Sir Matt Busby és a Manchester United: A hűség próbatétele a győzelmeken túl

Amikor a legendás angol csapatnak, a Manchester Unitednek a neve felhangzik, a világon sok focikedvelő szíve megdobban, még akkor is, ha nem a piros-fehér-kék csapatnak szurkolnak elsődlegesen. A United fantasztikus múltja és azon sorsfordulók miatt, melyek jellemezték a klubot, szimpatikussá tette őket. A történelem viharai őket sem kímélték, de a United mindent túlélt, mert többet jelentenek egy labdarúgó klubnál. Ez a meggyőződés különösen igaz Sir Matt Busby, a klub legendás menedzsere idejére, aki bebizonyította, hogy az igazi szurkolás nem csupán a győzelmekhez kötődik, hanem a klubért való kitartó hűséget jelenti a legnehezebb időkben is.

Sir Matt Busby: A legenda születése

Sir Matt Busby (1909. május 26., Orbiston, Bellshill, Skócia - 1994. január 20., Cheadle, Stockport) skót válogatott labdarúgó, később a Manchester United edzője volt. 1928-tól 1936-ig a Manchester City játékosa volt. 1945. február 1-től tevékenykedett a Manchester United edzőjeként és 25 éven keresztül, 1139 mérkőzésen irányította a csapatot, melynek során 570 győzelem, 268 döntetlen és 301 vereség volt a mérlege. Egy év szünet után visszatért, és második ciklusában (1970. december 28-tól 1971. június 2-ig) is szolgálta a klubot.

A Busby-bébik és az első sikerek

Busby-bébik néven emlegették a fiatal játékosokból álló Manchester Unitedet, amely az 1950-es években komoly babérokra tört. A klub legeslegelső alkalommal 1956-ban szerepelt az európai kupában. A klub döntését, miszerint szerencsét próbálnak más európai csapatok ellen is, nem követte osztatlan lelkendezés a ligában, tudniillik sokan attól tartottak, hogy negatív irányba fogja sodorni a hazai versenykiírások minőségét.

A Vörös Ördögök legelső európai kupameccsüket a belga bajnok, Anderlecht ellen játszották le 10-0-s végeredménnyel. Matt Busby legénysége mind az 1956/57-es, mind pedig az 1957/58-as szezonban a Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK, a Bajnokok Ligája elődje) elődöntőjéig menetelt. 1957-ben a későbbi győztes Real Madrid tudta legyőzni őket.

A müncheni légikatasztrófa - Egy nemzet gyásza

1958-ban minden esély megvolt a továbblépésre, és a Busby-bébik szépen meneteltek ismét a legrangosabb európai sorozatban, amelynek negyeddöntőjében a Crvena Zvezdát múlták felül 5-4-es összesítéssel. A klub 1957/58-as európai kupaidénye mindörökre a müncheni légikatasztrófához lesz köthető elsősorban. 1958. február 6-án a British-European-Airways-Flug 609-es számú gépe Münchenben üzemanyagért állt meg, de ismét már nem emelkedett a levegőbe.

Két sikertelen felszállási kísérlet után a jeges futópályáról harmadszor is megpróbálkozott elrugaszkodni a gép legénysége, ám 16 óra 3 perckor a 200 km/órás sebességre felgyorsult repülőgép irányíthatatlanná vált, és felszállás nélkül a repülőtér közelében lévő épületnek csapódott. A gép kettészakadt, kigyulladt. „Jóságos ég, nem tudjuk megcsinálni!” - ez a hétköznapinak tűnő felkiáltás a gép pilótájától származott, aki mindent megpróbált, hogy épségben tegye le a gépet, de sajnos nem sikerült.

A United játékosai, edzői és vezetői közül többen életüket vesztették a müncheni repülőtéren. A balesetről a korabeli magyar lapok is hosszú cikkekben számoltak be. Azonban csodával határos módon többen is túlélték a katasztrófát, többek között a csapat menedzsere. Busby életéért 72 napig küzdöttek az orvosok, a szakember viszont felépült.

Újjáépítés és az európai csúcs

Ez a szörnyű tragédia után kellett újjáépíteni a klubot, tovább vinni a csapatot. A tragédiából felocsúdva később szépen lassan elkezdhettek magasabb szakmai célokat is újra kitűzni Manchesterben, minek után Sir Matt Busby egy teljesen új csapatot épített fel. Irányításával a klub nemcsak túlélte a tragikus eseményt, hanem 10 évvel később a Manchester United első angol egyesületként elhódította a BEK-trófeát.

