A sportcsapatok költségvetésének anatómiája: a Bundesliga és a regionális kihívások

A professzionális sportcsapatok pénzügyi működése gyakran homályba vész a nagyközönség előtt, noha a költségvetés, a bevételek és a kiadások alapvetően meghatározzák egy klub sikereit és hosszú távú fennmaradását. Kevés olyan sport van, ahol az elit mezőny csapatainak anyagi helyzetéről annyira kevés információ jutna el a nézőkhöz, mint például az országúti kerékpárban, de a labdarúgásban és más csapatsportokban is számos pletyka kering a pontos adatok hiányában. Pontos információkat szinte soha nem kapunk, így pedig jobbára csak homályos elképzeléseink lehetnek arról, hogyan működnek a dolgok.

A sportfinanszírozás általános elvei és a bevételi források

Az adatok bár száraznak tűnhetnek, elemzésük rengeteg érdekes dologra rámutat, néhány esetben pedig a legtöbb rajongó számára készpénznek vett mítoszokat is megdönthetnek. Az átláthatóság hiánya ellenére két World Tour kerékpárcsapat, az Ag2r és az FDJ például évről évre elszámol a költségvetésével, amelyekből általános elvekre lehet következtetni. Az FDJ 2018-ban nagyjából 19 millió euróból, míg az Ag2r közel hasonló 18,1 milliós összegből gazdálkodott. Érdekes, hogy a költségvetés minden évben növekszik, az Ag2r-nél ez például 4%-os emelkedést jelentett, az FDJ-nél viszont 21% volt ebben az idényben.

A szponzorok szerepe és a tévés pénzek mítosza

Aki ismeri a sport hátterét, nem fog rajta meglepődni, hogy a csapatok bevételeinek túlnyomó többsége a szponzoroktól származik. Az FDJ közel 15 milliót kapott két fő támogatójától, a Groupamától és az FDJ-től. Emellett elhanyagolható méretű, de fontos tétel még a csapat termékeinek eladásából befolyó összeg, vagyis a merchandise. A csapatok előző évi bringáját is meg lehet venni, ezek leselejtezése/eladása állandó tétel a francia sorok bevételei között.

A második legnagyobb összeg a bevételek listáján viszont lerombol egy komoly mítoszt. Gyakran halljuk, hogy a sport problémája, hogy a versenyszervezők nem osztják meg a csapatokkal a tévés pénzekből származó bevételeket, emiatt instabil a gazdasági helyzet. Nos, ez teljes egészében biztos nem igaz, az FDJ ugyanis 2018-ban 649 ezer eurót kapott a szervezőktől. A probléma sokkal prózaibb: a megosztható összeg egyszerűen nem elég nagy, hogy mindenkit eltartson.

A labdarúgásban is alapvető lenne, hogy a televíziós bevételek jelentsék a költségvetés túlnyomó részét. Ez az, amire a kerékpárban nem lehet számítani, és sok helyen a labdarúgásban sem. Jelenleg úgy tűnik, ebben nem is lesz változás. A támogatók közül elsősorban azok szállnak be, akik alapból a sportágban vannak. Eladásban, brand-építésben, fejlesztésben megtérül az összeg, amivel segítik az alakulatokat.

Mire költ a sportcsapat? A bérek és működési költségek

A legnagyobb bevételi forrás mellett a legnagyobb kiadás sem fog senkit meglepetésként érni. Az FDJ a büdzsé 73, az Ag2r 70%-át költi a versenyzők és a stáb fizetésére. Fontos megjegyezni, hogy például a francia csapatoknak nagyon magas adókkal kell számolniuk. Szintén nagy tétel az UCI-nak befizetett bankgarancia. A csapatok 2,5 milliót tesznek letétbe arra az esetre, ha év közben bármi történne, így a versenyzők fizetése biztosított. A többi költség nagyrészt a működést fedezi, ami jelentős tételeket, például logisztikát foglal magában. Egy évben 1 millió kilométert tesznek meg, és 1 millió dollárba is kerülhet pusztán a logisztika. A megnövekedett költségek okait több helyen kell keresni, ide tartozik a stafétagok számának növekedése, a technológia és a tudomány fejlődése, mint például a szélcsatorna vagy a leghatékonyabb regeneráció. A csapatok 70-75%-a arra megy el, hogy a versenyzőket kifizessék.

