Vicente del Bosque: A Spanyol Futball Legendája és Kétszeres Európa- és Világbajnok Mester

Közhelyes megállapítás: nincs garancia arra, hogy a nagy játékosokból nagy edzők lesznek. A futball egyik nagy talánya, kiből lesz a legjobb edző, ki tud sok egyéniségből a legjobban összerakni egy csapatot, hogy a multiplikátorhatás érvényesüljön, és még többet hozzanak ki egymásból. De ott a másik oldal is: ki képes nem kivételes játékosokból olyan elegyet gyúrni, hogy az a csapat a jobb képességű játékosokból állót is legyűrje? A nemrég a 70. születésnapját ünneplő Vicente Del Bosque az egyetlen edző a futball világában, aki Bajnokok Ligáját, világbajnokságot és Európa-bajnokságot nyert csapataival. Nehéz eldönteni, hogy a Real Madriddal játékosként vagy vezetőedzőként volt-e sikeresebb. Karrierje utolsó szakaszában minden idők legjobb spanyol válogatottját vezette világ- és Európa-bajnoki címekre.

Játékos Pályafutása: Egy Madridista Oszlop

Vicente Del Bosque 1950. december 23-án, Salamancában született. Egy átlagos tehetségű, ám annál szorgalmasabb és nagyobb munkabírással bíró játékosként került alig 17 évesen a Real Madrid kötelékébe. A napjainkra is jellemző madridi stratégiát követve a fiatal középpályás három szezont is kölcsönben más csapatoknál töltött, mielőtt megkapta volna a lehetőséget az akkoriban már hatszoros BEK-győztesnek számító együttesnél. A hat BEK-sikerből kettő során is a csapatot irányító edzőlegenda, Miguel Munoz volt az, aki 23 éves korában megadta neki a lehetőséget.

A córdobai és castellóni évek után az 1973-74-es szezonban a bajnoki cím még nem jött össze. A Spanyol Kupát azért már első idényében elhódította az együttessel, de ez már nem Munoz, hanem a helyére beugró Luis Molowny dirigálásával jött össze. Már a jugoszláv szakember kezei alatt formálódott az a középpálya, aminek kulcsszerepe volt egy hihetetlenül domináns időszakban. Del Bosque, Pirri és Manuel Velázquez nélkül Santillana és Juanito sem tündököltek volna a csatársorban. Del Bosquéval a soraiban 1975 és 1980 között hatból öt bajnoki cím és két kupagyőzelem jött össze a Realnak.

A Real 1981-ben már egy másik jugoszláv edző, Vujadin Boskov irányításával jutott be 15 év szünet után ismét a BEK-döntőbe. A Palotai Károly vezette fináléban Del Bosque természetesen kezdőként kapott helyet, azonban a 82. percben ő is csak tétlenül figyelte, ahogyan a Liverpool balhátvédje, Alan Kennedy éles szögből Agustín mellett a rövidbe lövi az ellenfél győztes gólját. Utolsó megnyert trófeája játékosként az 1982-es Spanyol Kupa volt. Ekkorra már Ricardo Gallego kiszorította őt a kezdőből - végül 1984-ben döntött a visszavonulás mellett. Tette mindezt 339 mérkőzésen szerzett 25 góljával és kilenc trófeával a háta mögött.

Innentől nem meglepő, hogy 1975 után a szövetségi kapitányok is kezdték behívogatni az akkor a magyarnál azért nem sokkal magasabban jegyzett spanyol válogatottba. Kubala László kapitánysága alatt ott volt az 1980-as Eb-n, ennek selejtezőjében Ciprus ellen szerezte egyetlen gólját a nemzeti csapatban, igaz, vb-re (így a hazai rendezésű 1982-esre) már nem jutott el. Del Bosque 18 válogatott mérkőzéséből egyet játszott Magyarország ellen: 1977. március 27-én Alicantéban a középpályán kapott szerepet Kubala László szövetségi kapitánytól a Pusztai László és Juanito góljaival 1-1-re végződő felkészülési mérkőzésen.

