Bodonyi Béla: Egy Magyar Futball-legenda Pályafutása Kispesttől Svájcig

Bodonyi Béla, a magyar labdarúgás egyik ikonikus alakja, 1956. december 14-én látta meg a napvilágot Jászdózsán. Élete jelentős részét a labdarúgásnak szentelte, páratlan sikereket ért el a Budapest Honvéd színeiben, majd Svájcban folytatta pályafutását, ahol edzőként és üzletkötőként is kipróbálta magát. Pályafutása során gyors, jól cselező csatárként szerzett hírnevet, akinek energikus kapuratörései mindig veszélyt jelentettek az ellenfelek számára. Bátran játszott, remekül ismerte fel a kínálkozó lehetőségeket és nem hagyta kihasználatlanul azokat.

A kezdetek Debrecenben és a Katonai Szolgálat Útján Kispestre

Bár több sportágba is belekóstolt - tűrhető eredményeket ért el a torna és az atlétika területén, ügyesen mozgott a kézilabda-pályán, olyannyira, hogy labdaérzékét látva az iskolacsapatból a Debreceni Dózsa ifjúsági együttese is szerette volna soraiba hívni -, a futball nála mindent vitt. Ezt látta a hét évvel idősebb Péter bátyjától is. A futballal Debrecenben ismerkedett meg, ahol a Debreceni Sport Iskola csapatában kezdte meg szervezett labdarúgó-pályafutását 1972-ben.

1973 és 1976 között a Debreceni VSC játékosaként már az első osztályú labdarúgásba is belekóstolt. Debrecenben valóban középcsatárként kezdte pályafutását. Az akkor másodosztályú Debreceni VSC-ből valójában a kötelező sorkatonai szolgálat miatt került Kispestre, 1976-ban onnan igazolt a fővárosba, a Bp. Honvéd csapatához.

A Honvéd Aranykora Bodonyi Béla Közreműködésével

Bodonyi Béla a Honvéddal érte el legnagyobb sikereit. Az apró termetű, gyors, jól cselező játékos a Honvédban jobbszélsőként számoltak vele, de középcsatárként is nagyszerűen megállta a helyét. Első bajnoki meccsét 1976-ban játszotta a Honvédban (Bp. Honvéd-Békéscsaba 1-1).

Példátlan Sikerek és Trófeák

Kispesten töltött évei alatt rendkívül eredményes volt a csapat:

• Ötször szerzett bajnoki címet (1979-1980, 1983-1984, 1984-1985, 1985-1986, 1987-1988).
• Egyszeres ezüstérmes lett (1977-1978).
• Az 1984-1985-ös szezon végén Magyar Népköztársasági Kupa-győzelmet ünnepelhetett, az 1982-83-as idényben pedig döntős volt a Honvéddal.
• Ugyancsak a fináléig jutott a Közép-európai Kupa 1977-1978-as kiírásában, és játszott UEFA-kupa negyeddöntőben is.

Gólrekordok és Játékstatisztikák

Bodonyi összesen 281 bajnoki találkozón futballozott a Honvédban és 80 gólt szerzett. Az 1983-84-es idényben szerezte a legtöbb gólt, tizenötöt, három bajnokságban pedig tizenegy találatig jutott (1979-1980, 1981-1982, 1984-1985). Emlékezetes pillanat volt 1977 nyarán, a bajnokság zárófordulójában, amikor négyszer volt eredményes a Salgótarjáni BTC ellen, ami az egyéni csúcsa lett az NB I-ben.

A Válogatott Karrier

A nemzeti csapatban is megmutatta tehetségét Bodonyi Béla. 1975-ben harmadik lett a Rákosi Gyula által irányított ifjúsági válogatottal Svájcban, az UEFA-tornán, a tulajdonképpeni Európa-bajnokságon.

Az A-válogatottban 1979. október 17-én, a finnek ellen mutatkozott be. Az első három mérkőzésén csereként állt be, majd a spanyolok ellen a Népstadionban kezdett - meg is szerezte az első gólját. Sőt, a kapuba talált aztán a következő két válogatott meccsén, Bécsben az osztrákok, majd Valenciában a spanyolok ellen is. Ez utóbbit követően írta róla a tudósító Borbély Pál, Várkonyi Sándor kettős: „Bodonyi többet tett, mint amit egy cserejátékostól elvárhatunk. Idegölő spanyol rohamok közepette, góljával eldöntötte a találkozót”.

1979 és 1985 között 27 alkalommal húzhatta fel a címeres mezt, és a válogatott mérkőzésein 6 gólt szerzett. Nem játszó cserejátékosként részt vett a spanyolországi világbajnokságon. A mexikói világbajnokság előtt három selejtezőn játszott, de a ciprusiak elleni hazai győzelem 1985. április 3-án az utolsó válogatottságát jelentette, mindössze 28 évesen.

Visszatérés Debrecenbe és a Svájci Évek Kezdete

A Honvédban 1987 őszén játszott utoljára, a Kaposváron győztes együttesben (2-0). Utána egykori csapatához, a kiesés ellen harcoló DMVSC-hez igazolt, tizenegy találkozón ötször volt eredményes. A csapat azonban búcsúra kényszerült az élvonaltól, a Honvéd viszont, amelyben az őszi idényben még hat meccsen játszott, megnyerte a bajnokságot. Így egy idényben aranyérmes és kieső is volt, ami kuriózumnak számított. A futballal Debrecenben megismerkedő csatár a Honvéddal érte el legnagyobb sikereit, ötszörös bajnok lett, igaz, az utolsónál tavasszal már a DMVSC futballistája volt - az egyik csapattal bajnok, a másikkal kieső volt ugyanabban az idényben. 1987-ben visszatért Debrecenbe, de miután a csapat kiesett, 1988-tól Svájcban kergeti a labdát.

