A Csepeli Labdarúgás Története: A Gyári Sporttól a Bajnoki Címekig
Budapest XXI. kerülete, Csepel, természeti adottságai révén alapítása óta különleges helyet foglal el az itt élők szívében. A "Szigetköz" már az Árpád-korban lakott volt, de Csepel és a munkásosztály összefonódását a XIX. század végén létrehozott gyár alapozta meg, melyet a második világháborút követő szocialista időszak tovább erősített. Ebben az ipari környezetben gyökerezett meg és virágzott fel a sportélet, különösen a labdarúgás, amely a gyári munkások számára kikapcsolódást és büszkeséget jelentett.
A Sport és a Labdarúgás Kezdeti Lépései Csepelen
Ki más nevével is kezdődhetne a csepeli sporttal kapcsolatos áttekintés, mint Báró csepeli Weiss Manfrédéval (1857 - 1922), aki 1892-ben, fivérével Bertholddal Csepelen találta meg azt a helyszínt, ahová konzerv- és lőszergyárát áttelepíthette a korábbi telephelyéről és ezzel megindítsa az addig csak álmos kis községként funkcionáló településen a fejlődést. Az 1886-os gyáralapításhoz szükség volt megfelelő munkaerőre, és az alkalmazottak a gyárban töltött megterhelő nap után igyekeztek valamilyen kikapcsolódás után nézni.
A labdarúgás az egyik legkézenfekvőbbnek bizonyult, hiszen nem kellett hozzá drága felszerelés, csupán egy játékszer és két kapu, s máris útjára indulhatott a foci. Ekkortájt kezdtek alakulni az úgynevezett vállalati csapatok, ami üzemek, cégek támogatását jelentette egy-egy egyesület számára, ilyen anyagi segítséggel pedig sokkal jobban lehetett boldogulni akár bajnokságban is.
Az első csepeli klubok: CSAK és CSTK
1909-ben Fehéry Ákos (korábbi válogatott futballista, játékvezető, későbbi szövetségi kapitány) már azon mesterkedett, hogy első osztályú labdarúgókat csábítson Csepelre a gyárhoz. A terv az volt, hogy a frissiben, gyári munkásokból megalapított Csepeli Atlétikai Klubot (CSAK) elindítják az I. osztályú bajnokságban. Ekkor még az egyesület ugyan nem a gyár "tulajdona" volt, de támogatóként például pályát is rendelkezésre bocsátott a saját területén belül. Az MLSZ azonban megvétózta a tervet, mondván, hogy a csepelieknek is végig kell járniuk a szamárlétrát. Így csupán a III. osztályba sorolták be a klubot, ami egy kényszerű fúziót követően végül megszűnt, kérészéletűnek bizonyult az első csepeli sportegyesület élete.
A második kezdeményezés azonban már sokkal jobban sikerült. A Csepeli Labdarúgó Ifjak (CSLI) és Csepeli Sport Egyesület (CSSE) néven két klubot is életre hívtak Csepelen, de ezek inkább számítottak amatőr vagy alkalmi társulatoknak, mint komolyan vehető egyesületnek. Így egyre nagyobb igény mutatkozott egy nagyobb klub létrehozására, ami elsősorban a gyár támogatásától volt remélhető, hiszen az egyik legfontosabb kellék, a pálya már ott díszelgett annak területén.
1912. január 27-én aztán eljött a várva-várt pillanat: dr. Kux Sándor jogtanácsos áldozatos munkájának köszönhetően a korabeli Beck-kávéházban a CSLI, a CSSE és a CSAK néhány Csepelen maradt labdarúgójából megalapították a Csepeli Testedző Kört, a CSTK-t. Létrehozói lakatosok, esztergályosok, öntők és más szakmák képviselői voltak, ezért eredetileg a név Csepeli Munkás Testedző Kör lett volna, végül a munkás szó nem került bejegyzésre. A klub díszelnöke Stern Richárd gyárigazgató, az elnöke dr. Kux Sándor, az ügyvezető elnöke pedig Fehéry Ákos lett.
