Ivica Osim: A bosnyák labdarúgás legendás alakja
Ivica Osim, a bosnyák labdarúgó és edző, aki 80 éves korában hunyt el, a történelem egyik legjobb bosnyák futballedzőjeként tartják számon. Szarajevóban született, 1941. május 6-án. Okos fiú volt, a gimnáziumban az egyik legjobb matematikus, ezért még érettségiznie sem kellett a tantárgyból. A középiskola elvégzése után sikerrel felvételizett az egyetem matematika szakára, ahol az első dolgozatára 10-est kapott.
Játékos Pályafutása
13 évesen kezdett focizni a Željezničar csapatában, ahol a Grbavica városrészben nőtt fel. 1959-ben játszotta az első felnőtt mérkőzését az eszéki Proletár Labdarúgó Klub ellen. Tizenegy évet játszott a felnőtt csapatban, 250 mérkőzésen 75 gólt rúgott. Játékosként magas, elegáns és megtévesztő középpályás volt, aki kíméletlenül cselezett. Hihetetlen technikájával és azzal a könnyedséggel ragadott magával, amellyel túljátszotta az ellenfél játékosait. Úgy tűnt, mintha a játékosok hullanának körülötte, és ha nem asszisztált csapattársainak, maga is gólokat szerzett. A rádió és az újságok riporterei gyakran csodálkozva számoltak be arról, hogy mindez a lassú mozgása ellenére is sikerült.
A jugoszláv válogatottban 1964 és 1969 között 16 alkalommal lépett pályára, nyolc gólt szerzett. Tagja volt az 1964-es tokiói olimpiai csapatnak, ahol nemzetközi bemutatkozása is volt. 1967-ben Jugoszlávia legjobb játékosának választották. Ott volt a csapatban, amely az 1968-as olaszországi Európa-bajnokság elődöntőjében 1-0-ra legyőzte az akkori világbajnok Angliát. Azon a mérkőzésen azonban megsérült Norman Hunter kemény belépője következtében, így a döntőben, Olaszország ellen a cserepadon kellett ülnie, amely 1-1-es döntetlennel zárult, majd a visszavágón is, amelyet Olaszország 2-0-ra nyert meg.
A jugoszláv szövetségi szabályok tiltották a játékosok külföldre igazolását 20-as éveik végéig, így csak 1968-ban csatlakozhatott a holland Zwolsche Boys klubhoz. Itt mindössze két bajnoki mérkőzésen lépett pályára egy súlyos térdsérülés miatt, majd a következő szezonban visszatért a Željezničarba, mielőtt 1970-ben a francia bajnokságban szereplő Strasbourgba igazolt. Két strasbourgi év után a Sedanhoz szerződött, szintén a francia bajnokságba, ahol 1972 és 1975 között 105 bajnoki mérkőzésen játszott, mielőtt Valenciennes-be költözött. Ezután 1976 és 1978 között visszatért a Strasbourghoz egy utolsó pár évre. Játékoskarrierjét 1978-ban fejezte be.
Edzői Pályafutása
Aktív játékos pályafutása után edzőként folytatta. Közvetlenül azután, hogy 1978-ban visszavonult a Strasbourgban való játéktól, Osim elvállalta annak a klubnak a menedzseri állását, ahol elkezdte a játékot, a Željezničart. Sikeresen vezette a Željezničart 1978 és 1986 között. 1985-ben az UEFA Kupa elődöntőjéig vezette a Željezničart, ahol a Videoton verte ki a szarajevói klubot. Ez volt az az év, amikor az elődöntőben a Videoton verte ki a szarajevói klubot és ez a helyiekben olyan mély nyomot hagyott. A visszavágó nagyon emlékezetes volt. 1985. április 24-én Szarajevóban játszották, a Željo egészen a 88. percig 2:0-ra vezetett, és az első mérkőzésen idegenben lőtt góllal a továbbjutó volt. És akkor Csuhay József lövése a kapus kezéről a hálóban kötött ki, így a döntőt a Videoton játszotta. Még most is úgy írnak erről a mérkőzésről, mint a Željezničar és Ivica Osim edzői időszakának legnehezebb pillanatairól. Az edző arca, amikor Csuhay lövése a kapuba talált.
