A labdarúgó átigazolási összegek és trendek
A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) számításai szerint az elmúlt évtizedben 48,5 milliárd dollárt (14 323 milliárd forint) költöttek a klubok átigazolásokra.
A FIFA hétfőn közölt adatai szerint a 2011 és 2020 közötti időszakban 133 225 határokon átívelő igazolást és kölcsönadást vizsgáltak.
Tíz évvel ezelőtt 2,85 milliárd dollárt költöttek az egyesületek új játékosokra, a csúcs pedig 2019-ben volt 7,35 milliárd dollárral.
A vizsgált időszak mindegyik évében az angolok költötték a legtöbbet, hozzájuk legközelebb 2020-ban voltak a riválisok.
Az átigazolási piac legnagyobb vesztesei az angol egyesületek, melyek a vizsgált tízéves periódusban 7,2 milliárd dollárt vesztettek a játékospiacon megköttetett üzletek során.
A tavalyi év minden korábbinál aktívabb időszakot hozott a nemzetközi átigazolási piacon.
A világ labdarúgóklubjai összesen 24 558 nemzetközi tranzakciót hajtottak végre, ami 7 százalékkal haladja meg a 2024-ben regisztrált ügyletek számát.
Tavaly az előző évihez képest 48,1 százalékkal többet, összesen 9,63 milliárd dollárt költöttek átigazolásokra a világ futballklubjai - derült ki a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) tanulmányából.
Különösen figyelemre méltó a női labdarúgás átigazolási piacának fejlődése.
A szektorban 2025-ben 2440 nemzetközi transzfert regisztráltak, ami több mint 6 százalékos emelkedést jelent 2024-hez képest.
A vizsgált időszakban egyetlen olyan átigazolás volt, amelynél több mint 200 millió dollár cserélt gazdát: a változatlanul világrekordnak számító 263 milliót a Paris Saint-Germain fizette ki 2017-ben az FC Barcelonának a brazil Neymarért.
A tavalyi év legköltségesebb nemzetközi átigazolását a Liverpool hajtotta végre: a klub Florian Wirtz német középpályás megszerzéséért garantáltan 100 millió fontot fizetett.
Az üzlet teljes értéke a különböző teljesítményalapú bónuszok révén akár 116 millió fontra is emelkedhet.
A legnagyobb volumenű nemzetközi átigazolások listáján szerepel továbbá Hugo Ekitike átigazolása az Eintracht Frankfurttól a Liverpoolhoz, Jhon Duran távozása az Aston Villából az al-Naszrhoz, Benjamin Sesko szerződtetése a Manchester United által az RB Leipzigtől, valamint Nick Woltemade igazolása a VfB Stuttgarttól a Newcastle Unitedhez.
Szoboszlai Dominik Lipcséből Liverpoolba szerződése a top 10-es lista 9. Az átigazolási toplista élén Jude Bellingham átszerződése áll a Borussia Dortmundtól a Real Madridhoz (103 millió euró), Szoboszlai Liverpooli kontraktusa (70 millió euró) a 9. legértékesebb volt tavaly.
Összesen 1024 egyesület adott ki pénzt nemzetközi átigazolásra, ez az első alkalom, hogy ez a mutató átlépte az ezres határt.
Az átigazolási szabályzat változásai és az "Működési költségtérítés"
Komoly változás történt az átigazolási szabályzatban.
Bekerült a szabályzatba a „Működési költségtérítés” 2016. július 1-jével.
A focisták 12 évnél fiatalabb időszakára a táblázatban megtalálható összeg fele fizetendő.
Egy példával szemléltetjük, mit jelent a gyakorlatban ez a módosítás.
Példa
Péter 2000-ben született, és a Sztárnevelők FC csapatában lehúzott 7 esztendőt.
Szeretne átigazolni a Világverők SE csapatába.
Mivel 12 év alatt 50%-kal kell számolni, így 4 év x 100.000 Ft/év + 3 év x 50.000 Ft/év = 550.000 Ft.
Az átigazolási időszakok és szabályai
Már javában tart az átigazolási időszak.
A hivatásos és az amatőr labdarúgók esetén augusztus 31-én éjfélig van lehetőség klubváltásra.
Amatőr focisták esetén július 31-én éjfélig bárki szabadon csapatot válthat, augusztus 1-jétől augusztus 31-én éjfélig pedig belföldi átigazolás akkor lehetséges, ha az átadó együttes áldását adja a klub cserére.
