A Brazil Labdarúgó-válogatott Története és Jelképeinek Alakulása
Ami ma egyenesen csodának számítana, száz évvel ezelőtt valóság volt: magyar focisták játszottak a brazil élvonalban, São Paulo állam labdarúgó-bajnokságában. Ez az időszak rávilágít a brazil labdarúgás korai fejlődésére és a külföldi, így a magyar hatásokra. Különösen a kapusok számítottak kelendőnek, mivel a brazilok körében a kapusposztnak nem volt nagy becsülete, a hálóőrök pedig általában nem álltak a helyzet magaslatán. „A kapusok nagyon rosszak, 15 év előtti védéseket produkálnak. Rendszerint a hozzájuk kerülő labdát lábbal küldik vissza a mezőnybe. Kézzel ritkán fogják a labdát, de akkor is inkább szerencsével, mint tudással.” A helyzet hat év elteltével sem sokat javult. Halmos Zoltán, az S.C. Germâniába szerződött magyar kapus könnyedén bejátszotta magát a csapatba, mivel állítása szerint a paulista bajnokságban szereplő kollégáinál „lehúzást vagy robinzonádot csak a legritkább esetben” lehetett látni. Sokat elárul az is, hogy a legnépszerűbb brazil klubnál, a Corinthiansnál Lengyel József szorította ki a korábban a Barcelonánál is megfordult klasszis brazil kapust, Jaguarét.
A jó kapusok mellett megfelelő szaktudással rendelkező edzőben is hiány mutatkozott. Az egyik legrégebbi brazil futballklubot, az S.C. Germânia-t (ma: E.C. Pinheiros) fiatal német bevándorlók alapították 1899. szeptember 7-én. A klub vezéralakja egy São Pauloban letelepedett német labdarúgó, a hamburgi SC Germania 1887 korábbi játékosa, Hans Nobling volt, aki poggyászában többek között focilabdával és a hamburgi egyesület alapszabályával érkezett Brazíliába. Az S.C. Germânia 1901 végén ott volt São Paulo állam labdarúgó bajnokságnak alapító egyesületei között és a következő évben részt vett az elsőként megrendezett paulista bajnokságban. 1906-ban, majd 1915-ben bajnoki címet ünnepelt.
Az első világháború kirobbanását követően a Germâniát - német eredete, neve miatt - kizárták a paulista labdarúgó szövetségből és 1916-tól öt éven át nem szerepelt a bajnokságban. A bajnoki küzdelmekhez való visszatérésre készülve, 1920 végén a klub erős kampányt indított Európában, hogy Brazíliába hívott értékes labdarúgókkal erősíthesse meg keretét.
Magyar játékosok a brazil fociban
A Germânia első ismert magyar mezőnyjátékosa Strauss Jenő, aki itthon előbb a Soproni ASC, majd 1911 végétől a Terézvárosi Torna Club játékosa volt. São Pauloban Jenő előbb a Germânia együttesében játszott, majd 1921 júniusában a Santos FC-hez igazolt. Annak nem találni nyomát, hogy valaha bajnoki meccsen pályára lépett volna a csapatban. A futballcipőt szögre akasztva előbb tolmácsként dolgozott a santosi kikötőben, majd a helyi bevándorlási hivatal tisztviselője, bevándorlási felügyelő lett.
1927 január 10-én, a Monte Oliva óceánjáró fedélzetén megérkezett Brazíliába Jenő testvére, Strauss József. 1928-tól kezdett a Santosnál tréningezni, csak 1930 májusában került be az első csapatba, ám ekkor egy barátságos mérkőzésen rögtön két gólt lőtt. Tartósan azonban nem tudott a legjobb tizenegyben maradni, 1933-ban kölcsönadták a santosi portugálok, a Portuguesa Santista együttesének, ám a következő évben visszatérhetett a fekete-fehérekhez. 1935-ben São Pauloba, a Portuguesa de Desportoshoz igazolt, de egy sérülés megakadályozta, hogy pályára lépjen az együttesben. Visszatért Santosba, a B csapathoz, de korábbi sérülése nem javult, ezért 1936 áprilisában végül úgy döntött, befejezi labdarúgó pályafutását.
