Borsos Attila és a Magyar Kézilabda Szövetség: Mélyreható elemzés a sportág kihívásairól és jövőjéről

A magyar kézilabdázás világában Borsos Attila neve fogalom: korábbi válogatott játékos, gólkirály a francia bajnokságban, szakkommentátor és szakértő, aki évtizedek óta aktív részese a sportágnak. Éleslátása és nyílt véleménye nem egyszer felkavarta az állóvizet, ahogy tette azt a Magyar Kézilabda Szövetség (MKSZ) körüli események is, amelyek ideiglenesen felfüggesztették, majd rövid időn belül visszahelyezték őt a tisztségébe.

Borsos Attilát május végén leváltotta a Magyar Kézilabda Szövetség elnöksége, majd június elején, mindössze négy nap múlva visszahelyezte tisztségébe. Ezzel továbbra is az MKSZ 100 százalékos tulajdonában álló, a közelgő világversenyek rendezésére és lebonyolítására létrehozott kft (HBMP) ügyvezetője maradt, bár a szövetségi elnökségébe nem hívták vissza. „Igazából nem tudom, hogy mi történt pár nap alatt, miért változtatta meg álláspontját a szövetség. Csütörtökön kaptam egy gyomrost, majd hétfőn az értesítést, hogy számítanak továbbra is a munkámra. Csak kapkodtam a fejem. Nyilván ezt a helyzetet lehetetlen nem megtörténtté tenni, nyomot hagyott bennem, de a belső sértettségemet félreteszem, az érzelmi hullámvasútról nem is szeretnék most beszélni, és továbbra is a sportágért fogok dolgozni” - mondta Borsos Attila. Hozzátette, nem tudja, kit vagy kiket zavar a jelenléte, mert eddig csak pozitív visszajelzéseket kapott, ha megjelent valamelyik kézilabdacsarnokban.

Borsos Attila szakmai háttere és tapasztalatai

Borsos Attila szakértelmét és elkötelezettségét számos tényező alapozza meg. Száznyolcvanszor szerepelt a magyar válogatottban, tizenöt évig játszott és gólkirály volt a francia bajnokságban. Abban a Chambéryben is megfordult, ahonnan a franciák mai nagy generációjának több tagja indult. Szakkommentátorként az elmúlt öt év minden világversenyén ott volt. Elmondása szerint „az előéletemből talán logikusan következett, hogy 3 diploma, 3 beszélt nyelv és vállalatirányítási gyakorlat mellett ezt a pozíciót nekem adták. Meg 30 éve vagyok a sportágban is”.

A HBMP Kft. és a nemzetközi rendezvények jelentősége

Borsos Attila kifejtette, a HBMP céget azért kellett létrehozni, mert az egyébként is leterhelt szövetségi apparátus nem bírta volna az augusztusi ifjúsági világbajnokság, majd a 2014. decemberi felnőtt női Európa-bajnokság (utóbbit a horvátokkal közösen rendezték, olimpiai selejtezőt érő helyet lehetett rajta szerezni) megrendezését. Az IHF maximálisan elégedett volt az előkészületekkel. „Ez nemcsak egy buliesemény, mert 600 emberről kell gondoskodnia az országnak, beleértve az IHF 60 fős delegátusát is. Több százmilliós költségekről beszélünk” - emelte ki. A menetrend ugyanaz, mint egy felnőtt világbajnokságnál; egy felnőtt vb-nek ez az egyik előszobája. Példaként említette, hogy a horvátok úgy kapták meg a 2009-es felnőtt vb-t, hogy előtte öt vagy hat korosztályos tornát rendeztek. A szövetségnek pedig vannak ilyen távolabbi tervei. „A presztízsünknek nagyon fontos, hogy egy ilyen esemény közmegelégedéssel érjen véget, és már csak két hónap van hátra. Hosszú távon pedig még a sportdiplomáciának is jót tehet. Nem akarom persze túldimenzionálni az ifi-vb jelentőségét, de gagyit rendezni egyáltalán nem éri meg” - foglalta össze Borsos.

A magyar kézilabda aktuális helyzete és a reális célok

Borsos Attila elemzése szerint a januári férfi kézilabda-világbajnokságon szerzett hatodik hely nagyszerű eredmény, de azt végig kell gondolni, hol van valójában a magyar kézilabda helye. Lehet-e az első háromban, vagy inkább arra kell vigyázni, hogy ne legyünk tizenötödikek? A sportszervezés, -irányítás és -finanszírozás arra épül, hogy egy csapat folyamatosan az első hatban, nyolcban legyen, függetlenül attól, hogy 4. vagy 8. „A Magyar Kézilabda Szövetségnek öt darab 6. hely többet ér, mint egy első és két 15. Hisz így tudja a sportágat szinten tartani” - vélekedett. Ugyanakkor egy játékos, ha igazán jó és motivált, nem mehet úgy neki egy világbajnokságnak, hogy az első nyolcban legyenek, mert „realisták vagyunk”, hisz akkor biztosan nem is lesz jobb. Borsos szerint a magyar csapatok picit ebben szenvednek, a játékosok is ehhez idomulnak, ami meggátolja őket abban, hogy igazán nagy eredményt érjenek el. Kiemelte, kár az elszalasztott esélyért, hiszen gyakran önmagukat verik meg. Például a horvátok elleni negyeddöntőben önmagunkat vertük meg.