A labdarúgó Bundesliga és a regionális ligák pénzügyei

Az Európai Labdarúgó-szövetség éves pénzügyi beszámolója alapján a jegybevételek például a honi élvonal teljes összbevételének mindössze két százalékát tették ki. Szinte alig van ország, amely kevesebb pénzt termel a labdarúgó-mérkőzésekre kilátogató szurkolókból. A 12 csapatos magyar bajnokság klubjai költik a régióban az egyik legtöbbet alkalmazottak fizetésére. A honi labdarúgóliga szereplőinek bére - beleértve az utánpótlást is - évről évre növekedett. A bérek 2010-től kezdtek el szignifikánsan nőni. 2015-ben még a rangsor 24. helyét foglalta el a magyar első osztály az alkalmazottak fizetéseit tekintve, majd 2018-ban a 21., a 18.

Az UEFA kimutatása ezúttal nem ad pontos adatot arra vonatkozóan, hogy az összes alkalmazott közül a játékosok bére mennyit tesz ki, de a korábbi, még publikus vonalból kiindulva ez mintegy 65 százalékot jelenthet. Az életszerűségből kiindulva természetesen a dobogóra esélyes együttesek meghatározó emberei jóval többet kapnak, mint a bentmaradásért harcoló, alsó régiós csapatok kiegészítő játékosai. Így fordulhatott elő például, hogy a felcsúti csapat korábbi támadója, Sahab Zahedi magyarországi pályafutása alatt havi 24 millió forintért rúgta a labdát. A béreken túl, vagyis annak farvizén a szerződésbontások is tetemes összegeket emészthetnek fel a magyar futballban.

A Magyar Labdarúgó-szövetség adatai ugyan még a 2021-2022-es idényre vonatkoznak, de már akkoriban is az NB I-es csapatok átlagosan 3,9 millió eurót - tehát mintegy másfél milliárd forintot - kaptak szponzoraiktól. Ezzel együtt az a mutató, amely szerint a magyar csapatok összes költségük körülbelül 65 százalékát fordították játékosbérekre, kifejezetten jó arány a környező országokhoz képest, ahol előfordult, hogy a bevételek még a játékosok bérét sem fedezték teljes egészében. A 2024-es magyar labdarúgó NB I-es csapatainak bérköltségei új rekordot döntöttek, derül ki a G7 elemzéséből. Több mint 35 milliárd forintot fordítottak játékosaik és sportszakembereik fizetésére a csapatok, ami a hazai átlagjövedelmekhez képest kiugróan magas szintet jelent.

Regionális összehasonlítás

Az UEFA mind az 55 tagállam élvonalának pénzügyi helyzetét részletesen taglalta. Vegyük szemügyre Csehországot, ahol az élvonal 16 csapata átlagosan sokkal kevesebb pénzt (77 millió eurót) költ fizetésekre a magyarnál, illetve a nagyobb létszáma ellenére is nagyjából 50 millió euróval kevesebb volt az összes bevétele az OTP Bank Ligához viszonyítva. A jegyeladásokat tekintve a csehek közel ötször annyi bevételt generáltak szurkolóik helyszíni jelenlétéből, mint tették azt a magyar csapatok. Kevesebb összbevétel, arányait tekintve a bevételben sokkal érezhetőbb jegyeladási tétel, mindez nemzetközi szinten évek óta állandó résztvevő klubcsapatokkal. Miközben itthon a Ferencvároson kívül nincs másik klub, amely szerephez jutna a nemzetközi kupasorozatok csoportkörös időszakában.

A vizsgált országok bajnokságai közül két liga költ többet fizetésekre, mint a magyar. Az UEFA jelentése alapján a lengyel élvonal csapatai 115 millió eurót, míg az osztrák első osztály klubjai éves szinten 157 millió eurót folyósítanak bérekre. Az osztrák élvonalban nagyobb összegek mozognak, az ottani Bundesliga csapatainak bevétele átlépte a 260 millió eurót, míg a jegyértékesítésből befolyt összeg 40 millió euró volt. Így azért mégsem olyan meglepő, hogy több marad fizetésre, mint a magyar csapatoknál. Az európai sikersztorik viszont ott sem maradnak el: a Salzburg rendszeresen Bajnokok Ligája-résztvevő csapat, míg a két bécsi együttes, az Austria és a Rapid Wien is minden évben szereplője nemzetközi kupasorozatok érdemi küzdelmeinek. A horvát csapatok 81 millió eurót költöttek fizetésre, Romániában ez az adat 73 millió euró volt, míg Szerbiában 65 millió euró jut bérekre. A szerb Szuperliga bevétele 63 millió volt, amely még az alkalmazottak 65 millió eurós fizetésére sem elég, viszont jegyeladása szintén sokkal jelentősebb, mint a magyar bajnokságé.

