A Boney M. és a Kisstadion: Egy diszkókorszak ikonikus látogatása Budapesten

A Boney M., a hetvenes évek egyik legikonikusabb zenekara, melynek dalai generációk életébe égtek bele, ma is aktuális. Po vypredných koncertoch v Bratislave sa svetoznáma skupina Boney M predstaví aj fanúzióm v Trenčíne a Prešove. Mikulášsku oldies diskotéku s hviezdou večera, sku-pinou Boney M, pod vedením Sheily Bonnick, si môžete vychutnať už 7. decembra v trenčianskom Piano Club-e a 9. decembra v prešovskom ENCORE the club. Piesne ako DADDY COOL, RASPUTIN, RIVERS OF BABYLON és mnoho más zaručene roztancujú všetkych bez rozdielu veku. Nagyon érdekes látni, hogyan változik egy adott popkulturális esemény megítélése az idő múlásával. Ami korábban véres ellentéteket szült, hogyan válik valami teljesen mindegyé. Témánk az előző bekezdést példázza. Itt van a hetvenes évek második felének egyik legismertebb zenekara, a Boney M. - mely az USA kivételével mindenhol uralta a slágerlistákat, és az ABBA és a Bee Gees konkurenciája volt. Mondhatnánk azt is, hogy szatyorban élt az, aki akkoriban nem ismerte vagy nem hallotta a Boney M. nevét, de még ez sem igaz, mert még a pattintós nejlonszatyrokról is a Boney M. jutott eszünkbe.

Frank Farian, a producerzseni és az eurodiszkó szinonimája

A Boney M. felemelkedése elválaszthatatlan Frank Farian nevétől. Itt van minden idők legsikeresebb német producere, Frank Farian - róla egészen biztosan érik egy nagy doku vagy a Netflixen vagy HBO Maxon. Az 1941-ben született és 2024-ben elhunyt schlager előadóként debütált énekes-dalszerző, Frank Farian élete legjobb döntése volt, hogy producer lett, a Hansa Records stúdiója pedig gyorsan az ő boszorkánykonyhájává nőtte ki magát. Ehhez pedig sikerek kellettek. Egy ilyen alkalmi projektből lett zenekara, a Boney M., minden túlzás nélkül az eurodiszkó szinonímája.

A zenekar klasszikus felállása Liz Mitchell (1976-tól) - ének, vokál, Marcia Barrett (1976-tól) - ének, vokál, Maizie Williams (1975-től) - táncos, vokál, Bobby Farrell - táncos, „vokál” - tette felejthetetlenné a Boney M.-et. Valahol furcsa is, hogy Farian elsősorban nem a német schlager közízlést szolgálta ki, hanem a nemzetközi piacra dolgozott. Kicsit ki is lógott a sorból a produkcióival - Gilla (a magyar újságírók olasznak aposztrofálták, pedig osztrák énekesnő), Eruption, Boney M.

A diszkóláz eléri Magyarországot és a világot

A diszkó zene gyorsan meghódította a világot, és Magyarországon is hamar felfedezték a műfajt. Szólt a Fly Robin Fly a Silver Conventiontől (az akkor már az NSZK-ban élő újvidéki Lévay Szilveszter projektje), a Kung Fu Fighting, a Car Wash, a Yes Sir, I Can Boogie és társaik. Itthon mindazt reprodukálni, amit akkoriban a nyugatnémet, svéd, brit, olasz, spanyol és amerikai stúdiókban már képesek voltak az új keverőpultokon, az első években egyáltalán nem sikerült, mert nem volt hozzá sem technika, sem szaktudás, elég jól hallatszik a diszkóra váltó Neoton, Szűcs Judit (bocs, Judith), Kati és a Kerek Perec első ilyen jellegű lemezein. 1977-ben már itthon is állandó témát szolgáltatott a diszkó, a Metronóm ’77 (valójában az 1977-es táncdalfesztivál) részben ennek a jegyében fogant, 1978-ra pedig felpörögtek az események. Ekkor lett örök eldöntendő kérdés, hogy abbás vagy vagy boniemes, mintha egy Fradi-Dózsa-meccsen rendeznék le egymást a drukkerek. A csövesek látványosan gyűlölték, persze sokan titokban szerették, hiszen a Sunnyra könnyen lehetett csajozni, Bobby Farrell tánctechnikáját már a sulidiszkóban is el lehetett sajátítani, a rádióból Boney M. szólt, a Pajtástól a Népszaváig mindenhol előszeretettel írtak róluk.

