Budapest Ostroma és a Szovjet Hősi Emlékezés Csepelen: A Sportrepülőtér Szerepe és a Második Világháború Öröksége

Budapest 1944. december 25-én kezdődő ostroma a második világháború egyik legvéresebb és harmadik legnagyobb ostromaként vonult be a történelembe. A főváros bekerítése és az ezt követő harcok során Csepel is stratégiai fontosságú területté vált, ahol jelentős események zajlottak, és amely a szovjet katonai jelenlét, valamint az azt követő emlékezés egyik helyszíne lett.

Csepel stratégiai jelentősége Budapest ostromában

1944. december elejétől az SS IX. hegyihadtestének arcvonala a Csepel-szigeten keresztül egészen Nagytétényig húzódott, kiemelve a terület védelmi szerepét. A szovjet csapatok előretörésével a frontvonal december 9-én egy hónapra Csepel déli határánál rekedt meg, furcsa időszakot teremtve a helyi lakosság és az ipar számára.

• A Weiss Manfréd Gyár bombáktól megkímélt, kiürítésre nem került részén folyt a termelés, december 23-án még 12 084 fő dolgozott.
• Az aláaknázott Gubacsi-hídon menetrend szerint közlekedett a HÉV.
• Naponta vívtak rövid tűzpárbajt a Hárosra telepített szovjet aknavetők a Csillagtelepen állomásozó német tüzérekkel.
• Sárga csillagos munkaszolgálatosok tankcsapdákat, bunkereket építettek, futóárkokat ástak Csepel déli felén. A védelmi rendszert néhány napra katonák töltötték meg, majd lőszereik nagy részét hátrahagyva távoztak.

Csepel határában kisebb német és magyar katonai egység állt szemben a hatalmas Vörös Hadsereggel. Miután Budapestet körülzárta a Vörös Hadsereg, a lakosság karácsony előtti napokban értesült az Ideiglenes Nemzetgyűlés és Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulásáról. Kommunista érzelmű ifjúmunkások felvették a szovjet csapatokkal a kapcsolatot, latolgatva a község közös felszabadításának és a fegyveres harc kirobbantásának lehetőségét. A község sorsáért aggódó baloldali munkások karácsony másnapján Ivanics István kezdeményezésére találkoztak, "13-as bizottság" néven egységbizottságot alakítva. Célul tűzték ki a Vörös Hadsereg fogadását, a Nemzeti Bizottság és a pártok megalakítását.

A szovjet csapatok a Csepel-sziget mentén előretörtek. A községben állomásozó német és magyar katonák a bekerítés elkerülése végett 1945. január 9-én elhagyták Csepelt. Reggel Robl János plébános, Német József iskolaigazgató, Budai Béla építész a polgárság, Faragó József és Kalamár József a munkásság képviseletében a szovjet csapatok fogadására indult. A Vörös Hadsereg katonái a község történetében új korszakot nyitva, 1945. január 10-én bevonultak Csepelre.

A csepeli sportrepülőtér, mint életmentő szükségleszállóhely

Az ostrom elhúzódásával, valamint a budaörsi, ferihegyi és mátyásföldi repülőterek szovjet kézre kerülésével a bekerített védők lőszerrel, üzemanyaggal, kötszerrel és élelmiszerrel való ellátását légi úton próbálták megoldani. Ennek érdekében két szükségleszállóhelyet, a Lóversenypályát és a csepeli sportrepülőteret, valamint négy ledobóhelyet jelöltek ki. A német és részben a magyar légierő Ju 52 szállítórepülőgépeket, valamint He 111 és Do 17 bombázókat, illetve DFS 230 tehervitorlázókat is bevetett. A szállítmányt leszállás után kirakodták, vagy ejtőernyővel dobták ki. A szovjetek azonban január 5-én elfoglalták a Lóversenypályán berendezett szükségrepülőteret is.

A szovjet hősi halottak eltemetése és az első emlékművek szükségessége

Az ostrom végeztével a falu népének többsége már visszatérhetett az ideiglenes kitelepítésből. A számtalan holtat, köztük sok szovjet katonát, kezdetben árkokba, bombatölcsérekbe temették. Ritkán fordult elő, hogy az egyes nemzetek fiai külön sírt kaptak, és csak pár ideiglenes temetkezési helyre emlékeztek. A községi elöljáróságok nem kapkodták el a dolgot, nemigen érdeklődtek e feladat iránt.