A Strauss-testvérek magyar színekben is pályára léptek Brazíliában. 1926-ban még csak Jenő, de a következő évben már mindkét Strauss tagja volt a são pauloi magyarok legnagyobb múltú focicsapatának, az alsóbb osztályban szereplő São Pauloi Magyar Sport Clubnak, portugál nevén az SC Húngaro Paulistanonak.
Strauss Jenő mellett a Germâniában 1921-ben még egy magyar szerepelt, a kapus Geiger Miksa. Magyarországi pályafutásáról mindössze annyit sikerült kideríteni, hogy 1912 júniusában a 33FC-be igazolt. Geiger Miksa neve is ott szerepel a több mint harminc (!) sportoló között, akiknek felvételét kérték az S.C. Germâniába. Kapusposzton vetélytársa a berlini Germaniaból kivándorolt Max Söhl volt. Rotholcz Frigyes, Brazíliát megjárt gépészmérnök 1929 júliusában a Sporthírlapnak úgy nyilatkozott, hogy a magyar labdarúgók közül, akiket látott Brazíliában játszani, Geiger érte el a legnagyobb sikereket, „a közönség kedvence volt”.
A húszas évek közepén kerülhetett Brazíliába a paulista bajnokság legsikeresebb magyar kapusa, Lengyel József. 1929 és 1931 között az R. Crespi FC kapuját védte, majd 1933. május 14. és 1934. március 25. között a São Paulo FC hálóőre volt. Az első profi paulista bajnokságban csapata a második helyen végzett. Ekkor már annyira jó kapusnak számított, hogy rendszeresen meghívót kapott a paulista válogatott edzéseire.
A Brazil Labdarúgó-válogatott Megszületése és az Első Jelképek
A brazil nemzetközi futball története 1914-ben kezdődik, amikor megalakult a Brazil Foci Szövetség (CBF), a Brazil Foci Bajnokság A Sorozata. Ugyanebben az évben a csapat - amely kizárólag São Paulo és Rio de Janeiro játékosaiból állt - részt vett az Exeter City elleni első hivatalos mérkőzésén. Brazília 1919-ben nyerte meg első jelentősebb trófeáját, és legyőzte Uruguayt a dél-amerikai bajnokság (később Copa América) döntőjében. Ezt a csapatot a tehetséges csatár, Arthur Friedenreich vezette. A csapat 1922-ben megismételte ezt a sikert Paraguay ellen aratott 3-0-s győzelmével.
Az 1922-es diadalt követően Brazília 27 évet élt meg trófeák nélkül. Ez az időszak magában foglalta az első három világbajnokságot, 1930-ban, 1934-ben és 1938-ban. Az 1930-as tornán Brazília elveszítette első vb-meccsét Jugoszlávia ellen. A Brazil Foci Bajnokság volt az egyetlen dél-amerikai klub, amely részt vett az 1938-as világbajnokságon. Ez volt az eddigi legjobb teljesítményük, hiszen Lengyelországot és Csehszlovákiát győzték le, miközben az elődöntőben szorosan 1-2-re elveszítették Olaszországot. Egy évvel később Brazília megkapta az első lehetőséget a világbajnokság megrendezésére.
A Maracanazo és a színek forradalma
Az 1950-es világbajnokságon, amelyet hazai pályán rendeztek, Brazília reális eséllyel indult a címért. Az eredeti csoportból való továbbjutást követően a második szakaszban legyőzték Svédországot (7-1) és Spanyolországot (6-1), ami azt jelentette, hogy az utolsó fordulóban csak döntetlenre volt szükségük Uruguay ellen a torna megnyeréséhez. Bár az ország O Mundo című lapja már Brazíliát világbajnoknak nyilvánította, Uruguay hátulról 1-2-re ellopta a meccset. Ez a vereség (később Maracanazo néven) elindította a brazil foci válogatott, a keret színeit a már hagyományosnak számító sárga, kék és zöld színre cserélték. A korábbi fehér-kék mezt a nemzeti zászló színeit tükröző sárga-kék kombinációra váltották, ami a "Canarinho" becenevet is hozta magával. Brazília logóján a „CBF” (Brazil Labdarúgó-szövetség) kezdőbetűi szerepelnek a fehér keresztben (Portugália keresztje).