Az alábbi táblázat összefoglalja a régió egyes labdarúgó bajnokságainak pénzügyi adatait az UEFA jelentése alapján:

Költségvetési kihívások a röplabda Bundesligában - egy magyar edző szemével

A költségvetési korlátok nem kizárólag a labdarúgásra vagy a keleti blokk országaira jellemzőek. Immáron az ötödik szezonját tapossa a Bundesligában szereplő VfB Suhl vezetőedzőjeként Hollósy László. A szakember úgy érzi, megtalálta a helyét a német közegben, de természetesen rajta tartja a szemét a magyar röplabdán, ahogyan a nemzetközi trendeket is folyamatosan követi, sőt hozzá is tesz a Nemzetközi Röplabda Szövetség (FIVB) instruktoraként.

Hollósy László szerint a német mentalitás türelmesebb az edzők irányába, hagyják őket dolgozni, figyelembe veszik, hogy egy csapatnak akadhat rosszabb szezonja, és nem döntenek hirtelen. A VfB Suhl stabilan hozzák az 5-6. helyet, és ez annak függvényében különösen értékes, hogy övék a Bundesliga egyik legkisebb költségvetése. Ez annak is betudható, hogy a vezetőség nem akar belenyúlni a sportszakmai dolgokba, és olyan filozófiát szeretne meghonosítani, mint a Premier League-ben a menedzseri szerepkör, ahol az edzők mindenért felelősek, ami sport.

Ez a kibővített munkakör nem okoz nehézséget a szakembernek, sőt, az FIVB-nél is azt tanítja az edzőknek, hogy a feladatuk egy sokrétű, komplex tevékenység, amit persze kicsit több terhet tesz rájuk, de egy megfelelő stábbal jól lehet koordinálni. Fontosnak tartja a tudatos időbeosztást és a célokra fókuszálást.

A magyar sport helyzete és a szakmai fejlődés fontossága

Hollósy László tapasztalatai rávilágítanak a magyar sportban fennálló kihívásokra és a fejlődési lehetőségekre is. Elmondása szerint, mielőtt a röplabda bekerült a taosportágak közé, tetszhalott állapotban volt, főleg annak tudható be, hogy az anyagi lehetőségek korlátozottak voltak. Az a nagyjából 15-20 év rányomja a bélyegét a mostani helyzetre, és kőkemény munkára van szükség ahhoz, hogy a magyar edzői garnitúrát újra a megfelelő szintre hozzuk. Ezért szokta azt mondani, hogy nem lehet elmarasztalni a magyar játékosokat a különböző hiányosságaik miatt, hiszen a játékos az edző tükörképe.

Annál nagyon örül, hogy a Magyar Röplabda Szövetség felismerte azt, hogy változtatni kell, igenis szükséges edzőket képezni és tudást adni nekik. Nem csak a jéghegy csúcsáról van szó, vissza kell menni az alapokhoz. A tao révén a feltételrendszer egész jó, sok magyar csapat jobb környezetben dolgozhat, mint akár néhány Bundesliga-klub. Az anyagi háttér megfelelő, most e mögé kell betenni a szakmaiságot. A magyar edzőknek - magamat is beleértve - önkritikusnak kellene lenniük, naprakész, versenyképes tudással kell rendelkezni, amivel ott lehetünk egy szinten a külföldiekkel.

A Módszertani Központ, a konferenciák és szakmai anyagok szerepe kulcsfontosságú. Fontos nyitni a külföldi szakemberek felé, mert ha ott maradunk, hogy egy-két magyar edző leírja, hogy mit hogyan kell csinálni, abból egy önfertőző folyamat lesz. Nyitni kell a világ felé és ezeket a tudásokat meg kell szerezni, mert senki nem fogja tálcán elénk tenni. Utána kell járni ezeknek, és ha tényleg van egy komoly elhatározás arra, hogy tudást adjunk a magyar edzőknek, akkor szerinte ők is hajlandóak lesznek tanulni.

tags: #bundesliga #csapatok #koltsegvetese

Népszerű bejegyzések:

• Európai kosárlabdapálya szabályai
• Ismerje meg az UEFI beállításait Windows 10 alatt
• kézi konzol választási útmutató
• A válogatott védő, Korcsmár Zsolt pályafutása
• Traditional Hungarian Ice Hockey Helmets