A Szombat esti láz és a diszkóőrület csúcspontja

Mindezzel párhuzamosan az amerikai zeneipari szakemberek 1977-re úgy érezték, a diszkó teljesen ki lett maxolva és innentől kezdve már csak lejjebb van: ehhez képest az év áprilisában megnyílt az azonnal legendássá vált New York-i Studio 54, majd decemberben forgalomba került a John Travoltát szupersztárrá emelő Szombat esti láz. Amikor Robert Stigwood, az RSO vezetője, a Bee Gees menedzsere, a Jézus Krisztus Szupersztár producere három filmre leszerződtette az akkor már tini idolnak számító Travoltát, sokan kinevették, hiszen tévésztárból még soha senki nem tudott filmsztárt faragni.

John Travolta, az amerikai televízió legújabb, 22 éves „bálványa” jelenleg egy új film főszerepét játssza és a producer, Robert Stigwood kikötötte a szerződésben, hogy a film forgatása alatt Travolta nem használhatja magánrepülőgépét és motorkerékpárját, mert mindenfajta esetleges balesetet el akarnak kerülni. John sóhajtva jegyezte meg: Nincs más hátra, a Mercedest kell használnom! Stigwood legnagyobb húzása azonban a filmzenelemez volt, amelyet a mozipremier előtt jelentetett meg. Az album minden idők egyik legnagyobb bevételét produkáló üzleti sikerét hozta, és természetesen megágyazott a film hisztérikus sikerének. A film elsőrangú! Nemcsak épkézláb történetet ad elő mai New York-i fiatalokról, hanem az első olyan film, amely a diszkótáncot bemutatja. Diszkójelenet eddig is bőven volt a filmekben, mint afféle hangulatos rész: a hősök felkeresnek egy táncos helyiséget. De ebben a filmben a diszkó a fő helyszín, idelátogatnak a fiatalok, itt zajlik a táncverseny. Elképzelhetetlennek tűnt azelőtt, hogy a diszkótáncot mint színpadi vagy filmtáncot, bemutathassák, hiszen koreográfiája egyéni, szinte mindenki maga szüli pillanatnyi elhatározása, a zene keltette érzései nyomán. JOHN TRAVOLTA, a film főszereplője mégis olyan magas színvonalon, olyan erővel és fantáziagazdagon táncol szólóban, hogy a film láttán Fred Astaire, a táncosok veteránja, a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozott róla. Külön élmény a diszkótársastánc fegyelmezett, színes koreográfiája is. Mesélték nekem, majd olvastam is róla, hogy e film nyomán a hosszú évek óta halódó tánciskolák újból megnyíltak és a filmben látható diszkótánc koreográfiáját tanítják. És - bizonyos filmek öltözködési divatot is csinálnak -, divat lett Travolta öltözéke is: fehér zakó, mellény és nadrág, kihajtott gallérú fekete inggel.

Ennek hozománya az lett, hogy az Egyesült Államokban a rádiók kínálatából szinte teljesen eltűnt a rockzene, maximum a ma yacht rocknak nevezett AOR-előadók (Toto, Doobie Brothers, Christopher Cross) maradtak felszínen, mely a diszkóőrületet kitolta nagyjából 1979-ig, míg a megcsömörlött emberek a disco demolition során nem kezdtek diszkólemezeket égetni, homofób és rasszista kijelentéseket tenni, a zeneipar pedig őrült módon kereste az új zenei zsánereket.

A '78-as slágerlista - Boney M. az élen

1978 elejétől egy új film, a Szombat esti láz is szolgáltatott híreket, miközben ömlött a Babilon és a sálálálá (Brown Girl In The Ring) mindenhonnan. Ebben az időszakban a Pesti Műsor slágerlistája is jól tükrözte a zenei trendeket, élén a Boney M. egyik legnagyobb slágerével.

A Boney M. két dallal is szerepel. A Daddy Coolt, vagyis a „hideg papát” valószínűleg az időjárás tartja életben.

A legendás Kisstadion koncertek 1978-ban

1977 nagy húzása Suzi Quatro fellépése volt, amely ismét a jelen kontextusába helyezte az Interkoncert munkáját, de az kétségtelen, hogy az egy évvel későbbi Boney M.-koncertsor (június 30., július 1., július 2.) tette fel az i-re a pontot a Kisstadionban. E filmek mellett a Kisstadionban három előadáson látható a sikeres jegyvadászok tízezrei előtt a pályája csúcsán lévő Boney M. együttes, amelynek a Babilon folyói című slágere első helyen áll Európa-szerte és a büszke Angliában is. Éppen a Szombat esti láz című film Bee Gees betétdalait szorította le az első helyről.

