Gianluigi Buffon: A Kapuslegenda Pályafutása és a Kesztyűk Evolúciója

Gianluigi Buffonról mindenkinek a zseniális védések, a szenvedély és a csapattársak ugratása ugrik be elsőként. Amikor Gianluigi Buffon nevét halljuk, minden futballszerető embernek azonnal eszébe jutnak a bravúros vetődések, a Juventus mezében eltöltött hosszú évek és az a világbajnoki arany, amely örökre az olasz futball legnagyobbjai közé emelte. A világ talán legismertebb kapusa Gianluigi Buffon. Számos elismerést, díjat sikerült bezsebelnie, többek között a Minden Idők Legjobb Kapusa-díjat is. Rengeteg bajnoki-cím, kupagyőzelmek, világbajnoki cím birtokosa.

A kapus önéletrajzi könyvéből azonban kiderül, mennyi eltitkolt terhet cipelt magával a csaknem harmincéves pályafutása alatt. A most 47 éves ikon mindössze hét fejezetben enged betekintést a gondolataiba, de így is árnyalt képet kaphatunk róla. Ebben a kötetben őszintén vall sikereiről, kudarcairól, magánéletéről, depressziójáról és arról, hogy miként sikerült kimásznia a gödör mélyéről, illetve, hogy miként tornázta fel magát a világ élmezőnyébe. A könyv részletesen bemutatja, hogyan lett a parmai tinédzserből a világ egyik legismertebb hálóőre. Megismerhetjük Buffon gyermekkorát, a Juventushoz való kötődését, a világbajnoki diadal kulisszatitkait. De szó esik a mélypontokról is.

Gyermekkor és a Kapussá Válás Útja

A „Ki korán kel, aranyat lel” mondást mintha egyenesen Gianluigi Buffonra szabta volna a szájhagyomány. Az olasz futballtörténelem egyik legfényesebben ragyogó csillagát szokatlanul fiatalon hajították bele a mély vízbe.

Az első fejezetben egy jópofa történettel kezd, melyben 4-5 éves korából idéz fel egy emléket, amikor azt hitte nagyon nyert a totón, de sajnos nem ismerte elég jól a szabályokat és egyetlen lírával sem lett gazdagabb, de a totózás sosem hagyta abba. Szülei mindketten sportolók voltak, akik a válogatott formiai edzőtáborában találtak egymásra, és szerelmükből három gyermek született: Guendalina, Veronica és történetünk főhőse. Az egész család a sportban lelte örömét, apja súlylökő volt, anyja diszkoszvető, később pedig oktatták a sportokat, apja foci edző volt, nővérei pedig a röplabdában arattak sikereket. Eleinte nem kapus, hanem középpályás, sőt néha szélső volt.

Mesél kedvenc kapusáról, hogy miként fedezte fel és hogyan izgult számos meccsén, melyet a tévé előtt végigizgult. Ő volt a kameruni válogatott kapusa, Thomas N'Kono, aki mai napig a példaképe. A '90-es vébén is ámulattal figyelte a kapust, és ekkor, tizenkét évesen döntötte el, hogy kapus lesz. 12 éves korától állt a háló elé, azzal az indokkal, hogy lusta volt annyit futni, amennyit kellett volna. Kilenc hónap kemény edzés, és végre elmondhatta magáról, hogy igazi kapussá vált.

Még csak 13 éves volt, de három nagy csapat is felfigyelt rá: a Bologna, a Milan és a Parma. „Tizenhárom éves voltam, most írtam alá a Serie A-ban szereplő klub ificsapatához, még nem voltam túl az első csókon, igazából még barátnőm sem volt, de ez egyáltalán nem érdekelt. Kapus voltam. Én viseltem az egyes számú mezt, vagyis én voltam az első számú, a numero 1.” Tizenhatodik születésnapja után felfigyelt rá az AC Parma éles szemű játékosmegfigyelője, aki a sonka és a kolostor városába csábította a langaléta legényt. Kemény volt az első két év. Új kihívások, új emberek, kollégium, és mint a legtöbb tini, ő is csinált hülyeségeket, az élete pedig állandó rohanásból állt. De a pályán remekelt. Ennek köszönhette azt is, hogy hívták a korosztályos válogatottba is. Aztán eljött az U15-ös Európa-bajnokság, ahol komolyabban megcsapta az ismertség szele. Bár a döntőben Törökország győzedelmeskedett Olaszország ellen, a Gazzetta dello Sport címlapján ezt olvashatták: BENTIVGLIO ÉS BUFFON: OLASZORSZÁG BENNETEKET ÜNNEPEL.

