A Chelsea Virágkiállítás Ír Forradalmára: Mary Reynolds és a Vad Természet
London minden év májusában ad otthont a világ legnagyobb múltjával rendelkező virágkiállításának, a Chelsea Flower Show-nak, amelyet 1913 óta rendeznek meg. A rendezvény helyszíne a Királyi Kórház (Royal Hospital) nagy parkja, amelynek füves, angol módra szépen rendben tartott területéből 4,5 hektárt adnak át a kiállítóknak és a látogatók ezreinek. A kiállítás végén pedig a területet újra gyepszőnyegezik és visszaállítják a parkot eredeti pompájában. A rendezvény csúcsa mindig a kertek versenye, ahol a kertépítők és a kerttervezők már a kiállítás előtt közel egy évvel jelentkeznek a megmérettetésre. A komoly anyagi hátteret igénylő alkotásaikat szponzorok segítségével készítik el. A kiállítás a kertek versenyén kívül kerti kiegészítők, új növényfajták és virágkötészeti bemutatók sokaságát is felvonultatja. Minden látható itt, ami a kerthez tartozik, a növényektől a kerti szobrokig, kaspókig, kerti lámpákig, szökőkutakig és bútorokig. A virágkötészet témája például az egyik évben a csillárok világa volt. A krizantémok között feltűnő zöld virágú fajták szokatlanok, újszerűek és szépek voltak, és az orchideák is sokak tekintetét vonzották.
A Kelt Sziget: Mary Reynolds Győzelme a Chelsea-ben
Mary Reynolds (28), egy ír kerttervező Wicklow megyéből, az írek szerencséjének, és egy kis tündérsegítségnek köszönhette, hogy majdnem el sem jutott a Chelsea Flower Show-ra, mégis aranymedállal távozott. A Royal Horticultural Society (RHS) zsűrije majdnem kizárta őt, túl fiatalnak és túl tapasztalatlannak találva. Ezen felül Mary majdnem visszalépett, mert mindössze heti 30 fontot keresett, és kénytelen volt koldulni azokat az anyagokat, amelyekből a „Kelt Menedék” nevű kertje végül győztes lett.
A RHS megerősítette, hogy csak néhány nappal a jelentkezési határidő előtt engedélyezték Mary részvételét a „tiltás” feloldásával. Mary nehezen talált szponzorokat. A gyepet egy farmer földjéről kapta, a trónokhoz szükséges anyagot egy kőfaragó temetkezési sírköveinek készletéből adományozták, a virágokat az útépítések során veszélyeztetett út menti területekről ásták ki, és 100 éves galagonyafákat mentettek meg a felszántástól. „Borzasztóan takarékosan készült” - mondta Mary. „Kevesebből éltem, mint a munkanélküliek. Őrület volt, de elhatároztam, hogy megcsinálom.”
Az ír Mary Reynolds 2002-ben, mindössze 28 évesen lett a Chelsea történetének legfiatalabb aranymedálos nyertese. Az aranymedál átvétele után órákon belül több jövedelmező megbízást is kapott, köztük egyet, amely egy francia partoknál fekvő szigetet kellett kelt paradicsommá alakítania. Kertje csodálói között volt Pierce Brosnan, 007-es, és Bill Clinton korábbi amerikai elnök lánya, Chelsea, aki „éterinek” nevezte a kertet. Mary később azt tervezte, hogy újraalkotja a menedéket a Louis és Zellie Martin Alapítvány új dublini Blackrock-i hospice-ában.
A Kelt Menedék Kertje
Mary Reynolds első alkotása - egy terv, amelyet egy hétvége alatt „készített el” - azokat a hegyeket ünnepelte, ahol élt, valamint az ír mitológiát. Négy gránit trónnal, valamint a föld, a szél, a tűz és a víz elemeivel készült. Tervezését „szubverzívnek” nevezték, a „szép kertek” végét jelentette, mivel gyomokat és (állítólag) nyúlákat is bevezetett a presztízses Chelsea Flower Show-ra. Reynolds kertje azonban nem csupán vad volt. Ír mitológiát idézett meg, körbe rendezett kőtrónokkal, egy kör alakú kőkapuval, amelyen keresztül beléphettek a kertbe, és őshonos ír növényekkel.
Mary a W.B. Yeats „Az ellopott gyermek” című verse ihlette munkáját: egy ösvény vezetett a látogatókat egy mohával borított szigetre, amely egy alvó tündérnő alakját formázta. „A tündérek számomra a föld szellemét testesítik meg” - mondta. Nem mindenki fogadta lelkesen. „Néhányan a Chelsea-n azt mondták, ’Istenem, ez olyan, mint egy kelta Disneyland’” - emlékezett vissza Reynolds. Galwayben található az Imbolc (tavaszi) kert, amely a kelta tavasz szellemét idézi meg, ami február 1-jén kezdődik. A szintén Galwayben található Lughnasa (őszi) kertet úgy tervezték, hogy táncot és lakmározást sugalljon.
Mary Reynolds triumphusa a Chelsea-n az Írország és Nagy-Britannia közötti feszült történelem kontextusában érthető. A britek korábban hatalmas kerteket építettek Írországban, magukkal hozva növényeiket és esztétikájukat. Az ő munkája azonban mélyebb jelentőséggel bír egy olyan országban, ahol a büntető törvények hosszú ideig tiltották a katolikusok földtulajdonát. Írország leghíresebb kertjei angol tervezésűek voltak, tágas gyepfelületekkel, ápolt sövényekkel és gondosan kialakított rózsakertekkel. Reynolds egy új, dacolóan ír esztétikát teremtett. A Chelsea-re hagyományos kőfaragók és növényi szakértők segítségét vette igénybe. „Elég rongyos csapat voltunk, és a többi résztvevő szórakozásának forrása” - emlékezett vissza Christy Collard, a West Cork-i Future Forests Garden Centre építője, aki felügyelte a projektet.
