A Chelsea Football Club története, aktuális kihívásai és a sportolói háttér szerepe

A Chelsea Football Club egy patinás angol egyesület, melynek története során számos sikert és mélypontot élt meg. A klub fennállása során mindig is kiemelten fontos volt a játékosok felkészültsége és az őket támogató szakmai stáb, köztük a fizikai kondícióért és regenerációért felelős gyúrók és edzők munkája, mely a „szép játék” alapját képezi.

A Chelsea Football Club alapítása és korai évei

A Chelsea Football Clubot 1905. március 14-én alapították a Rising Sun Pubban (ma: The Greene Room), a Fulham Roadon, a mai stadion bejáratával szemben. Ugyanazon év május 29-én fel is vették a csapatot a Division 2-be, ami akkor a másodosztálynak felelt meg. A Chelsea a Stamford Bridge-en játszotta hazai mérkőzéseit, mely addig atlétikai pályaként funkcionált. A klub első játékosai a környék többi klubjától igazoltak át. Hamar sikerült felkerülni az első osztályba, de a klubtörténelem első évei elég jelentéktelenek voltak. Bár 1915-ben a bajnok Evertont búcsúztatva bejutottunk az FA Kupa döntőjébe, a Sheffield United nyerte a trófeát. A kupaezüstöt egy 1920-as bajnoki bronzérem követte, de az ezt követő évtizedek sem hozták meg a várt sikert.

Az aranykor és a stílusos játék

A Chelsea első és mindeddig egyetlen bajnoki címét az 1954/55-ös szezonban szerezte, ezzel ünnepelve a jubileumi évfordulót. Mivel ekkoriban még nem létezett BEK-kupasorozat, így az európai megmérettetés elmaradt. A hatvanas években alakult ki az a stílusos, elegáns focit játszó csapat, mely a hetvenes években ért fel a csúcsra. Ekkoriban igazi felkapott sztárcsapat volt a Chelsea, remek játékosokkal. Ezt az időszakot, az 1964-1972 közötti éveket tartjuk a klub aranykorának. A hatvanas évek elején a Division 1 alsóházában botladozott a csapat, sőt, az 1962/63-as szezont a másodosztályban töltötte. Szerencsére rögtön sikerült visszajutni, és a következő szezont már a Division 1 ötödik helyén zárta a Chelsea. 1967-ben ismét bejutottunk az FA Kupa fináléjába, de ezúttal a Tottenham bizonyult túl nagy falatnak. 1970-ben azonban végre sikerült megszerezni a hőn áhított trófeát. A Leeds elleni döntő első mérkőzésén, a Wembley-ben 2-2-es döntetlen született, majd az Old Traffordban lejátszott megismételt meccsen 2-1-re nyertünk! Az FA Kupa-diadalnak köszönhetően bemutatkozhattunk Európában is; a következő évadban a KEK-ben indulhatott a csapat. A Chelsea ekkor vált hagyományosan jól szereplő kupacsapattá, ugyanis 1971-ben megnyertük a klub fennállásának első európai kupáját is. A Real Madrid elleni, athéni KEK-döntő is csak két mérkőzésen dőlt el. Az 1-1-es első meccs után az újrajátszáskor 2-1-re nyertünk!