1965/66-ban ismét sikerült az elődöntőig eljutni, majd újabb két év elteltével, 10 évvel a borzalmas események után a Manchester United felért Európa csúcsára első angol csapatként. Az 1968-as döntőben duplázó Sir Bobby Charlton, a tíz évvel korábbi baleset egyik túlélője, első angol játékosként emelte a magasba a trófeát. Bobby Charlton két, George Best és Brian Kidd egy-egy góljával (utóbbi épp a 19. születésnapján) fantasztikus, 4-1-es győzelmet arattak a Vörös Ördögök a Wembley-ben a portugál Benfica csapata ellen, a legendás Eusebióval a soraiban.

Az Old Trafford és a klub öröksége

Az eredményeken túl a klub nagy büszkesége az Old Trafford stadion, melyet 1910-ben adtak át. A kezdés nem sikerült jól, hiszen néhány nappal az avató után egy hatalmas szélvihar ledöntötte a főlelátót. A vihar mellett a háború sem kímélte a stadiont, hiszen 1941-ben két bombatalálat is érte. Az Old Traffordon kívül a másik nevezetessége a klubnak, a menedzseri poszt. 1945-től 1969-ig Matt Busby fémjelezte a United munkáját, majd 1986-tól 2013-ig Sir Alex Ferguson emelte a legmagasabb szintig az angol csapatot. Ahogy nálunk a Ferencváros, ők is többet jelentenek egy labdarúgó klubnál.

További európai diadalok

Azt követően, hogy a BEK-siker utáni szezonban, tehát az 1968/69-es kiírásban ismét eljutottak az elődöntőig - ott az AC Milan jelentette a végállomást -, igen hosszú böjt várt a Vörösökre, hiszen 24 hosszú esztendőn keresztül nem képviseltették magukat a kupában. Addigra már a sorozatot is átnevezték UEFA Bajnokok Ligájára. Az év, melyben ismét az elitsorozatban szerepelhetett a klub, 1993 volt.

Az 1998/99-es barcelonai BL-döntőt a Nou Campban már elveszettnek hitte szinte mindenki - Sir Alex Ferguson és a játékosok biztosan a kivételt képezték -, hiszen 1-0-s hátrányban vette kezdetét a három perces ráadás a rendes játékidő leteltével. Ekkor érkezett két sarokrúgás, két Beckham-kanyarítás, egy Teddy Sheringham és egy Ole Gunnar Solskjaer gól, ami totális sokkhatást keltett elsősorban a Bayern játékosokban és szurkolóikban, a United jelenlévő 50.000 drukkeréből pedig őrületes extázist. Az újbóli BL-siker aztán csak nem akart összejönni a következő években a United számára. Címvédésükben a későbbi végső győztes, Real Madrid akadályozta meg őket a negyeddöntőben, miután az Old Traffordon 3-2 arányban tudtak győzni a spanyolok a visszavágón.

2008 májusában, Moszkvában aztán a Vörösök megszerezték történelmük harmadik végső győzelmét is a sorozatban, kereken 50 évvel a müncheni légikatasztrófa és 40 évvel az első BEK-győzelem után - méghozzá egy drámai tizenegyespárbajban a honi rivális Chelsea ellen. Ryan Giggs épp a finálén döntötte meg Sir Bobby Charlton rekordját, 759. alkalommal felöltve a vörös mezt.

A szurkolói kultúra és a klubhimnuszok

Egy futballcsapat arculatához ugyanúgy hozzátartozik a szurkolókat mozgósító és feltüzelő induló, mint a címer, a klubszínek vagy az emblematikus játékosok. A himnusz műfajában persze jelentős eltérések vannak, a musicaltől a skáig, a sramlitól a punkig elég széles a skála. Legalább ennyire eltér egymástól a dalok története is, melyek a klubok identitásának és a szurkolói hűségnek fontos részét képezik.

Glory Glory Man United

A legrégebbi gyökerekkel a Manchester United himnusza rendelkezik, hiszen a Glory Glory Man United eredeti verziója az amerikai polgárháború idején született. Az idehaza János bácsi a csatában címen ismert dal odaát a rabszolgafelszabadítók egyik indulójának számított. Jó egy évszázaddal később Angliában a Tottenham-drukkerek gyújtottak rá először, majd később tőlük vették át a 80-as években a MU szurkolói, akik a saját ízlésük szerint formálták át a szöveget.

