Buday Ferenc: A Kézilabda Legendájának Életútja
Csütörtökön tölti be 75. életévét a korábbi 109-szeres magyar válogatott, olimpiai 6. helyezett kézilabdázó, Buday Ferenc. A magyar kézilabda kiemelkedő alakja, Buday Ferenc másfél évvel ezelőtti autóbalesete után egyre jobb állapotban érzi magát. A csütörtökön 75. életévét betöltő korábbi játékos és edző számos sikert ért el pályafutása során, mind játékosként, mind edzőként.
Családi háttér és a kezdetek
Buday Ferenc ízig-vérig sportcsaládba született 1951. január 29-én Budapesten. Két testvére is sportoló volt, édesapjuk vitrinjét is számos értékes trófea díszítette. Az egykori balátlövő már egészen fiatalon megtapasztalta a sport iránti szenvedélyt és a küzdeni akarást.
„Az egyik rólam szóló cikkben úgy hívtak, hogy az »akarnok«. Amit elértem, azt az akaraterőmmel és a küzdeni tudásommal értem el.”
Játékos pályafutás: Válogatott sikerek és olimpiai szereplés
Buday Ferenc 109-szer húzta magára a magyar válogatott mezét. Édesapjával közös életcéljuk volt az olimpia, és büszke arra, hogy ezt sikerült elérnie 1976-ban, Montrealban. A felkészülés idejére hónapokig össze voltak zárva az edzőtáborban, együtt éltek, kialakult egy jó közösség, ennek lett az eredménye a hatodik hely. Buday Ferenc Montrealban szerezte öt gólját a 198-ból a nemzeti csapat mezében.
A magyar válogatott ötven évvel ezelőtt kikapott a kor két nagy csapatától, Romániától és Lengyelországtól, majd az Egyesült Államokat és Csehszlovákiát is legyőzve kiharcolta, hogy az ötödik helyért játszhasson. Jugoszlávia 21-19-re megnyerte a találkozót, így a mieink a 6. helyen végeztek a Szovjetunió sikerével záruló tornán.
Szintén oszlopos tagja volt az 1974-es világbajnokságon a 7., valamint az 1978-as világbajnokságon a 9. helyen végzett együttesnek is.
Klubszínekben elért eredmények
A Budapesti Honvéddal játékosként 1972-ben és 1976-ban magyar bajnokságot, 1971-ben Magyar Népköztársasági Kupát nyert. Tagja volt a Szegedi Volán 1977-es MNK-győztes együttesének is.
Később Olaszországban is kipróbálta magát. „Az olaszországi időszakot nagyon szerettem, harminchat évesen mentem ki, játékosnak igazoltak le, de már sokat voltam sérült. A Teramóval feljutottunk az első osztályba, s az ötödik helyen végeztünk.”
Egyik legszebb emlékének azt tartja, amikor a Bolognával játszották az osztályozót. Miután elveszítették a párharc első meccsét, a szurkolóik tizenhat buszt megtöltve jöttek velünk Riminibe a visszavágóra, amit megnyertek. „Jól ment a játék, a győzelem mellett azért is volt megható pillanat az életemben, mert a feljutásért olyan prémium járt, ami nagy segítség volt az egzisztenciám megteremtéséhez és a házépítéshez.”
Szegedhez játékosként is különleges emlékek kötik. Szinte hihetetlen, de már 45 éve annak, hogy az első nemzetközi kupameccsét vívta a szegedi férfi kézilabdacsapat. A Barcelona elleni találkozóról így emlékszik vissza: „Válogatott játékosként érkeztem Szegedre, így én már megtapasztaltam, milyen a nemzetközi porondon pályára lépni. Igaz, spanyol csapattal én sem találkoztam, így ez nekem is új volt. A Barcelona akkor még nem volt ilyen híres és jó csapat, de tudtuk, hogy remek játékerőt képvisel. Ma már szinte elképzelhetetlen, de akkor nem volt videófelvétel az ellenfélről, igazán a pályán tapasztaltuk meg, hogy milyen játékerőt képvisel a másik klub. Így volt ezen a meccsen is, egy kicsit az ismeretlenbe ugrottunk.”
