Galgócz Deák Antal: Egy Magyar Röplabdalegenda Életútja és a Sport Átalakulása
A magyar röplabdasport története számos kiemelkedő alakot ismer, akik nem csupán tehetségükkel, hanem a sportág fejlődéséhez való hozzájárulásukkal is mély nyomot hagytak. Galgócz Deák Antal, a Csepel egykori háromszoros magyar bajnok röplabdázója, ilyen személyiség volt. Élete és pályafutása bepillantást enged a röplabda egy letűnt korszakába, a szabályváltozások hatásába és egy legendás felfedezés történetébe.
Korai Évek és a Csepelhez Vezető Út
Galgócz Deák Antal Salgótarjánban született 1936. február nyolcadikán. Ott négy évig élt mindössze, de az a település annyira a szívéhez nőtt, hogy legszívesebben azt tekinteném szülőfalumnak! Nem is tudom, miért... Talán azért, mert rajta kívül még két farkaslyuki került ide, Steiner Gyula és Békevári György. Itt tovább éltük az ott megszokott, kicsit vidékies, bányászos életünket. A mai napig is napi kapcsolatban vagyok a farkaslyukiakkal az iwiwen, míg a tarjániakkal nem.
Amikor sorköteles volt, a Honvédba készült, Porubszky László hívta. Egy évvel korábban pedig úgy volt, hogy a Dózsába megy, de közbejött egy térdsérülés, visszaesett a teljesítménye, és Abád Józsefet már nem nagyon érdekelte. Így kényszerűségből jött Csepelre. 1960. augusztus hatodikán igazolt Csepelre. Abád őt otthon, mármint Farkaslyukon csak egyszer látta játszani, de akkor ― milyen az élet ― nagyon nagy napot fogott ki. A sportoló életében van ilyen.
A Csepeli Évek és a Röplabda Átalakulása
A Csepelben Kövér György volt az elsőütő, Galgócz Deák Antal a második ütő, és itt meghatározó játékos lehetett, egészen 1964-ig, amíg nem lehetett átnyúlni. Az ő 190 centiméteres magasságával és 95 centiméteres emelkedési magasságával, ahogy az átnyúló-rendszer bejött ― tehát hogy a blokk átnyúlhat a háló fölött ―, akkor ő visszaesett a képzeletbeli ranglistán, nem volt már meghatározó játékos. Bármilyen hihetetlenül hangzik, megváltozott a világ!
De nem csak ő, hanem például Tatár Mihály sem volt olyan már 1965-től, mint addig. Amikor a blokk még nem nyúlhatott át, megtaláltuk a helyet mellette, de ha beborítottak, akkor már nagyon nehéz dolgunk volt, s messzebbről kellett ütni! A feladó szerepe borzasztóan nehéz volt, mert korábban csak húsz-harminc centire mehetett a hálótól a labda. Ha nem, akkor kapta az anyázást, hogy mi ez a szar? Hát ki fogja ezt megütni? Mihelyt bejött az átnyúlás, meg kellett tanulni a hálótól egy méterre megütni a labdát. Ahhoz ő már nem volt elég dinamikus. Akkor Steiner Gyula lett a Csepelben az elsőütő. Ő 110-115-ös emelkedési magasságú volt. Ő sem tartozott a rugalmatlanok közé, de ő még nagyobb ugró volt.
A röplabda szabályai - MAGYARÁZAT!
Buzek László Felfedezésének Története
A sportág fejlődését és az eredményeket Buzek László megjelenése is nagyban befolyásolta, aki hátulról is ütött, és több lett a variáció is. Galgócz Deák Antal nevéhez fűződik a közismert történet, miszerint Buzek Lászlót ő fedezte fel, és ő csábította el először röplabdaedzésre. A történetet ő maga mesélte el:
„Jöttem az akkori menyasszonyommal a strandról, kézen fogva. Előttünk ment egy 17 év körüli kislány, aki egy hálóban egy nagy gumilabdát vitt. Jött egy nagyobb kamasz, biciklivel, hátulról, és amikor mellé ért, belerúgott a labdába, ami kiszállt a kislány kezéből. Erre én, mint lovagias ember, éppen szóvá akartam tenni, de meglepetésemre ez a kamasz utánament a bringával a labdának, visszahozta, odaadta a lánynak, és mondta, hogy elnézést. Erre én megszólítottam! Mondom: „Öreg, szerencséd, hogy visszahoztad a labdát! Jó nagyra termettél, nem akarsz röplabdázni?” Erre ő megismert engem, mert régebben ilyen nagy lakótelepek nem voltak, Csepelen mindenki ismert mindenkit. Mondom: „Te röplabdás alkat vagy a térdig érő kezeiddel, próbálj meg röplabdázni, gyere le edzésre! Hol laksz? A Béke téren! Hát az ott van a szomszédban, gyere le! Mikor? Másfél óra múlva lesz edzés.” Azt mondja: „Jó, lemegyek!” Így kezdődött.
Azért azt hozzáteszem, hogy én már láttam őt máskor is, de nem ilyen szituációban, és nem szólítottam meg, tehát ez a labdaelrúgás volt az alkalom arra, hogy megszólítsam. Előzőleg, mielőtt megjelent volna, mondtam az edzőnknek, Antalpéter Tibornak, hogy hívtam egy srácot, látok benne fantáziát. Nagyon ért a labdához, mert futballkapus is volt, és láttam az ifiben védeni. Rugalmas, nyakigláb, nagyon fiatal. Szóltam neki, le fog jönni. Erre Antalpéter azt mondta: „És miért nem a Zsiga bácsihoz küldted?” Patay Zsigmondra gondolt, aki a juniorcsapat edzője volt. Mondom: „Nem tudom, én ezt mondtam, le fog jönni.” Antalpéter erre se jót, se rosszat nem mondott. Szabadban volt az edzés, és megjelent a Buzek. Szerelésben jött, klottgatyában és tornacipőben, tehát nem ott öltözött át köztünk. Antalpéter bemutatkozott, szólt néhány szót, és ― sose felejtem el ― pattogtatta a röplabdát. Nála ez valamilyen megfigyelési eszköz volt. Egyszer csak egy pillanat alatt, észrevétlenül Buzek feje felé dobta. Buzek elkapta, és ő pattogtatta tovább.
Egy, vagy másfél évvel korábban egy Virág nevű gyerekkel is megcsinálta ezt, de őt orrba vágta a labda, és belőle nem is lett semmi. Buzek eleinte a szabályokat sem ismerte rendesen. Én gyakoroltam vele az alapérintéseket. Páros-gyakorlatok voltak, és Antalpéter mondta, hogy: „Ha idehoztad, akkor állj vele párba!” Meglepően hamar rájött az alapérintésekre és a mozgásra. Meg kellett csináltatni az igazolását, és két-három hónap múlva már játszott a csapatban! Nem kezdőként. Egyszer éppen Salgótarjánban játszottunk, amikor behozta őt a Mester, és ő fordította meg a meccset! Egy hónap múlva már válogatott kerettag volt. Körülbelül ez a története. Aranyos gyerek, nagyon szeretem! Testvéremként szeretem! Nagyon jó természetű, jószívű, korrekt ember, pedig fiatalkorában csibész volt. Ő nem csak a magyar röplabdázásnak, hanem ennek a sportágnak nemzetközi szinten is meghatározó játékosa, úttörője volt. Érez büszkeséget azzal kapcsolatban, hogy az...”
A röplabda szabályai - MAGYARÁZAT!