Így került bele a Busby-bébik kifejezés, utalva a klub legendás edzője és a fiatalokra, (akik két bajnoki címnek is részesei voltak, és akik közül nyolcan életüket vesztették a müncheni légikatasztrófában), valamint Tommy Docherty, akivel a MU a Busby-éra utáni első trófeáját gyűjtötte be a Liverpool elleni FA-kupa-döntőben, és Ron Atkinson, akivel szintén FA-kupát nyert az együttes. A szöveg amúgy is leginkább a kupára koncentrál, hiszen rengetegszer emlegetik benne, hogy "megyünk a Wembleybe".

You'll Never Walk Alone (Liverpool)

A futballvilág minden bizonnyal legismertebb himnuszával a Liverpool rendelkezik, a You'll never walk alone (Sosem mész egyedül) összeforrt a Vörösökkel, nem csak a szurkolói dal formájában, de a klub jelmondataként is részese lett az ötszörös BEK/BL-győztes történelmének. A dal eredeti verziója Richard Rodgers és Oscar Hammerstein 1945-ös, Carousel című musicaljében hangzott el, amely Molnár Ferenc Liliomjának zenés változata. Az igazi népszerűséget a liverpooli illetőségű Gerry & The Pacemakers 1963-as feldolgozása hozta meg a dalnak. Így nőtt össze a Liverpool és a You'll never walk alone, amely ugyanúgy felhangzott a a 96 halálos áldozatot követelő hillsborough-i tragédia emlékére, mint a nagy diadalok megünneplésére.

I'm forever blowing bubbles (West Ham United)

A West Ham United ha sikerekben nem is, de a klubhimnuszban felveszi a versenyt a Liverpoollal. Igaz, amíg a You'll never walk alone egyszerre hordozza magában a szomorkás és a reménykedő hangulatot, a West Ham drukkerek által kántált I'm forever blowing bubbles (Örökké léggömböket fújkálok) inkább egyszerű, de fülbemászó dallamával hódít. A dal eredetije 1918-ból származik. Több történet is született arról, hogy a kelet-londoni munkáscsapat hogy került kapcsolatba a dallal, az egyik szerint az 1920-as évek elején egy iskolaigazgató és a klub edzőjének barátsága révén. Egy másik verzió szerint a West Ham-meccsek előtt játszó zenekar tette a drukkerek fülébe a dalt.

Blue is the colour (Chelsea)

A Chelsea-nél nem hozott anyagból dolgoztak, egyszerűen összeszedték a csapat tagjait, bevitték egy stúdióba őket, és felénekeltették velük a nem túl bonyolult szövegű indulót. A Blue is the colour-t (Kék a szín) 1972-ben lemez formájában piacra dobták, és egészen az ötödik helyig menetelt a slágerlistán. A dalt később mindenféle stílusban és szöveggel feldolgozták, 1979-ben még a Konzervatív Párt kampánya során is készült egy átirat, ahol a refrénben a Chelsea helyett Margaret Thatcher neve szerepelt.

Roma, Roma, Roma (AS Roma)

Előbbi himnusza igazi telitalálat, az a fajta, amitől könnyen libabőrös lesz az ember, nem is kell hozzá Roma-drukkernek lenni, elég csak meghallani, amikor az egész stadion egyszerre kezd rá. A himnusz a római születésű Antonello Venditti műve, aki az olasz popzene ismert alakja, és nem meglepő módon nagy szurkolója a csapatnak. Venditti a himnuszban is érzékeltette kötődését, agyonszeretgeti a várost, például az ilyen szövegekkel: "Róma, Róma, Róma, elbűvölsz, nagynak születtél, és hatalmas maradsz."

Milan Milan (AC Milan)

Milánó piros-fekete felében az a szokás, hogy a meccsek előtt mindenképp lejátsszák a himnuszt, hadd dalolásszon a nép, aztán ha a csapat győz, és mindenki boldog, akkor ismét benyomják az indulót, hogy teljes legyen az eufória. Mert a Milan-himnusz is olyan, amit ha a meccs elején és végén meghallgat az ember a San Siróban, akkor hazafelé eldúdolgatja magában, és nem is kell hozzá dantei olasz tudás, hogy a szövege is megragadjon a fejekben. A himnusz 1988-ban született, amikor a Milan 11. bajnoki címét ünnepelte.

Cant del Barça (FC Barcelona)

Més que un club, vagyis több mint egy klub, így szól az FC Barcelona jelmondata, amelynek politikai felhangja is van, hiszen az egyesület a Franco-diktatúrával szembeni katalán ellenállás szimbóluma volt. Ezért aztán nem meglepő, hogy a Barca himnusza is az összetartozást emeli ki: "Kék-vörös emberek vagyunk, mindegy, hogy honnan jövünk, délről vagy északról. Most egy véleményen vagyunk, egy véleményen vagyunk, egy zászló összeköt minket." Katalóniában már a gyerekek is fújják a himnuszt, amely 1974-ben született.

