Ferencváros a Kupafronton: Európai dicsőség és hazai sikerek
A Ferencváros, és a magyar futball történelmének legnagyobb sikere, az 1965-ös Vásárvárosok Kupája győzelem 55. évfordulójához érkezett. A Fradi 1965. június 23-án a Juventus ellen hódította el a Vásárvárosok Kupáját, ezzel pedig máig a Fradi az egyetlen magyar egyesület, amelyik el tudta hódítani a három nagy összeurópai nemzetközi kupasorozat (BEK/BL, KEK, VVK/UEFA-kupa/Európa-liga) valamelyikének serlegét. Kétségtelen, hogy bár hatalmas tett volt kétszer elhódítani a Közép-európai Kupát is, különösen az 1937-es kiírás megnyerésének volt igazán nagy értéke elnézve a résztvevő országokat és csapatokat, mégis az FTC 1965-ös VVK-sikere a csapat és az egész magyar klubfutball máig legnagyobb sikere.
Az európai kupaversenyek kialakulása és a Vásárvárosok Kupája
Az 1950-es évek előtt nem volt az európai klubfutballnak egyetemes, az európai szövetség összes tagországát felölelő sorozata. Az 1950-es években azonban megváltozott az európai labdarúgás rendszere. 1955-ben útjára indult a Bajnokcsapatok Európa-kupája, vagyis a BEK, az UEFA pedig azóta minden évben megszakítás nélkül megrendezi a legjobb európai klubcsapatok tornáját, 1992 óta UEFA Bajnokok Ligája néven. A hőskorban azonban még nem volt akkora mezőny a BEK-ben, mint manapság a BL-ben, valóban csak az egyes országok bajnokai nyerték el az indulás jogát a végig egyenes kieséses rendszerben zajló csúcskupában. A többieknek ott volt az 1960-ban útjára induló Kupagyőztesek Európa-kupája, amely 1999-es utolsó kiírása után beleolvadt az így harmadikból második számú európai kupasorozattá előlépő UEFA-kupába, ami 2009 óta UEFA Európa-liga néven működik.
Ha pedig még egy lépcsőfokot visszamegyünk a sorozat evolúciójában, azt láthatjuk, hogy az UEFA-kupa a BEK-hez hasonlóan már 1955-ben útjára indult, ám 1971-ig Vásárvárosok Kupája (VVK) néven működött. Az első két kiírásban a nemzetközi vásárokat rendező városok válogatottjai, vegyes csapatai mérkőztek. Hamarosan rájöttek azonban, hogy kedvezőbb, ha egy csapat képviseli a „vásárvárost”.
A Ferencváros diadalmenete az 1965-ös VVK-ban
A nagy sorozat még 1964. szeptember 9-én, a Népstadionban kezdődött, ahol a Ferencváros a csehszlovák Zbrojovka Brnót fogadta. A korabeli beszámolók szerint a mieink fáradt, ideges csapat benyomását keltették, ami nem csoda, hiszen a meccset megelőző napokban nyertük meg az 1964-es magyar bajnokságot. Emellett az első forduló barcelonai sorsolásán nem is volt szerencséje az FTC-nek, a 46 induló közül a brnói együttes igen erős ellenfélnek bizonyult. Varga és Albert góljaival azért mégiscsak sikerült 2-0-s győzelemmel kezdeni a nemzetközi kupaszereplést. Ráadásul majdnem sovány előnynek bizonyult a visszavágóra, hiszen egy héttel később Brnóban a csehszlovákok 1-0-ra megnyerték a visszavágót!