A szegedi közönség hatalmas várakozással fogadta a KEK-meccset. A tűzoltóság 2 ezer nézőt engedélyezett, hogy ennyi foglalhat helyet a lelátón, de ennek a duplája volt bent a legtöbb nemzetközi meccsen. „Az öltözőnk akkor az uszoda felőli részen volt. Bent volt már az egész csapat, amikor hallottuk fentről a morajlást. Mindenki libabőrös lett, olyan felfokozott állapotba kerültünk, hogy alig vártuk már a kezdést. Fantasztikus volt a légkör, örökre elraktároztam magamban.”
Tíz gólt szerzett a meccsen. „Az biztos, hogy sok gólt dobtam, de nekem az is fontos volt, hogy a társakat helyzetbe hozzam, így sokszor megjátszottam Giricz Sanyit, és a szélre Tamás Sanyinak is adtam a labdát. Több hetest is kaptunk, ezeket pedig értékesítettem. Tényleg jól ment a játék, és ugyan a visszavágón térdsérülés miatt nem játszhattam, de nélkülem is kiharcolták a fiúk a továbbjutást. Nagyszerű siker volt ez!”
Edzői pályafutás: Magyarországon és a nagyvilágban
Edzői pályafutása során Szeged mellett megfordult Hódmezővásárhelyen, Orosházán és Dunaújvárosban. Külföldön pedig Olaszországban, Svájcban, Ausztriában és Izlandon is kipróbálta magát.
Utánpótlás-nevelés és tehetségek
Buday Ferenc nemcsak felnőttcsapatokat irányított, hanem az utánpótlás-nevelésből is kivette a részét. 1997-ben az ifjúsági Európa-bajnokságon, 1998-ban a junior Eb-n vezette bronzéremre a magyar korosztályos válogatottat. Közben a Pick Szegednél olyan fiatal generáció felnevelésében vállalt szerepet, amelynek Nagy László és Laluska Balázs mellett fia, Dániel is kiemelkedő tehetsége volt, aki 92 meccsen 381 gólt szerzett a felnőttválogatottban.
MI az ifjúsági oktatásban, mint a fejlődés motorja
Nemzetközi edzői sikerek
A szigetországban a FRAM-mal kupát nyert, a svájci Pfadi Winterthurral bajnok lett és a BL-ben szerepelt.
Ausztriában sportigazgatóként dolgozott. „Eredendően Innsbruckban is vezetőedzőnek szerződtem, csak a végére az elnök fiának adták a posztot. Így az egyesület egész kézilabdaéletében kellett tevékenykednem. Elfogadtam ezt a felállást, hiszen ez is a kézilabdáról szólt. Eleinte több évről beszéltünk a vezetőkkel, de a második évre már nem volt megfelelő keretük egy sportigazgatóhoz, inkább játékosra költöttek. Az egyesület érdekeit nézve én is egyetértettem ezzel.”
Később visszatért Svájcba. „Örömmel tértem vissza, és a bemutatkozásom is sikeres volt - mondta a kitűnő tréner -, hiszen együttesem a napokban megszerezte a svájci Szuperkupát. Az ellenfelünk a magyar válogatott Kotormán Attilával felálló Grasshoppers Zürich volt, amely ellen két góllal győztünk.” A 33-31-re végződő találkozón a térdműtétjéből még nem százszázalékosan felépült Kotormán csak a második félidőben lépett pályára. Buday Ferenc elmondta, hogy csapatának a Bajnokok Ligájában a csoportküzdelmekben a francia Chambery, a cseh Banik Karvina és a horvát Metkovic ellen roppant nehéz dolga lesz, de ki tudja harcolni a továbbjutást érő második helyet. A svájci bajnokságban a rájátszásba jutás a Winterthur elsődleges célja.
