Szerzői életművek és válogatott művek: A kánon és az olvasói élmény metszéspontja

Az irodalmi életművek és válogatott művek megítélése, kánonba kerülése vagy éppen az oktatásban betöltött szerepe folyamatosan vita tárgyát képezi. Egyes szerzők esetében a "válogatott művek" kiadásai kiemelik a legfontosabb alkotásokat, míg másoknál a teljes életmű értelmezése és feldolgozása adja a diskurzus alapját. Alább több jelentős író és költő példáján keresztül vizsgáljuk meg ezt a dinamikus viszonyt.

Edgar Allan Poe válogatott művei és sokszínűsége

Edgar Allan Poe (1809-1849) Bostonban született. Vándorszínész szüleit kétesztendős korában elvesztette; egy jómódú család fogadta magához. Öt évig Angliában járt iskolába, majd hazatérve Amerikába, a richmondi középiskola elvégzése után a virginiai Charlottesville egyetemére került. Byron és az európai romantika hatására epedő verseket írt - alig tizennyolc éves volt, amikor megjelent Tamerlán és más versek című kötete.

Különc életmódot folytatott, óriási kártyaadósságokat csinált; amikor az egyetemről eltávolították, beállt katonának, végül szakított nevelőapjával, és huszonkét esztendős korában „kilépett az életbe”. Mivel versei nem találtak kedvező fogadtatásra, felcsapott újságírónak. Amerikában akkor indult a nagyüzemi folyóiratgyártás, a magazinok divatja. Poe haláláig ennek a ma is népszerű terméknek szentelte java tevékenységét. Verset és kritikát, esszét, tudományos cikket, riportot, sőt regényt írt a magazinoknak. És egy új műfajjal, a „short story”-val - a novellával jelentkezett.

Ez a különös tehetségű, fantomokat kergető és fantomok űzte poéta - akit negyvenesztendős korában vitt el a hajsza, a boldogtalanság, az ópium és az alkohol - Európa költőinek vált példaképévé. Tolmácsolását különböző nemzetiségű, de egyképpen rangos költők tekintették mindenkori feladatuknak.

Az Edgar Allan Poe válogatott művei című kiadás, amelyet az Európa Kiadó jelentetett meg 1981-ben, 974 oldalon, keménytáblás formában, számos neves fordító munkáját dicséri. Többek között Babits Mihály, Balabán Péter, Bart István, Bartos Tibor, Devecseri Gábor, Ferencz Győző, Fóthy János, Gáspár Endre, Göncz Árpád, Kálnoky László, Kardos László, Komlós Aladár, Kosztolányi Dezső, Kuczka Péter, Pásztor Árpád, Radó György és Szabó Lőrinc közreműködésével készült el ez a gyűjtemény. A kötet olvasói nagyra értékelték, 91%-os átlagértékelést kapott, számos kedvencelést és olvasói visszajelzést gyűjtve.

Egy olvasó, Norbi++, kiemelt értékelésében így ír: „Ez volt az első, igazán nagy Poe-kötet, amit olvastam. Nem csalódtam. Az egész úgy, ahogy van fantasztikus. A novellák egytől egyig zseniálisak. Különösen kedvencek voltak: Ligeia, Az áruló szív, Árny, A fekete macska, Az elsietett temetés, A vörös halál álarca, Az Usher-ház vége, Dr. Kátrány és Toll professzor módszere (itt valami hihetetlen humor tapasztalható), Az ovális arckép… tulajdonképpen mindegyiket felsorolhatnám. Dupin kalandjai egyszerre kicsit fárasztóak voltak de stílusa miatt letehetetlen volt. Mellesleg ő lett a kedvenc „nyomozóm”. Nagyszerű karaktert alkotott Poe a személyében. Természetesen nem akarok megfeledkezni Arthur Gordon Pym-ről sem, aminek hála egy fantasztikus kalandregényt élhettem át.” A versek közül is több kiemelkedik, mint például: Álmok, A holtak lelke, Ábránd, Egy nőnek, Heléna, A kísértetes palota, A csend szonettje, és természetesen A holló (főként Babits Mihály fordításában).

MariannaMJ++ is kiemeli a fordítások fontosságát: „Még gimnazistaként önszorgalomból szinte a teljes kötetet elolvastam - két novella kivételével. Anno Kosztolányi Dezső fordítása tetszett a legjobban, annak van a legjobb ritmusa, így egyúttal az a legfülbemászóbb is. Most inkább Babitsé fogott meg - igazán sötét, borzongató és fájdalmas. A harmadik verzió, Tóth Árpádé. Mindhárom fantasztikus fordítás!”

