Bibó István: Zsidókérdés Magyarországon 1944 után – Elemzés és emlékezet
Bibó István emblematikus munkája, a Zsidókérdés Magyarországon 1944 után, a legtöbbet idézett mű a magyar társadalomnak a magyar zsidóság elpusztításában való felelősségéről. Pedig Bibó István példaértékű munkája a ’89-es rendszerváltással elkezdődött kibeszélés és természetszerű összezavarodás korszakában aktuálisabb, mint valaha. Ahogy ez már lenni szokott a sokat idézett művekkel, egyre kevesebben olvassák, holott mélyen el kellene benne merülnünk.
A történelmi felelősség és a morális válság
Bibó műve szembesít minket a történelemmel: 1941-től 1945-ig munkaszolgálatban, karhatalmi atrocitások folytán, deportálásban, megsemmisítő táborokban és a nyilas rémuralom alatt elpusztult több mint félmillió magyar zsidó. A társadalmi felelősség kérdése összetett: az első zsidótörvénytől az ellenforradalmi kormányzás véres összeomlásáig terjedő elég hosszú idő alatt mindenki, akit a zsidótörvények nem érintettek, a lehető legnagyobb mértékben kapta meg a kísértést és alkalmat ahhoz, hogy hatalmi tébolyba essék.
Ezek a lehetőségek napfényre hozták, másrészt tovább súlyosbították a magyar társadalom erkölcsi süllyedésének a folyamatát. A társadalom tekintélyes hányadának mohó kapzsisága, képmutató gátlásmentessége, vagy a legjobb esetben is rideg törtetése olyan megdöbbentő képet mutatott, ami nemcsak az érintett zsidók számára jelentett el nem felejthető megrázkódtatást, hanem egyáltalán minden jobb érzésű magyar számára is.
Társadalmi mechanizmusok és az antiszemitizmus természete
Valójában az emberek nem azért vetik meg és üldözik embertársaikat, mert nem tanították meg őket arra, hogy ne tegyenek megkülönböztetéseket, hanem azért tesznek megkülönböztetéseket és általánosításokat, hogy különböző sérelmeikből és irritáló tapasztalataikból származó támadó indulatok számára kielégülést szerezzenek. Az elégtételt kereső ember ugyanis keres másokat, akikre a sérelem okozójával való azonosítás révén indulatait átvihesse.
A fogalmi keretek áttekintése
Fontos tisztázni a fogalmakat, mivel a magyar közéletben évtizedek óta hamisan teszik fel a kérdést: faj-e vagy felekezet a zsidóság? Bibó szerint egyetlen szóval, egyetlen formulával tehát nemigen lehet a zsidóság mai társadalmi helyzetét megragadni, mivel az a legkülönbözőbb irányokban való átmenet állapotában van.
| Szempont | Meghatározás Bibó szerint |
|---|---|
| Vallási vonatkozás | A zsidó vallásúak csoportja. |
| Nemzeti öntudat | A nemzeti kisebbségként vagy nemzetként identitással bírók. |
| Külső megítélés | Akiket a környezet zsidókként számon tart. |
| Üldözés | Az üldözők által megszabott, kényszerűen kijelölt kör. |
A megoldás kísérletei: kritika és továbbgondolás
A társadalmi problémákat nem jó katonai „feladványok” módjára felvetni, mert a „megoldás” is nagyon háborúk és csaták módjára fog alakulni. A világnak éppen elég nyomorúságot hozott az az emberfajta, mely azt hiszi, hogy egy kérdést, melynek zsákutcába vitelében és elmérgesítésében maga is részes, „megoldani” annyit tesz, mint tűzzel-vassal olyan feltételeket teremteni, melyben az megszűnik kérdés lenni.
Kötetünket a nemrégiben elhunyt Fehér Ferenc tanulmánya egészíti ki, mely a bibói eszmék befogadásának, továbbgondolásának, a társadalmi közbeszédbe, a kultúrába való illeszkedésének folyamatát mutatja meg. Ezzel a kiadással ugyanazt a célt akarjuk szolgálni, mint Bibó István: az igaz emberi szó, a történelmünkkel való elfogulatlan szembenézés, az önkereső megértés tegye elviselhetőbbé, jobbá, értelmesebbé világunkat.
tags: #bibo #istvan #zsidokerdes #magyarorszagon #1944 #utan