Az olimpiai selejtezőt csak nyolc csapat éri el, a szövetség ezt a helyezést várja el, ami 2021-ben sikerült is. A tavalyi Eb-n azonban a válogatott a 14. helyen végzett. A férfi kézi-Eb legfontosabb kérdése az volt, hogy meg tudjuk-e közelíteni az elit sebességét. Szakértőként elemezte a csapat esélyeit és azt, mire érdemes figyelni a játékukban. A női kézilabda-válogatott szárnyalását kiemelkedő küzdőszellemmel, erőnléttel, kollektív koncentrációval, fegyelmezettséggel és a drasztikus labdaeladási számcsökkenéssel magyarázta.

Mit tanulhatunk a világ élvonalától?

Borsos Attila szerint a norvég csapat a nőknél, a francia a férfiaknál abszolút veri a mezőnyt. A norvégoknál posztra lebontva látható, hogy nem „szuperszonikus zsenikből” áll a csapatuk. Van egy-két nagyon jó játékosuk, de elbírták, hogy egy Eb-n nem játszott az egyik kulcsjátékosuk, mert olyan csapatot alkotnak együtt, ami fényévekkel a többiek előtt van. A franciáknak nem csak „bazi jó” csapatuk van, de a világ öt legjobbjából négy ott játszik, mint például Karabatic, Daniel Narcisse, Omeyer és Didier Dinart. Borsos szerint azonban nem ettől ők az Európa-, olimpiai és világbajnokok, és nem is támadásban nyerik meg a meccseiket. Ez a norvég nőkre is igaz: a felállt fal elleni támadásaik nem jobbak, mint a többi csapaté.

A kulcs a fegyelmezett és letisztult taktikai tervben rejlik, amiben mindenkinek megvan a maga feladata. Van hozzá két edző, aki keményen megköveteli a játékosoktól, hogy azt csinálják, ami meg van beszélve. Marit Breivik, a norvég női válogatott korábbi szakvezetője és Claude Onesta, a francia férfi válogatott edzője is rendet tartott. Egyénileg csak egyszer-egyszer kell különlegeset csinálniuk, de az egyik mindig tudja, mit tesz a másik, és ettől magas a támadásaik hatásfoka. Mégsem ezért nyerik meg a meccseiket, hanem a rendkívül jól szervezett védekezésükkel.

A védekezés kohéziója nem zsenialitás, hanem közös stratégia, akaraterő és az egymásért való küzdés kérdése, ami mind megtanulható. A franciák „örömmel” védekeznek, ami nekik ugyanolyan örömet okoz, mint egy szép kombináció végén szerzett gól. Védekezésben jön ki igazán, hogyan játszik együtt a csapat, hiszen védekezni nem lehet úgy, hogy csak egy jó védő letarol mindenkit, a többiek meg nézik. A magyar női válogatottban Borsos szerint arra vannak berendezkedve, hogy több gólt kell lőniük, mint amennyit kapnak, mert úgyis kapnak. Ez azonban veszélyes, és ezzel hosszú távon nem lehet nagy eredményt produkálni. Az előrelépéshez a védekezésben kell szemléletváltást hozni.

A férfi kéziválogatott remek fordítással jutott ki az olimpiára, ami a múltból hozott sérelem által felszabadított nagy energiáknak is köszönhető lehet. Borsos Attila úgy véli, bennünk van az extra a kézi-vb-n, de hogy mire lesz elég, az rejtély. A dánok elleni kézi-vb negyeddöntőben pedig a nagyképűségük lehetett volna a magyarok esélye.

A magyar kézilabda kihívásai és a szükséges változtatások

Borsos Attila részletesen kitért a magyar kézilabda fejlesztésének kulcselemeire, különös hangsúlyt fektetve a védekezésre és a szakmai irányításra.

Védekezési hiányosságok és megoldások

• Taktikai rész: A modern kézilabdában nyerő területvédekezési szisztémát a magyar edzők inkább nem tudják megtanítani. Ez nem az egy az egyben való védekezést jelenti, hanem azt, hogy egy adott területen lévő játékosok felelőssége rugalmasan oszlik meg, egymást segítve. Ezt a módszert a franciák a '90-es években jugoszláv edzőktől tanulták meg, de sem a magyar válogatottban, sem klubcsapatnál nem látható ilyen szintű szervezettség.
• Motiváció: Fontos lenne, hogy a játékosok élvezzék a védekezést, tegyék oda magukat.
• Fizikai rész: A magyar játékosok védő lábmunkája képzetlen, nem tudják lábbal lekövetni a támadókat. Van, aki próbálja, de elfárad, mások egyáltalán nem tudnak lábbal védekezni. Ez azonban munka kérdése.
• Kohézió: Nem az a jó csapat, amelyikben mindenki szeret mindenkit. Borsos példaként hozza fel, hogy a női válogatott tagjai elmondják, milyen jó a társaság, együtt főznek, bridzselnek, de a pályán már nem mennek oda a másikért. A franciáknál sem szeret mindenki mindenkit, de a pályán meghalnak egymásért. A küzdés természetessége vagy nincs megtanítva a játékosoknak, vagy az edzők nem tudják rákényszeríteni őket.

