Csanády Gábor futball pályafutása és a magyar labdarúgás fejlődése

A Csanádi-gimnázium neve felmerül a magyar sportban, különösen a fiatal tehetségek útját követve. Egy ilyen példa Czéh Barnabás, aki mindössze 16 évesen debütált a Ferencváros felnőtt csapatában egy MOL Magyar Kupa-mérkőzésen, és aki éppen a Csanádi-gimnáziumba jár. Czéh Barnabás, akinek édesapja, Czéh László, maga is az FTC 1994/1995-ös bajnokcsapatának tagja volt, egyike azoknak a fiataloknak, akik ígéretes karrier előtt állnak. Barnabás közepes tanuló, édesapja szerint egy jó erős közepes, magatartása pedig négyes, mivel néha elalszik az órán. A debütálás pillanatai meghatóak voltak, különösen, amikor a Fradi B-közép nagy tombolásban tört ki, és Barnabás majdnem elsírta magát. Apja, Czéh László nem számított fia ilyen korai bemutatkozására, és hisz a lépésről lépésre haladásban. Elmondása szerint a Fradi nemcsak labdarúgókat, hanem embereket is próbál nevelni, és Barnabásnál is látszik, hogy mióta felkerült a Fradi utánpótlásába, tudatosabban csinálja a dolgait, rendszerezi és összepakol maga után.

Az édesapa a labdarúgás változását is kiemeli: a mai profi futball sokkal nagyobb futómennyiséget és intenzitást követel meg, mint az ő idejében. Bár Barnabás technikailag még fejlődik, ezen a téren már előtte jár. Czéh László elmondta, hogy a Fradiban való bemutatkozás Barnabás álma volt, és hálás minden edzőjének, aki segítette az útját. Ez a történet rávilágít a magyar labdarúgásban zajló utánpótlás-nevelés fontosságára és arra, hogy a fiatal tehetségeknek milyen támogatásra van szükségük a Csanádi-gimnáziumtól egészen a profi pályafutásig.

A labdarúgás gyökerei és a közösség ereje: A sükösdi futball története

A fiatal tehetségek, mint Czéh Barnabás, útja a helyi közösségekből indul ki, ahol a futball gyökerei mélyre nyúlnak. Sükösdön például a futball története 1931-ben kezdődött, amikor ez a nagyszerű játék meghódította a világot, és elérte a falut. Az első sükösdi pályát egy legelőn jelölték ki, amit akkor Borjújárásnak hívtak, a falu déli határában. A kezdeti időkben csak két háló nélküli kapu állt rendelkezésre. A „Hőskor”-nak a világháború vetett véget.

A háború után újraindult az élet és ezzel együtt a futball is. A csapat újraszervezése Marusa András, Fontányi Lajos és Réty Pál kezdeményezésére történt. A támogatók közül kiemelkedett a Lisztmalom, a Paprikamalomból Pógyor Sándor, a Libateleptől Kirchnopf Tibor kereskedő, Horváth István hentes és Kurin János postamester. Az ország és a csapat is szegény volt: a játékosok felszerelése egy garnitúra mez, tizenegy pár futballcipő és egy labda volt. Öltözőül Kiesel Lajos kocsmája, Balogh Györgyné (Mári néni) boltocskája, vagy Bajai (Topa) Péter bácsi családi háza szolgált. A mérkőzéseket gyakran helyi „civilek” vezették, akik alig ismerték a szabályokat, ami parázs vitákhoz és kisebb verekedésekhez vezetett. Az utazás lovas kocsikkal, biciklivel történt, vidékre ajánlatos volt pumpát is vinni. Ennek ellenére a lelkesedés töretlen maradt, és a mérkőzések után Bachmannék kocsmájában vigadtak, vagy vigasztalódtak.

Az 1949-50-es években bekövetkező államosítások nehéz időszakot hoztak. Azonban a hatalom felismerte, hogy a futball a tömegek ópiuma, és érdemes megőrizni. Ez serkentette a vidéki labdarúgást. 1949-ben megalakult a Járási Testnevelési és Sporthivatal, 1950-ben pedig a Járási Labdarúgó Szövetség, a játékvezetők szövetségével együtt, ami szervezetté tette a bajnokságot. Ezzel új fejezet kezdődött a sükösdi futball történetében is. A korábbi „öregeket” egy képzettebb, megfiatalított garnitúra váltotta fel. Fontos volt, hogy az iskolázottság a futballban is kamatozik, és a játékosok a fejükben is legalább annyit tudjanak, mint a lábukban. A bajai MTE-ből érkezett játékmester, Aladics Antal (Toncsi-bácsi) szellemisége meghatározó volt, és az általa vezényelt csapat hosszú időre legyőzhetetlenné vált a környéken, fölényüket kétszámjegyű győzelmek sora bizonyította.