Majd 16 évesen került be a Parma első csapatába és egy évet kellett várnia, hogy eljöjjön az első meccs a Serie A-ban. 1995. november 19-én szenzációs védéseinek is köszönhetően az eredmény 0:0 lett az AC Milan ellen. Megismerhetjük a kezdeti pármai időszakát, a Serie A-ban az 1995/1996-os idényben mutatkozott be az AC Milan ellen. Nagyon jó olvasni, hogy az olasz védőlegenda, a nála egy tízessel idősebb Paolo Maldini odalépett hozzá a játékoskijáróban, rámosolygott, és biztatásul megpaskolta a debütáló kapus arcát. Innen pedig egyenes út vitte felfelé, értem ez alatt az első profi szerződését a Parmánál: 300 millió líra, öt évre. „Ha hagyod, hogy megváltoztasson a pénz, és emiatt megváltoznak az emberi kapcsolataid, akkor bizony semmit nem értesz az életedből! Azt hiszem én mindig is tudtam kezelni ezt a helyzetet. Persze mindenkinek fontos a pénz, jobbá teheted az életedet, a boldogságot viszont nem ezzel, hanem a meghozott döntéseiddel teremted meg. Soha nem voltam fukar, nem ragaszkodtam a pénzhez.”

Abban az idényben, amikor 6. lett a Parma, kivédte Ronaldo tizenegyesét az Inter elleni 1-0-s győzelem során, levette a mezét, ami alatt Superman-logóval ellátott pólót viselt. Onnantól kezdve a drukkerek rá aggatták a Superman becenevet.

A Juventus Korszaka és a Világ Csúcsára

2001 nyarán a Juventus eladta első számú kapusát, Edwin Van der Sart és legnagyobb csillagát, Zinédine Zidane-t. Az értük bezsebelt nem kevés pénzből a torinóiak megvették Lilian Thuramot és Buffont. A kapusért fizetett 105 milliárd líra minden idők legdrágább hálóőrévé emelte a még mindig csak a 23. életévében járó fiatalembert.

Parmából távozva az AS Roma, a Barcelona és a Juve is próbálta megszerezni. Az ügynöke már mindenben megállapodott a Barcával, de közben Luciano Moggi felhívta őt. Gigi az ausztráliai nyaralásából hazafelé tartva Bangkokban, a szállodában, a faxon átküldött olasz lapok címlapjáról tudta meg, hogy a torinóiak futballistája lett. Bemutatkozása a zebráknál máig emlékezetes maradt: a Chievo elleni szezonnyitón az első percekben egy szöglet után kiejtette a labdát, amiből az újonc kiscsapat vezetést szerzett. Később egész éves kiváló teljesítményével hozzásegítette a Juventust története 26. bajnoki címéhez.

Az indulás nehéz volt, épp nem volt kirobbanó formában a csapat és Gigi sem. Sok volt az új játékos, nem találták a közös ritmust, ami a magánéletére is rossz hatással volt. A 2002-es ázsiai világbajnokságon valamennyi meccsen az ő nevével kezdődött a válogatott összeállítása, tehát kiszorította a kapuból az Eb-hős Toldót. A nyolcaddöntőben, a házigazda koreaiak az utolsó percekben fejelt Ahn-góllal ejtették ki a Trapattoni-legénységet.

A 2002-2003-as szezonra úgy emlékszik, mint élete legjobbja. Megkoronázhatta volna a Bajnokok Ligája győzelem, de sajnos a döntőben végül tizenegyesekkel a Milan került ki bajnokként az összecsapásból.

Az ezt követő idény azonban minden tekintetben tragikus volt számára. Depresszióval küzdött, nemcsak kapusként bizonytalanodott el, hanem magánemberként sem tudta hol a helye a világban, és semmit nem nyertek a pályán. "Úgy éreztem, elhagyott az erőm. Remegni kezdett a lábam, és hirtelen mindent megkérdőjeleztem az életemben" - vallotta be egy 2008-as interjúban a kapus, aki súlyos depresszióba esett az elveszített döntő után. "Egy éven át jártam pszichológushoz, és bár magam mögött hagytam a depressziót, sem akkor, sem most nem tudom, mi történt." A Regginával vívott bajnoki előtti percekben pánikrohamot kapott, de ilyen állapotban is végigvédte a meccset - az évad után vissza akart vonulni.