A testedzők kék-fehér színt választottak maguknak, ám az első "próbamérkőzésükön" a saját pénzen vásárolt lila mezben mutatkoztak be. A Szúnyogszigeten, az UTE-pályán mindjárt nyertek is az akkoriban éppen gondokkal küszködő Postás ellen 3:0 arányban. Az első bajnoki szereplés, ha nem is a csepeli álmoknak megfelelően alakult, nem sikerült rosszul. A bajnokság negyedik helyén végzett a csapat, de a szép terv nem válhatott valóra, ágyúszó szólt bele a nagyra-törő csepeli elképzelésekbe. Az első világháború a játékosok egy részét a harctérre szólította, így a CSTK három évre leállt.
Küzdelmek és fejlődés a háborúk között
A CSTK-ban 1922-ben ismét megindult az élet. A felnőttek második-harmadik helyezéseket értek el a kerületi II. osztályban egészen 1926 nyaráig, amikor a csapat átkerült a Budapesti Labdarúgó Alszövetségbe. A körülményeket nehezítette, hogy Csepel ekkoriban még nem volt Budapest része, ezért a nevezési díjon felül a fővárosi csapatok HÉV-költségeit meg kellett fizetniük. A legégetőbb gond még mindig a pénzhiány volt, és a pálya hiánya is jelentős problémát okozott. Pályája lett tehát a CSTK-nak, ha homokos is, de mégis hitelesíthető.
A labdarúgók életében a következő fejezet 1932-ben kezdődött el, amikor megalakult a Csepel FC, a CSTK profi csapata. A profizmusnak már komoly múltja volt Magyarországon, hiszen a Magyar Professzionista Futball Szövetség 1922. október 22-én tartotta alakuló közgyűlését. Igaz, az amatőr-profi vita még évekig tartott, de 1926. augusztus 29-én elkezdődött a profibajnokság. Csepelen anyagi gondokkal küzdöttek, mégis úgy határoztak, hogy első csapatukat a profi II. ligában szerepeltetik.
A Weiss Manfréd Gyár korszaka és az első bajnoki címek
Az addig legtöbbször anyagi gondokkal küzdő csapat problémáit egy 1937-ben kiadott kormányrendelet és a csepeli gyár oldotta meg. A rendelet előírta az üzemi sportegyesületek alakítását a legalább 1000 főt foglalkoztató vállalatok számára, biztosítva sportpályák építését és annak felszerelését. A név az amatőr egyesület esetében Weiss Manfréd Vállalatok Testedző Köre (WMTK) lett, a profi labdarúgóké pedig a Weiss Manfréd FC (WMFC) nevet vette fel.
A gyár vezetői örültek a "találkozásnak", hiszen a csapat a reklám mellett azt is jelentette, hogy a Weiss Manfréd Vállalatok ezzel letudták a rendeletekben szereplő munkássport-kötelezettséget. A Weiss család váltig hangoztatta, hogy őket a futball ugyan nem érdekli, de ha már csinálják, akkor szeretnék komolyan venni. Komolyan is vették, olyan csapatot akartak, amelynek kevés vetélytársa lehet az országban.
A gyárváros területén 1938. május 31-én megtörtént az első kapavágás, s később az elkészült stadion az egyesületet szinte egy csapásra csaknem a legnagyobb klubok közé emelte. A stabil pénzügyi háttér olyan jelentőssé tette az egyesületet, hogy ezáltal az ország egyik legnagyobb sportszervezete jött létre. Az 1937-ben létrejött WMFC a másodosztályba kapott besorolást, ahonnan 3 év múlva, 1940-ben jutott fel az élvonalba. Az első élvonalbeli mérkőzést a Csepel a miskolci DIMÁVAG (ma DVTK) ellen játszotta.
Sporttelep és szakosztályok sokszínűsége
Ekkorra már 15 szakosztálya működött az egyesületnek, többek között atlétika, birkózó, ökölvívó, labdarúgó, kerékpár, női torna, tenisz, úszó, vívó, kajak, sportrepülő, tekéző, sakk, sporthorgász, turista. 1941-re készült el közel 100 000 m2-es területen a vállalat sporttelepe, amelyen a labdarúgópályán kívül három edző- és teniszpálya kapott helyet. Fedett részében a teremsportok is otthont találtak, sőt, 1400 személy befogadására alkalmas színpaddal és nézőtérrel berendezett termet is építettek.