El Maracanazo de 1950: la épica hazaña de Uruguay, contada por uruguayos y brasileños
A Brazil Aranykor (1958-1970)
Az 1954-es világbajnokságon az új arculatú Brazília bejutott a negyeddöntőbe, ahol 2-4-re kikapott a torna favoritja Magyarországtól. 1957-ben a brazil foci válogatott és a világfutball története örökre megváltozott a 16 éves Pelé érkezésével. Már ebben a korában is elég erős volt a hírneve ahhoz, hogy bekerüljön az 1958-as világbajnokság keretébe. Brazília első két meccsén 3-0-ra legyőzte Ausztriát, és 0-0-s döntetlent játszott Angliával. A Szovjetunió elleni utolsó csoportmérkőzésen Vicente Feola menedzser három változtatást hajtott végre, Zitóban, Garrinchában és Pelében. A meccs első három percét később „a futball történetének legjobb három perceként” írták le. Brazília dominánsan 2-0-ra nyerte meg a meccset. Miután a negyeddöntőben 1-0-ra elküldték Walest, 5-2-re legyőzték Franciaországot és Svédországot is. Pelé mindegyik győzelmében szerepet játszott, mind a 6 gólját a kiesési szakaszban szerezte. Ezzel a diadallal Brazília lett az első csapat, amely a kontinensén kívül megnyerte a világbajnokságot.
Négy évvel később Brazília készen állt arra, hogy megvédje címét. Az 1962-es chilei vb-n következett a második, Pelének ugyanis az első félidőben elszakadt egy combizma a Csehszlovákia elleni második csoportmeccsen. Ez a sérülés miatt a torna hátralévő részében ki kellett állnia. Annak ellenére, hogy Brazília továbbjutott csoportjából, sok szakértő úgy gondolta, hogy Pelé elvesztése túl nagy ahhoz, hogy leküzdje. Garrincha azonnal bebizonyította, hogy tévedtek, aki átvette a csapat vezetői posztját. A következő két meccsen két-két gólt szerzett Anglia és Chile ellen, így a döntőben Csehszlovákia elleni visszavágóhoz vezette a csapatot.
Ez a sorozat 1966-ban véget ért, egy olyan tornán, amelyet leginkább a túlzott fizikai játékról emlékeznek meg. Mivel Garrincha pályafutása alkonyán volt, Pelé pedig minden alkalommal kíméletlenül kiharcolt, Brazília nem tudta feltörni az ellenfél védelmét. A Bulgária elleni 2-0-s győzelmet követően a tornanyitón Magyarország és Portugália ellen vereséget szenvedtek. Bár Pelé kezdetben azt nyilatkozta, hogy az 1966-os kezelés miatt végzett a futball-világbajnoksággal, 1970-ben visszatért egy utolsó táncra.
Az 1970-es "Beautiful Team" tündöklése
A legtöbben az 1970-es mexikói világbajnokságot tekintik minden idők legjobbjának, de nemcsak ezért mondhatjuk, hogy Mario Zagallo fiai lettek volna a valaha volt legjobb nemzeti 11. Rendkívül sokat fejlődött már a játék az első négy évtizedben, de még nem indult el a '70-es évek nagy indusztrializálódása. Ez volt minden idők legnagyobb gólátlagú tornája, itt vezették be a sárga lapot, és az első, amit a tévétársaságok színesben közvetítettek.
Az 1960-as évek egyértelműen a brazil válogatotté volt. Először 1950-ben volt reális esélyük a vb cím megnyerésére, de egy döbbenetes döntőn hazai pályán az utolsó 10 percben veszítettek Uruguay ellen. 1958-ban azonban a még csak 18 éves Pelé vezetésével új generáció állt össze, a „Beautiful Team”, vagyis a csodálatos csapat, ami a Pelé által csodálatos játéknak keresztelt futball után kapta nevét. Ez a csapat rögtön meg is nyerte a svédországi tornát. Az 1962-es chilei vb-n következett a második, 1970-ben pedig triplázni tudtak. Ezzel végleg elnyerték az 1930-ban elkészített, az első FIFA elnökről elnevezett Jules Rimet-kupát.