Como un Rayo (Rayo Vallecano)

Amilyen hatalmas a Barcelona, olyan picike hozzá képest az élvonalban mindössze tizenkét idényt töltött Rayo Vallecano, amely jelenleg a másodosztályban vitézkedik. A csapat otthona Madrid Vallecas nevű kerülete, amely a Franco-rezsim alatt baloldali beállítottsága miatt tett szert ismertségre, és innen indult világhódító útjára a Ska-P. A csapat tagjai lokálpatriótaként a Rayóért élnek-halnak, és 1994-ben megjelent első albumukon ennek hangot is adtak Como un Rayo című számukkal.

Dinamo Ja Volim (Dinamo Zagreb)

Milyen más induló is illene az Európa-szerte rettegett szurkolótáborral bíró Dinamo Zagrebhez, mint egy jó kis pörgős, punkos dal a Pips, Chips & Videoclips előadásában. A Dinamo Ja Volim (Szeretlek Dinamo) a banda első albumán jelent meg 1992-ben és egyből nagy sikert aratott. A Dinamo himnusza külföldön is nagy népszerűségnek örvendett.

Im Herzen von Europa (Eintracht Frankfurt)

A végére még egy jóféle sramli Németországból, szinte látjuk is magunk előtt, ahogy koccannak a söröskorsók, miközben a piros-feketébe öltözött Frankfurt-fanatikusok vígan hirdetik, hogy az Eintracht fantasztikusan focizik. Détári Lajos egykori csapatának drukkerei minden meccs előtt szertartásszerűen eléneklik az Im Herzen von Europa (Európa szívében) című dalt.

Az 1965-ös VVK-elődöntő: Manchester United - Ferencváros

Matt Busbyvel el is érkeztünk mai muzeális lapszemlénkhez, az 1965. május 31-i VVK kupasorozat első mérkőzéséhez. A Ferencváros fantasztikus sorozaton volt túl. Nem voltunk esélytelenek az Uniteddel szemben sem, a Mészáros József által dirigált Fradi mindenhol tekintélyt parancsolt magának, de az Old Traffordon pályára lépni, már akkor sem volt egy „leányálom”. Negyvenezer néző, szeles, hűvös, igazi angolos időjárás fogadta a pályára lépőket. Nem volt sérültünk, a legerősebb 11 lépett a pályára. Az angoloknál: Connelly, Charlton, Herd, Law, Best - a Fradinál: Rátkai, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi. Világklasszisok rohamozták az ellenfél kapuját.

Hatalmas lendülettel kezdtek a csapatok, de a jól tömörülő védelmek miatt az első gólhelyzetet a 21. percben jegyezték fel, amikor Juhász beadásáról Albert csak centiméterekkel maradt le. Két perc múlva már ez sem segített az angolokon. Albert büntetőt érő buktatását a belga bíró inkább kihozta a tizenhatoson kívülre, de arra talán még ő sem számított, hogy Novák Dezső, a büntetők specialistája annyira „rossz néven veszi” az elmaradt büntetőt, hogy Albert legurítását hatalmas erővel vágta be a United hálójába. A gól felpaprikázta az angolokat, át is vették a játék irányítását. Az első félidőben Law büntetőből egyenlített, majd jött a második félidő, amikor minden elveszni látszott. 69. percben Herd góljával 2-1-re vezetett a United, majd Charlton is betalált, 3-1-re alakítva az állást.

Az 1965-ös Fradi nem csak technikailag képzett játékosokból állt, de mentálisan is fel volt készítve. Nem roppantunk össze, a kétgólos hátrány egy új erőt adott és Rákosi szépítő találata után, még lehetőségeink is voltak az egyenlítésre. A helyzetek kimaradtak, 3:2-re nyert a United, de még a legendás menedzser, Matt Busby is dicsérte a Fradi kulturált játékát. A mérkőzés után a csapat egyből repülőre ült, nem volt idő városnézésre és pihenésre sem, hiszen előbb június 3-án bajnoki várt a Fradira, majd június 6-án jött a visszavágó.

Az alábbi táblázat a Ferencváros 1964/65-ös VVK-menetelését mutatja be:

tags: #busby #ha #csak #a #gyozelem #eseten

Népszerű bejegyzések:

• A francia focilogó szimbolikája
• Játékos iskolai felkészülés
• A költő Zelk Zoltán
• A magyar foci története és hanyatlása
• Az Európa-liga izgalmai