A hanyatlás és az újjáépítés korszaka

Azonban a klubvezetést megszédítette a hirtelen jött siker. A Stamford Bridge-et teljesen fedett, modern arénává akarták átépíteni, azonban a pénz szép lassan elfogyott. A Chelsea kénytelen volt megválni legjobbjaitól, és a sikercsapat nagyon hamar szétszéledt. A stadionból mindössze az East Stand készült el - amely egyébként a mai arénának is része -, így az elszámított költségvetés teljesen tönkretette a klubot. Se csapat, se (új) stadion… Az eladósodott Chelsea stadionját egy ingatlanfejlesztő-iroda vásárolta meg. Az 1974/75-ös szezonban kiesett a Chelsea a Division 1-ből, és az elkövetkező több mint egy évtizedet az első- és másodosztály között ingázva töltötte. Bár a „divatos”, elegáns Chelsea már a múlté, a csapatot így is sokan követik. Ekkoriban bontakozik ki igazán Angliában a futball-huliganizmus, melyben a Kékek tábora is élen jár. A hírhedt ’Headhunters’ (azaz „Fejvadászok”) nevű szurkolói csoportot az egyik legkeményebb brigádnak tartották Nagy-Britanniában, és ekkoriban a Chelsea neve összefonódott a balhékkal. Ebben a közel sem biztató helyzetben tűnt fel a klub megmentője, Ken Bates, aki 1985-ben vásárolta meg a klubot, 1 fontért! Az 1988/89-es szezon óta a Chelsea folyamatosan tagja az első osztálynak (melyet közben 1992 nyarán Premier Ligává keresztelnek). Az új elnök harcba szállt a stadion tulajdonjogáért, és 1992-ben végleg vissza is szerezte azt.

Az új korszak és a nemzetközi sikerek

1993 nyara fordulópontnak tekinthető a klub újkori történelmében - ekkor érkezett a csapathoz edzőként Glenn Hoddle. Az akkor 35 éves egykori Tottenham-játékos külföldi légióskodásból tért haza, és újfajta szemléletet hozott magával Európából. Ekkoriban - bár Hoddle-től függetlenül - kezdődött meg a Stamford Bridge korszerűsítése, mely közel egy évtizeden keresztül zajlott. 1994-ben a Chelsea egészen az FA Kupa döntőjéig menetelt, azonban a Manchester United megállította őket (0-4). Mivel abban az évben az MU volt a bajnok, a kupa-ezüst KEK-ben való indulást jelentett! Csupán a későbbi győztes Zaragoza verte ki a csapatot az elődöntőben, ami az elmúlt évtizedek botladozásai után igen szép eredmény. 1995 nyarán igazoltuk le Ruud Gullitot, aki a Milan játékosaként igazi világsztárnak számított. Persze „egy fecske nem csinál nyarat”, a szezont a 11. helyen zárta a csapat. Ruud Gullit első lépésként leigazolta a friss BEK-győztes Gianluca Viallit a Juventustól, így már két nemzetközi sztárja volt a csapatnak. A holland mester első szezonjában (1996/97) rögtön meg is nyerte az FA Kupát - a Middlesbrough ellen 2-0-ra nyertünk -, így ő lett az első külföldi menedzser, aki begyűjtötte a rangos angol trófeát! 25 év után ez volt a klub első kupagyőzelme! 1998 februárjában azonban váratlanul menesztették Gullitot - állítólag problémák voltak közte és a klubvezetés között -, és Vialli ült le a kispadra, játékos-menedzserként. Az olasz folytatta a megkezdett munkát, és már ő emelhette a magasba 1998 tavaszán a Liga Kupát és a KEK-et is. Az 1971-es diadal és az 1995-ös elődöntő után ismét remekül szerepeltünk az európai kupákban. A döntőt Stockholmban játszották, ahol Zola góljával 1-0-ra vertük a Stuttgartot. Ekkorra már jelentősen átalakult a játékoskeret. Az angol futballisták (Spencer, Stein, Rocastle) helyett légiósok érkeztek. A minőségi igazolások mellett sok "statiszta" is érkezett a klubhoz, akik egy-két szezon után továbbálltak. A helyzet odáig "fajult", hogy a Chelsea volt az első olyan csapat, melynek kezdőcsapata 11 külföldiből állt. 1998 nyarán a klub megnyerte az Európai Szuperkupát is - melyet a BEK és a KEK győztese vívott - a Real Madrid ellen. Az 1999/2000-es szezonban a klub története során először a Bajnokok Ligájában játszhattunk, a megemelt létszámnak köszönhetően. Több emlékézetes mérkőzés után a Barcelona ellen estünk ki a negyeddöntőben. 2000 tavaszán újabb FA Kupa-győzelmet ünnepelhettünk (Di Matteo góljával 1-0 az Aston Villa ellen). Vialli utolsó trófeája a 2000 augusztusában, a Man Utd ellen elhódított Charity Shield volt. Alig telt el pár forduló a 2000/01-es szezonból, amikor menesztették a kopasz edzőt. A hivatalos indoklás szerint elveszítette a játékosok bizalmát. Ekkor érkezett a klubhoz az olasz Claudio Ranieri, aki korábban olasz és spanyol csapatoknál dolgozott. A szimpatikus mester négy évet töltött a Chelsea-nél, és bár nem sikerült trófeákat nyernie, sikerült megszerettetnie magát a szurkolókkal. 2002-ben bejutottunk ugyan az FA Kupa-fináléba, de sajnos kikaptunk az Arsenaltól. Az új évezred elején "csak" az UEFA Kupában tudtunk indulni, és többször is kínos vereségek után estünk ki. A 2003/04-es évadban azonban ismét a BL-ben szerepeltünk, és még tovább jutottunk, mint az első próbálkozáskor. A negyeddöntőben hatalmas csatában kivertük az Arsenalt, de az elődöntőben nyerő állásból buktunk el a Monaco ellen. A kétezres évek elejére a klub a folyamatos túlköltekezés miatt közel 80 millió fontos adósságot halmozott fel. A külföldi sztárok fizetése, a stadionépítés és az aréna mellé épített hotel fenntartása komoly pénzt igényelt. Még Ranieri edzőssége alatt, 2003 nyarán vásárolta meg a klubot egy orosz milliárdos, Roman Abramovich. Érkezésével egy csapásra megoldódtak a problémák, és az adósság törlesztése mellett számos új sztárjátékost is igazoltunk. 2004 nyarán Ranierit menesztették, és az elmúlt években feltűnt, friss BL-győztes portugál José Mourinho ült le a kispadra. Bár hozott magával egy kis "portugál-különítményt", a "légiós-Chelsea" képe már a múlté, hiszen az alapemberek között számos brit játékos szerepel. A klub 2005-ben ünnepelte 100. évfordulóját.

