, amely a klub saját erejéből készült.
Az 1984-85-ös UEFA Kupa-menetelés fináléjában minden addigi nézőcsúcsot megdöntöttek a szurkolók, a Real Madrid ellen szó szerint a stadiont övező fákon, kandelábereken lógtak, harmincötezren tekintették meg a találkozót. Ez a menetelés világszenzáció volt, és a klub történetének egyik legfényesebb lapja.
A klub sikerei és kihívásai az évtizedek során
Az 1957/58-as bajnokság fontos mérföldkő volt a történetükben, hiszen ekkor jutottak fel az NB II-be. A premier: Vadásztölténygyári SK - Veszprém 2:1. A másodosztályú évek addigi legjobb eredményét 1961/62-ben produkálta a csapat, amikor harmadik lett. 1967-ben jött el a várva várt siker ideje, amikor másodikak lettek a bajnokságban és feljutottak az NB I-be. Még az NB I-es debütálás előtt, 1968. január 22-én a közgyűlés Videoton SC-re változtatta a klub nevét, a főtámogató bázisszervet így is megjelenítve.
Bő egy hónappal később az NB I-es premieren kikaptak a Vasastól 6-1-re. Az első élvonalbeli szezon nem nevezhető sikeresnek, ugyanis kiestek, de egy idény után azonnal visszajutottak. Ekkor már sikerrel jártak, hiszen stabil élvonalbeli csapattá váltak. Az edző ekkortájt az a Kovács Ferenc volt (1972-től), aki emblematikus alakjává vált a klubnak. Vele öt év alatt a hetediknél rosszabb helyen nem végeztek, sőt az 1975/1976-os idényben a 2. helyen végeztek, éppen az Üllői úton elbukva a bajnoki címet a Fradi ellen egy igazi aranyrangadón. Később a sikeredző távoztával a csapat rendre lemaradt a dobogóról, sőt 1983-ban majdnem kiesett. Ekkor azonban visszatért Kovács Ferenc, akivel újra fényes lapokat írtak a történelemkönyvbe. Ki ne emlékezne? 1983/84-ben bronzérmes lett a gárda, amely jogon elindulhatott az 1984/85 évi UEFA-kupában. Elindult és a döntőig jutott, a döntőig, ahol a visszavágón 1-0-ra le tudta győzni a Real Madridot a Bernabeu stadionban. Igaz, előtte idehaza 3-0-ra kikaptak, de ez akkor is világszenzáció volt.
A következő években jelentős visszaesés következett. 1988-ban új edző, Kaszás Gábor került a csapat élére. Irányítása alatt remek csapat, minden idők egyik legerősebb Vidije formálódott, amely végül negyedik lett a bajnokságban. Pedig, ha az egy évvel korábbi, vagy akár egy évvel későbbi bajnoki pontszámítás és eredménymegállapítás érvényes, bajnokok lettek volna. A történet magyarázata, hogy az MLSZ abban a bajnoki évben kísérletezett egy blőd szabállyal, ami szerint a döntetlen eredménynél, a jégkoronghoz hasonlóan büntetőkkel eldöntik a meccset, a büntetőpárbaj győztese 2, a vesztes 1 pontot kapott a meccs valódi döntetlenjéért.
1991-ben a csapat nevében is érződtek az új idők, amikor a szponzor neve már a névbe is bekerülhetett. 1993-ig Videoton-Waltham néven indultak és rendre a középmezőnyben végeztek. 1993-ban aztán olyan főszponzor jött, amely a tradíciókat sutba dobva a Videoton nevet is elhagyta, az új név Parmalat FC lett. Idegenül hangzott, a szurkolók sohasem fogadták el, ekkor is a Hajrá Vidi-vel szurkoltak csapatuknak. 1995-ben aztán legalább a Fehérvár nevet a név elé „csempészték”, így lettek Fehérvár-Parmalat FC, majd 1996-ban rövid ideig Fehérvár ’96 FC, ugyanis még ebben az évben Videoton FC lehettek. Győztek a hagyományok!
Az edzőkeringő ekkor vette kezdetét a csapatnál, olyan nevekkel, mint Disztl László, Csongrádi Ferenc, Verebes József. A mágus sem tudott Fehérváron varázsolni, sőt 1998/99-ben vele estek ki az élvonalból. Jött Csank János, aki egy év alatt simán visszahozta a csapatot az NB I-be. Továbbra sem volt „életbiztosítás” a Videoton edzőjének lenni, az elkövetkező években évente cserélődtek az edzők, aztán 2005 tavaszára kiderült, óriási adósságot halmozott fel a klub, ráadásul kiszállt a Videoton. A klubvezetés ugyan szerette volna, ha megtarthatták volna legalább a nevet, ám azt a cég nem engedte meg. Így a névből maradt az FCF, azaz FC Fehérvárrá változtak. A 2005/2006-os idényben újra szilárd anyagi lábakon állt a klub, s története első kupagyőzelmét szerezte meg, a Vasas legyőzésével.