A második körben október végén következett az osztrák Wiener SC, a Fradi pedig idegenben ezúttal is 1-0-s vereséget szenvedett. Albert ezen a mérkőzésen is hatalmas kapufát lőtt, egy alkalommal pedig hatalmas helyzetben buktatták, azonban elmaradt a tizenegyes. Ez pedig később megbosszulta magát, hiszen a budapesti visszavágón bár Novák és Varga révén eljutott két gólig az FTC, az osztrákok is betaláltak, a 2-2-es összesítés pedig azt jelentette, harmadik mérkőzésre kerül sor (akkoriban még nem számított a gólkülönbség, és hosszabbítás sem volt döntetlen összesítés esetén). A harmadik meccset szintén Budapesten játszották november 18-án, a mintegy 40 ezer néző pedig szakadó esőben is ünnepelt, Albert Flórián duplája ugyanis ferencvárosi továbbjutást ért.
A harmadik kör december végi római sorsolásán a Ferencváros stílszerűen az AS Romát kapta ellenfélül. 1965. március 10-én Rómában egy sérülésektől sújtott Ferencváros lépett pályára, amelyben az egyik legnagyobb sztár, Albert Flórián sem lehetett ott, a Császár ugyanis ekkoriban katonai szolgálatát töltötte. Az FTC így olyan saját nevelésű fiatalokkal állt fel, mint Juhász István vagy Rátkai László. Utóbbi kapásból hatalmas, szépségdíjas gólt szerzett, rajta kívül pedig Fenyvesi Máté is betalált, a zöld-fehérek óriási, 2-1-es győzelmet arattak Rómában! Egy héttel később a Népstadionban a rómaiak mindent megtettek azért, hogy megfordítsák a párharcot, ám a visszatérő Albert a 41. percben mégis az FTC-t juttatta vezetéshez. 13 perccel később az olaszok ugyan egyenlíthettek volna, de most adjuk át a szót Nagy Bélának: „Tamborini 17 méterről az üres kapura rúgta a labdát - már magasba lendült a karja - de Dalnoki Jenő ott termett, és a gólvonalról kifejelte a labdát... Semmi sem sikerült a rómaiaknak, még a büntetőrúgás értékesítése sem. Az utolsó percben ugyanis De Sisti úgy helyezte a labdát, hogy az a kapufát érintve elhagyta az alapvonalat. Nem csoda, hogy ettől Géczinek olyan kedve kerekedett, hogy minden olaszt megölelt, aki a keze ügyébe akadt...”
Következett a legjobb hat csapat között az Athletic Bilbao. Április 7-én Budapesten indult a párharc, és bár a Fradi végig nagy mezőnyfölényben játszott, a vége sovány, 1-0-s győzelem lett, Juhász István döntötte el a találkozót. Maradt így bőven izgalom a spanyolországi visszavágóra is, amely remekül indult, Varga góljával ugyanis a mieinknél volt az előny. A Bilbao azonban fordított, és hiába esett el Albert és Varga is egymás után gyanús körülmények között a tizenhatoson belül, a játékvezető sípja mindkét esetben néma maradt, így az Athletic 2-1-es sikerével kiharcolta a mindent eldöntő harmadik meccset. A sorsolás a Fradinak kedvezett, így május 13-án ismét a Népstadionban fogadhattuk a több 1964-es spanyol Európa-bajnokkal felálló baszkokat. „Hallgassuk” ismét Nagy Bélát: „Kupamérkőzés volt ez a javából! Mindkét együttes nagyszerűt produkált, de a gólokat az FTC szerezte! A zöld-fehér gárda teljesen a támadásra rendezkedett be, időnként hat ferencvárosi rohamozta a spanyol kaput. A támadósorban kitűnően érvényesült Albert nyugalma, nagyszerű átadásai, Rákosi munkabírása és a két gólt is elérő Fenyvesi lendülete. A mérkőzést egyébként több százezer néző láthatta (!), mivel a szurkolók kérésére a tévé is egyenesben közvetítette a találkozót.