Szeptember 1-je és október 15-e között oktatási intézmény válásakor van lehetőség átigazolásra, ha ez a játékos lakcímének megváltozását vonja maga után, továbbá az iskola és a futball csapat székhelye azonos.
A nyári átigazolási piac csúcsai és kiemelkedő igazolások
Ami csak a nyári költéseket illeti, az eddigi csúcsot a 2023-as átigazolási piac tartja, 2 évvel ezelőtt 2 805 250 000 eurót költöttek el a csapatok.
A játékosok értékesítésében is a PL az éllovas (köszönhető persze a sok, országon belüli nagy pénzes váltásnak).
Florian Wirtz mindent tud, amit egy modern támadó középpályástól elvárnak.
Rengeteg helyzetet dolgoz ki, miközben ő maga is gólerős, több szerepkörben megállja a helyét, és ami ma már elengedhetetlen: a labda elleni játékba is belerakja a melót.
Wirtz a klub rekordigazolása lett, magasan túlszárnyalva Darwin Núñezt, akit 2022-ben 85 millió euróért vásároltak meg a Benficától.
A német középpályás világszinten is az elitbe került, a 125 milliós átigazolási díj a 6. helyre elegendő a valaha volt legdrágább játékosok listáján.
Elvárásból és nyomásból sem lesz hiány, de Wirtz még a borsos árával együtt is elég biztos igazolásnak tűnik, akivel magasabb szintre léphet a Liverpool.
Mikor számít sikeresnek egy átigazolás?
Mikor számít sikeresnek egy ilyen átigazolás?
Ez az a kérdés, amire talán a legnehezebb egyértelmű választ adni.
Egy sztárjátékos megvásárlásának ugyanis nem csak sportszakmai oka lehet, de szerepet játszhatnak a marketingszempontok is.
Vegyük például Neymar és Kylian Mbappé esetét: a két sztárért összesen 402 millió eurónyi transzferdíjat fizetett a Paris Saint-Germain (és akkor a brutális bérükről nem is beszéltünk), de a klub csak egyszer került a BL-cím közelébe: a 2020-as, covidos szezonban.
Mindkét sztár olyan számokat hozott össze, amelyek alapján sikeres átigazolásnak minősíthetőek: Neymar 173 meccsen 197 gólban volt benne közvetlenül, Mbappé pedig még ennél is keményebb, 308/365-ös mutatóval zárta a párizsi karrierjét.
És mégis: ha azt nézzük, hogy a franciák ebben az időszakban csak a hazai sorozatokat tudták leuralni - és előfordult, hogy kikaptak a bajnoki versenyfutásban - maradhat némi hiányérzet a szereplésük után.
A PSG éveken keresztül arra építette fel a brandjét, amire a Florentino Pérez-féle Real Madrid: minél több fényesen csillogó sztárja van a csapatnak, annál jobb.
Ez a hozzáállás Madridban sem mindig működött, idővel azonban megtalálták a megfelelő egyensúlyt a meccset eldöntő sztárok és az alázatos csapatemberek között.
A másik közel-keleti pénzből felfuttatott szuperklubhoz képest ezen a téren sokkal gyorsabban fejlődtek, holott a Manchester City sportszakmai szempontból mindig is jobban menedzselt klub volt, és hamarabb is ért fel az európai csúcsra.
Némileg hasonló a helyzet Cristiano Ronaldo és a Juventus kapcsán is.
A portugál egyénileg nagyszerű teljesítményt nyújtott, 134 meccsen 123 találatot hozott össze, ám a fő cél nem teljesült a leigazolásával: a Juventus egyetlen centivel sem került közelebb a BL-győzelemhez.
A portugál sztár torinói időszakát tehát szintén inkább a marketing oldaláról lehet sikerként elkönyvelni, bár a covid után jelentkező anyagi és szakmai válság miatt ezt sem tudta kihasználni a klub.
Jude Bellingham esetében már sokkal tisztább a kép: a Real Madrid 2023-ban 113 millió eurót fizetett a Dortmundnak az angol válogatott sztárért, és már az első szezonjában Bajnokok Ligája-címet és La Ligát nyert a klubnál.
Vele tehát mindegyik cél teljesült rövid távon: nőtt a csapat potenciálja és marketingértéke, ráadásul a címekkel is elkezdte megszolgálni az árát, és még hosszú éveken át meghatározó játékos lehet a Real Madridnál.