Eközben a Chelsea Flower Show másik ír sikertörténete, Lucy Yates virágkötő és fia, Vinnie, zsinórban harmadszor nyertek ezüstérmet futurisztikus, esküvői témájú alkotásukkal. Lucy egyetlen sajnálata az volt, hogy Vinnie még mindig New Yorkban tartózkodott, ahol virágzó karriert futott be virágtervezőként a vállalati és szórakoztatóiparban.
A Látásmód Forradalma: Mary Reynolds Kertfilozófiája
Mary Reynolds első szeretete valóban a természet lehetett, de a „Merj vad lenni” című filmben bőven van romantika is. Reynolds nem mindig volt ilyen „vad”. Amikor két évtizeddel ezelőtt elkezdett kerteket tervezni, szinte bármit hajlandó volt megalkotni, amit az ügyfél kívánt. „Lehetett japán vagy olasz” - mondta. „Lehetett akár egy versailles-i kert egy 20 négyzetméteres területen.” Azonban egy 2001-es éjszakán azt álmodta, hogy varjúként repül egy ősi erdő felett. Ezután Reynolds a misztikus ír tájak megidézésére összpontosított.
Mary Reynolds ültetési megközelítése az, ami igazán megkülönbözteti. Olyan fajtákat választ, amelyek természetesen nőnek együtt, és nem hisz a gyomlálásban vagy a talaj feltörésében. Ezoterikusabban szólva, megkérdezi a földtől, mit szeretne lenni. „A jelenlegi kertjeink ellenőrzött, manipulált terek” - mondta egyszer egy könyvbemutatón West Corkban. Ami a föld valóban akar, Reynolds szerint, az az, hogy erdővé fejlődjön. Mary Reynolds környezetvédővé vált, és sokan „kertellenesnek” tekinthetik. Mary Reynolds azt szeretné, ha a kertek megszabadulnának ettől az irányítástól és manipulációtól, de azt mondja, hogy a teljes visszatérés a vadonhoz nem lenne kívánatos, mert az kizárná az embereket.
„A kertészeknek emlékezniük kell arra, hogy nem arról van szó, amit ők akarnak, hanem arról, amit a föld akar” - fogalmazott Mary. Hozzátette: „Az emberek beutazzák a világot, hogy gyönyörű helyeket lássanak. Aztán a kertjeik színesek vagy élénkek vagy ellenőrzöttek, de nem gyönyörűek.” A könyve néha szinte kertellenes manifesztumként olvasható, de Reynolds nem hisz abban, hogy a földet teljesen vissza kellene engedni a vadonba. „A talaj meggyógyítaná magát. Az összes kis lény visszatérne.”
"Dare to be Wild": A Történet Vászonra Vívve
Mary Reynolds története, ahogy a Chelsea ünnepelt alakjává vált, egy klasszikus, elszánt underdog (esélytelen) történet. Egy új film középpontjában egy ír kertész vad szenvedélyei állnak, aki a legfiatalabb nőként nyert aranymedált a Chelsea Flower Show-n. 2002-ben bejutott a világ leghíresebb kertészeti kiállítására, ahonnan medállal távozott. „Valahogy hazudtam magam a Chelsea Flower Show-ra, azt színlelve, hogy van pénzem, miközben nem volt” - mondta a BBC-nek. „Aztán ahelyett, hogy a pénzt hajszoltam volna, egy nagyon jóképű férfit hajszoltam Etiópiáig és vissza.” Ez egy őrült történet.
Vivienne deCourcy filmrendező először akkor hallotta a történetet, amikor Maryt felkérte egy kert megtervezésére. Ez inspirálta a forgatókönyv megírására, és végül ő rendezte a filmet, amely ezen a hétvégén került bemutatásra az Egyesült Királyság és Írország mozijaiban. „A természet szinte jobban a sztár, mint maga a kertészkedés” - mondta Vivienne a BBC-nek. „A film mögött meghúzódó ötlet az, hogy az emberek meghívják a vad természetet - szemben a mesterséges természettel - vissza a saját kertjeikbe.” Mary Reynolds és Christy Collard románca, aki a nyertes vad kert szentélyének felépítésében kulcsfigura volt, központi eleme a történetnek. Emma Greenwell játssza Maryt a filmben Tom Hughes oldalán, aki Christy Collardot alakítja, az újraerdősítési szakértőt.
A valódi Mary „nagyon furcsának” nevezte a romantikus dráma képernyőn való megjelenését. Saját szavai szerint mostanra valamelyest „levált” a közel 15 évvel ezelőtti élményeiről írt történettől. Azonban egyértelmű kötelék van a történetet inspiráló nő és az azt író nő között. Vivienne és Mary együtt nevettek és viccelődtek egy dublini kertben, amelyet az ír tervező hozott létre. Barátságukon túl közös vágyuk, hogy a film környezetvédelmi üzenete célba érjen. Vivienne továbbra is arra buzdította az embereket, hogy ültessenek lóheregyepet a méhek segítésére. Mary, aki a „The Garden Awakening” című tervezési könyvet írta, folyamatosan felszólalt a modern tájrendezés ellen - összehasonlítva azt azzal, mintha gyerekeket rózsaszín tütübe öltöztetnénk, majd megbüntetnénk őket a mozgásért. „A Dare to be Wild” című filmet az Egyesült Királyság és Írország mozijaiban vetítik.
tags: #chelsea #virag #show #mary #2001