Az 1950-51-es években a nagyszerű csapat a katonai szolgálat, egyetemi felvétel, sérülések és átigazolások miatt „elfogyott”. Új csapatot kellett építeni Aladics Antal, Bujdosó József és Marusa János köré. A pálya továbbra is a borjújárási gyep volt, öltöző nélkül. Jónás Márton, aki 1950-ben került Sükösdre, 1952-ben a sportkör első embere lett. Nagy ambícióval és tervekkel látott munkához, és múlhatatlan érdemei vannak a sükösdi futball felemelkedésében. Céljai között új csapat, új pálya és új öltöző létrehozása szerepelt.

A sükösdi sporttelep kialakulása

Az új pálya helyét sokáig keresték, végül a jelenlegi mellett döntöttek. A „dézsma gödörnek” nevezett, elhanyagolt, szemétdombokkal és homokgödrökkel teli, közel kéthektáros területen kezdték meg a munkálatokat. Jónás Márton állami gazdasági pozíciójából lovas fogatokat és munkásokat tudott szerezni a tereprendezéshez, de a csapat tagjai és a falu lelkes szurkolói is szorgoskodtak ásóval, lapáttal. A gödröket feltöltötték, és egyhektáros sima területen kijelölték az új pálya helyét. A füvesítés nagy gondot okozott víz hiányában, így az öntözést az égiekre bízták. A sok nehézség ellenére a pálya elkészült és ünnepélyes átadására 1953. augusztus 20-án került sor.

Az öltöző alapjait 1953-ban ásták ki. Akkoriban ez feltűnő és komoly vállalkozásnak számított, hiszen a környéken sehol sem volt ilyen létesítmény. Példamutató összefogással, sok ingyenes munkával jó egy év alatt megépült a 75 m2-es épület, amely két öltözőből, egy parányi szertárból és játékvezetői fülkéből állt. Fürdő még nem volt tervezve, két vizes hordó és tizenegy lavór szolgált. A téglát a Hajósi Téglagyárból a gazdaság traktorain szállították. A kőműves munkákat Ikotity Sándor irányításával Kernya János és fia, Fekete Károly és Mészáros Mihály végezte díjtalanul. 1953 késő őszén tető alá került az épület, és 1954 május-júniusában vehették birtokba. Fél éven belül villany is világított Balogh László villanyszerelő jóvoltából. A Csanádi-gimnázium diákjaihoz hasonlóan a sükösdi játékosok is egyre jobb körülmények között fejlődhettek.

A szakmai vezetés fejlődése: Edzők a magyar futballban

A labdarúgásban az edzői szerep kulcsfontosságú, amit jól mutat, hogy az edzők padját „tüzes trónnak” is nevezték. Ha a csapat nem ment jól, forróvá vált a kispad, amit csak az eredményekkel lehetett hűteni. A Ferencváros Football Osztálya 1900. december 3-án alakult meg, és 1901-től dokumentálták a csapat mérkőzéseit. Az első időkben még nem létezett vezetőedző, a labdarúgás tudományát autodidakta módon tanulták a játékosok és a velük foglalkozó vezetők. Ez az abszolút tréner nélküli állapot egészen 1912. augusztusáig tartott, amikor Malaky Mihály intéző Barney Gannon angol erőnléti edzőt szerződtette. Az I. világháború után, az 1920/21-es bajnokság kezdetén, Bródy Sándor, a csapat egykori játékoslegendája lett az első önálló tréner.

Bródy Sándor: Az első vezetőedző

Bródy Sándor, aki Székelyfalván született, 1901-ben, 17 évesen lépett be az FTC-be. Játékosként 8 magyar bajnoki címet és 6 hazai kupát nyert, valamint a Challenge Cup megnyerésével nemzetközi kupát is. 17 alkalommal volt magyar válogatott, részt vett az 1912-es stockholmi olimpián. Hazatérve hadifogságból 1920-ban, új karrierbe kezdett: edzőként irányította az FTC-t. Ez volt az első edzői debütálása (1920. október 13-tól 1921. július 15-ig). Később, a göteborgi Kamraterna (IFK Göteborg) ajánlatát követően, majd hazatérve újra elfogadta az FTC felkérését (1923. november 14-től 1925. április 13-ig), ahol jobb eredményeket produkált. Harmadik edzői korszaka 1937-ben következett be, amikor „beugróként” sikeresen összerántotta a csapatot. Egészségi állapota rosszabbodott, és a második világháborúban munkaszolgálatba rendelték, életét vesztette 1944-ben.