Nem volt hajlandó gyógyszert szedni, a pszichoterapeutája azt javasolta, építsen be a mindennapjaiba olyasmit, ami feldobja. Elkezdett művészettel foglalkozó könyveket vásárolni. Buffon gondterhelt fejjel a rossz időre való tekintettel ellátogatott egy múzeumba, ahol annyira tetszettek neki a festmények - különösen a Séta című alkotás -, hogy többször is visszament végignézni a képeket. „Elég sok pénzed van, vehetnél magadnak néhány szép képet” - javasolta neki Riccardo Agricola, a Juventus akkori csapatorvosa. Mindez csupán egyetlen fejezetben szerepel, amelynek lényege, hogy a fel-felbukkanó pánikrohamainak kezelésében milyen komoly segítséget nyújtott a művészet. Egy Chagall-kiállítás változtatta meg az életét, amelyet a torinói Modern Művészeti Galériában látott, egyszerűen felvidították a képek. Egy órát állt a Séta című festmény előtt. Majd másnap is végigjárta ezt a kiállítást. Rájött, hogy az egyszerűség hiányzott a személyiségéből, ezentúl két lábbal a földön kell maradnia. Innentől kezdve vált szenvedélyévé a kortárs művészet.

A Calciopoli botrány után: "Emlékszem az őrjítő fájdalomra, majd belehaltam. A vállam érzéketlenné vált, olyan voltam, mint egy robot." A válla helyrejött, a csapat is talpra állt, aztán jött a mélyrepülés, az állandó címlapok, botrányok. Minden hiba az újságok hasábjain virított, főként fiatalkori hibák. A Juve haldoklott, perbe fogták, és közben a válogatottban is izzott a levegő. Folyamatos veszekedések, melyeket sokszor a média gerjesztett. De mindezen sikerült felülkerekedni és 2006-ban megnyerni a világbajnokságot. Nehéz volt visszatérni a megtépázott, lejáratott, tönkretett csapathoz, aki mindenki kapta a hideget, azok is, akik nem szolgáltak rá. Ezeken a lapokon érződött, hogy mennyi düh van még mindig benne, amiatt ami akkor a Juventus-szal a lehallgatások idején történt. Végül maradt. Mindenki azt várta, hogy elsétál, de ő maradt, mert így látta jónak.

A szívének legkedvesebb rész a vb-cím megünnepléséhez kapcsolódik. "Az ünneplés közben Marcello Lippit figyeltem. Mindannyiunk közül ő tűnt a legzavartabbnak, épp olyan elégedetten szivarozott, mint bármelyik másik győztes meccs után. A remény rabjai című film egyik jelenete jutott eszembe, amelyben Andy (Tim Robbins) a cellatársait figyeli, akik napokon át keményen dolgoztak a tetőn, a pihenőidőben pedig egy-egy hideg sörrel lazítottak. Andy arcán látszik gyötrelmes életének minden fáradtsága, de elégedett, bár ezt nem nagyon mutatja ki. Lippi is ilyen, boldogságát a szivarba fojtja. Pontosan tudja, mit jelent ez a siker, de azt is, hogy mint semmi a világon, ez sem tart örökké. Mi viszont majd’ megőrültünk: fiatalok voltunk, szinte még gyerekek, elértük a létező legnagyobb sikert, és nem foglalkoztunk semmi mással."

Gianluigi volt az egyik a Juve legjobb játékosai közül, aki példamutató hűségről tanúbizonyságot téve akkor is a klubnál folytatta, amikor azt visszasorolták a Serie B-be. Még az egyesület vezetői is meglepődtek, amikor kijelentette, hogy marad. "Kifejezetten tetszett a Serie B."

Későbbi Évek és Búcsú a Válogatottságtól

"Miután végre elérkezik a győzelem pillanata, az ember hatalmas ürességet érez." "Idővel megtanultam, hogy minden győzelemnél fontosabb az odavezető út… És közben megtanultam elviselni a fájdalmat. Ez a kapuslét egyik titkos összetevője. Egy csipetnyi mazochizmus."