A modern kor kihívásai: tulajdonosváltás és edzőválság

Öt meccs, nulla pont és nulla gól. Több mint száz éve nem volt ilyen pocsék formában a Chelsea, amely a Brighton elleni súlyos pofon után másodszor váltott edzőt a szezonban. A klubvilágbajnok londoni együttesnél azonban látszólag komolyabb a probléma, így Liam Rosenior menesztése önmagában még nem garancia arra, hogy a csapat nem fog összeomlani a szezon hajrájára, ráadásul a nemzetközi kupákból való kitiltás is fenyegeti a Konferencia-liga címvédőjét. Amikor 2022 májusában Todd Boehly megvásárolta Roman Abramovicstól a Chelsea-t, kevesen gondolták, hogy rövid időn belül történelmi mélypontra juthat a klub. Különösen, hogy 1,3 milliárd eurót költött a jelenlegi keretére, aminél többet egyetlen csapat sem a világon. Ennek ellenére az új korszakban csak két elenyésző trófeát sikerült nyernie a csapatnak, három szezon alatt pedig öt edző bukott meg a londoniak kispadján. Ám a problémákat tekintve ez csak a jéghegy csúcsa.

Pedig a Chelsea az idei szezont Enzo Maresca irányításával meglepően jól kezdte: a múlt nyáron elsöprő győzelmet aratott a BL-címvédő Paris Saint-Germain ellen a klubvilágbajnokság döntőjében, majd a bajnokság egyharmadánál (12 forduló után) még második helyen állt a Premier League-ben, mindössze hat pontos hátránnyal a listavezető Arsenal mögött. Bár november végén akár három pontra is zárkózhatott volna a Chelsea, az Ágyúsok elleni rangadó előtt az olasz szakember már próbálta levenni a nyomást magukról. „Még túl korai lenne a bajnoki címről beszélni. Novembert írunk, még öt-hat hónap hátra van a szezonból. Fontos lesz, hogy hol állunk majd februárban és márciusban, meglátjuk, sikerül-e elérnünk valami nagyszerűt” - mondta Enzo Maresca. Maresca azonban azt már nem láthatta a Chelsea kispadján, hogy csapata hol áll majd tavasszal a tabellán, mivel a vezetőség az új év első napján menesztette. Mindez kissé meglepő döntés volt, - még úgy is, hogy egy hónap alatt visszacsúsztak az ötödik helyre - mivel a Bajnokok Ligája-indulás szempontjából jó helyzetben volt a csapat, néhány héttel korábban pedig még a hónap legjobb edzőjének választották a Premier League-ben. Nem mellesleg a Boehly-érában Marescának volt a legjobb győzelmi mutatója (61,1 százalék).