1988-ban Svájcba, az FC Bulle akkor másodosztályú csapatához szerződött, öt évéből egyet a legmagasabb osztályban töltött. 1988 óta él Svájcban.

Svájci Pályafutás és Élet

1992-ig az FC Bulle játékosa volt, majd további egy évig az FC Fribourgban szerepelt. Játszott egy évet a Fribourg második ligás gárdájában, miután a gárda kiesett, Bodonyi Béla visszatért az addigra szintén a harmadosztályba visszaesett Bulle együttesébe. Később játékos-edzőként az FC La Tour/Le Pâquier gárdájánál tevékenykedett négy éven át. Negyvenkét évesen ismét „csak” játékos lett, újra a Bulle mezét viselte a harmadik vonalban. A Bulle középcsatárként igazolta le, majd néhány meccs után visszalépett, mondhatni, visszaöregedett, és irányító középpályás lett. Ezt a posztot élvezte a legjobban, szerinte itt teljesedett ki igazán. Még a XXI. században is futballozott, az FC Stade Payerne csapatánál.

Az aktív pályafutása 2001-ig, negyvennégy éves koráig tartott, utoljára Payerne-ban, negyedosztályban, játékos-edző volt. Ezután maradt még tizenkét évnyi szórakozás az öregfiúkkal La Tourban. Két mérkőzésen a fiával is együtt játszott a Bulle csapatánál a harmadosztályban, de ő utána a sérülései miatt abbahagyta a focit.

Élet a Pálya Után

Az elmúlt bő két évtizedben üzletkötőként dolgozott, a vendéglátáshoz szükséges árucikkekkel kereskedett. Korosztályos, illetve alacsonyabb osztályú csapatoknál edzősködött, a Lausanne U18-as együttesével, majd az FC Bulle gárdájával dolgozott. Azonban az edzősködés nem igazán jött be neki, sok energiabefektetéssel járt, kevés eredménnyel.

28 éve él a feleségével, a fiával és a lányával Svájcban, 1988-ban igazolt oda. Bulle mellett, egy kis faluban, Marsensben élnek, Lausanne és Bern között. Szerencsére Svájc francia nyelvterületén él, ahol az emberek könnyedebbek, gyorsan befogadták és megszerették. Egy pillanatig sem bánta meg akkori döntését, jól érzi ott magát, szeretik és megbecsülik. A lánya felvette a svájci állampolgárságot is, a fia talán a közeljövőben teszi ezt meg.

Természetesen nem szakadt el teljesen otthonról sem. Amíg a szülei éltek, gyakrabban látogatott haza, de a haláluk óta is évente egyszer-kétszer jön, ilyenkor találkozik a testvéreivel, barátaival és persze a korábbi csapattársaival is. A stadionavatón volt utoljára a pályán a Honvédban. A klub mindig felköszönti születésnapján, amit nagyra értékel, hiszen huszonöt éven keresztül ilyen gesztusra senki nem gondolt.

Visszatekintés és Jövőképek

Már távoli az egész, és nem tudná egyértelműen megmondani, hogy az első debreceni vagy a honvédos időszaka volt-e kedvesebb. A Honvéddal és a válogatottal nagyon komoly sikereket élt meg a társainak köszönhetően is. Mindenkire, akivel játszott, szívesen gondol, hiszen nem tudna a csapatból kivenni senkit, akivel ne jött volna jól ki, akár a pályán, akár a pályán kívül.

Úgy látja, a svájci futball felemelkedése a 90-es évek elejére esik, és egyértelműen Roy Hodgson szerepvállalásához köthető. Persze Hodgson személye mellett az utánpótlás-nevelés központosítása és az edzőképzés reformja alapozta meg igazán azt a folyamatot, amelynek köszönhetően a svájci válogatott rendszeres résztvevője lett az Európa-bajnokságoknak és világbajnokságoknak. A svájci futball - és benne a válogatott - ma is erős. Ehhez hozzájárul az a tény is, hogy a lakosság 20-25 százaléka külföldi származású. A futballban ez az arány talán még magasabb is, sok a honosított játékos, de ebből a válogatott is csak profitál.

A magyar futballról Bodonyi úgy véli, bár futballunk kezd felfelé kapaszkodni, az infrastrukturális fejlődésen túl nagy áttörést még nem sikerült elérni. Az alap megvan, a tehetségnevelő akadémiák működnek, bár hatékonyságukat mindenféleképpen optimalizálni kell. Már csak azért is, hogy a klubok ne csak külföldiekben gondolkodjanak, amikor összeállítják az első csapat keretét. Riasztó ugyanakkor az érdektelenséget látni a nézők részéről, ami a bajnokságot illeti. Itt is van mit tenni, hiszen ez elsősorban színvonalfüggő. Volt csapataihoz érzelmileg természetesen kötődik, és szorít nekik, hogy a szezon vége jól sikerüljön, a válogatottnak pedig reméli, összejön a vébékijutás.

Bodonyi Béla Egyesületei

Az alábbi táblázat Bodonyi Béla pályafutásának fontosabb állomásait foglalja össze egyesületei szerint:

tags: #bodonyi #bela #labdarugo

Népszerű bejegyzések:

• A kecskeméti kapus, Nagy Levente
• La Liga információk és hírek
• Részletek a Kézilabda Diákolimpia döntőjéről
• Hogyan juthatsz el az Udinese - Roma találkozóra?
• Teremlabdarúgás amatőröknek: történet és szervezés