Az aktuális világbajnoknak odaadott vándorkupát ugyanis az alapító szándéka szerint az kapja meg végleg, aki elsőként nyeri meg a harmadik címet. A FIFA számösszeállítása alapján mutatjuk meg most, miben volt különleges Brazília csodálatos csapata.
Az 1970-es világbajnokság a számok tükrében
| Adat | Leírás |
|---|---|
| 75 nap | Ennyivel a világbajnokság előtt mutattak ajtót az akkori szövetségi kapitány Joao Saldanhának. Medici tábornok, a katonai diktatúrában élő Brazília elnöke ugyanis egyre nagyobb nyomást helyezett a csapatra, hogy játsszon Dario, másnéven Dadá Maravilha. A keményfejű kapitány csak annyit mondott: „Az elnök választja a minisztereit, én pedig megválasztom a csapatomat.” Március 17-én Saldanha kihirdette a Chile elleni barátságos mérkőzés keretét, amiben Pelé ott volt, Dario pedig nem. Néhány órával később Mario Zagallo volt a szövetségi kapitány. |
| 19 gól | Ennyit szerzett Brazília a mexikói vb-n, ez minden idők második legjobb teljesítménye, ennél többet, 25-öt csak Nyugat-Németország szerzett 1954-ben. Pelé 4 góllal és 6 gólpasszal több, mint a felében benne volt. Azóta senki nem tudott egy tornán ennyi gólpasszt adni. |
| 11 másodperc | Ennyi kellett Jairzinhónak az Uruguay elleni elődöntőben, hogy 73 méterre a gólvonaltól elinduljon, és megfordítsa a mérkőzést, amit aztán 3-1 arányban meg is nyertek. A Furacão (hurrikán) becenevű brazil játékos volt így a második, aki minden győztes vb meccsén gólt lőtt, ezen a vb-n összesen 7-et. |
| 8 hónap | Ennyivel a világbajnokság kezdete előtt közölték a hírt Tostaóval, a selejtezőkön 10 gólt szerző játékossal, hogy valószínűleg sosem fog tudni újra játszani. Egy houstoni műtét után azonban kapott még egy lehetőséget, és 2,5 hónappal a torna előtt ismét el tudott kezdeni edzeni. Végül nemcsakhogy pályára lépett, hanem két gólt is lőtt a Peru elleni negyeddöntőben. |
| 5 játékos | Ennyi volt 21 éven aluli a világbajnok brazil keretben, miközben semelyik másik válogatottban nem volt egynél több. Marco Antonio, Clodoaldo, Edu, Leao és Paulo Cesar Caju mindannyian húszévesek voltak. |
| 4 kicselezett játékos | Ennyi várta mindhiába a védekező középpályás Clodoaldót az Olaszország elleni döntő utolsó gólja előtt. Az alábbi videón pontosan látszik, hogyan szabadítja fel a helyet a játékos, lehetőséget teremtve ezzel a brazil támadásnak, hogy mindig újabb és újabb szabad területek maradjanak, beállítva így a csapatkapitány, Carlos Alberto góljával a 4-1-es végeredményt. |
| 3 perc | Ennyivel előzte meg Pelét az NSZK kapitánya, Uwe Seeler, abban a versenyben, hogy ki mondhatja el hamarabb magáról, hogy egymást követő 4 vb-n is gólt szerzett. Seeler az 56. percben szerzett gólt Marokkó, Pelé pedig az 59. percben Csehszlovákia ellen. |
| 2 erőnléti edző | Ennyiből lett később brazil szövetségi kapitány azok közül, akik az 1970-es tornán erőnléti edzőként vettek részt. Egyikük, Claudio Coutinho az 1978-as argentin világbajnokságon vezette a csapatot, másikuk, Carlos Alberto Parreira pedig 1994-ben világbajnoki címet nyert. |
| 1 csapat | Ennyi tudott százszázalékos teljesítménnyel világbajnokságot nyerni. Az 1970-es brazil csapat nemcsak a hat világbajnoki mérkőzését, hanem az előtte lévő hat selejtezőt is megnyerte. |
El Maracanazo de 1950: la épica hazaña de Uruguay, contada por uruguayos y brasileños
Az 1982-es "Mágikus" Válogatott
Pelé visszavonulása után száraz időszakba került a csapat. Az 1974-es világbajnokságon elvesztették a döntő mérkőzést a holland Total Football csapata ellen, végül a negyedik helyen végeztek. 1978-ban egy játékvezetői hiba miatt Brazília második lett a csoportjában. Az 1982-es brazil csapat egészen biztosan minden idők három legjobb olyan válogatottja közé tehető, amely nem nyert világbajnokságot. Ez már önmagában elég ok lehet írni róla, de a közelmúltban sajnos konkrét apropója is volt ennek, amikor meghalt Sócrates.