Izlandi kihívások
2023-ban az izlandi kézilabda-életbe is bekapcsolódott. Tavaly még csak Köbli Anett kézilabdázott Izlandon, idén azonban újabb két játékos érkezett a szigetországba: Barna Éva és Valovics Nóra ugyanis a Valur női csapatát erősíti. Az ok egyszerű és kézenfekvő: az együttes szakmai munkájáért hónapok óta Buday Ferenc felel. „Igen, én vagyok az első magyar kézilabdaedző Izlandon. Július közepe óta vagyok a FRAM Reykjavík vezetőedzője. A csapat az elmúlt esztendőben a harmadik helyen végzett, így nemzetközi szinten csak novemberben kapcsolódik be a Challenge-kupába. A bajnokság azonban 15-én indul, célunk természetesen a bajnoki cím visszaszerzése a Valurtól” - mesélte Buday.
Az izlandi beilleszkedésben sokat segít Belányi Zoltán, az egykori válogatott játékos, aki már 16 éve Izlandon él. „Lényegesen jobb körülmények között dolgozhatunk itt, mint például Innsbruckban tehettük. Úgy gondoltam - s ez már 2 hónap alatt be is bizonyosodott -, hogy nagyon jó csapat kezd összeállni. Elsősorban szakmai kihívás volt, de nem tagadom, a tűz, a jég és a víz, a natúr természet felfedezése is vonzott.”
Az izlandi bajnokságról is szerzett már benyomásokat: „Az élvonalbeli csapatok a mai gyors kézilabdát játsszák, magasak, fizikailag és technikailag is képzettek. Természetesen 2 hónap után még nem mondhatok átfogó véleményt, de 2-3 külföldi játékos akad, a beállós játék nagyon erős minden csapatnál, igazi átlövő azonban talán kevesebb van. A bajnoki cím azt gondolom, a címvédő Valur, a Stjarnan, a Haukar és a FRAM csapatai között fog eldőlni.”
Az izlandi válogatott sikerei ellenére a nemzeti csapat gerincét mégiscsak a külföldiek adják, s nem az otthon játszók. „Így van, az itt játszó fiatalokra kíváncsi szemek figyelnek, s folyamatosan érkeznek a profi ajánlatok Svédországból, Dániából, Németországból.” A FRAM csapatáról elmondta: „Igen relatív fiatal a csapatunk. Igazi vikingek, nagyon hajtanak, nincs elveszett labda, nem tudnak veszíteni, nyíltak, őszinték, nagyon harcosak. Jó velük dolgozni.”
A mai kézilabda trendjei Buday Ferenc szemével
Buday Ferenc szaktekintélyként napjaink trendjeiről és a legfrissebb kézilabdás témákról is kifejtette véleményét. „Az összes világverseny a nemzetközi kézilabdaélet csúcsteljesítményét mutatja meg. Hogy kik játsszák a legmagasabb szinten a játékot, milyen új taktikai, technikai elemek vannak. Az egyéni technika elemei - sebesség, irányváltozás, labdabirtoklás, bejátszás a beállónak - minden eddiginél jobban szolgálják az egy az egy elleni játékot. Ezzel összefüggésben stratégiai szinten kevesebb az átlövés, mert az egy egyezés, a szélső- és beállójátékok hetven-nyolcvan százalékos hatékonyságával szemben az átlövéseké ötven-hatvan százalék.”
Úgy látja, a védekezés egyre inkább letisztul, kevesebb a szándékos ütés, mert a bírók már mindent vissza tudnak nézni. Ahogy a keddi magyar-svéd Eb-középdöntős meccs utolsó játékhelyzetét is visszanézték, amikor Szita Zoltánnal szemben Hampus Wanne belül védekezett, mégsem adták meg a hétméterest. „Nem értem, miért ez az ítélet született, miután megnézték és a felvételek alapján bizonyossá vált, hogy belül védekezés történt.”
Családi élet és örökség
Három gyermeke van. „Dani ma már edzősködik, az ő két fia közül az egyik szintén kézilabdázik, a Budaörsben bontogatja a szárnyait, a másik focizik. A kisebbik fiam, Ferenc szintén kézilabdázott, vagány gyerek volt, Melinda pedig az édesanyja szertornász vonalát próbálta követni, nagyon jó ritmusérzéke van, a táncvilágban helyezkedett el. Vasárnap jönnek hozzám az unokáimmal felköszönteni, már nagyon várom.”
tags: #buday #ferenc #kezilabda