Klubcsapatával, a Real Madriddal az UEFA-kupa 1. fordulójában pályára lépett 1981 szeptemberében Tatabányán, ahol Csapó Károly végül 2-1-es hazai győzelmet eredményező gólja után, a 80. percben cserélte le Vujadin Boskov, az 1-0-ra megnyert visszavágót ugyanakkor végigjátszotta. A Videoton elleni 1985-ös UEFA-kupa-döntőben már nem szerepelhetett, mert az előző év nyarán visszavonult.

Edzői Karrier a Real Madridnál: A Galaktikusok Mestere

Ma már kevesen vonulnak vissza 34 évesen, a játékosként egyszer (1981) BEK-döntőt játszó Del Bosque így tett, és szinte azonnal edzősködni is kezdett. Edzői karrierje eleinte nem ígérte azt, amivé lett: a történelmi magasságokat. A Real Madrid Castillánál dolgozott, majd hosszú ideig háttéremberként segítette a klubot. Amikor azonban 1999-ben átvette az 1998-ban Jupp Heynckesszel 32 év után (!) a legrangosabb európai kupát megnyerő első csapat irányítását, minden megváltozott.

A Real Madrid vezetőedzőjének lenni sokak szerint inkább átok, mint áldás. Tény, ha valaki egyszer elveszíti a bizalmat akár a mindenkori elnök vagy a játékosok felől, akkor nagyon hamar kirúghatják. Fáztak már rá edzők arra is, hogy Madrid ezen felén nem elég csak győzni, hanem fontos a szép játék is. Az is egyértelmű, hogy nem feltétlenül a legnagyobb taktikusokra van szükség, hanem olyan edzőre, aki egy személyben politikus, és eredményes - lehetőleg madridi - karrierjének köszönhetően még tekintélye is van a játékosok szemében. Ezeknek Del Bosque egytől-egyig megfelelt, aki visszavonulása után sem távolodott el a Realtól.

Del Bosque nem próbálta újraértelmezni a futballt, nem akart radikális filozófiai váltást a pályán, ellenben stabilitást teremtett olyan öltözőben, amely tele volt világsztárokkal: Raúl, Figo, Roberto Carlos, később Zidane vagy Beckham mind az ő keze alatt futballozott. Két Bajnokok Ligája-győzelem és két spanyol bajnoki cím fűződik a nevéhez. Miután játékosként kilenc, edzőként nyolc trófeát nyert a Real Madriddal, a klub történetének legeredményesebb alakjaként búcsúzott el a klubtól 2003 nyarán.

Mégis, amikor 2003-ban a klub vezetősége úgy döntött, hogy nem hosszabbít vele szerződést, Del Bosque csendben távozott - elfogadta a döntést. „Ha nem így távolítanak el, csapatom folytathatta volna győzelemsorozatát” - ez volt a legdurvább mondat, ami elhagyta a száját az esettel kapcsolatban. Zidane egyébként már több trófeát nyert edzőként, mint játékosként, és 19 hónap alatt beérte Del Bosquét a Real Madrid trófeaszerző edzői között. Ez jól mutatja, mennyire kiemelkedő volt Del Bosque teljesítménye a klubnál.

A Spanyol Válogatott Élén: A Hídépítő Kapitány

Már majdnem a 2004-es, spanyol kudarccal záruló Európa-bajnokság után kapitány lett, de akkor még inkább a Besiktas ajánlatát fogadta el. Del Bosquének szövetségi kapitánysága előtti első edzői megbízatása kötődik Törökországhoz, a Real után 2004-ben fél szezonra a Besiktast vállalta el. A spanyol válogatott élére a Luis Aragonésszal megnyert 2008-as Európa-bajnokság után került, egy újabb közegbe, amelyet a számos egó vagy éppen a Barcelona-Real Madrid ellentét szétfeszíthetett volna, ne feledjük, a spanyol klubfutballban ez volt az az időszak, amelyben a katalán és a madridi óriás közötti rivalizálás szinte háborús méreteket öltött. Del Bosque azonban a válogatottban hidat épített, nem falakat.