Jugoszláv Válogatott
1986-ban lett a jugoszláv válogatott szövetségi kapitánya. Ő volt az első Boszniából származó szövetségi kapitány és támadták is érte nem egyszer, hogy több bosnyák játékost is meghívott a keretbe, ami addig nem volt szokás. A jugoszláv válogatott utolsó szövetségi kapitánya volt. Vezetésével Jugoszlávia az 1990-es olaszországi világbajnokság negyeddöntőjébe jutott, ahol tizenegyesekkel kikapott Argentínától.
1991-ben szövetségi kapitányi szerepét párhuzamosan a belgrádi FK Partizan edzői posztjával is betöltötte, amellyel 1992-ben megnyerte a Jugoszláv Kupát. Jugoszláviát az 1992-es Európa-bajnokságra vezette, de 1992 májusában keserűen, könnyek között mondott le posztjáról, tiltakozva szülővárosa, Szarajevó szerb bombázása ellen. „A lemondás, így a legegyszerűbben: elmegyek és ezzel vége. Ismét mondom, amit már elismételtem, nem hiszem, nem fogok elmenni sem Firenzébe, sem Svédországba. Az egyetlen, amit tehetek mint ember, és ha kérdezik, ez az én privát döntésem, amit Önök úgy értelmeznek, ahogy akarnak…Ez az én személyes döntésem, nem indokolom, nem magyarázom, mert Önök azt nagyon jól tudják." Azt mondta: „Az emberi szenvedés skáláján nem tudom összeegyeztetni az otthoni eseményeket a nemzeti menedzseri pozíciómmal.” A jugoszláv csapatot a háborús helyzet miatt hamarosan kizárták a bajnokságból, helyét az utolsó pillanatban Dánia vette át, amely meg is nyerte a tornát.
Nemzetközi Klubok és Válogatottak
A jugoszláv menedzseri posztjáról való lemondása után, amely hamarosan egységes entitásként tűnt el, Osim még abban az évben Görögországba utazott, ahol a vezető athéni klub, a Panathinaikos menedzsere lett két évre, kétszer megnyerve a Görög Kupát. 1994-ben ismét továbbállt, ezúttal Ausztriába, ahol nyolc évig irányította a Sturm Grazot.
1994 és 2002 között az ausztriai Sturm Graz edzője volt. Sikeres évek voltak: kétszer nyerték meg az osztrák bajnokságot (1998 és 1999), egyszer az Ausztria Kupát és egyszer az Ausztria Szuper Kupát. Nagy becsben tartották Grazban. Azt mondják, megmutatta, hogyan lehet egy kis klubbal kitörölni a névtelenségből. Szakmai hozzáértése, emberséges vezetési stílusa juttatta el a klubot a foci európai színpadára. 2009 januárjában a patinás osztrák klub fennállásának századik évfordulóján rendezett ünnepségen az „évszázad edzőjének” választották.
Ezután Japánba ment, ahol 2003 és 2006 között a JEF United Chiba klubot irányította, amely nem tartozott a gazdagabb csapatok közé, de Osim irányítása alatt a szerény eszközök ellenére meglehetősen sikeres volt. Velük a Japán Kupát nyerte meg. A segítője a csapatnál a fia, a szintén edző Amar Osim volt és ő vette át a helyét edzőként, amikor 2006 júliusában a japán válogatott szövetségi kapitányának nevezték ki. Ausztriához hasonlóan Japánban is rendkívül népszerű volt, 2005-ben könyv is megjelent róla a szigetországban „Osim szavai” címmel, amely 400 000 példányban fogyott el.