Ezért született meg az 1945. június 23-i körlevél, ami már határozottan fenyegető hangnemben, szovjet parancsokra és parancsnokságra hivatkozva szól a temetésekkel és emlékműépítéssel kapcsolatban. A levél praktikus végrehajtási feltételeket, így az emlékmű építészének díját is tartalmazta, és egy sírkert-terv is tartozott hozzá, amely például 5,7 méter magas obeliszket és hat parcellát írt elő, konkrétan megnevezett elesettek neveivel. Az emlékművek állításának gyorsasága nemcsak politikai üzenetet hordozott, hanem a körülmények kényszerítő erejéből is fakadt, hiszen a harcok végén számtalan orosz katona holtteste maradt temetetlenül a főváros utcáin.

1945 után Magyarországon a politika vizuális eszközökkel is megpróbált a köztereken a kultúra része, irányítója lenni. Az első emlékművek döbbenetes gyorsasággal épültek fel, szinte a fegyvernyugvás után néhány hónappal. A korabeli sajtó tudatosan hívta fel a figyelmet minderre. Hangsúlyoznunk kell továbbá, hogy ezek az emlékművek a szinte földig rombolt fővárosban kerültek ki a közterekre, elvonva így a hasznosabb céloktól a pénzt, melynek oka nem más, mint a szobrok politikai-ideológiai jelentősége.

Az 1945. január 20-ai fegyverszüneti egyezmény 16. pontja értelmében Magyarországon tilos volt irodalmi termékek kiadása és terjesztése, színi előadások, mozgóképek bemutatása, valamint emlékművek felállítása is, amennyiben a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) nem egyezett bele. Az emlékművek esetében jól láthatjuk, hogy a SZEB egyenesen megkövetelte azok építését. Már a fegyverszünet aláírásának napján a nyíregyházi katonai parancsnokság megbízottai felkeresték a Magyar Képzőművészeti Főiskolát azzal a kéréssel, hogy bocsásson egy szobrászműtermet a rendelkezésükre. Miután az orosz parancsnokság elvállalta az ügyvezetést és a fűtést, az alkotók részére az Andrássy úti főépület, Bory Jenő földszinti műterme állt rendelkezésre.

A Velencére vonatkozó orosz honlap 199 nevesítetlen, a tó településeire vonatkozóan pedig összesen 870 halottról tesz említést, de ezek a számok vélhetően távol állnak a valóságtól. Egy konkrét példa Szergej Szakovics (Iszakovics?) Csubuhcsan esete, aki 1945-ben Tutyimajor mellett esett el, és akinek sírja helyzetéről bajtársai még vázlatot is készítettek. A Polgármesteri Hivatal 1946. július 9-i jelentése szerint a X. kerületi Pataki István (ma Szent László) téri emlékmű felállítása az ott nyugvó szovjet hősi halottak miatt volt sürgős. Hasonlóan, Zelikov őrnagy helyszíni szemlén adta át a XII. kerületnek a hősi halottak tetemeit a Csörsz utcai emlékmű építésekor, míg a XIII. kerületi Béke téren 35 katonát helyeztek egy közös díszsírba.

Jelentős budapesti szovjet emlékművek és sorsuk

1945-től 1948-ig tíz jelentősebb szovjet emlékmű épült fel Budapesten, amelyeket egy kivételével 1956-ban a feldúlt tömeg megsemmisített. Sokan nem is tudják, hogy a megszokott útvonalakon, amerre nap mint nap közlekednek, egykor síremlékek tornyosultak.

A Szabadság téri Szovjet Hősi Emlékmű

Két nappal a fegyverszünet aláírása után, január 22-én már polgármesteri határozat született arról, hogy az elesett orosz katonáknak emlékművet kell állítani a Szabadság téren. Ez az egyetlen a három első alkotás közül, amely még ma is látható. Antal Károly műve körülbelül 15 méter magas, két 300×150 cm-es bronz domborművel. A déli dombormű 8 szovjet katonát ábrázol harckocsi mellett, zászlót tartva, hátterében a Klotild paloták és az Erzsébet híd látható. Az északi dombormű négy szovjet hőst ábrázol, köztük egy sebesültet és egy ápolót, hátterében a Parlament épületével. Elején és hátulján a Szovjetunió sarlót és kalapácsot ábrázoló címere, tetején ötágú csillag található. 20 méter hosszú talapzatán a hősi halottak nevei láthatóak 10 darab táblán. Ahhoz, hogy az emlékmű felépülhessen, elsőként el kellett távolítani a Szabadság téren található korábbi, irredentának minősülő szobrokat, többek között a Trianoni békeszerződésben elvesztett országrészeket jelképező négy szobrot, valamint az Ereklyés országzászlót, melynek anyagát vélhetően beleépítették az új emlékműbe.