Poe népszerű idézetei is generációkon átívelő bölcsességet és humorbonás sugároznak, mint például: „Mindenekelőtt tanuljon meg homályosan írni. Csak sejtetni - állítani semmit. Ha hajlamot érez arra, hogy azt mondja: „vajas kenyér”, az istenért: ki ne mondja! Mondhat bármit, mondhat mindent, ami megközelíti. Utalhat makarónira, sőt elmehet egészen odáig, hogy a zabkására tesz burkolt célzásokat, de ha a vajas kenyér a cél drága Psyché kisasszony, legyen óvatos, és a világ minden kincséért ki ne ejtse azt, hogy „vajas kenyér”!”

Nagy László életműve és műfordítói munkássága

Nagy László (1925-1978) a huszadik század egyik legnagyobb hatású magyar költője Felsőiszkázról indult, a tüzes borairól híres Somló mellől. Apja Nagy Béla 25 k. holdas iszkázi parasztgazda, édesanyja Vas Erzsébet a bakonyalji Nyárádról érkezett. Az ingergazdag természet-közeli élmények, faluja egy-egy ősi szokása, mint a regölés, betlehemezés, a hagyomány ünnepköre, mélyen beivódtak Nagy László emlékkészletébe és lettek költői kifejezőeszközeinek elemeivé (Kiscsikó-sirató; Csodafiu-szarvas).

A II. Világháború utáni ösztönös szépségű verseit követő korai írásai a "fényes szellők" lázas ábrándjaiként keletkeztek. Költészetének dinamizmusát azonban kiteljesítette az őserejű bolgár népköltészet fordítása, amit szófiai ösztöndíjasként kezdett. A műfordítás jelentős része lett alkotói létének. 1952 nyarán megnősült, felesége Szécsi Margit (1928-1990) az 1960-as évekre a 20. századi magyar líra kiemelkedő, egyéni hangú költője lett.

1952-ben hazajőve, átlátta az embertelen diktatúra országrombolását és nemzedéke kihasználtságát: verseivel az "álság falai ellen" fordult. Nagy Lászlónak az a megrázó felismerés volt talán a legnagyobb ösztönzője, hogy a modern kor végveszélybe juttatta az évezredek során kikristályosodott kultúrát. Mert szerinte is, az embert alkatilag a kultúra teszi alkalmassá az életre. Szavainak szellemi és erkölcsi erőit mozgósítva leleplezi a primitív hatalom és a fogyasztói társadalom kultúraellenes amoralitását.

Az érték bizonyossága alapján teremti meg bartóki jellegű, az archaikus és a korszerű elemeket egységbe fogó organikus életművét - folytatva a felelős, újulni-újítani képes, a jó ügyekért bajvívó magyar alkotói magatartás-hagyományt. A minőség szerez verseinek érvényt, igényessége ellenáll, hogy a közéleti üzenet lehúzza. Az önmagát szüntelen művelő, naprakész költő tagadja a beskatulyázó, kirekesztő törekvéseket, kultúraszemlélete nem fogad el mesterséges határokat, így marad hiteles egyéniség, "versben bujdosó" a diktatúra évtizedeiben. Eredeti életműve kivételes súlyú a modern ember világszemléleti útkeresésében, közösség és egyén tekintetében egyaránt.

Költészete a József Attila-i fegyelmet, az Adyra jellemző robusztus erőt, indulatot társítják a García Lorca-i és népköltészeti szürrealisztikus látásmóddal. Nagy László organikus felfogása valósította meg a magyar költészetben legteljesebben, legnagyobb költői erővel az úgynevezett bartóki modellt: az ősiségnek és a korszerűségnek az ellentéteket is magasrendű művészi harmóniában összefogó egységét. Így az egyetemes és a magyar líratörténet mítoszokat és folklórt integráló áramlataiba illeszkedik.

Pályája csúcsán, 1978-ban hunyt el. Látomásosként is jellemzett poézisének gazdag képi- és formavilágát, hatását többirányú, festői és kézművesi tehetsége is erősíti. A dal, ballada, verses mese, hosszúvers, oratórium, prózavers, képvers ismert műfaj nála, az érzékenyen finom szürrealista és expresszív eszközök bőségével. Kórusművek és énekelt versek kísérik szerzői estjeit, jeleként annak, hogy költészete dalra is termett.