Az elődöntőben jött a két évvel későbbi világbajnok angol válogatott alapembereivel, Bobby Charltonnal, Dennis Law-val, George Besttel felálló Manchester United. „Csak tátottuk a szánkat, hogy milyen stadionban, milyen játékosok ellen játszunk: Charlton, Best, Law… Repülővel utaztunk, Londonban volt az átszállás, de étkezésre nem kaptunk külön pénzt. Ezért mi vittük magunkkal a kenyeret és a szalámit. Tudjuk, hogy a Fradi abban a rendszerben az élelmiszeriparhoz tartozott, így kaptuk az ellátmányt a pékségtől és a vágóhídról. Rákosi Gyuszi vitte papírzsákban a szalámit, én meg a kenyeret." Az első, manchesteri mérkőzést május 31-én, hétfőn játszották a csapatok. A hazaiak játszottak fölényben, ám a 23. percben kissé váratlanul vezetéshez jutottak a zöld-fehérek. Nováknak, akinek bombája a szétugró sorfal között a jobb sarokba vágódott. Hat nappal később a Népstadionban a Ferencváros szinte azonnal magához ragadta a kezdeményezést, megpróbálta hamar ledolgozni az egygólos hátrányt. Novák tizenegyesből szerzett góljával mégis sikerült megtörni őket, ennél többször azonban nem jött össze, így ezúttal is harmadik mérkőzés döntött a fináléba jutásról. A sorsolás harmadszor is a Fradinak kedvezett hasonló helyzetben, így június 16-án ismét a Népstadionban találkoztak a felek. 70 ezer szurkoló ünnepelhetett tombolva az első félidőben, amikor is Karába János felejthetetlen bombagólt lőtt. Az FTC 2-1-re megnyerte a mindent eldöntő harmadik mérkőzést, és bejutott a Vásárvárosok Kupája döntőjébe! „Rákosi lövése után várható volt, hogy a tömörülő angol védőkről visszapattan a labda, ezért minden idegszálammal figyeltem, merre perdül. Megnéztem magamnak a rövidsarkot és egyből odarúgtam.
A történelmi döntő Torinóban
A fináléra 1965. június 23-án került sor Torinóban. Bár a szabályok értelmében a döntő is oda-visszavágós alapon dőlt volna el, a Ferencváros vezetősége a nyárra már korábban lekötött egy két és fél hetes Egyesült Államokbeli túrát, ezért kénytelen volt beleegyezni, hogy a döntőnek ne legyen budapesti visszavágója. „A hazai közvélemény biztos Juve-győzelmet várt. Erre reális alapjuk volt, hiszen 1965-ben csak az Inter bajnokcsapata győzte le Torinóban a Juventust! Az összes többi csapat vereséggel távozott a Stadio Communale gyepéről." A 71 ezres stadionban csak mintegy 30 ezer, de igen harsány hazai szurkoló foglalt helyet. Fradi-szurkoló? Talán egy sem volt - mármint a napjainkban szokásos csoportos utaztatás szerint - egyszerűen nem adtak „Nyugatra” útlevelet - fradistáknak meg pláne. Ennek ellenére jól játszottunk, a fülledt, meleg időjárásban végig egyenrangú ellenfelei voltunk a paraguayi Heriberto Herrera edző együttesének.
A szünet után megváltozott a játék képe, az alábbhagyó hőségben a Juventus megpróbált sebességet váltani, de a mieink állták a rohamokat, sőt, időnként felül is kerekedtek az ellenfélen. Egyre többet támadott a Ferencváros, a 74. percben pedig a jobb szélen előrehúzódó Novák mintegy 30 méterről nagyszerűen ívelt a kapu elé. A legenda szerint a beadás pillanatában a labdát a kapu előtt váró Albert felkiáltott: „Rossz ez a passz!”, ám ő ugyan nem tudta megjátszani, a hosszú oldalon viszont berobbant Fenyvesi Máté, aki magasan felugorva, mintegy hat méterről a földre fejelve a hálóba pattintotta a labdát! A mérkőzés ezen egyetlen találatával a Ferencváros megnyerte a Vásárvárosok Kupáját!