A Gellért téri obeliszk és a Vigadó téri emlékmű

A Gellért téri obeliszk szintén Antal Károly műve. Helyének kijelölését és a kivitelezési munkálatokat is a szovjetek végezték, de minden költséget a fővárosnak kellett állnia. Mintegy öt méteres kőtalapzatán egy tíz méteres csonkagúla volt látható. Nem ez volt a helyzet a Vigadó téren. Az ottani Szovjet repülősök emlékművének felállításához először is el kellett távolítani Senyei Károly „A vízcsepegő gyermek” című, már 1896 óta ott álló művét. A szobrot 1956-ban megrongálták, tetejéről leverték a repülőgépet. Mindhárom emlékművet 1945. május elsején avatták fel, hatalmas ünnepségek keretei között, amelyekről a korabeli sajtóban rengeteg hír jelent meg. A Szabadság téren Malinovszkij marsall mondott ünnepi beszédet, és az ünneplők között jelen volt Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök, Tildy Zoltán, Gyöngyösi János külügyminiszter, és Balogh István miniszterelnökségi államtitkár is.

További emlékművek Budapesten

1946-ban három jelentős szovjet emlékmű épült fel Budapesten: a X. kerületi Pataki István (ma Szent László) téren, a XII. kerületi Csörsz utcában és a Szarvas Gábor úton. A Pataki téri emlékmű ideiglenes jelleggel, hihetetlen gyorsasággal, mindössze két hét alatt készült el 1946 márciusában. A 7,7 méter magas obeliszk betonból készült, klinkertégla alappal, elején vésett márványtáblával. 1946 augusztusában készült el a Csörsz utcai emlékmű, melynek építési munkálatait a XII. kerület finanszírozta, de a szovjet parancsnokság felügyelte. 4 darab, 2,8 méter magas obeliszk állt a sírok felett, melyek nagyon hasonlóak voltak a Szarvas Gábor úti emlékműhöz, valószínűleg ugyanaz az orosz hadmérnök tervezte őket. A Szarvas Gábor úti emlékmű egy iskola udvarán állt, mely napjainkban idősek otthonaként üzemel.

1946. április 4-én a XIII. kerületi Béke téren 35 katonát helyeztek egy közös díszsírba, majd emlékművet emeltettek fölé. A Béke téri emlékmű alkotója Meyer Sándor volt. A véglegesen elfogadott terv egy középpontosan elhelyezkedő, zászlót tartó szovjet katonát ábrázolt, talapzatán egyik oldalt egy nő gyermekével, a jelent, másik oldalán egy leláncolt férfi a múltat szimbolizálta. A szobor 1947-ben épült fel, majd 1956-ban felrobbantották.

Ugyancsak 1947-ben készült el az újpesti István téri emlékmű, Kocsis András alkotása. A talapzat ötágú csillag formájú volt, domborművei öt jelenetet ábrázoltak a háború kezdetétől a végéig. Ezt a szobrot is ledöntötte a tömeg 1956. október 23-án este, talapzatán kívül teljesen megsemmisült, de 1986-ban bronzból újraöntötték. 1989-ben javítás ürügyével a bronz szobrot eltávolították, majd 1993-ban a szobor nélküli domborműves talapzatot is. Helyére gróf Károlyi István szobra került.

Szintén 1946-ban kezdték el építeni a Gellért-hegyi Szabadság-szobrot, másnéven a Felszabadulási emlékművet Kisfaludi-Strobl Zsigmond tervei alapján. A feladatra maga Vorosilov marsall választotta ki Kisfaludit. A szobor talapzatával együtt 35 méter magas, és korabeli források szerint 120 mázsa bronzból készült. A főalak egy 14 méter magas pálmafa ágat tartó bronz női alak, mellette a fáklyás és a sárkányölő (mely eredetileg a fasizmus felett aratott győzelmet szimbolizálta) mellékalak még ma is ott állnak a Citadellán. A szobrot 1947. április 4-én, az ünnepségek középpontjában leplezték le, Tildy Zoltán köztársasági elnök és Nagy Ferenc miniszterelnök beszédeivel.