A szakításnak több oka is volt: állítólag Maresca konfliktusba keveredett a Chelsea orvosi stábjával, amely szigorú ajánlásokat tett a sérülésből visszatérő játékosok terhelésére vonatkozóan, az olasz tréner azonban ezeket többször is figyelmen kívül hagyta. A pohár akkor telt be, amikor a hosszú ideig sérült csapatkapitányt, Reece Jamest decemberben három egymást követő meccsen is 90 percig játszatta, amivel a klubvezetés szerint veszélyeztette a játékos egészségét és a csapat tavaszi esélyeit. Maresca sem ellenezte a távozást, mivel úgy érezte, az átigazolási időszakban nem az ő elképzelései szerint alakították ki a keretet. Az utód kinevezésével aztán még meglepőbbet húzott a Chelsea vezetősége, ugyanis a nemzetközi viszonylatban addig teljesen ismeretlen Liam Roseniort ültette le a kispadra. Kezdetben úgy tűnt, a londoni klub tulajdonosa, a Todd Boehly vezette Blueco konzorcium szenzációs döntést hozott, hiszen a csapat az első kilenc tétmeccséből hetet megnyert - csak az Arsenaltól kapott ki oda-vissza a Ligakupa elődöntőjében. Miután a Chelsea március elején Joao Pedro mesterhármasának is köszönhetően 4-1-re kiütötte az Aston Villát, még úgy állt az ötödik helyen, hogy csupán három pont volt a hátránya a harmadik helyen álló Manchester United mögött.

A londoni Kékek ezt követően aztán rég nem látott mélyrepülésbe kezdtek: a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében 8-2-es összesítéssel estek ki a címvédő PSG-vel szemben, majd 1993 novembere óta először veszítettek el sorozatban öt meccset a Premier League-ben, arra pedig 1912 óta nem volt példa, hogy a londoniak úgy kaptak ki egymás után ötször a bajnokságban, hogy gólt sem szereztek. Viszont kaptak 11 gólt. Így jelenleg csak a már kiesett Burnley és a kiesés ellen küzdő Tottenham van rosszabb formában, ami érthetően csalódást keltő, mivel a szezon előtt még a nemzetközi kupaszereplés kiharcolása volt a minimális célkitűzés. Az elmúlt másfél hónap egyetlen pozitív eredménye, hogy a klub bejutott az FA-kupa elődöntőjébe - de tegyük hozzá, a másodosztályú Wrexham és a harmadosztály kieső helyén álló Port Vale volt az ellenfél. Így nem meglepő, hogy a Brighton elleni fiaskó után elfogyott a türelem és menesztették Roseniort, annak ellenére, hogy a szerződése eredetileg 2032-ig szólt volna. A 41 éves szakember mindössze 106 napot töltött a kispadon. 23 mérkőzésen 11 győzelem, 2 döntetlen és 10 vereség volt a mérlege. Az elmúlt tíz évet tekintve a Chelsea a tizedik edzőjét rúgta ki, Rosenior pedig 1993 óta az első tréner, aki a leggyorsabban jutott el 10 vereségig a londoniak kispadján.

Pénzügyi kompenzációk és az FFP szabályok

A Sky Sports értesülései szerint a klub - amely 2004 óta csaknem 200 millió font kompenzációt fizetett az elbocsátott edzőinek - 24 millió fontot fizet a fiatal trénernek az idő előtti szerződésfelbontás miatt.