Gianluigi Buffon lemondta a válogatottságot, elköszönt tőle a kapusvilág. "Sajnálom, de nem magam, hanem a csapat miatt." Buffon védelmébe vette a kritikák össztüzébe került Gian Piero Ventura szövetségi kapitányt: "A sportban csapatként veszítünk és csapatként nyerünk. Osztozunk az örömben és a fájdalomban." Az olasz világbajnok kapus legendától elköszönt a kapustársadalom. Király Gábor is érzelmes szavakkal búcsúztatta a legendát. "Az U20-as válogatottban védtünk egymás ellen 22 évvel ezelőtt! Már akkor lehetett tudni, hogy mekkora jövő és milyen csodálatos karrier áll előtted. Büszke vagyok, hogy oly sok embernek mutattad meg nagyságodat a pályán és azon kívül! Igazi példakép vagy és LEGENDA!"

Élete legnagyobb csalódásaként említi, hogy az olasz válogatottal nem jutott ki a 2018-as vébére.

2018. július 6-án a 40 éves Buffon egy éves szerződést írt alá a Paris Saint-Germain csapatával. A franciák sikerét már Párizsban, egy luxusszálloda szobájában élte meg - már a PSG játékosaként. Thomas Tuchel nagyon jó benyomást tett rá az intelligenciájával, tetszett neki, hogy nagyobb volt a szabadság, mint Torinóban, nem volt feszültség az öltözőben, Neymar játékát imádta, de az idilli állapot csak márciusig tartott. Miközben múzeumokba járt ott is, nyilván, a Pompidou-ban megnézte például a világ legnagyobb Chagall-gyűjteményét. Vérprofiként nehezen élte meg, hogy 30 perccel (!) a kezdés előtt még nem volt minden PSG-játékos az öltözőben a Manchester United elleni BL-nyolcaddöntő előtt - ki is esett a csapat.

2019-ben visszatért a Juventushoz, ahová egy évre szerződött le, majd 2021-ben ismét onnan távozott. Egy év után visszament a Juvéhoz, ahol nem érezte a korábbi csapategységet. Végül Pirlo győzte meg a maradásról.

Hosszas gondolkodás után úgy döntött a szezon végén, hogy visszamegy a Serie B-s Parmához, ahol nagyon jól érezte magát. A 2022/2023-as playoff elődöntőjében a Cagliari-Parma mérkőzésen a 35. percben megsérült, a 45. percben még bemutatta futballista mivolta utolsó védését, majd abban a pillanatban eldöntötte, hogy visszavonul.

A Kapusok Története és a Kesztyűk Jelentősége

A kapusok története a foci kezdetéig nyúlik vissza, tehát a 19. századig. Akkoriban még nem volt olyan különleges a szerepük a pályán, mint manapság. A játékosok, akik a csapatukért védtek, nem rendelkeztek védőfelszereléssel, és gyakran hasonló mezben futottak, mint a többiek.

A kapusok csak a 20. században váltak igazán speciális játékosokká. Az első kapus, aki jelentősebben beírta magát a futballtörténelembe, William McCrum volt, a Milford FC kapusa. Ő 1890-ben „feltalálta” a büntetőt.

A 60-as és 70-es években a kapusok elkezdték fejleszteni a kifutási technikájukat. A közeli lövéseket így például a Fekete Pók, Lev Jašin védte. Jelenleg a kapusok kulcsszerepet játszanak a csapat taktikai tervében.

A kapusok átlagosan akár 5 kilométert is futnak egy mérkőzés alatt. Ehhez ráadásul számos éles lövést is ki kell védeniük. Melyik kapusnak van a legtöbb ilyen védése? Kinek a kapusvédései íródtak be a futballtörténelembe? És milyen szerepet játszanak ebben a kesztyűk? A labdarúgásban a kapusok védéseit jelentősen befolyásolta a kapuskesztyűk technológiai fejlődése is.

Régen a Parma benzinkútjainál szereztek a kapusok gumiabroncsot, amelynek darabjait a térdükre és a könyökükre tették, hogy védjék magukat az esések okozta sérülésektől. "Akkoriban leginkább egy Michelin-babára hasonlítottunk" - írja Buffon.

A nagy fehér pamutlabdák helyett első osztályú, a legmodernebb anyagokból készült, továbbfejlesztett ergonómiájú kesztyűk vették át a helyet. A mai modellek jól védenek, szárazon és esőben is kiválóan tapadnak, és minőségi módon csillapítják az ütéseket.