A magyar Aranycsapat taktikai modernsége
A vég ott lebegett a fejük felett, Szauerwein eladta üzletrészét, Garancsi István nagyvállalkozó vásárolta meg a csapatot. Képletesen szólva a tűzoltás után eltakarították a romokat, majd elkezdődhetett a ma is megtapasztalható építkezés. Első jeleit a Ligakupában elért eredményeik mutatták, hiszen úgy 2008-ban, mint 2009-ben megnyerték ezt a sorozatot. Az igazinak tekintett eredmények azonban már a 2009/10-es bajnokságban is látszottak. A szurkolók szerint eredmény, sőt nagy eredmény az is, hogy 2009-ben a csapat újra nevet váltott, újra Videoton FC lett, így újra van értelme Hajrá Vidit kiáltaniuk. A megújulás mesterének Dr. Mezey Györgyöt választották, aki az első évében második lett, majd a következőben beváltotta minden fehérvári reményét, bajnok lett a Videotonnal 2011-ben. Bajnok lett és ment, egészen pontosan mennie kellett, a tulajdonos ugyanis a még nagyobb, nemzetközi terveit nem vele, sőt nem is magyar edzővel képzelte el. Így jött 2011 nyarán Paulo Sousa, a korábban játékosként világklasszis portugál, aki edzőként is próbál hasonló magasságokba jutni. A Videoton itt szerezte meg története első bajnoki címét 2011-ben és itt rendezték 2012 őszén az Európa Liga csoportkörének hazai meccseit is, amikor a portugál Sportingot és a svájci Baselt is legyőzték.
A Sóstói Stadion újjáépítése és a jelen
A következő nagyobb felújítás során, 2002-ben, a régi főlelátót teljesen lebontották, s az új, korszerű építményt 2004-ben, más forrás szerint 2005-ben adták át. A felújításoknak köszönhetően a stadionnak szerepet szántak a 2008-as és a 2012-es EB-pályázatban is. Az átépített létesítményben a nézőtér egyharmada fedett volt, kiépítették az egyedi beléptető, térfigyelő rendszert, volt irányító helyiség, külön helyet alakítottak ki a sajtó, valamint a VIP-vendégek számára, és az igen szigorú UEFA-előírásoknak is eleget tettek. Ezáltal a stadion egyike lett az ország három olyan labdarúgó-sportlétesítményének, amely minden nemzetközi előírásnak megfelelt.
2010-ben a Videoton jó bajnoki szereplése nyomán bővítették a VIP-szektort és az összes szektorban székeket szereltek fel. A bővítés nyomán a Sóstói Stadionban összesen 13 908 ülőhely várta a szurkolókat. Egészen 2015 decemberéig funkcionált ebben a formájában, ekkor rendezték az utolsó mérkőzést Sóstón - a Paksot győzték le 1-0-ra, Géresi Krisztián góljával -, majd a játékosok és a szurkolók helyét a munkagépek vették át. 2015 decemberében megkezdődött a stadion átépítése.
A csapat közel három év után költözhetett vissza otthonába, a teljesen megújult létesítmény 2018-ban készült el. A tervek szerint 12,6 milliárd forintos kivitelezés keretében - a legmodernebb kritériumoknak megfelelő, 14 000 néző befogadására alkalmas stadion épült fel Székesfehérváron, Mol Aréna Sóstó néven. Ezen kívül számos fejlesztésre is sor került a városrészben, hiszen a projekt szervesen kapcsolódik a Sóstó Természetvédelmi Terület megmentéséhez.
A 12 ezer ülőhely mellett mintegy 4 ezer állóhely várja a VIDEOTON FC rajongóit, bár az esetek többségében az állóhelyek közül ezer mindig üresen marad, biztonsági sávként szolgálva a két szurkolótábor között. Az esti mérkőzések alkalmával az átlagos fényerő 1500 Lux, amelyet négy, 55 méter magas lámpatorony biztosít. A pálya ilyen szintű megvilágítása lehetővé teszi, hogy akár UEFA-kupa mérkőzések közvetítésének színhelye legyen a stadion.
A játékteret, egyelőre nem túl korszerű talajszerkezetű fű borítja, amelynek locsolását 10 beépített szórófejjel oldják meg. A jövőbeli fejlesztések között szerepel a nagypálya szivárgó-rendszerrel és fűtéssel ellátott gyepszőnyegű felújítása, valamint a közönség számára a mellékhelyiségek felújítása. Természetesen a létesítmény a labdarúgó mérkőzéseken túl egyéb rendezvényeknek is helyet ad, így rendszeresen tartanak atlétikai versenyeket, diáksport rendezvényeket, vállalati sportnapokat.
tags: #berenyi #noi #futball #klubb #cim