A Magyar Kupa története és a Ferencváros szereplése
A magyar labdarúgóélet jelenleg három kupát ismer, melyért évről-évre mérkőzhetnek a hazai klubcsapatok. Ezek közül kétségkívül a legrangosabb (még ha ezt nem is mindig vesszük észre a nézőtérről) a Magyar Kupa. Tudjuk, ennek a győztese megmérkőzhet az adott szezon bajnokával a Szuperkupáért. E kettőn kívül pedig a Ligakupával próbálkozik még az MLSZ. A sorozat hajnalán az MTK volt az első számú Magyar Kupa-specialista, a kék-fehérek az első nyolc kiírásból hatszor győztek, míg a Fradi kétszer zsebelte be az aranyérmet, először 1913-ban, majd a hosszabb szünetet követő újraindulás évében, 1922-ben, utóbbi elsőséget az UTE ellen biztosította be a csapat. A következő elsőség 1927-ben jött, majd egy évre sikerült a címvédés is.
Kupagyőzelmek és emlékezetes pillanatok
Nagy időszak volt ez a zöld-fehérek életében, mind a két esztendőben megnyerték a bajnoki címet is, sőt 1928-ban, a magyar csapatok közül elsőként, övék lett a Közép-Európai Kupa is. Az 1928-as finálé volt az első, amelyben „igazán vidéki” csapat is részt vett: a Fradi ellen 5:1-es vereséget szenvedett, miskolci Attila FC. Meglepetést hozott az 1931-es finálé, a III. Kerület az Üllői úton nyert a döntőben a teljes csapatával kiálló Fradi ellen 4:1-re. 1932-ben a Hungária két mérkőzéses döntőben verte a bajnokságot százszázalékos teljesítménnyel megnyerő Fradit. Aztán 1933-ban ismét kikapott a kupadöntőben az aktuális bajnok, de méghozzá hogyan! Az idény végén a bajnoki címet elhódító Újpestet 11:1-re verte Blum Zoltán Fradija. A Nemzeti Sport lelkesedett: „Tévedne, aki azt hinné, hogy Ujpest megadta magát ellenfelének. Mert a nagy eredmény, a súlyos vereség nem az Ujpest hibáiból fakadt, hanem a Ferencváros remek játéka, egyszeriben feltámadt régi nagysága szülte."
Érdekes, hogy bár a zöld-fehérek történetük egyik legemlékezetesebb győzelmét aratták a hozzájuk hasonlóan Európa legjobbjai közé tartozó újpestiek ellen, csak alig tudtak örülni a diadalnak. Nehezen tudták ugyanis megemészteni, hogy egyetlen esztendővel a „százszázalékos bajnokság” megnyerése után csak a harmadik helyen tudtak zárni a bajnokságban. Az 1934-1935-ben még történt egy bátor kísérlet a kupa „rehabilitálására”, az elődöntőbe a nagy hármas és a Kispest jutott, a döntőt a Fradi 2:1-re nyerte a Hungária ellen. Ám 1935 és 1939 között a KK és a nagycsapatok állandó túrázása miatt nem írta ki a szövetség a Magyar Kupát.
1941 őszén visszatért a sorozatba a Ferencváros - nem voltak már nagy túrák, s nem volt már a régi KK sem -, s egymás után háromszor is megnyerte a trófeát. Ritka vendég volt a bajnoki siker ezekben az években az Üllői út környékén, ellenben a Magyar Kupát sorozatban háromszor is megnyerte a csapat. Először 1942 júniusában, a Hungária körúti (akkor) MOVE-pályán. A Diósgyőrt 6:2-re verte meg. Egy évvel később megint a Fradi szerezte meg az országos kupát, ezúttal a Salgótarján 3:0-s legyőzésével. A triplázást meg a Kolozsvári AC elleni kétmeccses döntő jelentette, 1943 júniusában-júliusában. 1958-ban a zöld-fehérek ellenfele a kupatörténet egyik nagy vesztese, a Salgótarjáni BTC volt: a nógrádi együttes 1941 és 1943 után harmadszor jutott a fináléba, s harmadszor veszített, másodszor a Fradi ellen. A győztes zöld-fehérek mindkét gólját Friedmanszky Zoltán szerezte, a tarjániak közül Csáki szépített. A következő kupadöntőt a Győr ellen vívta a Fradi, 1967 áprilisában, ekkor megismételt mérkőzésen a vidéki zöld-fehérek diadalmaskodtak.