A Duna közelsége, a fizikai munkások ereje és az utak elhagyatottsága hozzájárultak ahhoz, hogy az eredetileg labdarúgó szakosztállyal megalakuló WMTK más szakosztályainak sportolói is komoly sikereket érjenek el. A kezdetekkor az ökölvívók, a birkózók és kerékpárosok értek el kiemelkedő eredményeket. A Dunán is hamar beindult a sportélet. Az evezősök és kajak-kenu sportolók csónakjai lepték el a folyót és holtágát. A WMTK, később Csepel SC atlétái számos országos bajnoki cím mellett 20 olimpiai, 68 világbajnoki és 47 Európa-bajnoki címet szereztek.
Az egyesület sokszínűségét és a sportágak közötti átjárást jól példázza a szövegben említett öttusa és labdarúgás kapcsolata is. "Tulajdonképpen minket a futball „hozott össze” annak idején, hiszen mindketten a Csepel kölyökcsapatában kergettük a labdát. Később az ifibe is felkerültünk, mind a ketten, de aztán később az öttusa felé vitt bennünket a sors…", írja az egyik visszaemlékezés. Fáklya Béla, aki a csepeli futballpályákon edződött, kiemelkedő öttusázóvá vált, de "rendkívül jó kis futballista is volt". Benedek Feri, a legendás öttusa edző, szintén imádta a futballt, és edzések után a Csepel sporttelepén gyakran kezdetét vették a hatalmas meccsek, ahol "az egyik oldalon jómagam és Fáklya Béla, a másikon Balczó Bandi és Földi vittük a prímet a focimeccseken." Ez a "csepeli faklya" jelenség is jól mutatja a gyári sportklub tehetséggondozó erejét.
Bajnoki címek az első világháború és a második világháború idején
A WMFC 1940-ben jutott fel az első osztályba, és a következő bajnokság már nagy sikert hozott. A Nyilas - Rökk, Fekete, Szabadkai, Harangozó, Pintér összetételű együttes olyan bajnokság végére tett látványos pontot, amelynek tavaszi idénye derekáig nem talált legyőzőre. Úgy lett a WMFC első, hogy négy ponttal megelőzte az utána következőt.
Az 1941/42-es bajnokságot jól kezdték a csepeliek, az év végén az Újpestet megelőzve lett először magyar bajnok a Weiss Manfréd Football Club. A bajnokcsapat tagjai között nemcsak átigazolt, hanem helyi, saját nevelésű játékosokat is találni. A csapatkapitány, Gere József egész pályafutását a WMFC-ben, illetve a jogelőd CSTK-ban töltötte. A balszélső Pintér József is a Duna partján nőtt fel. A következő kiírásban a csapat megvédte címét.
A Csepel Labdarúgó Szakosztályának Bajnoki Címei és Névváltozásai
- 1941/1942: Weiss Manfréd FC (WMFC)
- 1942/1943: Weiss Manfréd FC (WMFC)
- 1948/1949: Csepel Munkás Testedző Kör (CMTK)
- 1958/1959: Csepel Sport Club (Csepel SC)
A II. világháború eseményei Magyarországot is elérték. A háborúba való belépés idején a gyárat hadiüzemnek nyilvánították, s ezért az ott dolgozó futballistákat egy ideig nem vezényelték a frontra. Néhány héttel később a német megszállás alatt azonban a tulajdonosokat származásuk miatt a németek letartóztatták, dolgozókat és sportolókat frontszolgálatra vezényeltek.
Az Államosítás és a Csepel SC Aranykora
A második világháborút követően az államosítás idején a Weiss Manfréd alapította gyár neve 1948-ban WM Acél- és Fémművek Nemzeti Vállalat lett; a csapat az alakuláskor is bejegyeztetni kívánt Csepel Munkás Testedző Kör nevet vette fel. A megváltozott név újabb bajnoki címet eredményezett. A küzdelem az egész szezon során kiélezett volt, az utolsó forduló előtt három csapatnak is lehetősége volt megnyerni a trófeát. A mindent eldöntő mérkőzésen a Ferencváros látogatott a Béke téri stadionba. Az eredetileg 18 000 néző befogadására alkalmas létesítményben kétszer ennyien gyűltek össze. A mérkőzést politikai vezetők is megtekintették.