Az életmű széles párhuzam-rendszere Nagy László szerteágazó műfordítói hátterével alkot köteléket. A versfordítói munkássága "a mindenség magyarul" kétszer akkora, mint saját költészete - a régi kínaitól a kortárs amerikai líráig, a középkori európai balladáktól az újító modernekig, a szomszéd népek költészetétől a rokon népekéig terjed. Változatos műfajokban is, mint a vágáns költészet, vagy verses színdarab. Verseit eddig harminc nyelvre fordították és kilenc nyelven jelent meg saját verseskötete. Életműve egyenrangú társként virágzik García Lorca, Dylan Thomas, Zbigniew Herbert alkotásai mellett a huszadik századi világirodalom fő vonulatában.

Nagy László jelentős kiadott művei és válogatásai:

• Versek és versfordítások I-III. kötet. Bővített átdolgozott kiadás.
• Adok nektek aranyvesszőt - Összegyűjtött prózai írások.
• Arccal a tengernek - Versek, 1944-1965.
• Himnusz minden időben - Versek.
• Seb a cédruson - Összegyűjtött versek.
• Szárny és piramis - Versek, rajzok, képek, kéziratok Nagy Lászlótól.

Lázár Ervin, a mesemondó és műveinek hatása

Kilencven éve, 1936. május 5-én született Lázár Ervin, a magyar irodalom egyik legkülönlegesebb hangú alkotója, akinek meséit generációk őrizték meg emlékezetükben. Olyan felejthetetlen figurákat köszönhetünk neki, mint Berzsián, Dideki, Dömdödöm, Mikkamakka vagy Ló Szerafin.

Bár Lázár Ervin Budapesten látta meg a napvilágot, igazi otthonának a Tolna vármegyei Alsórácegrespusztát tekintette, ahol a gyermekéveit töltötte. Később többször is felidézte: itt találkozott először a mesemondás varázsával, hiszen szülei és nagyszülei népmesékkel altatták és nevelték. Olvasmányélményei is korán formálták: Tamási Áron és Tömörkény István művei mellett egyetemistaként már Makszim Gorkij és William Faulkner írásait is forgatta. Szekszárdi érettségi után az ELTE bölcsészkarán tanult, majd újságíróként és szerkesztőként dolgozott.

Írói indulása nem volt zökkenőmentes: első novelláit elutasították, mégis hamar megtalálta saját hangját. Meséiben és novelláiban egyszerre van jelen a gyermeki rácsodálkozás és a felnőtt tapasztalat, különös humora, játékos nyelvezete és találó szóalkotásai pedig egyedivé teszik világát. Első meseregénye, A kisfiú meg az oroszlánok 1964-ben jelent meg Réber László rajzaival, és hamar népszerű lett. Később olyan meghatározó művek követték, mint A Hétfejű Tündér vagy az 1979-es Berzsián és Dideki, amelyért 1982-ben Andersen-diplomát kapott. A Négyszögletű Kerek Erdő szereplői - Mikkamakka, Dömdödöm vagy Vacskamati - máig a magyar gyerekirodalom ikonikus alakjai.

Nemcsak meséket írt: egyetlen regénye, A fehér tigris (1971) összetett, parabolisztikus történet, amelyben a mesei és realista elemek különös egységet alkotnak. Novelláskötetei, hangjátékai és bábjátékai szintén jelentősek, több művéből film, rádiójáték vagy színpadi adaptáció készült. A Szegény Dzsoni és Árnika és a Csillagmajor történetei például más műfajokban is új életre keltek. Pályája során számos rangos elismerésben részesült: József Attila-díjat, Déry Tibor-jutalmat, Soros-életműdíjat kapott, majd 1996-ban Kossuth-díjjal ismerték el „sajátos hangvételű gyermekirodalmi munkásságát”.

Herczeg Ferenc helye a Nemzeti Alaptantervben: Életmű vagy válogatott művek?

A magyar irodalmi kánon alakulása és az oktatásba való bekerülés kérdése különösen aktuális téma. Több változással találkoznak majd a májusban érettségizők a magyar írásbelin és a szóbelin is, hiszen ők az első évfolyam, mely már kilencediktől a 2020-ban bevezetett új Nemzeti Alaptanterv (NAT) szerint tanult. A másik fontos változás, hogy a szóbeli tételek ún. életműtételeinek számát (ez a közép- és emelt szintre is vonatkozik) a korábbi hatról tízre emelték, és Petőfi, Arany, Ady, Babits, Kosztolányi, József Attila mellé bevezették Mikszáthot, Vörösmartyt, Jókait és Herczeg Ferencet is.