Bródy Sándor edzői eredményei (kivonat)

Az alábbi táblázat Bródy Sándor vezetőedzői korszakainak eredményeit mutatja a kétpontos szisztéma alapján:

Pataky Mihály: Az univerzális alak

Pataky Mihály az FTC történelmének univerzális alakja volt, aki szinte minden funkciót kipróbált a labdarúgásban. Híres válogatott középcsatárként már játékosként is hathatósan irányította a csatársort. Bródy Sándor távozása után Blum Zoltánnal párban játékosedzőként vették át a csapat tréneri feladatait (1921. július 16-tól 1922. szeptember 2-ig). Pataky Mihály 1893. december 7-én született, neve ekkor még „Pataki” volt, amit 1942-ben változtatott „Pataky”-ra. 17 évesen már a nagycsapatban játszott, ahol hamar alapemberré vált. Pályafutását az I. világháború akasztotta meg, de hadifogság után visszatérve még egy évtizeden át játszott az élvonalban. Öt bajnoki cím és három Magyar Kupa győzelem részese volt. Játékát finomnak, durvaságmentesnek, a technika és művészi futball megtestesítőjének írták le. Az aktív játéktól 1927-ben búcsúzott, de a Fraditól és a focitól nem szakadt el, háttérből segítette a csapatot egészen 1944-ig. 1930-ban három mérkőzésen át a szövetségi kapitányi tisztséget is betöltötte.

Blum Zoltán: A hűséges fedezet

Blum Zoltán Pápáról indulva lett az FTC többszörös legendája. Kereskedő szülei hamar Budapestre költöztek, ahol a futball azonnal meghódította. 1911-ben, 19 évesen került az első csapathoz, ahol a fedezetsor meghatározó játékosa lett. 1912-ben már a válogatottba is bekerült, Magyarország egyik legjobb baloldali fedezeteként. Csupaszív labdarúgó volt, akinek fő jellemzői a nagyszerű helyezkedés, a kitűnő fejjáték és a páratlan küzdőszellem voltak. Akkor is maradt és küzdött, amikor sokan elhagyták a csapatot az MTK nagy korszaka idején. A háborúban többszörösen kitüntette magát, majd Pataky Mihállyal párban játékosedzőként (1921. július 16-tól 1922. szeptember 2-ig) vezette a csapatot. Később, már profi edzőként is szolgálta a Ferencvárost (1930. június 16-tól 1937. március 8-ig), ez idő alatt 2 magyar bajnoki címet és 2 Magyar Kupa győzelmet szerzett.

Mesteredzők a magyar sportban: Az edzői kiválóság példái

A Czéh Barnabáséhoz hasonló tehetségek felfedezése és fejlesztése a magyar sportban rendkívül magas szintű edzői szakértelemmel párosul. A Mesteredzők cím, melyet a különböző sportágak kiemelkedő szakemberei kapnak, hűen tükrözi ezt az elkötelezettséget és a magyar sport hagyományait.

• Nagy Lajos (Birkózás): Több mint három évtizede dolgozik a birkózó sportágban. Tanítványai, mint Németh Zsanett és Galambos Ramóna, világ- és Európa-bajnoki címeket szereztek, példát mutatva a fiatal edzői generációnak.
• Decsi András (Vívás): A kard válogatott edzőjeként, majd vezetőedzőjeként Szilágyi Áron olimpiai és Európa-bajnoki győzelmei fűződnek nevéhez, valamint a kard válogatott Európa-bajnokságot és világbajnoki ezüstérmet szerzett.
• Nemes Zoltán (Úszás): Harminc éve edző a Budapesti Spartacusban és a Kőbánya Sport Clubnál. Olimpiai és világbajnok úszók sorát ismertette meg a sportággal, igazi nevelőedző.
• Szilárdi Katalin (Kajak-kenu): 1980 óta nevel kajaksportoló gyermekeket. Tanítványai számos ifjúsági és felnőtt Európa-bajnoki, világbajnoki érmet szereztek, köztük Dombi Rudolf, a 2012-es londoni olimpia bajnoka.

Ezek a példák jól mutatják, hogy az edzői munka milyen alapvető fontosságú a sportolók - a Csanádi-gimnáziumban tanuló, vagy onnan kikerülő - pályafutásának alakításában és a magyar sport sikereinek elérésében.

tags: #csanady #gabor #futball

Népszerű bejegyzések:

• Kimagasló diákolimpiai eredmények Dunaújvárosból
• események és szabályok
• Helyesírási kérdések a labdarúgó-válogatottról
• A legendás Crimson Tide jelentősége
• Női kosárlabda liga az Egyesült Államokban