Történelmi Sikerek a Nemzeti Csapattal

2009. június 9-én az azeriek kiütésével ő lett a világtörténelem első szövetségi kapitánya, aki megnyerte első tíz mérkőzését, sőt a szériát egészen 13-ig sikerült elnyújtania. Így esett, hogy 2010-ben a spanyol válogatott világbajnoki címet nyert Dél-Afrikában. Labdabirtokláson alapuló, türelmes, intelligens futballal, amolyan tiki-takával, két évvel később pedig a 2012-es Eb-n minden idők egyik legdominánsabb tornagyőzelmét aratta.

A spanyolokat az a kritika érte a története legnagyobb sikerével véget érő tornán, hogy mindig csak egy góllal szeretnének jobbak lenni ellenfelüknél. Lehet nem szeretni azt, ahogyan játszottak, de nem lehet nem elismerni, amit Del Bosque - némi „guardiolai" segítséggel - felismert. Ha nincs az ellenfélnél a labda, hanem már-már unalmas passzolgatással a meccsek java részében csak „jegelik" azt, akkor nem tudtak gólt kapni, ergo elég az egygólos győzelem. Egy Svájc elleni 1-0-s vereség után így meneteltek végig a mezőnyön a spanyolok. Méghozzá úgy, hogy a Hollandia elleni döntőt leszámítva egyedül a Paraguay elleni negyeddöntőben forgott veszélyben a továbbjutásuk. David Villa 83. percben szerzett gólja szerencsés körülmények között született, ugyanez nem mondható el Iniesta találatáról a döntő hosszabbításában.

2012-ben már azt hihettük, hogy teljesen átesett a ló túloldalára, amikor első Eb-meccsükön Cesc Fabregast játszatta csatárposzton. Végül mondhatni igaza lett, pont ő volt az, aki az olaszok ellen egyenlíteni tudott. Ennek komoly jelentősége volt abban a csoportban, amiben Horvátország ellen nagyon közel kerültek a korai búcsúhoz, azonban jött Jesús Navas, és a 88. percben belőtte a továbbjutást érő találatot. A franciákkal szembeni negyeddöntőben Xabi Alonso két gólja lendítette tovább a spanyol szekeret. Ez megint egy fontos dolgot szimbolizált: A spanyol válogatott igazi csapatként vált korszakos együttessé. Mindig volt valaki, aki segíteni tudott a nehéz helyzetben. A játékának sajátos stílusjegyei mellett (először és utoljára leírjuk, hogy „tiki-taka", aztán soha többet) talán ezt emelnénk ki, mint a siker titka. Harmadik elemként pedig ismét visszanyúlhatunk Del Bosque nyugalmat sugárzó személyiségéhez.

Jellegzetes bajusza, halk beszéde és visszafogott megjelenése szinte ellentmondott a modern futball harsányságának. Nem volt a média kedvence, nem úgy a játékosaié. Sokan közülük később is úgy nyilatkoztak róla mint egyfajta apafiguráról, aki nemcsak edzőként, hanem emberként is irányt mutatott nekik. „A spanyol sport iránt tanúsított rendkívüli elkötelezettség, valamint Vicente del Bosque González úr hozzájárulása a sportértékek népszerűsítéséhez különleges elismerést érdemel. Ezért, királyi megbecsülésem kifejezéseként, a spanyol nemességi jogszabályokkal összhangban, számára és utódai számára adományozom a Del Bosque márkija címet” - I. János Károly 2011. február 4-én kelt 135. királyi rendelete a 2010-es labdarúgó-vb-n aratott spanyol győzelem után adományozott nemesi címet a bajszos mesternek. Akinek megszólítása onnantól: Ilustrísimo Señor Marqués de Del Bosque, avagy Méltóságos Del Bosque márkija. Teljesen megérdemelten.

A 2014-es vb-n aztán leáldozott az Armadának, a címvédő a hollandok és a chileiek mögött csoportból sem jutott tovább, ám ez még nem került a távozását egyébként felajánló Del Bosque állásába. Nem forradalmár volt - hanem mester. Ezért is lett halhatatlan.

Edzői Posztok és Világbajnoki Győztes Kapitányok Statisztikája

Ha arra nem is adhatunk választ, kiből lesz a legjobb edző, arról készítettünk egy kimutatást, kik azok a kapitányok, akik világbajnoki győzelemig juttatták el nemzetüket (a futballtörténelemben nem volt még légiós vb-győztes kapitány), és ők milyen poszton játszottak. Az eddigi 22 világbajnokságról csak annyi rajzolódik ki, hogy azok vannak többségben, akik a védekezésért voltak felelősek, noha a futballban a hatvanas évekig öt csatárt szerepeltettek.