Az utolsóként épült jelentősebb emlékmű Budapest és Vecsés határában álló Steinmetz kapitány szobra volt, melyet Mikus Sándor készített el. Az emlékmű készítésekor exhumálták a gyömrői temetőben nyugvó Steinmetz kapitányt, és áttemették a készülő szobor talapzatának helyére. Az emlékművet 1948. december 30-án leplezték le, a tragikus esemény negyedik évfordulóján. A 27 méter hosszú és 9 méter magas emlékművet végül 1956-ban felrobbantották, de Mikus újabb felhívást kapott felállítására. Végleges eltávolítására 1989-ben, a rendszerváltást követően került sor. A köztéri szobrok állításával való szimbolikus politizálás 1948-ban véget ért.

A csepeli események 1956-ban: Az IL-28-as lelövése

1956 novemberében, a forradalmi harcok idején, Budapesten elültek a harcok, azonban Csepelen, Pesterzsébetiek mellett, még működtek a fegyveres ellenállók. Csepelt északról és délről is bekerítették a szovjet csapatok. A szovjet repülőgépekről géppuskázók rettegésben tartották a csepelieket, akik légvédelmi ágyúkkal és kézifegyverekkel lőtték a támadó gépeket. Ekkor egy felderítővé átalakított IL-28-as bombázógép szállt fel Debrecenből, hogy a forradalmi harcokról készítsen felvételt a szovjet katonai vezetőknek. Bobrovszkij repülőgép parancsnok és személyzete Budapest déli része felett végzett felderítést, fotózva a Csepel-művek (WM) hadiipari tevékenységét.

A felderítés végén, a Tököli reptér megközelítése közben, a csepeli Szent Imre téri forradalmárok légvédelmi lövegekkel lelőtték Bobrovszkij gépét. A hajtóművet ért találat következtében az IL-28-as a közeli kenyérgyár előtti betonplaccra zuhant. Kőrösi Sándor nemzetőrparancsnok későbbi vallomásában így emlékszik vissza: „Visszamentem az Imre térre, ahol újra tapasztaltam a fegyelmezetlenségeket. Körüljártam a lövegeket, és ismét közöltem, hogy elmegyek, és a továbbiakban Buri fog parancsnokolni. A délelőtt folyamán ismét lőtték a légtérben megjelenő repülőgépeket, és 13 óra körül belelőttek egy IL-28 típusú szovjet harci repülőgépbe. A repülőgépre több löveg is tüzet nyitott.”

Buri István, aki már felszabadulás előtt is Csepelen lakott és kiterjedt ismeretséggel rendelkezett, az ellenforradalom idején ezt felhasználva ellenforradalmi csoportot szervezett. Ez a csoport Buri irányításával 1956. október 24-én fegyveresen megtámadta és elfoglalta a XXI. kerületi Rendőrkapitányságot, jelentős kárt okozva. Irányításával üldözték a kommunistákat, munkásvezetőket gyilkoltak meg. Buri Istvánt, mint volt vezető ellenforradalmárt, távollétében a Budapesti Fővárosi Bíróság 1958. április 10-én halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte.

Az emlékezet mai vitái: A Szabadság téri emlékmű áthelyezése

A mai napig élénk vitákat vált ki a szovjet emlékművek öröksége Magyarországon. Gelencsér Ferenc, a Momentum elnöke 2022. október 22-én, a forradalom 66. évfordulóján, a Szabadság téri szovjet emlékművet egy 20 méter hosszú magyar nemzeti színű lobogóval tekerte körbe. Kiemelte, hogy a nemzeti emlékezet nem szélsőjobboldali téma, és nem arról van szó, hogy csákánnyal és kalapáccsal akarnak ledönteni vagy kiradírozni valamit a nemzeti emlékezetből. Javaslatot tett arra, hogy a szovjet hősi emlékművet helyezzék át a Rákoskeresztúri köztemetőbe, ahol az exhumált szovjet katonai hősök amúgy is nyugszanak. Egyúttal javasolták a német megszállási emlékmű áthelyezését a Szoborparkba, a Szabadság tér másik végéről. A Momentum széles körű társadalmi párbeszédre alapozott folyamatot kezdeményez egy új, a múlt megismerésének fontosságát megjelenítő emlékmű vagy emlékhely létrehozására, nemzetközi tervpályázat keretében.

tags: #csepel #stadion #szovjet #katonai #temeto

Népszerű bejegyzések:

• Egy röplabdalegenda életútja
• Mobil kosárlabda élmény minden korosztálynak
• Játékos érzékfejlesztő feladatok
• Izgalmas motorsport események
• Legfrissebb Bajnokok Ligája hírek