A Boney M. ekkoriban turnéztatta harmadik, Nightflight to Venus című albumát, amelyen a Rivers of Babylonon kívül többek között ott volt az a bizonyos Rasputin című világsláger is, amelyet merő túlbuzgóságból nem játszott a Magyar Rádió, nehogy megsértsék a szovjeteket.

Közös szálak: Boney M. és Omega

Érdekes párhuzam, hogy Frank Farian és az Omega útja is keresztezte egymást ekkoriban. Farian már jó egy éve reggel 8-tól 3-ig minden napra kibérelte a frankfurt-offenbachi Europa-Sound cég egyik rádióját. Ugyanott készíti az Omega együttes nyugat-német lemezfelvételeit. Az Omega és a Boney M. tavaly júniusban már megismerkedett a pozsonyi Lyra fesztivál gálaestjén, és 1977 novembertől 1978 márciusáig, míg a Boney M. albuma is elkészült, szinte naponta találkoztak. Az ismeretség barátsággá melegedett. Meghallgatták egymás elkészült munkáit, ötleteket cseréltek. Annak a terve is fölmerült, hogy egy legközelebbi felvételnél kölcsönösen „besegítenek” egymásnak. A két nagylemez - az Omegáé a Skyrover (Égi vándor), a Boney M.-é a Nightflight to Venus (Éjszakai épülés a Vénuszra) - szinte egyszerre készült el és került piacra most áprilisban. Maguk is elcsodálkoztak az albumcímek rokonságán, és hogy a két lemezen közös téma is akadt. Omegáék az orosz telet varázsolják elénk, míg a Boney M. egyik dalában Raszputyinról, a legendás orosz kalandorról énekel. A lemezek elkészültét és Marcia Barrett születésnapját közösen ünnepelték. Omegáék a budapesti vendégszerepléskor adják vissza a meghívást.

A koncert élménye a Kisstadionban

A koncertjegyek elővételben szinte azonnal elfogytak az összes előadásra, sokan be is lógtak. Este hét órakor, a kezdés időpontjában, még javában özönlött a nép a Kisstadion lelátóira, a küzdőtéri sorokba, bár az embernek már az volt az érzése, nem is férnek többen, legalább az amfiteátrum ülőhelyein. Körülbelül húsz perccel később már teljesen megtelt a stadion, s mikor épp türelmetlenkedni kezdtünk volna, megjelent a színen a Black Beautiful Circus - a kísérőzenekar - és megnyitotta az előadást. Feladata az volt (lett volna), hogy bemelegítse a közönséget, hangulatilag előkészítse a második részben műsorra lépő Boney M. show-jára. Egyáltalán nem a muzsikusok hibája, hogy a nézősereg „hideg” maradt. Gyér tapsokkal honorálták a számokat, pedig a zenekar, a fúvósok, a ritmusszekció, a Fender-zongorista, a kis fehér szintetizátoros, aki az orgonát is kezelte, és a két énekes lány igazán kitett magáért, hibátlanul, gördülékenyen, nagyon jól játszott. Nem úgy fogalmaznék: az volt a baj, hogy erősen jazzes, vagy jazzszámokat játszottak és ezért nem tudtak kellően hatni a közönségre, mint, ahogy ezt egyik kritikus cikkéből kiérezni; ellenkezőleg: a közönség makacsolta meg magát - „Mit nekem ez a banda! Én a Boney M.-re jöttem, azt adják, az majd felmelegít, majd az tetszik!” - és tulajdonképpen nem is törődött a színpadon szereplőkkel. A „Fekete Szép Cirkusz” hosszú, improvizációkkal teli, lendületes, „önhergelő” funky tolmácsolásai pedig csak annyira voltak jazzesek, amennyire például az Earth Wind and Fire együttes számai, amelynek stílusában a Boney M. zenekara játszott. Köszönet illeti a türelmüket a közönséggel szemben.

Óriási meglepetésre a Boney M. műsora úgy kezdődött, mint egy dzsesszkoncert. Az énekes sztárokat kísérő tíztagú együttestől és két énekesnőtől olyan modern funky ütemű kompozíciókat hallhattunk élőben, amilyenekhez hasonlókat csak Herbie Hancock vagy Stanley Clark lemezeiről. Félelmetesen pontos arrangemanokban, és a kemény ritmus fölé úszó káprázatosan virtuóz rögtönzésekben gyönyörködhettünk. ...talán Bobby Farrell maga volt a legaktívabb az egész műsor alatt. Táncolt - előzetes koreográfia alapján -, fáradhatatlanul azon volt, hogy mozogjon, éljen a szín. Az énekegyüttes többi tagja Bobhoz viszonyítva csak ritkán mozgott, vagy táncolt. Marcia, aki a legtöbbet énekelt szólót (övé az a furcsa színű hang a Boney M.-ben), annyival tett többet a társainál, hogy vagy háromszor lement a küzdőtéren ülők soraiba, és ott énekelt, nem kis gondot okozva ezzel egy szőke roadynak, aki alig győzte utána vinni, rendezgetni a mikrofonzsinórt.