Vicente del Bosque középpályásként játszott, és ez a poszt gyakran kapcsolódik a taktikai érzékhez és az átmenetekben való kulcsszerephez. Deschamps, Del Bosque, Jacquet, az egyébként orvosi diplomával rendelkező Bilardo egyaránt azok közé tartoztak a középpályán, akiknek elsősorban nem a játék fényezése volt a dolguk, hanem az ellenfél támadásainak megakasztása, illetve egy támadás felépítésénél voltak rendkívül hasznosak. Úgy mondanánk mai kifejezéssel, az átmenetekben volt elengedhetetlen a szerepük.

Európa-bajnoki Győztesek és Döntősök

Az Európa-bajnokságon aranyérmet szerző edzőknél totális holtverseny alakult ki. Az eddigi 15 Eb-n ugyanis nem volt kapus a győztes kapitányok között, és a három poszt egyaránt öt későbbi győztes trénert adott. Vicente del Bosque középpályásként került ebbe a listába is, a spanyol válogatottal 2012-ben szerzett Európa-bajnoki címet.

Azok között, akik vb-döntőig jutottak el, de az aranyérmes dicsőséget nem tudták megszerezni, még egyértelműbben a középpályások a dominánsok. Az 1994-ben vb-döntős Arrigo Sacchinak nem volt komoly múltja, tőle származik a mondás, aki zsoké akar lenni, annak nem kell lónak lennie előtte. Noha nem volt vb-győztes, ahogy Rinus Michels sem, a játék forradalmasítóinak tekinthetőek mindketten. Karel Petru és George Raynor a "kakukktojások" közé tartoznak a vb-döntős vesztes edzők között, róluk szintén kevés adat maradt fent futballmúltjukról.

Lobanovszkij nevét 1986-ban szinte mindegyik magyar futballdrukker megjegyezhette. Civilben fűtéstervező mérnök volt, aki a futballpályára is próbálta átörökíteni az áramlástant. Olyan statisztikákat gyűjtött, amivel messze megelőzte a korát, és amiknek most is hasznát lehet venni. Ezek a példák is azt mutatják, hogy a sikeres edzői pályához vezető út rendkívül sokrétű lehet, és nem feltétlenül a játékosmúlt határozza meg.

Személ... Csupa szív, kemény védekező középpályásból lett a hangot a legnagyobb sztárokkal is megtaláló, nyugalmat sugárzó edző, aki Bajnokok Ligáját és világbajnoki címet is ünnepelhetett a kispadon, a madridi és a spanyol futball is rengeteget köszönhet Vicente del Bosquénak.

Névjegy VICENTE DEL BOSQUE

• Született: 1950. december 23., Salamanca
• Nemzetisége: spanyol
• Sportága: labdarúgás
• Válogatottság: 18 mérkőzés/1 gól (1975-1980, Spanyolország)
• Klubjai. Játékosként: Real Madrid (1968-1984), Castellón (1970-1971, 1972-1973, kölcsönben), Córdoba (1971; 1972, kölcsönben).
• Klubjai. Edzőként: Real Madrid Castilla (1987-1990), Real Madrid (1994, 1996/pályaedző, 1999-2003), Besiktas (2004-2005), Spanyolország (2008-2016, szövetségi kapitány)
• Legjobb eredményei. Játékosként: BEK-döntős (1981); 5x spanyol bajnok (1975, 1976, 1978, 1979, 1980), 4x spanyol Király-kupa-győztes (1974, 1975, 1980, 1982)
• Legjobb eredményei. Edzőként: világbajnok (2010); Európa-bajnok (2012); Konföderációs Kupa-döntős (2013), Konföderációs Kupa-3. hely (2009)

tags: #bosque #foci #edzo

Népszerű bejegyzések:

• Fenntartható futball fejlődés
• Broncos történelmi mérföldkövek
• Kisteleki Károly jogász és jogtörténész
• a Real Madrid TV közvetítései
• ROM telepítési útmutató Blade III-hoz