A francia férfiválogatott példája is mutatja, hogy az elbukott athéni olimpia után komoly elemzést készítettek a világ kézilabdázásáról, taktikai tervet dolgoztak ki, és minden játékos DVD-t kapott a feladatairól. Ezt a tudatos felkészülést mi is megcsináljuk videós elemzés formájában, de a látszatja sokszor nincs meg.

Az edzők szerepe és a konfliktusvállalás

Borsos Attila szerint "egy bazi jó edző", egy főnök kell, aki után mennek a játékosok, és aki kihajtja belőlük a fegyelmezettséget. Sajnos a szövetség gazdálkodása és élete miatt borzasztó nagy rizikó egy rettentő sokba kerülő, független edzőt megfizetni. A kapitányok kiválasztásánál a "megfizethető" szempont dominál. „Ez nem kritika az adott edző felé, de egyszerűen nincs a kezében az a lehetőség, hogy véghezvigye, amit akar. Itt konfliktusokat kell vállalni a játékosokkal, a szövetséggel, a sportvezetéssel” - hangsúlyozta. Egy józan értékelés most a női kézicsapat kapitányának alkalmasságát is vizsgálná, mert a játék csalódást keltett, és nem látni a kapitány kézjegyét.

A konfliktusvállalás hiánya komoly probléma. Egy világbajnokság után le kellett volna ülni a játékosokkal, és egyenként kielemezni a teljesítményüket, megmutatva, hol hibáztak. Ezt a konfliktust azonban senki nem vállalja, mert a játékos azt mondja, hogy „nem jövök többet!” vagy „kirúgatlak!”. A vezetőség általában nem az edző mögé áll, merthogy edző van egy csomó, játékos viszont nincs. Ez egy torz rendszer, ahol az edzők féltenek a helyüket, és ezért nem kerülnek konfliktusba a játékossal.

Játékosértékelés és finanszírozás

Borsos szerint a rendszer abból a tényből nő ki, hogy nincs elég jó magyar játékos, és aki van, az túl van értékelve. Egy sztárjátékos nagy irtást végez maga körül, ha nem tetszik neki az edző. A túlértékelt, kényelmesen éldegélő játékos nem tudja azt a motivációs pluszt hozzátenni, ami a válogatottban szükséges. Pénzzel sem lehet motiválni, mert a klubjukhoz képest nem igazán keresnek sokat a válogatottban.

A kevés jó magyar játékos túl van fizetve, a magyar életszínvonalhoz képest mindenképp. „A Bundesligában egy ilyen játékos ennyit keres” a válasz. Ha a nagy klubok megengedhetik maguknak, csinálják, mert csak így tudnak a nemzetközi élmezőnyben maradni. Azonban ezt szabályozni kellene, hogy ne gyűrűzzön be a magyar bajnokságba, mert így a kis klubok is kénytelenek a nem a legjobb játékosoknak is áron felül fizetni, amit persze nem tudnak kitermelni. Borsos szerint ebben a szövetségnek lenne felelőssége. „Női-férfi vonalon nagyjából ugyanazok az árak: egy jó játékosnak, aki tényleg el tudna menni külföldre, 2-3 milliót is fizetnek. Ami Magyarországon irreális” - mondta. Hozzátette, egy kezén megszámolja azokat a válogatott szintű játékosokat, akik kimentek külföldre nagy pénzért, és nem jöttek haza összeomolva. A magyar játékos nem megy el külföldre, mert ha ajánlanak neki százat, de itthon megkapja a nyolcvanat, esetleg zsebbe, azzal jobban jár. A hazai kézilabdában több mint tíz éve annyi pénz van, hogy az élklubok világsztárokat tudnak igazolni, ám Borsos felveti a kérdést, hogy vajon jobb lett-e ettől a magyar kézilabda.

Összehasonlító fizetési viszonyok (példa egy top játékosra)

Az alábbi táblázat Borsos Attila nyilatkozatai alapján illusztrálja a magyar kézilabdában tapasztalható fizetési viszonyokat egy kiemelkedő játékos esetében:

tags: #borsos #attila #kezilabda #szovetseg

Népszerű bejegyzések:

• A magyar labdarúgás kiemelkedő alakjai
• Otthoni Foci Edzés Tippek
• Útmutató kezdőknek és haladóknak a Salming floorball ütőkről
• Küzdelem a párizsi kvótákért asztaliteniszben
• az Előre NKSE új korszaka