1972-ben, 14 éves szünet után, ismét a Ferencváros nyert. Vépi és Albert szerezték a Tatabánya elleni gólokat. Albert Flóriánnak ez volt az egyetlen hazai kupagyőzelme. A Fradi egyébként nagyszerű sorozatba kezdett: attól kezdve négyszer is nyert a páros években. 1974-ben a második vonalbeli csapatként döntős Komlói Bányász, 1976-ban az MTK-VM, 1978-ban hosszabbítás után a Pécsi MSC ellen győzött. Érdekes, hogy a Ferencváros a hetvenes években csak egyszer tudta megnyerni a bajnokságot, ellenben négyszer győzött a Magyar Népköztársasági Kupában, s még kétszer a második helyen végzett. 1979-ben azért, mert kikapott az eddigi története utolsó kupagyőzelmét elérő Rába ETO-tól. 1986-ban dőlt el először tizenegyes-párbajban a kupa sorsa, a Vasas 120 percnyi gól nélküli csata után így gyűrte le a Ferencvárost. 1991-ben a kupadöntőt 1-0-ra nyerte meg a Fradi Diósgyőrben (!), 8000 néző előtt. A döntőben aztán az algériai Nacer góljával 1-0-ra verte Csank János csapatát, a Váci Izzó MTE-t. A kupát egyébként csapatkapitányként Pintér Attila vette át. A győztes csapat edzője, Nyilasi Tibor boldogan mondta a mérkőzés után: „Kevés nagyobb öröm érheti az embert, mint hogy edzősége első évében bajnoki ezüstérmet szerez a csapatával és megnyeri a Magyar Kupát.”
1993-ban folytatódott a Nyilasi-korszak, az 1991-es MK-győzelem és az 1992-es bajnoki cím után a zöld-fehérek ismét megnyerték a kupasorozatot. Igaz, a lehető legkisebb különbséggel a bajnoki idényben a második vonalban szereplő, a végén onnan feljutó Haladás VSE ellen. A szombathelyi Rohonci úton 1-1-re végződött az ezúttal kétmeccses döntő első felvonása, Jagodics Zoltán és Keller József voltak a gólszerzők. A papírforma azt ígérte, az Üllői úton az FTC eldönti majd a párharcot már a rendes játékidőben. Ám ismét csak két gól született, a hosszabbításban meg egy sem, így aztán tizenegyesek döntöttek. 1986-ban veszített így döntőt a Fradi (a Vasas ellen), most nyert, miután a büntetőpárbajban mind az öt rúgója (Lipcsei, Gregor, Telek, Keller, Fodor) jól tette a dolgát. A trófeát Puskás Ferenc adta át Keller Józsefnek. 1994-ben a Kispest-Honvéd zárt ezüstévet, a bajnokságban a Vác mögött lett második, a kupasorozatban a döntőben veszített kétszer is a Ferencvárossal szemben. Nyilasi Tibor edzői pályafutása első négy évében egyszer sem maradt trófea nélkül, a bajnoki cím mellett harmadszor nyerte meg a Magyar Kupát.
1995 is a Fradi elsőségét hozta: 1991 után ismét a váciakkal játszott a zöld-fehér csapat, immár Novák Dezső irányításával. Az első találkozón 2-0-ra nyert. Különlegesség: a csereként beállt Nagy az első labdaérintéséből szerzett gólt, majd a hajrában az ő labdáját juttatta az ugyancsak csereként beállt Czéh Koszta János kapujába. A pálya villanyvilágításának avatásával összekötött váci visszavágó hét gólt is hozott. Lipcsei Péter pályafutásának egyik legjobb 45 percét hozta, szerzett még két gólt, majd Keller József állította be a végeredményt: 4-3, hasonlóan 1994-hez, a Fradi kettős győzelemmel lett kupagyőztes. 1976 óta először nyerte meg egy adott szezonban a bajnokságot és a kupát is a Ferencváros.