Egy személyes történet a Kisstadionból

1978. július 1. - Nyári hőség Zuglóban, délelőtt van és a Népstadion környékén csellengünk négyen, miközben azon törjük a fejünket, hogyan juthatnánk be az esti Boney M koncertre a Kisstadionba. Mivel az egyikünk édesapja a rendőrség állományát gazdagította, így mindig volt fülesünk, hogy egy adott eseményre mikor vezénylik ki a rendőröket, hogy elfoglalják őrhelyüket. Aznap három órára volt tervezve, hogy kivezénylik a rendőröket, de még csak dél körül járt az idő, a koncert meg este 8 órakor kezdődött. Biztos, ami biztos, másszunk be és rejtőzzünk el a férfi WC-ben, a lényeg, hogy a kerítésen belül legyünk. Egy lélek sem volt a Népstadionban, hamar átvetettük magunkat a kerítésen és megcéloztuk a Kisstadion bejáratát, majd irány a férfi WC. Gondosan kitervelt hadművelet volt, így volt nálunk filctoll, amivel az utolsó WC ajtajára kiírtuk nagy betűkkel: “ROSSZ!” Háromkor hangokat hallottunk távolról, kezdték szétosztani a rendőröket, így óvatosra fogtuk, őrszemet állítottunk. Amikor rendőr közeledett a WC irányába, bezárkóztunk és felálltunk mind a négyen - a szűk hely végett egymásba kapaszkodva - a WC-csészére, hogy ha valaki alulról benéz, akkor ne bukjunk le, ha meglátja a lábainkat. Miután a koncertnek vége lett, a barátaim hazaindultak én meg a művészbejárónál lecövekeltem a többi rajongóval és fotósokkal, majd amikor megjelent a kijáratnál Bobby Farrel, Liz Mitchell, Marcia Barrett, Maizie Williams, odafurakodtam Bobbyhoz és kértem tőle autogramot majd az énekesnőktől is. Mire végeztem a hölgyekkel, zsebre vágtam az autogramkártyát, majd újra oda pofátlankodtam Bobbyhoz, amire kedvesen megtekerte az orromat, mutatóujjával megfenyegetett, hogy már adott az előbb, de nem volt fukar kaptam még egyet, és így a suliban már volt cserealap üveggolyóra, döglött patkányra, vagy félórai kerítésmeszelésre.

A Boney M. öröksége és a playback vita

A Boney M. örökségét beárnyékolja egy, csak később nyilvánosságra került tény. Csak 1979-ben derült ki, egészen pontosan az Oceans of Fantasy című album borítójára írta ki Farian, hogy a férfi vokál az övé, ergo Bobby Farrell egyáltalán nem énekel a lemezeken. A bő tíz évvel későbbi Milli Vanilli-botrány után (ahol szintén Farian volt a producer és a srácok tátogtak) minden más vetületben látszik, pláne, hogy a legtöbb Boney M.-felvétel a Youtube-on tévéműsor, ahol egyébként is lip-sync volt az ideális technikai megoldás. Sőt ott vannak azok a bizonyos híres fellépések, mint például az 1979-es sopoti fesztivál, ahol a zenekar szintén playbackel vagy máshol félplaybackel. Ugyanakkor a Boney M. turnéi során igenis élőben játszott, sőt Bobby Farrell énekelt.

A mostani Boney M.-ről vagy Boney M.-ekről nem lesz szó, jelen pillanatban nem is tudnám megmondani, hogy egy, kettő vagy éppen három koncertezik párhuzamosan, sőt van olyan ismerősöm, aki az egyikben benne is van. Igazából mindegy is, hiszen ez Frank Farian egyik ki nem mondott húzása volt: a nevet minden olyan tag használhatja, aki az eredeti felállásban benne volt, sőt a legkorábbi felállásból Sheyla Bonnicknak - aki valószínűleg a Do You Wanna Bump?-on vokálozik - is van egy Boney M.-műsora.

tags: #bonnie #m #kis #stadion

Népszerű bejegyzések:

• Kosárlabda élő közvetítések infói
• Arne Slot-éra sikeres kezdete
• Itt olvashat a világbajnokság izgalmairól és a román jégkorong helyzetéről
• Magyarországi akrobatikus sportok és versenyek
• A magyar kosárlabda meghatározó pillanatai