A Chelsea által fizetett kompenzációs díjak 2015 óta:

Az elmúlt hetek kudarcai után a Chelsea visszaesett a tabella nyolcadik helyére, vagyis jelenleg nem áll nemzetközi kupaindulást érő helyen. A szurkolók számára viszont még aggasztóbb lehet, hogy a Brentford, az Everton, a Sunderland, a Fulham és a Crystal Palace is kevesebb meccset játszott, így a Chelsea könnyedén a tabella alsó felében találhatja magát, miközben már csak négy forduló van hátra az angol labdarúgó-bajnokságból.

Belső feszültségek és a csapat morálja

A Chelsea-t sok kritika érte az elmúlt időszakban, a Brighton elleni vereség után pedig már Rosenior sem próbálta szépíteni a történteket. A szakember nyíltan nekiment a játékosoknak és úgy fogalmazott: a teljesítményük „minden szempontból elfogadhatatlan” volt. „Azt hiszem, először a játékosoknak kell tükörbe nézniük. Beszélhetünk taktikáról, de minden az alapoknál kezdődik - fakadt ki a menesztése előtt Rosenior. A brightoni vereség rámutatott egy beszédes statisztikai mutatóra is, miszerint a Chelsea-t mind a 34 bajnokiján felülmúlták az ellenfelek (átlagosan 5,2 km-rel) a futómennyiségben. Persze, nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy a csapat hét meccset is emberhátrányban fejezett be ebben a szezonban, ráadásul a kevesebb futástól még nem lesz feltétlenül rosszabb egy csapat. Az elmúlt években elköltött hatalmas pénzösszegek után a szurkolók persze joggal lehetnek dühösek, de a gyenge eredmények sokkal inkább betudhatóak a tapasztalatlanságnak, hiszen az idei szezonnak a PL legfiatalabb keretével vágtak neki, amelynek átlagéletkora 24 év és 195 nap. A csapatot komoly sérüléshullám is sújtotta, jelenleg kilenc játékosra nem számíthat a szakmai stáb különféle problémák miatt, és még ott van az ukrán Mihajlo Mudrik, akit pozitív doppingteszt miatt tiltottak el. Bár a jelenlegi keretben a sok fiatal mellett olyan sztárok is vannak, mint Cole Palmer, az Európa-bajnok Marc Cucurella, a Nemzetek ligája-győztes Pedro Neto, a világbajnok Enzo Fernández, a szintén argentin válogatott Alejandro Garnacho, vagy a 134 millió euróért igazolt Moisés Caicedo, ennek ellenére nincs igazi vezéregyéniség, és a csapategység is hiányzik jelenleg a Chelsea-nél. Utóbbi kialakítása ugyan az edző feladata lenne, de az innovatív gondolkodású és a labdabírtoklásra építő Rosenior sem tartozott éppenséggel a rutinos szakemberek közé, hiszen a januári kinevezése előtt mindössze 153 mérkőzés volt a háta mögött. Korábban a Hull Citynél 35, míg a francia Strasbourgnál 50 százalékban tudta megnyerni a meccseket. Utóbbinál kétségtelenül felülmúlta a várakozásokat, hiszen a hetedik helyre vezette az előző idényben a Ligue 1-csapatot - ami Konferencia-liga-indulást ért. Viszont egy akkora klubnál, mint a Chelsea, hatalmas kockázat volt a kinevezése, hiszen vezetőedzőként alig három és fél éve kezdett tevékenykedni. Fel is merülhet a kérdés, miért éppen benne látták a vezetők a megoldást, de ez a döntés is csak azt bizonyítja, hogy a klubnál rendszerszintű gondok vannak. Csupán a tapasztalatlanság persze nem lehet mentség a formahanyatlásra, különösen, hogy az utolsó öt vereségből hármat a tabellán hátrébb álló ellenfél ellen szenvedte el a csapat. Ráadásul a vezetőedzőként szintén nem túl tapasztalt Michael Carrick nagyjából ugyanakkor vette át a Manchester United irányítását és a hetedik helyről a dobogóra repítette a csapatot. Az angol sajtó szerint a kudarcok és a kilátástalan játék mögött az is állhatott, hogy a játékosok mostanra teljesen elveszítették az önbizalmukat, ráadásul komoly feszültség is kialakulhatott a csapaton belül. Állítólag Enzo Fernández és Marc Cucurella is folyamatosan bírálta a vezetőséget Maresca kirúgása után, ami hozzájárulhatott ahhoz, hogy Rosenior elveszítette az öltöző támogatását, és végül elkerülhetetlenné vált a menesztése.