A japán válogatott menedzseri posztját egy évig töltötte be, ahol hírnevet szerzett arról, hogy dühös kirohanásokkal illette játékosait, néha még tolmácsát is könnyekre fakasztotta. A csípős megnyilvánulásai ellenére rendkívül népszerű volt Japánban. 2007. november 16-án tokiói lakásában az angol nemzeti bajnokság egyik mérkőzését nézve agyvérzést kapott. Ezután a válogatott menedzseri posztjáról le kellett mondania.
Tekintsük át Ivica Osim edzői pályafutásának főbb állomásait egy táblázatban:
| Időszak | Csapat / Válogatott | Jelentősebb Eredmények |
|---|---|---|
| 1978-1986 | FK Željezničar | UEFA Kupa elődöntő (1985) |
| 1986-1992 | Jugoszláv válogatott | Világbajnokság negyeddöntő (1990) |
| 1991-1992 | FK Partizan | Jugoszláv Kupa (1992) |
| 1992-1994 | Panathinaikos | Görög Kupa (kétszer) |
| 1994-2002 | SK Sturm Graz | Osztrák bajnokság (kétszer), Osztrák Kupa, Osztrák Szuper Kupa |
| 2003-2006 | JEF United Chiba | Japán Kupa |
| 2006-2007 | Japán válogatott | - |
Életének Későbbi Szakaszai és Öröksége
2011. április 1-jén a FIFA és az UEFA a boszniai labdarúgó szövetség elnökségében és egész működésében tapasztalható szabálytalanságok (alapszabály hiánya) miatt felfüggesztette annak működését. A szövetség létrehozott egy bizottságot, aminek vezetésével Ivica Osimot bízták meg, hogy normalizálják a helyzetet. Nagy erőfeszítések árán, számtalan tanácskozás és tárgyalás után a felfüggesztést még az év május 30-án megszüntették.
2014-ben a bosznia-hercegovinai válogatott kijutott a brazíliai világbajnokságra, Ivica Osim a tanácsaival segítette az akkori szövetségi kapitányt, régi labdarúgó társát, Safet Sušićot. Az utóbbi években az orvosi kezelések gyakran és hosszú időre Grazba szólították, azért igazi otthonának Szarajevót tekintette.
A bosnyák válogatottról úgy gondolta: „jól megy a csapatnak, csak maradjon így a továbbiakban is. Ha a válogatott jól teljesít, akkor változik az ország közérzete is. Megosztottak vagyunk, fuldoklunk, de ha a labdarúgásban sikereket tudunk elérni, azzal enyhülnek a problémák. Amikor nyer a csapat, mindenki boldog, mindentől függetlenül.”
Gyakran hívták Horvátországból, sokszor és rendszeresen beszélt velük. „Nagyon okosan és jól csinálják, hogy eljuttatják játékosaikat nagy klubokba, ebben már nagy tapasztalatuk van. Nagyon megerősödtek, jó a sajtójuk, ami ma szintén fontos a labdarúgásban. Itt van például Luka Modrić. Tavaly elhozta az összes díjat, amit csak lehetett, és ez jó. Jó, hogy valaki egy kis országból megkapja a legjobbaknak járó díjat. Jó, hogy nem mindig ugyanazok kapják az elismeréseket.”
Többször beszélt a foci jövőjéről is. „Minden a pénzről szól, és ez megváltoztatja focit. Sokan hajlamosak elfelejteni, hogy a foci nemcsak pénz, hanem művészet. Ha azt akarják, hogy sokan nézzék, akkor annak szépnek kell lennie. Játszani kell holnap is, holnapután is a közönségnek és a gyerekeknek. Népszerűsíteni kell a focit, de nem úgy, mint most, hogy a szülőknek mindent fel kelljen áldozni azért, hogy a gyerekük sikeres és nagy futballista lehessen. Ez rossz.”
Ivica Osim 81 éves korában hunyt el. Nyolcvanadik születésnapján politikusok, közéleti személyiségek, labdarúgók a világ minden tájáról köszöntötték. És mindenek előtt a szurkolók. Szarajevó búcsúzik: Vijećnica, 2022. május 1.
tags: #bosnyak #labdarugo #edzo #ivica