A frissen életműszerzővé avanzsáló négyes három szerzője (Jókai, Vörösmarty és Mikszáth) már korábban is a választható portrétételek között szerepelt, régóta fontos és meghatározó helye van az általános és a középiskolai irodalomoktatásban is. Herczeg Ferencet a NAT a legjelentősebb szerzőknek fenntartott „Életművek” kategóriába emelte, olyan alkotók közé, mint Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső vagy József Attila.

Jó kérdés az is, hogy az olvasásra egyre nehezebben rávehető diákoknak miért éppen 19. és 20. század eleji szerzők közül tettek még többet kötelezővé. Nényei Pál cikke is jó példa, ő szokás szerint egyszerre szórakoztatóan és okosan gondolkodik Az élet kapuja című Herczeg-regényről és annak kötelező tananyaggá válásáról: „Szerintem az, hogy Herczeg kötelező lett, egyáltalán nem baj. A ponyváról kötelességünk irodalomórán beszélni, hiszen a diákok nagyon gyakran ponyvafogyasztók. Egy tételt biztosan megérdemel ez a műfaj.”

Szakértői vélemények Herczeg Ferencről

Az egyetemi oktatásban dolgozó irodalomtörténészek eltérően látják Herczeg életmű tételek közé helyezését, illetve az író kánonban elfoglalt helyét. Gintli Tibor „súlyos aránytévesztésről” beszél, és azt állítja, „a 20. század magyar irodalmával tudományos szinten foglalkozó szakemberek között aligha találunk olyat, aki Herczeg Ferenc munkásságát az imént említett (az életművek közé sorolt Arany, Ady, stb. - a szerk.) szerzők bármelyikével akár csak megközelítőleg azonos jelentőségűnek tekintené”. „Ennek az életműnek az esztétikai teljesítménye egyszerűen nem éri el azt a szintet, hogy a 21. században is élénk tudományos érdeklődés övezze.”

Pedagógiai aggályai is vannak, mert úgy gondolja, a középiskolai oktatásban nincs hagyománya a szerzőnek, de a tanárok a felkészüléshez nem találnak szakirodalmat sem. Az SZTE Modern Magyar Irodalmi Tanszékének egyetemi adjunktusa kiemeli, hogy nem ismeri teljes egészében a hatalmas életművet, de Herczeget alapvetően lektűrírónak tartja, „aki a korszak, a klasszikus irodalmi modernség nem elhallgatható figurája”. Ennek ellenére a Nemzeti Alaptantervbe való bekerülését nem látja indokoltnak, részben az író irredenta politikai nézetei, részben esztétikai okok miatt.

Mekis D. János Herczeg irodalomtörténeti „sorsát” Máraiéhoz hasonlítja, hiszen a szocializmus évtizedei alatt mindketten agyonhallgatott szerzők voltak, de Herczeg esetében ez a mellőzöttség „végzetesebb hatással volt” az életműre. A PTE Modern irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszékének egyetemi docense szerint „Herczeg jó író. azaz másként írt mint a kánon alapját képző nyugatos szerzők. Az sem segített, hogy az írónak nincs igazán főműve, sem a Nobel-díjra jelölt Az élet kapuja, sem a Bizánc nem kiugró remekmű Mekis D. János szerint.”

Ettől függetlenül ő úgy gondolja, az írónak helye van a NAT-ban, bár abban nem biztos, hogy életműként kellene tárgyalni. Felveti, hogy „helyet cserélhetne” Móriczcal, aki jelenleg a szabadon választható portrék kategóriájában található. Összehasonlításképpen: Móricz Zsigmond csak egy szinttel lejjebb, a „Portrék” kategóriában kapott helyett, míg Krúdy Gyula már csupán a 3. szintű „Metszetek” kategóriába fért be. Márai Sándort ugyancsak harmadosztályú szerzőnek minősítették a NAT megalkotói, s ott is csak az ajánlott olvasmányok között szerepel két műve.

A kánon és az irodalomtudomány

Egy-egy szerző helyét az irodalmi kánonban meglehetősen pontosan mutatja, hogy milyen érdeklődést mutat iránta az irodalomtudomány. Ha áttekintjük tudományos szakfolyóirataink tartalomjegyzékét, azt láthatjuk, hogy tudományos igényű szaktanulmány tulajdonképpen évtizedek óta alig jelent meg Herczeg Ferencről. Eltekintve attól a ténytől, hogy Herczeg Ferenc nem üti meg azt a mércét, amely egy szerzőt nemzeti klasszikussá avathat, érettségi tétellé minősítése súlyos oktatásmódszertani, illetve pedagógiai aggályokat vet fel. Herczeg tanításának nincs hagyománya a közoktatásban, tehát a tanároknak, akiknek fel kell készíteniük az érettségire a diákokat, nincs gyakorlatuk ezen a téren.