A sérülések kezelése és a gyúrók szerepe a sportban

Az élsportban a sportolók fizikai felkészültsége és regenerációja kulcsfontosságú, melyben a gyúrók és kondiedzők munkája elengedhetetlen. A Chelsea orvosi stábjával kapcsolatos konfliktusok is rámutattak a megfelelő terhelés és sérüléskezelés fontosságára. A csapatot komoly sérüléshullám is sújtotta, jelenleg kilenc játékosra nem számíthat a szakmai stáb különféle problémák miatt. Ez a helyzet rávilágít a fizioterapeuták és gyúrók kiemelt szerepére a sportolók egészségének megőrzésében és teljesítményük optimalizálásában. A sportolók karrierjét súlyosan befolyásolhatják a sérülések, és a megfelelő rehabilitáció elengedhetetlen a gyors és sikeres visszatéréshez.

A mérkőzés 44. percében, amikor a Nottingham Forest 2-0-ra vezetett a Chelsea-vel, egy szörnyű ütközés történt, mindkét csapat játékosai a földre estek. Anthony Taylor játékvezető azonnal ideiglenesen leállította a mérkőzést, hogy az orvosi csapat bemehessen a pályára, mivel úgy érezte, hogy a Chelsea játékosa veszélyre utaló jeleket mutat. Ő Jesse Derry, egy név, aki ma este teljesen váratlanul bukkant fel a Chelsea kezdőcsapatában. A 2007-ben született Derry még a 19. születésnapját sem ünnepelte, és mindössze kétszer lépett pályára a Chelsea színeiben, mindkétszer kevésbé fontos FA-kupa-mérkőzéseken. De egy olyan napon, aminek karrierje egy különleges napjának kellett volna lennie, a fiatal angol játékos szörnyű sérülést szenvedett. A félidő végén egy szögletrúgás során Derry és Abbott, a Nottingham Forest hátvédje felugrott, hogy megküzdjön a labdával. Derry ugrott először, átvéve az irányítást a helyzet felett, Abbott pedig utána ugrott. Mindkét férfi feje hevesen összeütközött. Mivel azonban Abbott később ugrott, előnyben volt a becsapódásban, ami súlyos nyak- és fejsérüléseket okozott Derrynek. A mérkőzést körülbelül 10 percre ideiglenesen leállították, amíg az orvosi csapat elsősegélyt nyújtott Derrynek. A Football London szerint a 18 éves játékos oxigént kapott, és valóban élet-halál harcot vívott. Végül Derryt hordágyon vitték le a pályáról, és úgy tűnt, nincs veszélyben. A stadion minden oldaláról tapsvihar fogadta. Abbott is súlyos sérülést szenvedett az incidensben, és kénytelen volt elhagyni a pályát. A hátvéd mindössze egy évvel idősebb Derrynél, és ebben a szezonban mindössze két Premier League-mérkőzésen lépett pályára. Abbott legalább eszméleténél volt, amikor elhagyta a pályát; az ütközés után kábult volt, és a Nottingham Forest menedzsere nem akarta kockáztatni a játékosát. A játékvezető megállapította, hogy Abbott szabálytalanságot követett el, és büntetőt ítélt a Chelsea javára, de Cole Palmer ezután lemaradt a lövésről. Az óra ekkor már a 45. perc plusz 10 másodpercnél járt. Brit médiajelentések szerint Derryt kórházba szállították a Stamford Bridge-ről, állapotáról további információkat fognak közölni.

Más sportágakban is hasonlóan fontos a gyúrók szerepe, például a Tisza Evezős Egyletnél, ahol Kürti László gyúró dolgozott Molnár Dezső vezetőedzővel, vagy az 1983-as női kosárlabda válogatottnál, ahol Farkas Károly gyúró segítette a csapatot. A Fradi jégkorongcsapatának kondiedzője, Jakabházy Laci is kulcsszerepet játszott a játékosok fizikai felkészítésében, mondván: „csináld végig, nem fogod megbánni.”