Zico, Sócrates, Éder és Falcão alkotta középmezőny vezetésével Brazília a versenyek kedvenceként nevezett be az 1982-es világbajnokságra. Kezdő csoportjukon három győzelmet arattak a Szovjetunió, Skócia és Új-Zéland felett, így a második körben Argentínával és Olaszországgal kerültek párba. Tavaly tavasszal a Wembley Stadion sajtóteraszán ülve néma áhítattal figyeltük a brazilok virtuóz játékát: a háromszoros világbajnok már az első benyomásaink alapján valami újat, valami nagyszerűt produkált. A jegyzetfüzetbe írt emlékeztető szavak szerint a brazilok gyorsak, szemfülesek, pazarul kezelik a labdát, egy cselnél alig csinálnak többet, nincs egyénieskedés, helyette igazi csapatmunka van.
Michel Hidalgo, a franciák szövetségi kapitánya így nyilatkozott erről: „Egyszerűen nem tudom megfogalmazni, hogyan lehet így birtokolni a labdát. Elképesztő, ahogy »lefagyasztják«, s úgy váltanak ritmust, hogy a rivális csak rosszul, hibát hibára halmozva játszhat ellenük." Santana a „portya" után így értékelt: „Elégedett vagyok, mert csapatunk Európa legjobbjaival szemben is megmutatta a fölényét. A spanyolországi világbajnokság előtt feltétlenül szükség volt erre a túrára, hogy a brazil színek fiatal képviselői megismerkedjenek a földrész labdarúgásával, tapasztalatokat szerezzenek itt is. Aztán azt is szerettük volna bizonyítani, hogy Brazíliával számolni kell a vébén."
A brazil együttes kiemelkedően legjobb csapatrésze a középpályássor. Cerezo, Zico és Sócrates világklasszis, de Zico még közülük is kimagaslik. Mindkét lábbal egyformán jól lő, csodálatos labdazsonglőr, minden idegszálával érzi a kaput. Nemcsak gólokat szerez, hanem a társait helyzetbe is hozza. A másik nagy egyéniség Sócrates. Veleszületett játékintelligenciája lehetővé teszi, hogy nem csupán játszani, de játszatni is tud. Kivételes technikai tudás, kitűnő ütemérzék, nagyszerű szerelőkészség jellemzi. Cerezo pedig nagyra nőtt legény; kiváló érzéke van a szellemes összjátékhoz, remekül támad és védekezik is.
A brazilok játéka lenyűgöző. A volt világbajnok újra visszaadta a hitet a játék szerelmesinek, bebizonyította, hogy a mai korszerű labdarúgást is lehet gyorsan, technikásan, keményen, szellemesen játszani. Totális futball ez - brazil módra. Mindez a támadófutball megújhodását jelenti. A szaksajtó a brazilokat jelölte az év csapatának. Végül az addig gálázó brazilok is elcsúsztak egy 3-2-es banánhéjon, amelyet - az aznap önmagát is felülmúló - squadra azzurrának (avagy egyenesen Paolo Rossinak) hívtak. Megérdemelték a későbbi aranyérmüket: megverték a világ legjobbjait.