Az 50-es évek politikai változásai a magyar futballra is hatást gyakoroltak, a szovjet mintára átalakított kluboknál gyakori volt az erőltetett átigazolás és a sportesemények propagandahatásának kihasználása. Az intézkedések érdekes módon a magyar futball egyik aranykorszakát eredményezték. Az ekkor már Csepeli Vasas néven szereplő együttes a csapategységben találta meg erejét. Az Aranycsapat balszélsője, Czibor Zoltán a Fraditól igazolt Csepelre, de egy szezont követően politikai nyomásra a Honvédba kellett szerződnie. Az ekkoriban politikai célt nem szolgáló Vasas stabil középcsapattá esett vissza, azonban a szurkolók szemében a lokálpatriotizmust jelentette.
Az ’56-os küzdelem színtere a lakóterületekről áttevődött a gyárakba, és főként a Csepel Művekben folytatódott. Az események után az egyesület Csepel Sport Club néven szerepelt a bajnokságban. Két évvel később ismét bajnokságot nyertek a XXI. kerületiek, az 1958/59-es szezonban. Az 1959/60-as bajnoki kiírásban, a BEK selejtezőjében nemzetközi mérkőzést játszott a csapat, ahol a török Fenerbahçe SK ellen estek ki.
Hanyatlás és a Jelen: A Csepeli Labdarúgás Új Kihívásai
Később a Csepel már nem szerzett bajnoki címet, de stabil első osztályú csapatként vett részt a küzdelmekben. 1981-ben a közép-európai kupa döntőjéig meneteltek, ahol az olasz Calcio Como csapatától szenvedtek 2:1 arányú vereséget. 1984-ben egy vesztegetési botrány érintett több játékost is, melynek következtében több meghatározó játékost is eltiltottak. Ezt követően osztályváltások következtek, volt, amikor az élvonal alsóházában, volt, hogy a második ligában küzdöttek a feljutásért.
Az 1997-es kiesést követően a klub már nem tudott a visszajutásért küzdeni, a Csepel a gyár bezárásának következtében folyamatosan veszített a támogatókból és a szurkolói bázisból egyaránt. A labdarúgó élvonalban 51 szezont töltő csapat az ezredfordulót követően az NB III-ban, később a budapesti bajnokságban szerepelt. A Csepel Művek leépülésének következtében rozsdaövezetté vált, valamint a rendszerváltás után az önkormányzat tulajdonába került az egyesület és létesítményei, és financiális okokból már nem élveztek prioritást. A sporttörvényi változások nem kedveztek a sok szakosztályos sportkluboknak.
A Béke téri Stadion és Csepel egyéb pályái
Csepel legismertebb sporttelepe a Béke téri Stadion. Ez nem pusztán egy stadion, hanem egy hatalmas sporttelep, aminek nagy része kihasználatlan. Négy focipálya és egy nagyobb csarnok is található itt, az egész telepen pedig megállt az idő. Aki nem fogékony annyira a régi pályák iránti romantikus nosztalgiára, az csak egy lerohadt stadiont, romos utakat, málladozó épületeket és egy dohos csarnokot lát, ha erre jár. Ez maga a történelem. A 12 ezer férőhelyes stadion eredményjelzője, órája, pilácsai és poros, rozsdás székei, korlátai mind-mind egy olyan kort idéznek fel, amit sokan csak gyerekként, leginkább a tévén át láttak. A jelenleg negyedosztályú Csepel mellett számos csapat játszotta itt a meccseit. A 2000-es években a Tatabánya, sőt, a Honvéd is használta ezt a stadion hazai pályaként az NB I-ben.