Jelenlegi kilátások és a jövő

A Chelsea-nek ugyan matematikailag még van esélye BL-indulást érő helyen végezni a bajnokságban, de reálisan nézve a Brighton elleni kudarccal ez alighanem elszállt, hiszen jelenleg hét pontos hátrányban van az ötödik Liverpool mögött, ám a Szoboszlai Dominikot és Kerkez Milost foglalkoztató címvédő egy meccsel kevesebbet játszott. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a klubvilágbajnok már az előző idényben is 262,4 millió font (115 milliárd forint) veszteséget könyvelt el, ami a legsúlyosabb az angol labdarúgás történetében. Borson szerint, ha a londoni Kékek csak a Konferencia-ligába kvalifikálnák magukat, akkor inkább tudatosan megszegik az UEFA pénzügyi fair play (FFP) szabályait, vállalva az ezzel járó büntetést. Hasonló megoldást választott 2023-ban a Juventus is, amely vállalta az egyéves kizárást a harmadik számú európai kupasorozatból, hogy rendezni tudja a pénzügyi helyzetét. A londoni Kékek a hátralévő időszakban még fogadják a Nottingham Forestet, utaznak a Liverpoolhoz, a Tottenham elleni városi rangadó után pedig a Sunderland otthonában zárják az idényt. A csapat célja, hogy az európai kupaszereplés kiharcolásával megmentse a szezonját. Ha a bajnokságban ezt nem is sikerül elérni, még akkor is nyílhat egy kiskapu: a hétvégén ugyanis négy év után először juthat be a Chelsea az FA-kupa döntőjébe, ha sikerül legyőznie a Leeds Unitedet. Mindez azért lenne fontos, mert egy esetleges kupasikerrel indulhatna jövőre az Európa-ligában, ami pénzügyileg nagyobb stabilitást adna, mint a Konferencia-ligában való szereplés, vagy egy teljes szezon nemzetközi porond nélkül.

Edzőjelöltek a Chelsea kispadjára

Ezt a célkitűzést még a szezon végig kinevezett Calum McFarlane-nel igyekszik elérni a csapat, azonban ahogy az ilyenkor lenni szokott, máris beindultak a találgatások, hogy ki lesz a Chelsea új edzője. A legesélyesebb jelölt a posztra a Tóth Alexet is foglalkoztató Bournemouth spanyol trénere, Andoni Iraola, aki a szezon végén távozik. Szintén az esélyesek között emlegetik a korábbi Chelsea-játékost, Cesc Fàbregast, aki az idény meglepetéscsapatává kovácsolta a Como együttesét. Mellettük Oliver Glasner, az Atlético Madrid edzője, Diego Simeone, a Borussia Dortmund korábbi edzője, Edin Terzic, valamint a múlt hónapban a brazil Flamengo éléről egy 8-0-s győzelem után menesztett Filipe Luís is szóba került - utóbb játékosként ugyancsak megfordult a londoni klubnál, ahol bajnoki címet és Ligakupa-győzelmet ünnepelhetett. A szurkolók egy része állítólag szívesen látná újra a Stamford Bridge-en az egykori sikeredzőt, José Mourinhót, valamint a klublegenda Frank Lampardot is, aki korábban kétszer is irányította a Chelsea-t. A visszatérésükre viszont aligha van reális esély, mivel a londoniakkal háromszoros bajnok portugál trénert jövő nyárig szerződés köti a Benficához, utóbbi pedig nemrég 25 év után visszajutotta a Premier League-be a Coventry csapatát, vagyis aligha van most oka a távozásra.

tags: #chelsea #szep #gyuroja

Népszerű bejegyzések:

• Élő közvetítés és értékelés a vízilabda világbajnoki döntőről
• Az e-matrica rendszer bevezetése és a magyar útdíjszedés története
• profitál-e a magyar futball?
• Az oktatás és a női sport a salgótarjáni iskolában
• Szymon Marciniak ítéletei a BL-ben