Modern kor és újabb sikerek
Az 1986-os világbajnokságon nyújtott újabb csalódást keltő teljesítmény után Brazília fontolóra vette futballfilozófiájának megváltoztatását. Hirtelen a csapat szigorú védekezési sémát kezdett alkalmazni, Dunga a középpályán három középhátvédet véd. Ez a stratégia vezetett oda, hogy 1989-ben a brazil foci bajnokság negyedik alkalommal megnyerte a Copa Américát, és csak egy gólt kapott a torna során.
El Maracanazo de 1950: la épica hazaña de Uruguay, contada por uruguayos y brasileños
Az 1994-es világbajnokságon Brazília megduplázta védekező taktikáját, szurkolói és a média legnagyobb bánatára. A támadójátékot kedvelő kultúrában ez az új megközelítés árulásnak számított. Magát Dungát mindennek megszemélyesítőjének tekintették, ami rossz volt a Brazil foci eredmények. Az 1970-es döntő visszavágóján Brazília ismét Olaszországgal mérkőzött. A meccs 0-0-ra végződött, és tizenegyesek következtek. Dunga emeli magasba a negyedik brazil vb címet 1994-ben, Pasadenában.
A következő időszakban (1995-2007) Brazília további négy Copa América címet szerzett, de továbbra is a világbajnokság volt az elsőbbségük. 1998-ban egy Ronaldo és Rivaldo vezette csapat nagyon közel került ahhoz, hogy újabb trófeát szerezzen, de nem tudták megakadályozni, hogy a házigazda Franciaország lerombolja őket a fináléban. Négy évvel később Ronaldo és Rivaldo mellé a harmadik nagy R: Ronaldinho csatlakozott. Miután mindhárom ellenfelet legyőzték csoportjukban, 2-0-ra verték Belgiumot a nyolcaddöntőben, negyeddöntős meccset ütemezve Angliával.
Ronaldinho nélkül küzdött Brazília Törökország elleni elődöntőjében. Ennek ellenére végül 1-0-ra felülkerekedtek egy Ronaldo-győztes ellen, így a döntőben Németországgal találkoztak. A torna két legsikeresebb csapata közötti első vb-mérkőzésen Brazília 2-0-ra nyert, és megszerezte ötödik trófeáját. Ronaldo és Ronaldinho még a 2006-os világbajnokság keretében szerepelt, valamint a tehetséges fiatal Kaká és Adriano. Bár ezt a játékoscsoportot „varázsnégyesként” ismerték, az egymással való szinergiájuk hagyott kívánnivalót maga után.
Hasonló forgatókönyv 2010-ben is megismétlődött. Brazília ismét két győzelmet aratott az első két mérkőzésén Észak-Korea (2-1) és Elefántcsontpart (3-1) ellen. Legutóbbi csoportmérkőzésükön 0-0-s döntetlent játszottak Portugáliával. A nyolcaddöntőben aztán 3-0-ra legyőzték Chilét, de ismét nem tudtak továbbjutni a negyeddöntőn. 2014-ben Brazília 64 év után először rendezhette meg a világbajnokságot. Ez, valamint Luiz Felipe Scolari menedzserként való felvétele, egyre növekvő optimizmushoz vezetett a csapat körül. A csodagyerek Neymar vezetésével legyőzték Horvátországot és Kamerunt, döntetlent játszottak Mexikóval, így csoportelsők lettek. A sérült Neymar és az eltiltott csapatkapitány, Thiago Silva nélkül Brazília nem volt párja a nagymenő németeknek. Az első félidő végére a vendégek 0-5-re vezettek, a végeredmény 1-7 lett. Ez a meccs a Seleção történetének legmegalázóbb veresége lett.
A 2018-as világbajnokságot sokan Brazília esélyének tekintették a megváltásra. Miután Neymar visszatért a főszerepbe, nem volt nehéz továbbjutniuk a Svájcot, Szerbiát és Costa Ricát tartalmazó csoportból. A nyolcaddöntőben aztán 2-0-ra verték Mexikót, de a negyeddöntő ismét leküzdhetetlen akadályt jelentett.
tags: #brazil #valogatott #cimer
