Béres Norbert kutatásai: Az idegenségtapasztalat és az egzotikum ábrázolása
Béres Norbert vagyok, tavaly szereztem abszolútóriumot a Debreceni Egyetem Irodalom- és Kultúratudományok Doktori Iskolájában, jelenleg a doktori védés előtt állok. Kutatásaim fókuszában az idegenség és az egzotikus kultúrák művészeti és irodalmi megjelenítése áll.
Az idegenségtapasztalat a művészetekben és az irodalomban
Az idegenségtapasztalat, az egzotikus kultúrákkal, népekkel kapcsolatos tudáskészlet korán behatolt a művészetek és az irodalom területére. Ez a behatolás kettős célt szolgált: egyrészt spektákulumként, a szórakoztatás egyik lehetséges, nóvumként ható eszközeként jelent meg, másrészt az európai civilizáció anomáliáira adható kritika lehetőségeként, például a „nemes vadember” toposzán keresztül.
Legyen szó afrikai, amerikai őslakosokról vagy csendes-óceáni szigetlakókról, az idegen kultúrát képviselő embert az alapvető antropológiai jelenségnek megfelelően mindenkor kíváncsiság övezte.
Az Európába „importált” idegenség elsősorban felszínes látványosságként, szórakoztató kuriózumként jelent meg az európai szemlélő tekintete előtt. Mindez a civilizált világ egyértelmű felsőbbrendűségét demonstrálta, egyszersmind kiszolgálta az egzotikum iránti szenzációéhséget, konstans érdeklődést.
Az egzotikum magyarországi felfogása
Magyarországon az egzotikumot érintő diskurzusban lényegbeli eltérések tapasztalhatók a nyugat-európaihoz képest. Nálunk az idegenségtapasztalatot nem táplálhatta a gyarmatbirodalmakéhoz hasonlatos empirikus élményanyag, közvetlen impulzus. Magyarországon a globális kolonizációból való kimaradás okán az idegenség, az egzotikum csakis közvetve vált elérhetővé, nyelvi, kulturális, mediális transzfereken keresztül.
Az egzotikus népcsoportokat, idegen kultúrákat tematizáló XVIII-XIX. századi közlemények (néhány tudományos igényű, leíró típusú feldolgozást leszámítva) egybehangzóan sztereotipikus, előítéletektől hemzsegő megközelítésben, kuriózumként tárgyalták.
A „nemes vadember” toposza és a társadalomkritika
Mindazonáltal az idegen ember ideáltipikus, a társadalmi konvencióktól érintetlen, egzisztenciális szabadságot reprezentáló eszményképe (mint nem létező, hipotetikus gondolati modell) a kulturális hegemóniával kapcsolatos kételyek reprezentálásában, a társadalom indirekt bírálatában is funkcionális szerepbe került.
René Guénon és a Tradíció | Interjú Horváth Róberttel
A „nemes vadember”, a (rousseau-i) „természetes ember”, vagy a (voltaire-i) „vadember” mint a civilizáció destruktív hatásaitól mentes, erkölcsileg makulátlan figura, s mint ideális (csak elméleti síkon realizálódó) magatartáslehetőség egyaránt működhet a társadalombírálat eszközeként.
Minuciózus elkülönítésük problematikus, e képzetek minduntalan egymásba montírozódnak, határaik elmosódnak.
tags: #beres #norbert #selejtezo
