A brazil labdarúgás és a favelák történelme
A labdarúgás Brazíliában több, mint egyszerű sportág; egy egész nemzet identitásának és történelmének szerves része. A brazil futball felemelkedése a kezdeti arisztokrata privilégiumoktól a nyomornegyedek, azaz a favelák szülötteinek világraszóló sikereiig vezetett.
A kezdetek és a társadalmi átalakulás
A történészek megosztottak abban, mikor is indult útjára a labda Brazíliában. Az első állami bajnokságot a bevándorlók csapatai dominálták, mivel ekkoriban a játék a tehetősek kiváltsága volt. A Vasco da Gama volt az egyetlen klub, amely csak színes bőrű játékosokat alkalmazott, sokan még írni sem tudtak, de focizni annál is inkább. 1923-ban és 1924-ben Rió állam bajnokai lettek, amivel kivívták az arisztokrata riválisok haragját, akik különböző szabályokkal próbálták megakadályozni a színes bőrű játékosok térnyerését.
A társadalmi fejlődésnek köszönhetően 1930-ra már bemutatkozhatott az első színes bőrű játékos a válogatottban. A későbbiekben olyan klasszisokkal gyarapodott a nemzeti tizenegy, mint Leonidas, akinek sokan az ollózást tulajdonítják. A világbajnokságokon való szereplés azonban hosszú ideig váratott magára, a válogatottnak meg kellett küzdenie a profi-amatőr vitákkal és a szervezeti hiányosságokkal.
Neymar – A zseni, aki megosztotta a világot | Teljes dokumentumfilm
A Maracanã és az 1950-es tragédia
Az 1950-es hazai rendezésű világbajnokságra építették a világ legnagyobb stadionját, a Maracanát, amely közel 200 ezer fő befogására volt alkalmas. Ez a stadion összeforrt a brazil labdarúgás történelmével. 1950. július 16-án egész Brazília lázban égett, hiszen megszerezhették Uruguay ellen a hőn áhított aranyat. A mérkőzés, amely bevonult a történelemkönyvekbe, egy nemzet tragédiája és gyásznapja lett.
| Adat | Leírás |
|---|---|
| Hivatalos név | Estádio Jornalista Mário Filho |
| Építés éve | 1948-1950 |
| Kapacitás (eredeti) | közel 200 000 fő |
Favelák: A küzdelem és a kitörés színterei
Brazília legendásan veszélyes nyomornegyedei, a favelák ismertebbek az ország legtöbb látványosságánál. A modernebb favelákat a hetvenes években népesítették be, amikor elindult a nagyvárosokba, különösen Rióba történő migráció a munkalehetőségek és a jobb élet reményében. A favela nevet a katonák adták a telepeknek egy helyi szúrós növény után.
A gyerekek sorsa a legaggasztóbb, sok fiú a drogkartellek karmai között végzi, de a 2014-es focivébé előtt elindult egy komolyabb fejlődési folyamat. A rendőrség dominanciája mindent megváltoztatott, ma már sok szolgáltatás elérhető, és sok sportpálya meg kulturális központ is akad. A kis sikátorok falait gyakran nagy brazil futballsztárok és graffitik díszítik. Sok itt élő fiatal számára a sport és a kitartás jelenti a kiutat a szegénységből.
A bajnoki rendszer fejlődése
Az erőviszonyok sokáig elsősorban Rió és Sao Paulo államaiban összpontosultak, az ország felében gyakorlatilag ismeretlen volt a labdarúgás. A Libertadores-kupa megalakulása után végül a szövetség úgy döntött, ideje egy nemzeti versenysorozatnak. A reformra szükség volt, hiszen teljesen átláthatatlan volt a helyzet, végül Európában már bevált formulát alkalmaztak: 20 csapatos első osztályú bajnokságot hoztak létre.
Az elmúlt 15 évben a rendszer áttekinthetőbbé vált, azonban a korrupció és a rossz gazdasági közeg miatt a brazil klubok nehezen tartják a lépést az európai elittel. Jelenleg egy "forradalom" zajlik, amelynek célja egy új bajnokság, a LIBRA (Liga do Futebol Brasileiro) létrehozása, hogy az ötszörös világbajnok országnak olyan bajnoksága legyen, amilyen megérdemel.
tags: #brazil #szegenynegyed #foci