Hosszabb szünet következett az MK-döntők és a Fradi viszonyában, a csapat legközelebb 2003-ban jutott MK-döntőbe, és meg is nyerte a sorozatot. Ekkor Garami József dirigálta a zöld-fehéreket, akik közül Lipcsei Péter és Keller József már a kilencvenes évek sikersorozatának is részese volt. Mindketten ötödször lettek MK-győztesek! (Lipcsei 2004-ben megnyerte a hatodikat is.) Alkalmasint ők is, Szűcs Lajos is elsősorban Tököli Attilának köszönhették a DVSC-MegaForce 2-1-es legyőzését. A 2003. május 6-i, a Puskás Stadionban rendezett finálé szünetében még a Loki vezetett 1-0-ra, miután Szűcs Lajos a kupadöntők történetének talán legnagyobb potyagóljával jutotta előnyhöz az ellenfelet. Tököli aztán a második félidőben két gólt rúgva fordított. A Ferencváros tíz gólt szerzett az egész sorozatban, ebből hetet Tököli. Szűcs kapus megérdemli, hogy tágítsuk a horizontot: a zöld-fehérek a Pápai ELC ellen kapcsolódtak be a sorozatba, a kapus bravúrjainak is köszönhetően hosszabbításban jutottak tovább. A következő körben a Kaposvár ellen tizenegyes-párbaj döntött, Szűcs Lajos két lövést kivédett, ismét főszereplő volt. Következett a bajnoki címvédő ZTE, amely ellen Szűcs nem kapott gólt, majd az elődöntőben a meglepetés-csapat, a BKV Előre, amely ellen ugyancsak Tököli két gólja hozta a sikert. Három és héttel a megnyert kupadöntő után a Ferencváros a DVSC elleni hazai 0-0-val elveszítette a bajnoki véghajrát.
2004-ben már Pintér Attila vezette a Ferencvárost a Bp. Honvéd elleni kupadöntőben. A zöld-fehérek 20. alkalommal lettek kupagyőztesek, a kispestiek 9. alkalommal ezüstérmesek, mindkettő rekordnak számított akkor. Ez a sorozat sem indult könnyen a Fradinak, ha a 16 közé jutásért vívott mérkőzésen Szűcs Lajos nem védi ki Marton István a 90. percben lőtt büntetőjét, a Fradi már az ősz elején elvérzik. Nem szólva arról, hogy azon a mérkőzésen tizenegyes-párbaj döntött, Szűcs kettőt kivédett, majd az utolsót ő lőtte a kapuba! A nyolcaddöntőben a Fradi kiejtette az MTK-t, az egyetlen élvonalbeli csapatot, amellyel találkozott a 2003-2004-es sorozatban. Az elődöntőbe jutásért a Bodajkot, a döntőért az akkor NB I B-s Vasast, majd a fináléban az akkor ugyancsak második vonalbeli Bp. Honvédot kellett legyőzni. A 3-1-es sikert Tököli Attila, Gera Zoltán és Thomas Sowunmi egy-egy gólja hozta meg. 2005-ben sorozatban harmadszor jutott döntőbe a Ferencváros, de ezúttal új név került fel a serlegre: a Matáv-Soproné, amelyet a zöld-fehérek előző mestere, a 2004-ben kupadöntőt nyert Pintér Attila vezetett a győzelemig. Székesfehérváron 5-1-re nyert az esélytelenebbnek vélt nyugat-magyarországi alakulat. A horvát Edo Trivkovic játékvezető három ferencvárosit (Rósa Dénes, Szűcs Lajos, Adem Kapic) és egy sopronit (Pintér Zoltán) is kiállított. A zöld-fehérek nem vették át az ezüstérmeket.