Herczeg Ferenc ugyan aligha nemzeti klasszikus, de nem is teljesen érdemtelen szerző. Azok a művei, amelyekben nem próbál profetikus pozícióból nagyívű történelemértelmezést nyújtani a nemzet sorsáról, kifejezetten élvezhetők. Ma is eleven olvasmányélményt jelentő művei leginkább a szórakoztató irodalom körébe sorolhatók. A Gyurkovics-lányok például nagyon ötletesen variálja az anekdotikus elbeszélés hagyományos elemeit, amelyeket franciás szellemességgel frissít fel. A Kék róka című színműve is jó dramaturgiai érzékkel megírt társalgási darab, amely ma sem hat porosnak. A Bizánc című történelmi tragédiájáról azonban ez korántsem mondható el.

A szerzői státusz a NAT-ban

A különböző szerzők kategóriákba sorolása az új Nemzeti Alaptantervben jól mutatja, hogyan is értelmezik az életművek és a válogatott művek helyét az oktatásban.

Meggyőződésem, hogy Herczeg Ferencnek helye van a NAT-ban. Hogy „életműként” vagy „portréként” kellene inkább tárgyalni, arról persze lehet vitatkozni. Esetleg helyet cserélhetne Móricz Zsigmonddal, aki az utóbbi kategóriába került. De ez inkább csak jelképes döntés lenne, hiszen mindkettejükre 5 tanóra jut a tanterv szerint.

Orosz Iván verseskötetének bemutatója

Orosz Iván, néhai szarvasi költő frissen megjelent verseskötetének bemutatójára invitált minden megjelent érdeklődőt fia, Orosz György nyugalmazott színházi rendező, Molitorisz Pál helytörténész, a Digitális Kalamáris könyvkiadó képviselője: Tatai László, valamint a szarvasi Városi Könyvtár vezetője: Baginé Tóth Erika. A december 17-én megrendezett találkozót bár kissé átrendezte a télies időjárás, majd az Orosz Györgyöt utaztató vonat késése, de egy spontán fordulatokkal tűzdelt, mégis összeszedett bemutatót hallgathattunk meg Orosz Ivánról és műveiről a délután folyamán.

A találkozóra Orosz György személyesen hívta meg szarvasi ismerőseit, illetve azokat, akiket egy-egy számozott kötettel kívánt megajándékozni. Az előadás nyitó szavaiban Baginé Tóth Erika köszönettel fogadta a Szarvasi Vajdás Öregdiákok Baráti Körének ajánlott, diákok jutalmazására szánt példányokat. A további példányok támogatójegyéből befolyó összeget a Szarvasi Bibliothéka Alapítványnak ajánlották fel a szervezők.

Molitorisz Pál helytörténész bevezetőjében megismerhettük Orosz Ivánt, az elkötelezett lokálpatriótát, a tisztes szegénységben, de igazi családi boldogságban élő lelkes kultúrembert, akit igazából - a költő saját bevallása szerint is - akkor ismerhetünk meg, ha elolvassuk műveit. Újságírói tevékenysége kiemelkedett, irodalmi színvonalú írásai megragadták az olvasót. Kulturális szervezőként előadásokat szervezett, részt vett a népművelésben, támogatta a szarvasi művészeket, népszerűsítette a népművészetet. Felhívta a figyelmet a helyi múzeum szükségességére, színielőadásokat szervezett, a dalkar tagja volt. Versei, novellafüzérei, tanulmányai értéket képviselnek a mai napig. Összességében elmondható: intézmény volt egy személyben.

Mint lenni szokott: a költő nem részesült sok elismerésben élete folyamán. A költő fia: Orosz György érkezése után a jelenlévők egy személyesebb emberi képet kaphattak Orosz Ivánról fia megemlékezésében. Bár kortársai között voltak jelesebb költők, azon versei mégis kiemelkedtek, melyeket az egyéniségének megfelelő, változatos témákban írt. Ezen emléket erősítette az együtt töltött délután hátralévő részében a felkért előadók: Brachna Irén, Kozma Ferenc és Fehérvári Terézia által elszavalt Orosz Iván versek.

tags: #csak #a #valogatott #muveit #irta #meg

Népszerű bejegyzések:

• Részletek az Aqvital FC Csákvár felkészüléséről
• Tudjon meg többet a Lacoste Chelsea Bakancsról
• olvassa el a Szentesi KK kosárlabda szakosztályának bemutatását
• Spanyol Szuperkupa elemzés: Barcelona vs Athletic Bilbao
• Az Európa-bajnokságok története