A legnehezebb eset: nem rossz játékosok, de érnek 100 milliót?
Itt kanyarodhatunk vissza a cikk elején megfogalmazott állításhoz: egy 100 milliós igazolás akkor egyértelmű siker, ha magasabb szintre emeli a csapat játékát, olyan dimenziót biztosít, amit mástól nem kapnának meg.
Utóbbi fontos, mert ez akár azt is jelentheti, hogy egy adott poszt értékelődik fel annyira, hogy teljesen elszabadulnak az árak, az utóbbi időben ez történt a hatosokkal is, akik sorban döntögették a rekordokat.
Declan Rice azért ért meg 116 millió eurót az Arsenalnak, mert ő volt a legjobb elérhető játékos a piacon, ráadásként az is megnyomta az árát, hogy a Premier League-ből igazolták a londoniak.
Azt nem is nagyon lehet vitatni, hogy az angol klasszis érkezésével masszívabb lett az Arsenal középpályája, és nagy lépést tett a bajnoki cím felé, így ma már nem is nagyon foglalkoznak azzal, mennyire kellett kinyitni érte a pénztárcát.
Némileg komplikáltabb lehet Moisés Caicedo és Enzo Fernández megítélése, akikért szintén 100 millió feletti összeget szánt a Chelsea.
Az ecuadori esetében - hasonló okokból, mint Rice-nál - érthető volt a borsos ár, Fernandeznél azonban inkább a potenciált fizették meg, és még most sem egyértelmű, mennyire jártak jól.
Ha idővel a világ egyik legjobbja lesz, nála sem fogják nézni, mennyibe került 2023-ban, de az biztos, hogy a Chelsea nagyobb kockázatot vállalt vele.
A listán alighanem Jack Grealish a legmegosztóbb játékos, ugyanis tagadhatatlanul fontos láncszeme volt a 2023-ban Bajnokok Ligáját nyerő Manchester Citynek, de messze nem ő volt a kulcsfigurája annak a csapatnak.
Bár a manchesteri klub ár-érték arányban rendszerint megtalálja a megfelelő egyensúlyt, az angol sztár esetében nem egyértelmű a siker: arra a szerepre, amit Guardiola a szélsőinek szánt, találhatott volna olcsóbb alternatívát is.
Grealish mérlegét tovább rontja az a tény, hogy az előző két szezonban nem sokat tett hozzá a Manchester City teljesítményéhez: tavaly a gólpasszokkal együtt hat, idén nyolc gólban volt benne, és bajnokságban már nem is számított alapembernek.
Az átigazolások kockázatai és a félresikerült vételek
A legegyszerűbb eset: ha egyértelműen félremegy valami.
Az átigazolások minden esetben tartalmaznak valamekkora kockázatot, ugyanis vannak olyan tényezők, amiket nem lehet előre kiszámítani.
Ilyen például egy játékos sérülése: lehet, hogy a 100 milliós sztár az első edzésen elszakítja a térdszalagját, ami után csak árnyéka önmagának.
Rossz igazolásnak számít? Igen, de ilyenkor - leszámítva, ha valamilyen módszertani hibát követnek el az edzésen - senkit sem lehet hibáztatni.
A többi kockázati tényező már olyasmi, amivel lehet kalkulálni.
A rossz igazolások többsége a beilleszkedéssel kapcsolatos problémákra vezethető vissza: a játékos nem érzi jól magát az adott országban, nem fekszik neki a bajnokság stílusa, nincs meg az összhang közte és az edző között, vagy - és ez rendkívül gyakori - egyszerűen félreprofilozzák.
A rossz igazolásoknál mindenesetre egyszerű dolgunk van: ezek az esetek többségében egyértelmű helyzetek.
A 100 millió feletti kategóriában olyan nevekkel találkozhatunk (a Barcelona-szurkolók most ne nézzenek ide), mint Philippe Coutinho, Ousmane Dembélé, Antoine Griezmann (innentől Barcelona-szurkolók is nézhetik), João Félix, Eden Hazard és Romelu Lukaku.
Közülük Felix az egyetlen, aki sehol sem bizonyította, hogy többet ér egy marék szotyinál, a többiek nagyszerű labdarúgók voltak, csak épp rosszkor kerültek rossz helyre.
Coutinho és Griezmann esetében a Barcelona vezetősége rosszul mérte fel a csapat igényeit (különösen a francia átigazolásánál, akinek minden idők legjobbjával kellett volna versenyeznie a kezdőért), Dembélé pedig nem volt elég érett a Barcelonához akkoriban.