A régi kupák: Ezüstlabda, Corinthian, Auguszta-serleg
Sorozatunk első részében az Ezüstlabda vándordíj történetét mutattuk be, mint legrégebbi ilyen, MLSZ által szervezett sorozatot. Majd a második részben a Corinthian vándordíjat. Mai kupánk, inkább serlegünk, az Auguszta-serleg, teljes nevén az Auguszta jótékonysági serleg. Létrejöttéért az I. világháború kitörése okolható, amely meghiúsította az 1914/15-ös labdarúgó bajnokság kiírását. Persze ezt a nívót erősen megkérdőjelezi, hogy minden csapat erősen tartalékosan vett részt a sorozatokban, hiszen sok játékos a frontra vonult a pálya helyett. Az Auguszta jótékonyság-serlegért folyó küzdelem egy egyfordulós körmérkőzés-sorozat volt. Az Auguszta-serleg a MÁV Gépgyárban készült, egyetlen darab 80 kg-os kovácsolt acélból esztergálva. Az acél sporttrófeát a fegyvergyár kemencéjében barnásfekete lakkal bezománcozták, mert ez a szín a puskacső színe.
A Fradi jelenlegi szereplése a MOL Magyar Kupában
A labdarúgó MOL Magyar Kupa nyolcaddöntőjében a Ferencváros 4-0-ra legyőzte a Groupama Arénában a másodosztályban szereplő Csákvár együttesét. A Robbie Keane vezette Fradi már a 18. percben három góllal vezetett, és már az első félidőben kialakította a végeredményt. A találkozó toronymagas esélyese az NB I-ben listavezető Fradi volt, amely a legutóbbi két Magyar Kupa-kiírásban a döntőig menetelt. Robbie Keane és csapata azonban nem becsülhette le a Csákvár együttesét, amely a másodosztályban október óta veretlen és csak négy pontra van a feljutást érő második helytől.
„A kupamérkőzésen az egyik legfontosabb, hogy ugyanazt a tiszteletet mutassuk az ellenfélnek, mint bármelyik másiknak. Akár az Európa-liga, akár valamelyik hazai osztályból érkezik az ellenfelünk, mindig ugyanazt a tiszteletet kell mutatnunk. Ez fontos” - hangsúlyozta a mérkőzés előtt a Fradi ír edzője. Robbie Keane kiemelte azt is, hogy az ilyen mérkőzések lehetőséget nyújtanak néhány játékosnak, hogy megmutassák, mit jelent számukra a klubért játszani, és hogy májusban a kupadöntőben szeretnénk szerepelni. Az ír szakembernek ezúttal nem kellett a magyar szabállyal foglalkoznia, így bombaerős kezdőt küldhetett pályára.
A Fradi a Varga Á. - Cadu, Lakatos, Szalai G., Makreckis - Levi, Júlio Romao - Joseph, Zachariassen, Acolatse - Yusuf összetételű kezdővel futott ki a Groupama Aréna gyepszőnyegére és azonnal magához ragadta a kezdeményezést. A Ferencváros már a negyedik percben megszerezhette volna a vezetést. A 12. percben aztán megszerezte a vezetést a Fradi. Elton Acolatse átadását Lenny Joseph kapta, aki tolt egyet a labdán, majd a 16 méteres lövése megpattant a menteni igyekvő, így az védhetetlenül vágódott a hálóba (1-0). Két perccel később újabb gólt lőtt a Fradi, ezzel pedig szűk negyedóra alatt le is zárta a továbbjutás kérdését. Acolatse húzott el a bal szélen betört a tizenhatoson belülre, a közeli lövését azonban Perczel védeni tudta, a labda viszont visszakerült Joseph elé, aki 12 méterről óriási gólt lőtt a bal felső sarokba (2-0).