A Béke tér szomszédságában, néhány utcával kijjebb fekszik a Csepel HC Sporttelep, régi nevén Posztó pálya. Jelenleg a Csepel HC hatodosztályú együttese játszik itt, korábban a Magyar Posztógyári SE otthona volt a pálya. A Szabadkikötő Sporttelep egészében érdekes, önmagában a focipálya nem egy nagy eresztés, még a mobillelátóval sem. Viszont a sporttelep miatt érdemes ide kilátogatni: a büfé hangulata utánozhatatlan, évtizedek ezelőttről maradt itt a legapróbb részletekig szocreál berendezésével. Innen délre haladva még mindig nem "a" csepeli stadion következik, hanem a Gubacsi-híd közvetlen közelében található Papírgyári-pálya, aminek használói közül jelenleg a Csep-Gól szerepel a legjobb helyen, a negyedosztályban.
A Szigetszentmiklóshoz kötődő pályaépítési projekt is jól mutatja a magyar futball modernkori problémáit. A település focipályáját 2007-ben avatták fel, egy műfüves, lelátóval rendelkező pálya épült itt, ahol az SZTK-Erima játszott évekig az NB II-ben. A klub vezetése új létesítményt akart, amihez a kormány adott is támogatást. A munkálatok elkezdődtek, majd megakadtak, az SZTK nevezését nem fogadta el az MLSZ az NB III-ra, a csapat a megyei első osztályban indult, miközben milliárdokért épült a stadionja. A projekt zátonyra futott, a klub megszűnt. Ez a történet jól mutatja, mi (az egyik) baj a mai rendszerrel: örömteli, hogy a kormány pénzt, sok pénzt áldoz a focira, de annak soha nem lesz jó vége, ha valamire ellenőrizetlen módon, szakértelem nélkül öntik rá a pénzt.
A Magyar Labdarúgás Általános Története és a Csepel helye benne
Az MLSZ 1901-ben történt megalakulása után lassan kezdte kinőni a gyerekcipőt. Több osztályban folyt szervezett bajnokság, túl voltunk az első botrányokon, kialakultak az egymással rivalizáló ellenfelek, kiírták a Magyar Kupát, és egyre több helyen, üres telkeken, tereken, grundokon pattogott a labda. Csepel községben is. Az első, 1901-es idényben öt csapattal indult a magyar futballbajnokság, de aztán a visszalépések miatt mindössze 16 meccset játszottak le.
Az első magyar bajnok a Budapest TC volt, míg az első vidéki bajnok a Nagyváradi AC - már mindkettő megszűnt. A BTC első két sikere után, a második világháború kirobbanásáig csak három csapat nyert bajnokságot: 1939-ig az MTK 15-ször, a Ferencváros 14-szer, az Újpest FC 5-ször lett a legjobb. A Magyar Kupa-sorozatot 1910-től vezették be, 1912-ben pedig már külföldi edző is dolgozott a magyar bajnokságban. 1917 és 1925 között az MTK egymás után kilencszer lett bajnok.
Az 1946-os idény végén aztán olyan rekord született, amelyet máig nem múlt felül senki. Deák Ferenc, az Újpest (akkor még Szentlőrinc, majd az FTC) futballistája 66 góllal gólkirály lett. Ez nemcsak magyar, de majdnem világrekord is. Az 50-es évek elején jött a kommunizmus és a nagy szakszervezeti támogatási rendszer, és ennek megfelelően egy sor csapat nevét változtatták meg. Az Aranycsapat tagjai a bajnokság meghatározó futballistái lettek, 4,56-ra emelkedett a gólátlag. Az 1954-es vb-sokk (Bernben vereség a döntőben) és az 56-os forradalom után lassan visszatért a magyar futballba is az élet. A Vasas 1957-ben lett először bajnok, 1958-ban pedig először fordult elő, hogy három vidéki csapat állt a tabella élén.
Sokan az 1983-ban kirobbant első fogadási botránytól, amelyben 55 klub több mint kétszáz játékosa volt érintett, illetve az 1984-es Honvéd bundabotrányától dátumozzák a magyar futball mélyrepülését. Tény, hogy a színvonal mellett az érdeklődés is rohamosan csökkent. A magyar futballbajnokság hanyatlását jól mutatja az a tény is, ahogy 70-es, 80-as évektől fokozatosan kikerültünk az európai kupák élmezőnyéből. A Ferencváros 28 bajnoki címével csúcstartója a magyar futballnak, de az első, 2010-es évben nem volt először fővárosi dobogós a szezon végén.
tags: #csepeli #faklya #magyar #futball