Híres kapusok, mint Lev Jašin, Gordon Banks, Dino Zoff, Oliver Kahn vagy Iker Casillas számos kiemelkedő pillanatról váltak híressé a focipályán. Gordon Banks legendás védése Pelé ellen az 1970-es világbajnokságon, Oliver Kahn szinte áthatolhatatlan teljesítménye a 2002-es vb-n, vagy Jerzy Dudek bravúros büntetővédései a 2005-ös BL-döntőben mind örökre beíródtak a történelembe. A kolumbiai kapus, René Higuita elképesztő „skorpió-rúgása” 1995-ből szintén felejthetetlen.

Találni konkrét mérkőzést, amelyben a kapus a legtöbb lövést védte ki a futballtörténelemben, viszonylag bonyolult. A meccsek történelmi feljegyzései nem mindig tartalmaznak részletes statisztikákat a kapusok védéseiről. Mindazonáltal példa a sok munkára Paddy Kenny a Sheffield Unitedből, aki a 2006-os angol Premier League-ben az Arsenal elleni mérkőzésen több kiváló védést is bemutatott, ezzel segítve csapatát az 1:0-s győzelemhez. A kapusok leterheltségéről a spanyol Francisco Paco Liaño is mesélhetne, aki 1994-ben a Barcelona ellen 19 védést mutatott be. Nagy számú védést jegyzett Tomasz Kuszczak is a 2013-as Írország elleni VB-selejtezőn, 17 bravúrral. Szintén említésre méltó David De Gea, aki 2017-ben 14 ragyogó védést mutatott be a Manchester United és az Arsenal Premier League mérkőzésén.

Buffon Helye a Legendák Panteonjában és Rekordjai

"Tudja-e valaki cáfolni, hogy a valaha volt legnagyobb Gigi Buffon? (Nem tudja.) Jó pihenést, legenda!"

A világ minden táján, így Magyarországon is, egy egész kapusgeneráció tekintett rá példaképként. A magyar kapusok közül sokan mondták, hogy Buffon volt számukra az etalon, akitől tanulni lehetett mentalitást, alázatot és mérhetetlen kitartást. Király Gábor is szavazhatott, és természetes, hogy Buffon nyert a La Gazzetta dello Sport által felkért 18 kapus szavazásán minden idők legjobb hálóőre címre.

A Juventusnál Alessandro Del Piero a klub mezében lejátszott összes mérkőzés viszonylatában 20 meccsel (705 kontra 685), a nemzetközi találkozókat nézve pedig csupán néggyel (130 vs. 126) előzi meg. A Bajnokok Ligájában Iker Casillasnak néggyel, Manuel Neuernek eggyel több kapott gól nélküli összecsapása van, mint a rangsor harmadik helyén álló korábbi „főzebrának”, de a lejátszott mérkőzések (132) számában is csak a spanyol (181) és a német (133) exkolléga áll előtte a kapusok különversenyében. A squadra azzurrában a legtöbb Eb-mérkőzés rangsorában eggyel maradt el az éllovas Leonardo Bonuccitól (18 ott, 17 itt), ám hiába járt öt világbajnokságon, a lejátszott 14 meccsével csupán nyolcadik az olasz rangsorban.

És a korrekord sem mindenhol az övé. A Serie A-ban és a Bajnokok Ligájában ráadásul ugyanaz a honfitárs, a hozzá hasonlóan három évtizeden át a topon lévő Marco Ballotta tartja a csúcsot, mindkét sorozatban közel egy évet „verve” a nyáron visszavonult legendára.

De alighanem a legkörmönfontabb csúcsot is Buffon tartja, ráadásul holtversenyben: az egy adott torna végén vb-t nyerő válogatottak kezdőkapusai között Fabien Barthezhez (1998) és Iker Casillashoz (2010) hasonlóan 2006-ban Buffon is csak két gólt kapott a torna során, ami - gondolták volna? - a maga nemében világcsúcs.

tags: #buffon #kapus #kesztyu

Népszerű bejegyzések:

• Részletes elemzés és stratégiák a cseh-szlovák meccsekhez
• Az akadémia közösségi álma
• Minden, amit a Fradi kézilabdáról tudni érdemes
• Tüntetések és kivetítések a sportfinanszírozás kapcsán
• Meccsek megértése elemzéssel