Ha várnak még pár évet a leigazolásával, és nem a pánikgombra ráhasalva vásárolják meg a Dortmundtól, akkor egészen máshogy alakulhatott volna a barcás karrierje.
Hazard-ért karrierje egyik legjobb éve után fizetett 100+ milliót a Real Madrid, és ha voltak is figyelmeztető jelek - például az életkora és a krónikus bokasérülése - arra senki sem számított, hogy ennyire gyorsan kikopik az elitből.
Lukaku visszatérése szintén egy profilozási baki miatt sült el rosszul a Chelsea-nél: miközben az Internél az erősségeire épített Antonio Conte, Londonban olyan játékot vártak tőle, ami már Manchesterben sem állt jól neki.
A FIFA az úgynevezett Club Protection Programme (CPP) szabályai szerint kompenzálja a klubokat a válogatottbevetésen hosszabb időre megsérült játékosok után.
Ennek maximális értéke balesetenként (sérülésenként) 7,5 millió euró, amelyet a világszövetség az első részletet követően napi rátára bont, és legfeljebb 365 napig utal a klub - jelen esetben az al-Hilal - számlájára.
Aprópénz az átigazolási díjhoz és a fizetéshez viszonyítva, de valószínűleg nem is ez a szaúdiak legnagyobb gondja.
Persze mondhatjuk azt is: Neymar akkor sem lenne annyira rossz igazolás, ha már egy percet sem játszik ebben az idényben, hiszen a fő célt - a szerződtetésével megnövekedett presztízst és figyelmet - elérte az al-Hilal.
A dél-amerikai világklasszis sérüléshistóriája önmagában plusz kockázati tényező, játékstílusa mágnesként vonzza a durva belépőket, életstílusa pedig nem épp aszkétikus, sőt.
Még az is felvetődhet, hogy életmódja (elsősorban gyakori éjszakázásai) nehezítik a meccsek utáni regenerálódását, és valamelyest szerepet játszhattak sérülékenysége kialakulásában.
Jövő februárban már 32 lesz, ez a sokadik súlyos sérülése, az április végi (legjobb esetben remélt) visszatérési időpont valószínűbb, hogy 2024 nyarára tolódik.
Promóciós kötelezettségeit addig is tudja teljesíteni, de ahhoz, hogy az al-Hilal ne érezze úgy, fekete lyukba öntötte a pénzét, vissza kellene térnie, és karrierjéhez méltó szinten kellene ismét futballoznia.
A Serie A TOP10 legdrágább átigazolása ► 2017/2018 | Tiki-Taka Átigazolások
Ha a második világháború utáni futballélet legismeretlenebb átigazolási világrekorderei között keresgélünk, megakad a szemünk a dán Harald Nielsenen.
Arne Slot szerint nehéz ügy lesz tovább erősíteni a keretet, hiszen mégiscsak a Liverpool a bajnokcsapat.
Arne Slot első évében a Liverpool stílusa jelentősen megváltozott: nagyobb hangsúly került a labdatartásra, nyugodtabb és kiszámíthatóbb meccstervekre törekedtek, csökkentve az átmenetek számát.
A holland edző azért nem söpört ki mindent a Klopp-hagyatékból, ha rendezetlen védelemmel találták szembe magukat, könyörtelenül megpróbálták kihasználni a lehetőséget, így egy rendkívül érdekes és veszélyes kombináció alakult ki Slot és Klopp elképzeléseiből.
Hogy a tavalyi rendszer még csak átmenet volt a két szakember filozófiája között, az nagyban köszönhető annak, hogy a 2024-es nyár során a Liverpool mindössze egy játékost igazolt: Federico Chiesát, aki nem sok vizet zavart az idény során.
Ezen a nyáron viszont nagyobb átalakításra lehet számítani, ami lehetőséget ad arra, hogy még inkább Slot ízlésére szabják a keretet, a klubvezetés pedig nem tétlenkedett az előző hetekben.
A Sevilla játszóterének számít az Európa-liga, 2006 és 2023 között hétszer nyerte meg az együttes (senki sem jutott háromnál több sikerig a viadal történetében!).
A harmadik számú nemzetközi kupát 2021-ben hozták létre, azóta négy győzelemből kettő volt angol.
tags: #boli #atigazolasi #osszeg