A kezdés előtt úgy tűnt, a Csákvár akár meg is nehezítheti a Fradi dolgát, azonban a fővárosi csapat a 18. percben már háromgólosra növelte az előnyét. A vendégcsapat kinyílt, Acolatse pedig külsővel gyönyörű labdát tálalt a mélységből beinduló Kristoffer Zachariassenek, aki a bal alsó sarokba lőtte a ziccerét (3-0). Kilenc perccel később Joseph kis híján mesterhármasig jutott. A folytatásban is dominált a Fradi, amely a 40. percben újabb gólt szerzett. Acolatse balról visszakészített labdájára Cadu érkezett, akinek a 16 méteres lövése megpattant egy bevetődő védőn, így Perczelnek ezúttal sem volt esélye a hárításra (4-0). A fordulás után támadásban maradt a Ferencváros, amely többször is növelhette volna előnyét, de a Csákvár kapusa több nagy védést is bemutatott, így az eredmény sokáig nem változott. A 65. percben a Fradi néhány pillanat alatt két kapufát is lőtt. Előbb az idei szezonban először pályára lépő Philippe Rommens 25 méteres bombája csattant a keresztlécen, a kipattanót Bamidele Yusuf próbálta bepofozni, de Perczel védeni tudott, majd a második ismétlésre Corbu Máriusz érkezett, akinek a közeli lövése szintén kipattant a bal kapufáról. A 77. percben Robbie Keane lehetőséget adott egy fiatal tehetségnek. Pályára küldte a 16 éves Czéh Barnabást, aki Ferencváros egykori válogatott focistájának, Czéh Lászlónak a fia. Az utolsó negyedórában a Ferencváros több ígéretes lehetőséget is kialakított, de gólt már nem tudott lőni a második félidőben.
Robbie Keane a szünetben még bosszús volt az újpesti derbin
A Honvéd elleni kupapárharcok emlékei
A Fradi és a Honvéd 14 alkalommal találkozott egymással a Magyar Kupában (négyszer a döntőben), hét FTC-győzelem mellett négy döntetlen és három Honvéd-siker szerepel a statisztikában. 2004-ben ez a két csapat játszotta a Magyar Kupa döntőjét, a Ferencváros 3-1-re nyert. A zöld-fehérek második gólját Gera Zoltán szerezte, ő az egyetlen, aki megmaradt a két együttes tíz évvel ezelőtti keretéből. Egy korábbi, kiélezett Magyar Kupa nyolcaddöntőben a Ferencváros 0-0-s rendes játékidő és hosszabbítás után tizenegyesekkel búcsúztatta el a Budapest Honvédot. A Honvéd kezdte jobban a mérkőzést, a Fradi visszahúzódott, és átadta a területet ellenfelének. Az ismét Böde Dániel nélkül kezdő vendégek legjobbja már ekkor is Dibusz Dénes volt, aki több bravúrt is bemutatott. „Nem mindig a jobb csapat nyer meg egy ilyen kiélezett kupamérkőzést, ezt el kell ismerni. Tudjuk, hogy nem nyújtottunk jó teljesítményt, de nagyon örülünk a továbbjutásnak. Az elmúlt mérkőzések alapján azt gondoltam, jobban futballozunk majd a Honvéd otthonában, mindenesetre keményen hajtottak a fiúk. Le kell törölnünk az izzadtságot, és meg kell köszönnünk Dibusz Dénesnek, hogy ilyen parádés védésekkel hozzásegített minket a sikerhez" - mondta Thomas Doll a fradi.hu-nak. A rendes játékidőben az eredmény már nem változott, következhetett a hosszabbítás! A hosszabbítás után jöhettek a tizenegyesek! Gera és Portilla is betalált, Busai Attila azonban a lécre, Hidi Patrik pedig Dibuszba lőtt. Csukics már nem hibázott, Bobál Gergely viszont kihagyta a tizenegyest. Nagy Dominik magabiztos és pontos lövése után Kapacina Valér már nem hibázhatott, labdája azonban kijött a lécről, így a Ferencváros jutott tovább!
tags: #csak #a #fradi #maradt #a #kupaban
